Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-17 / 64. szám

DM w4r,y4RrQ"!?4n flfowlkávé ¡'¡MMi'fTiiRritös díljmírttai f.\'f*k . t/4 kj 3.3* MEINL G y U L n lítliicbc' oxain 11 r. im FlóUUxtet: ttxegmd. Kárán ucca 9. mondotta, hogy most a vér és az arany vivja óriási harcát. — Életünkben — mondotta — nemcsak fenséges és követendő példák, de nagyon le­sujtóak és szomorúak is vannak. Éppen ezért rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy a helyes utat meg tudjuk választani. Cselekvő emberek vagyunk, de akaratunkat nem véres kardokkal, hanem a meggyőzés lelki és szel­lemi fegyverével kell kiverekedni, mert a vér­pazarlást nem lehet megengedni. Az ifjúság megbecsülést és megértést követel és a nemes értelemben vett egyenlőséget. Végül S c h i 11 Fülöpné. a MANSz nevében beszelt. Az ünnepséget az egyetemi énekkar 'Himnusza zárta be mnmri Az egyetemi és főiskolai hallgatók Bethlen Gábor Köre pénteken délután rendezte meg ünnep­ségét. A műsor a Hiszekeggyel ás Kiss Lajos be­szédével kezdődött, majd Árokszállásy Já­nos adta elő orgonán saját szerzeményű, ünnepi indulóját nagy sikerre1. Az ünnepi beszédet dr. Szász Dez6Ő tartotta. Hangoztatta, hogy a mai fiatalságnak uj honfoglalónak kell lenni, Gya­raky Jenő főiskolai hallgató énekelt ezután, Cseh Béla lelkesen szavalta Ady: „A tűz már­ciusa" cimü verset. Az ünnepséget Bakó László lelkész fohásza fejezte be. A MIEFHOE nagy közönség előtt tartotta meg márciusi ünnepségét az egyesület helyiségében. A Hiszekegy és Schwarcz Ferenc joghallgató be­vezető szavai után W i 1 h e i m Dezső orvostan­hallgató szavalta el a Nemzeti Dalt Az ünnepi szónoklatot Kemény Béla joghallgató tartotta. Beszédében összehasonlította a 48-as szabadság­harc célját és eszközeit a mai mozgalmakkal. „A magyar zsidó egyetemi hallgatók mindenkor a ma­gyar nemzeti eszmék szolgálatában állottak — mondotta — és ha pillanatnyilag válaszfalak éke­lődnek is az ifjúság közé, hisszük és reméljük, hogy a legközelebbi jövőben a magyar ifjúság egy­ségesen fog résztvenni abban a harcban, melyet a történelmi Magyarország határainak a helyre­állításáért kell megvívnunk". Ezután Gyulai László vegyészhallgató KodáJy szerzeményeket 3dott elő. Az ünnepély a Himnusz eléneklésével ért véget. Az Ujezcgedi Népkör szombaton este hódolt március idusának. Az ünnepséget társasvacsora előzte meg. Hauser Rezső Sándor elnök beszéddel nyitotta meg az ünnepet, amelynek jelentőségét dr. Grasselly Károly, a kór alelnöke fejtegette. A szegedi református férfiak Kálvinista Köre méltó keretek között emlékezett a márciusi na­pokra. Az egyház gyülekezeti termében társasva­csorára r^yü't egybe a Kálvinista Kör, amelynek nevében dr. Illyés Tivadar ügyész, a kör titkára beszéH március 15-ről és azokról a köteles'ségek­ről, amelyek ma is fenn állanak Dr. Illvés Tivadar egyben köszöntötte a kör uj tagjait, akiknek a ré­széről dr. G á 1 f f y Ferenc közjegyző válaszolt. A kistomplomtanyai fljnzdakör pénteken rendez­te meg ünnepségét. A gazdakörben B e n k e Ge­deon elnök nagyhatású beszédben méltatta a nap jelentőségét, ezután Varga László mondott ün­nepi beszédet, majd felszólalt lovag dr. G a s z­ner Gyula ügyvéd, aki lelkes szavakkal méltatta március jelentőségét. Az ünnepséget a Himnusz zárta be j mm, ürif ns frszereiri, OC9 jeay ekér 4 te&lV1 b e' Nagy óra Javító műhely 4s nary ralt«ár. Lackó (Fischer) Arás, ékszerész. KárAsz u'cn 14. (Dróher sfiröző mellett,) 9 baromfiárusok bcperlik a várost a fNpfón szedett niaci helypénzek miatt (A DclmyyyrerS'ág munítatársá'ál.) A vágott baromfiá.usok, mint annak a legutóbbi kam rai értekezleten is ki feje é>t adtak, iér^.mWc tart­iák azt, hogy duplán kell adózniuk a pi fan. Az árusok a sá'.rak után folyóméteren!; int x6 fil­lért fizetnek, de még külön kiveti a város a hely­pénzt a vá-rott baromfi után is. egy csirke után 8, kacsa után 8, liba után 16 fillér a helyién a. Hetipiacos napokon, amikor több vágott baromfii hoznak eladásra az árusok, általában i pengős helypénzt fizetnek. Á vágott barom ¡"¡árusok a kétszeres megadóz­tatást sérelmezik, mert a piaci helypénzekről s^óló szal ayremleletben nincs külön rende k -zés arról, hogy a vágott baromfiárusok nemcsak a sátruk ulán, hanem az asztalra kitett baromfi után da­raboakint is kötee ek helypénzt fizetni. Miután régóta hangoztatott sérelmüket a javadalmi bi­vatal minclezi-leig nem orvosolta, most a baromfi» árusok elhatározták, hogy beperelik a város ható* ságát és a szerintük jogtalanul szedett piaci h-ly* pénzeltnek visszatérítéséi kérik. Az árasok véle­ménye szerint többezer pengőre tchetö ^z az 5sz­szeg, amelynek szedéséber nem volt joga a vá­rosn-k; van olyan baromfiá-us, akinek számitáaa szerint köze! 400 pengő visszatérítés jár. hogyha a bíróság megállapítja, ho<*y a városnak nam volt joga kétszeresen megadóztatni a vágott ba­romfit. y^jwoJiű? M K« szflMFESrtsT. sssssí^ Mttu^r. ..v.-v. —raaa Az álmok Irta FARKAS ANTAL * .* ' Még aratás idején történt, hogy két parasrti­kus ember a császári uradalom rengeteg főldjé_ nek egyik pontján heverészett a buzakeresztek tö­vében és beszélgetett. Éppen hajnalodott. — Almodtál c te valamit, komám? — Nem ériem rá, mert nagyon sebesen aludtam ezen a rövid éjszakán. — £n álmodtam, de olyan bolondot, hogy szinte í'óstellem elmondani. Ilyet még nem álmodtam, mióta aludni szoktam. — Ugyan mit, no? — Hát amint itt kaszálgatunk, egyszerre na­gyon csikaródzik a ha<?am az avas szalonnától meg az ebihalas kutvizlöl. Alig vártam, hogy a a rend végére érjek. Szaladok az árokba, eztán la. pulevelet keresgélek, amikor már arra volt szük­ség — hát nagy csodálkozásomra tapasztalom, hogy fölösleges, mert ezt már megcselekedte va­laki helyettem. Ijedten fordulok hátra — majd ha. nyatt esek: képzeld komám, ki áll ott! — Csak nem én? — Nem ám, hanem maga a fölséges csiszár, <ki azt mondja, ho£y ne szörnyűködjél szegény ember; ha ti egész nyáron át nekem dolgt-tok ennyit csak én is megelletek nektek. Erre aztán fölébredtem. A koma nagyot nevetett az álomnak. P^felé már az egész aratóbanda azon kacagott, hogy mi­lyen bolondot álmodott a schoftenfeldi Kornhan ser Péter. Vasárnap délután a községi kocsmában js szó esett erről. Ott pedig hivatalos emberek is •nyelegették a lőrét. Hétfőn már zsandárok jöt lek Péterért, kiállították a rendből és bekísérték a bíró elé. -- Kend felségsértéssel vádoltatik. — Ártatlanul vádolnak. — Kend azt beszélte, hogy a fölséges császár kendnek igy meg ugy a szolgalatjára volt! — Beszélni beszéltem, mert igaz volt, hogy azt álmodtam. — Azt mi nem tudh?gsuik. Hátha csak füllent kend. Egyelőre bezáratik. A schottenfeldi Kornháuser Péter bezáratott és a nyomozás megindult Péter előéletének a kikuta­tására. Ennek a nyomozásnak a során kiderült, hogy Péter katonakorában többszőr szen­vedett büntetést kimaradások miatt. Szó­val nem rendes ember, akitől a fe­gyelemszegés könnyen kitelik Kiderült ".vábbá, hogy egyszer a polgármerterriel is nézeteltérése akadt a kocsmában, tehát nem sok tekintélytiszte­let lakozik Péterben. Föltehető róla, hogy gya. kori a táplál bűnös és sértő gondolatokat az ő elméjíben a fölséges császárról is, aminek követ­kezménye lőn ama förtelmes álom, amellyel eldi­csekedni inTészkedett az alattvalók körében. Föl. tétlenül halálra Ítélendő. Péter halálos Ítélete a császár elé került, aki megkérdezte az ítélet aláírása után: — Aztán miért is nyakaztatjátok le ezt a parasz­tot? A kancellár maga sem tudta. — Rögtön megkérdezem a birókat hogy iriben lg áll az 6 büne. Amikor megtudta, dadogva Jelentette a csá. szárnak, hogy felségsértést követett el a nyomo­rult. — Azt tu<Vm, az ítéletből ennyit én Is ki tudtam olvasni, de hegyan vetemedett erre a szörnyűség­re? A kancellár iruíva-piralva magyarázta el Pé­ter históriáját, hogy mit álmodott ekkor, meg ak­kor. A császár éktelen haragra lobbant. Kornháuser Pétert eresszétek a szélnek, hanem a t; feje'eket üttetem le, ha még egyszer ilyesmi előfordul. Tí azt hazudtátok nekem, hogy .. biro­dalmam minden alattvalója tisztelettel," hűséggel van irántam és ime, kisül, hogy vannak alatt­valók, akik bűnös és sértő gondolatokkal fertőzik meg a leikeiket, az álmaikat fölkent személyem irányában. Hoztatok valami törvényt gyorsan, ami biztosítson arról, hogy alattvalóim' m<*g gondolat­ban, még álmukban sem sérthetnek meg büntet­lenül. Kancellár uraimék addig törték a fejűket, amifi fölállították a császári álomellenőrző hivatalokat az országos gondolatolvasó állomásokkal. Ezek* nek a működése az ország minden lakosára kiter­jedt. A császárról való gondolatát tartozott min­denki Írásban, vagy élőszóval bemutatni a gon­dolatolvasó állomáson, mig a császári álombi»­tosok házról-házna jártak számonkéamá ldnek. kinek az álmát, hogy ellenőrizhessék: nincs-e benne felségsértés. Nagyon természetes, hogy az uj állami Intéz­ményeit működése tenger pénzbe került: felsrófolta az adót és töméntelen vexaturát okozott. Az alatt­valók reszketve hajtották álomra a fejüket, meri akármilyen jámbor, lojális gondolatokat forgattak is az ő elméjükben a felséges császárról és szol­gáltattak be a gordolatolvasó állomásnak: féltek attól, hogy éjszakának idején olyan bolond álmuk kerekedik, ami majd a császárnak nem tetszik. A legtöbben álmatlanul heverésztek az ágvuk. ban, vagy kódorogtak az udvarukon és átkozták a schottenfeldi KomMuser Pétert, aki az ő ál­mával nyugtalanná tette az éjszakájukat. Pétert nem vették be a társaságba, kikergerreK a kocsmákból és Péternek métr éjszakának idején is nyakán ült a császári álombizto-. hogy kéznél legyen, ha Péter megint felségsértő álommal ren­ditffeti a császár tekintélyét. Péter kapta magát, addig somfordált Jomsra­balra, hoífv egv szép napon megszökött a falujá­ból és erdőségeken keresztül ment, mendegélt, amifl elérte annak a birodalomnak a határát ahol kirki szabadon álmodhatott, amit akart. — No fogadkozott, amikor lebevert —, most már azért is azt álmodom a császárról, ami nekem tetszik. Akárhogy Is erőlködött, nem álmodott Péter az 6 faképnél hagyott császárjáról se jót, se rosz­szat. Amd« — a krónikások feljegyzése szerint — a császári álomellenflrző hivatalok "működése alatt a birodalomnak minden alattvalója legalább egy­szer megálmodta schottenfeldi Kornháuser Péter hires álmát. Per- re, nnnyi eszük csak volt, hogv az álombiz­tosoknak megfordítva számoltak be róla. És a császár boldogan olvasta a.jelentéseket

Next

/
Oldalképek
Tartalom