Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-17 / 64. szám

WVi máirfo* T7; BÍCM AGY ARORSZXG A sitnltáz, a Táros erdeke és ex igazi knHnrpoiiiiha A város érdeke egységes szinházpolitfkai koncepc'ót követe! — A kora! szezonzárás és a városi forgatom — Miért késik a színházbarátok társaságának megalakítása, a városi mozi, a nyári színház — Beadvány a polgármesterhez Pá sí tor József tőrvényhatósági bizottsági tag a következő beadványt intézte dr. P á 1 f y József polgármesterhez: Méltóságos Polgármester Ur! Sziklai Jenő színigazgató a szinügyi bizottság március 9-én tartott ülésén bejelentette, hogy a szezont április 7-dike és 15-dike között befejezi, hogy társulatával Budapestre, Debrecenbe és Kecskemétre utazik és hogy Budapesten a Király színházban fog vendégszerepelni. A szinügyi bizottság, mindakét bejelentést tudomásul vette, pedig az igazgató elhatározásai a város és a szegedi szinügy érdekét meglehetősen sértik, sőt veszélyeztetik. Nem tudom, hogy a szinügyi bizottság határozata alapján, amely persze, csak javaslat, döntött-e már Polgármester ur. Azt azonban látom, hogy a kérdés távolról sem olyan egyszerű, mint amilyennek aranyos közvetlenséggel fel akarják tüntetni. A város kulturális presztízsének és a gazdálkodás olyan gondosságának érdekében, aminőt a belügyminisztérium az utóbbi években minden kérdésben, tehát a szinbáz kérdésében is megkövetelt, mégis le kell mondanom arról, hogy ezt a fordulatot közgyűlés elé vigyem, hiszen mire közgyűlés lesz, esetleg elkésünk. Polgármester úrhoz fordulok tehát, kérve, tegye mérlegelés tárgyává azokat a nagyjelentőségű közérdekű szempontokat, amelyeket a szinügyi bizottság sajnosan mellőzött A szegedi színházi szezont most már legalább másfél évtizede mindig május végén, vagy junius elején zárták be. Az, hogy virágvasárnapkor csukjon a szinház jóval a háború előtt volt szokásban. A szinügyi bizottságnak legkisebb korlátozást fel nem állitó határozata alapján — ha a javaslatból határozat lenne — az igazgató bezárhatja a színházat április 7-én. Azt mondják foglalkozik is ezzel a tervvel. Ha ez bekövetkezik, 1935-ben rövidebb lesz a szegedi szinházi szezon, mint amilyen 18%-ben. tehát kerek negyven évvel ezelőtt volt. Minek részletezzem azokat az egész éven át tapasztalható összes okokat, amelyek miatt a szinház rosszul megy. Lehet, hogy sor kerül később erre is. Közismert azonban az a tendencia, amely a felelősséget kizárólag a közönségre, legjobb esetben a gazdasági krizisre akarja hárítani. Nem vitatom természetesen, hogy a gazdasági válságnak része van a szinház elé tornyosuló nehézségek felidézésében. De mindent a krizis számlájára irni mégse lehet. Ezektől a körülményektől és még sok más köi fllménytől függetlenül adva van azonban Szegeden az a helyzet, hogy a közönség nem megy a színházba Mondjuk, ezzel akart a szinügyi bizottság számolni, amikor nem akarta üres j házak mellé ide láncolni az igazgatót. Mondjuk, az is helyes, ha tudomásul vette, hogy az igazgató elmegy Pestre, Debrecenbe és Kecskemétre vendégszerepelni. De abba még sem lett volna szabad beletörődni, hogy az igazgató „esetleg" majd néhány napot hetenkint a szegedi színházban is fog játszani. A szegedi szinigazfiató! A szinüevi bizottság megfeledkezett arról, hogy a színigazgató sorsa mellett — egyetlen mondatom, tényállításom vagy javaslatom sem irányul az igazgató személye ellen a szinház sorsáról is illenék gondoskodnia. A szegedi polgármesteri állás tekintélye azonban már nehezen birná el az ilyen mulasztást. Épp azért nagy nyomatékkal ajánlom Polgármester ur szives figyelmébe, hogy talán még se helyes, ha a színházat teljesen kiszolgáltatják az igazgató kénye-kedvére. Hogy talán kötelezni kellene az igazgatót, hogy meddig tartson hetenkint bizonyos számú előadást. S hogy ugyanakkor, amikor tudomásul veszik, hogy a szegedi színtársulat elmegy szerencsét próbálni Pestre, Debrecenbe, Kecskemétre, gondoskodni kellene arról, hogy a szegedi színházba látogasson el vendégeskedni a miskolci, debreceni, pécsi színtársulat s ránduljon le hozzánk — tudomásom szerint meg van rá a hajlandóság — egyik-másik pesti társulat. A szegedi igazgató szezonzárási és vendégszereplési tervei folytán leépitődnék a szegedi kulturélet s veszítene a szegedi ipar és kereskedelem. Mindkettőben joggal van annyira fgénve is, szüksége is Szegednek, mint akár Kecskemétnek, akár Debrecennek. Ha tehát kérelmének teljesítésével gondoskodik a város az igazgatóról, — ő akarta igy — gondoskodjon többi lakosáról is. A kiadásra váró üres szobákról. Az éttermek gazdátlanul maradt asztalairól. Az üzletekből és iparos műhelyekből elvont forgalom pótlásáról. Nem tagadhatom meg azt a kötelességet sem, hogy foglalkozzam a szubvenció egy-két vonatkozásával is. Az igazgató, ugy tudom, megkapta a teljes szubvenciót, tehát az áprilisi és májusi részletet is, amelyeknek, mint a többi részletnek, szintén az a rendeltetésük, hogy a szegedi szezon idejére biztosítsák a művészi személyzet egzisztenciáját. Ha az igazgató április első felében elmegy szerencsét próbálni, akkor a szegedi szubvenció, nem a szegedi, hanem a pesti, debreceni és kecskeméti színházban működő társulat fittesének a biztosítására fog szolgálni. A Palma-Kövesük cipősarok sokkal tartósabb, tehát sokkai olcsóbb, ügyeljen a védjegyre és ne fogadjon el helyette mcwf Azokból a tartozásokból, következtetve, amelyek a várost a bankokkal és szociális kötel-i meivel szemben terhelik, a szegedi városi háztartás nincs még abban a helyzetben, hogy más városok színészetét is tudja támogatni. Emiitettem már, hogy beadványomnak nincs tendenciája az igazgatóval szemben. Ez. természetes is. Vannak az igazgatónalc nagy érdemei. Két eredeti bemutatója a vidéki szokványokat magasaon meghaladó teljesítmény volt. A színpad mindig szép, díszlet és kiállítás nem hagynak fenn kivánni valót. Operaelőadásai, amelyeket az évad második felében beszüntetett, rangot biztosítottak a szegedi színháznak De sajnálatos egyoldalúságokba tévedt. \ próza leszorult a szegedi színpadról, ahol irodalom és költészet maholnap már ritka vendég gyanánt sem fordul meg. Az, hogy irodalom nem kell, épp olyan rá Fogás, mint amilyen az volt, hogy a magasabb zene nem kell. Tavaly és tavalyelőtt azt is kitalálták. hogy csinálhatnak a mozik akármit, kitehetik a lelküket, a közönség nem megy moziba. Azt a bojkottot, amelyet a közönség jogos igényei ellen a mozik megszerveztek, a* idén felfüggesztették. Teljesen még mindig nem kielégítő a mozik magatartása, de a műsoruk már sokkal jobb s megváltozott természetesen a közönség magatartása. Már jár moziba. A legsúlyosabb aggodalmak nem az igazgató személye, hanem a város kultúrpolitikáját megszabni és irányítani hivatott ténvezők magatartása miatt merülnek fel. Közölték-e az igazgatóval a hibákat? Megmondták-e neki. hogy abban, hogy a szinház rosszul megy' nemcsak a közönségnek van része, hanem a szervezés hiányosságainak is? A város