Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-16 / 39. szám

2 következőket mondotta: — Kétségtelen, hogy GőmWa rádióbeszéde fontos állomáshoz juttatta el a politikai vilát. A nyilatkozat személyi és pártbeli rész» nnünket nem érdekel, csak az, amit a reformpolitika körvonalazásáról mondott. Megállapítható, hogy a miniszterelnök inkább csak negatívumokat hangoztatott és azt mondotta álatánoságban, hogy ellenez minden olyan dolgot, ami letérést jelent az alkotmányos útról. Ezt csak helyeselhetjük, de a miniszterelnök pozitívumokat keveset mondott és amit mondott is, az bizonytalanul csengett. Ezek már kevésbé megnyugtatóak, főleg azt kifogásoltuk, hogy a titkos választó jogról, a parlamentárizmns reformjáról, a sajtó- és egyéb közszabadjságokról, az összeférhetetlenségi törBudapest, február 15. A' Szabadság-téri bankrablók ügyében pénteken délben hirdettek ítéletet. A büntotőtörvényuék a kisebb bűncselekményeken kivűl a Szabadság-téri bankrablás ügyében bűnösnek mondotta ki Szepesit. Radovichot és Tarit 3 rendbeli gyilkosság és 2 rendbeli .-jvilkossági kísérlet bűntettében, valamint niblás bkntettének kísérletében és ezért mindhárom vád» f r M a G y A R O R S Z Á G vény revíziójáról semmit sem mondott. Éppen ezért minket a nyilatkozata nem nyugtatott meg. Peyer Károly, a szociáldemokraták felfogását a kivetkezőkben ismertette: — Gömbös beszéde nagv csalódást keltett a mi köreinkben, mert láttuk belőle, hogy a beharangozott reformokat nem fogja megcsinálni. A választójogról például egy szót sem szólott. És as érdekelne minket, hogy mi lesz a gazdasági helyzet javulására vonatkozó reformokkal. Gömbös Gyula ezekre a fontos kérdésekre nem tett megnyugtató kijelentést. Az ellenzék soraiban továbbra is tart az a felfogás, hogy a parlament összehívására ezekben az időkben nagy szükség van. lottal kőtéWtoli halálra ítélte. A , Az itélet kihirdetését a vádlottak" megrendülve, sápadtan hallgatták végig. A halálos ítéleteket az ügyész tudomásul vette. A védők fellebbezést jelentettek be, mindhárom elitélt kegyelemért is folyamodott. A törvényszék ezután kegyelmi tanáccsá alakult át, a határozatot nem közlik a nyilvánossággal. Í935 február T6: színház számára a mozieníjedélyt. De rögtöni segítséget mégis csak az jelentene, ha azok a szegedi polgárok, akiknek műveltségük is, módjuk is van hozzá, fokozottabb érdelclődést tanúsítanának a színházzal szemben. Ha nem teszik meg, akkor viselniük kell a felelősséget azért* ami föltétlenül bekövetkezik, le kall mondairiuld arról az igényről, hogy Szegeden, az ország második városában elsőrendű színház legyen. Beszéltünk a színház kérdésépől vifé* dr. Shvoy Kálmán ny. altábornaggyal a szinügyi bizottság tagjával, aki ezeket mondotta: — Érthetetlen, hogy a közönség nem jár színházba, pedig meglehetős jó előadásokat mutat be a társulat. Elsősorban a nagyközönségnek kel* lene jobban pártolnia a színházat, dc egyébként is tenni kell valamit a színház érdekében. Hogyj mit, — azt e pillanatban még nem tudom, de elvitathatatlan, nogy a segítésnek gyorsn ik és hathatósnak kell lennie. A szinügyi bizottságn k és a kisgyülésnek kell a kérdéssel mielőbb foglalkoznia. — A színházon sürgősen segíteni kell. Nem Sziklai igazgató személyéről van szó, hanem a város kultúrintézményét kell megmenteni és nem utolsósorban fontos szempont az, hogy a színház sorsával összefüggő közel kettőszáz embernek mi lesz a sorsa. Momentán kell segítségről gondolkodni ós éppen ezért a mozieng;vléllyal való kísérletezést nem találom megfelelőnek. Ennek • tervnek végrehajá-a meglehetős hosszú ideig tar^ tana és nem bizonyos, hogy célravezető volna« Olyan megoldást is eltydok azonban képzelni, hogy esetleg a mozivállala tokát meg kellene adóz* tatm és az így befolyt összeget a színházaknak juttatni. A mozik kev& rezsijükkel ós olcsó helyáraikkal nagy konkurrenciát jelentenerc a színháznak, volna tehát ráció abban, hogy a rájulc kivetett adóból megsegítsék a roppant reasiveí dolgozó színházakat. A helyzetről kérdést intéztünk Sziklai Jenő igazgatóhoz, aki ezeket mondotta: Emberfölöttit dolgozunk, a kűzdetem nem ismer határt. Mindent elkövettem, hogy a kényes i zlésü szegedi közönség igényeit kielégítsem, mindennel megpróbálkoztam és mégsem tudóid eredményt elérni. Nem tudom, meddig lehet még! tartani a küzdelmet, Isten csodája, hogy eddi» eleget tudtam tenni a kötelezettségeknek. Két év alatt 40 ezer pengői fizettem rá a színházra, igaz, hogy olyan felszerelésem van, amilyemel egyetlen vidéld színház sem rendelkezik: feltétlenül valami segítségre van szűkség, ha a város el akara ja kerülni, hogy a színház válságba kerüljön. Nagyon furcsa volna, ha az első vidéki város egyet-« len színháza is becsukna. Azí a luxust nem eng edhetem meg magamnak, hogy megbukjak; ha a közeljövőben sem lesz eredmény és nem kap gyors segítséget ez a nehéz küzdelem, akkor kénytelen leszek arra kérni a város hatóságát, járuljon! hozzá, hogy a színház kapuit a szokásos szezon-' vég előtt bezárjam. Sürgős segitség rendbehozhatja a helyzetet. Gál Magda győzelme Londonban London, február 15. Az asztali tennisz világbajnokság során pénteken a női egyesben a magyar G á 1 Magda megverte a német K r e 11bach kisasszonyt. A külügyminiszter Rómában Róma, február 15. Hómon Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter pén'.eken délelőtt Villani Frigyes báró quirináli magyar követ kíséretén ben a királyi palotába hajtatott, ahol feliratkozott az udvarrnál. Ezután a miniszter De Veoci miniszternél tett látogatást, akinél félóra hosszat időzött. Hóman Bálint ezután Suvích külügyi államtitkárt kereste fel, majd tizenegy órakor Mussolini miniszterelnöknél lett ¡á'.ogaláat a Pakzzo Venezíiáb&o. Mussolini dolgozószobájában! fogadta a kultuszminisztert, akivel félóra hoszszat beszélgetett. Válság fenyegeti a színházat Sürgős segítségre van szükség, mielőtt az összeomlás bekövetkezik (A Délmagyarország munkatársától.) Válságos napokat él a szegedi színház, két év viszonylagos nyugalma után iámét kisért az a veszedelem, hogy az állandóan növekedő deficit miatt a SZP*»n idóeiőtt végertór és a város színház nélkül marod. A helyzet karácsony óta rosszabbodik, egyre nagyobb arányokban. A közönség érJeklőiése napról-napra csökkan ós a legjobb hírű újdonságok sem vonzanak annyi közönséget a színházba, hogy a bevétel fedezné a napi rezsit. Nyolcvan—száz— kétszáz pengő a színházi pénztár egy-egy esti bevétele, aKg egy elenyészően kis része annak, amennyibe a társulat és a műszaki személyzet kerül. Ilyen körülmények között Sziklai Jenő igazgató a legkomolyabban foglalkozik a — menekülés gondolatával. A színigazgató tegnap délben részletesen tájékoztatta a színház súlyos helyzetéről dr. Pálfy József polgármestert, közölte vele, hogy a növekedő deficit veszedelmét tovább már nem tud\a vállalni, ezért azt kéri, hogy utaljon ki a város tizenkéle:er pengőt a következő két évben folyósítandó városi szubvenció terhére előlegképen ugy, hogy észt az összeget havi ötszáz pengős rémletekben vonhatja majd le az esedékessé váló előlegrészletekből. Közölte Sziklai azt is, hogy számítása szerint tizenkétezer pengőre lenne szüksége akkor, ha »égig akarná játszani a szezont. A polgármester ki jelen lette a színigazgató előtt, hogy a város további segélyeket, még előleg formájában sem folyósíthat a színháznak, mert nincs rá pénze és mert a következő évek szubvenciójának elköltése a színház jövő sorsát veszélyeztetné. Mint iímwetee, nemrégen felmerült az a terv is, hogy a város mozlengedélyt szerez e színház számára és a mozi várható jövedelmét fordítja a színházi deficit kiegyenlítésére. A belügyminisztériumban tett lépések óta < bb:n az Irányban nem történt ujabb lépés, pedig a megoldás egyre sürgősebbé válik és ez a megoldás kétségtelenül segítene a helv:e'.«n. A színházat talpra kell ált ¡tani is bhtes alapo'ira kell fektetni előrelátó tervek é$ alapos koncepció alapján. Nem a város ujabb megterlielésáről van szó • uw «olyas időkben, de olyan mefioliiásiól* amely a város háztartásában nem ujabb terheket. Ilyen lehetőségnek látszik a városi mozi ügye, éppen ezért sürgős és fontos volna ennek a kérdésnek megoldása. Nem lehet ismét állandósítani a színházi szomorú játékok at, vagy cirkuszokat, a talpraá'litást gondosan elő kell segíteni nemcsak kulturális szempontból, de azért is mindent el kell követni a színház megmentése érdekében — és ez most nincs kapcsolatban a színigazgató működésével, programjával és munkájának érdemeivel, vagy kntikájával —, mert a színház ügye közelről érinti a város kereskedő- és iparostársadalmát is és meri a színház majd száz családnak nyújt kenyeret A megsegítés módját meg kell találni. A Délmagyarország munka'ársa előtt Pálfy polgármester a következőket mondotta a színház válságáról: — A város a maga kasszájából további áldozatok nyújtására nem képes, nem folyósíthatunk előleget a következő esztendőkre szánt szubvencióból sem. Nem telietünk mást, mint azt, hogy a színház helyzetét föltárjuk a közönség előtt és Szeged város kulturközönségére bízzuk a színház megmentését. Én, mint a város polgármestere, teljes nyomatélrkal kérem föl a város közönségét, hogy intenzivebb látogatásával támogassa ezt a veszélybe sodródott kultúrintézményünket, mert az érdeklődés állandó csökkaiését nem lehet csak közgazdasági okokkal megmagyarázni. — Ha a város közönsége fontosnak tartja azt, hogy Szegeden elsőrendű társulat működjön, kifogástalan előadásokat mutasson be s síinház, akkor ez a színház fokozottabb látogatásának kötelezettségét hárítja rá. Ha ezt a közönség nem látja be, akkor felidézd azt a veszedelmet, hogy a színigazgató idő előtt szakit ja félbs a szegedi szezont. Most csak arról van szó, hogy át kell segíteni a színházat ezeken a válságos heteken, azután jönnek az uj, friss darabok ás remélhető, hogy helyreállítják a színház pénzügyi egyensúlyát. 1 — Ami a mo.-ikérd'st illeti, az igaz, hogy az engedély megszerzése nehézségekbe ütközött de mégis megkíséreljük, hogy megszerezzük. A főispán orral megállapodtam, hogy a kultuszminiszter lámoaalásával iayekszünlc mea.szer.ezni a Halálra ítélték a három bankrabló banditát