Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-16 / 13. szám

DttMAGYARORSZAG SCBOED, KMrkMStflMo.' Ssmogyl neea Í2..i.etn, Telefon r 2>»33. - KlBdóhlvatal k»lc*önk»nyv 6r «• Iccrylrodo , Aradi oeea S. Telefon t IMM. - Nyomda : L«w Llpól necn tQ. Telefon - ll'oO. TATlrntt ét levélcím : r>élm«pyaronz«a Sieoert Szerda, 1935 Január 16. 4ra 12 illler XI. évfolyam, 13. etörizETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken é* Badanetlen 3.aO,kUII«ld«n é.40 nenoA. * Egye* tsén Ara hétkHz­• ao ÍZ. vatAr- és Unnennan ZO (tll. Illr­detétek (elvétele tnrlta tzeHnt Mrnie­lm«|ir hAtia klvMel^vel naponta rrqgnl Három polgármesteri nyilatkozat Hétfőn este az újságírók által rendezett vacsorán S i p ő c z Jenő, a főváros it.t főpol­gármestere felszólalt s azt mondotta, hogy a főváros uj vezetősége nemcsak szívesen fo­gad, de őszintén kér is minden önzetlen kri­tikát. Szendy Károly az uj polgármester pedig azt mondotta, hogy a nyilvánosság az egyetlen biztositéka a közéleti tisztaságnak s az eredményes munkának. S ehhez a két — programszerű polgármesteri nyilatkozathoz hozzávesszük a harmadikat is, amelyik a szegedi közgyűlés termében hangzott el az uj közgyűlés megalakulása napján s amely­ben a szegedi polgármester tett kijelentést arról, hogy ő nem itéli el a „kivül­ről kormányzást", mert minden tervet, min­den gondolatot, minden termékeny bírálatot szívesen fogad mindenkitől. Ez a három polgármesteri nyilatkozat csak formulázásában tér el egymástól, értelmük mélyén ugyanaz a belátás, ugyanaz a gondo­lat s talán ugyanaz a szándék is. Amig azon­ban a budapesti nyilatkozatokban csak a tisz­tuló és felvilágosodó, előítéletek pókhálóitól megszabaduló gondolkozásmód megnyilatko­zását látjuk, a szegedi polgármester nyilatko­zatában nem dogmát, nem elvi kijelentést, nem elméleti megál 1 apitást, de gyakorlati irányváltozást s programos célkitűzést kere­sünk. Hátha nem csalódunk. A kívülről kormányzás — szállóige lett Szegeden s ez a szállóige olyan időben született meg, amikor a közgyűlés a maga megmerevedett mozdulatlanságában elsza­kadt az élet egyre hangosabb és egyre erő­teljesebb igényeitől s egy mesterséges s ta­lán nem is egészen jóhiszeműen téves tör­vénymagyarázat segítségével védekezett a szellemnek és vérnek felfrissülésével szem­ben. Inditványok, javaslatok, gondolatok dö­römböltek meghallgatást követelve a köz­gyűlés kapuján s a — polgármesteri íróasz­talon, de a közgyűlés, mint boldog birtokos, vitézül állta az ostromot s a vezérlő akarat kívülről kormányzóknak bélyegezte meg azt az aktivitást, azt az agilitást, azt a gondolat­szabadságot és tetterőt, ami az érvényesülés útját kereste a begyöpösödött — ne mond­junk mást: — utakon. Ez a kifejezés, hogy „kívülről kormányzás" egyszerre szinte szégyenteljes méretekben érzékeltette azt a különbséget, ami a városatya és nem városatya kőzött terpeszkedett el. Aki nem városatya, annak nem is lehet tiszta szándé­ka és termékeny gondolata, aki nem város­atyja, az tegyen eleget polgári — tehervise­lésének, de ne akarjon beavatkozni a város­atyák munkájába s ne is próbáljon belépni a közgyűlés szentélyébe, — ezt harsogta, ezt demonstrálta ez a finom és halk megkülön­böztetés. Aki városatya, az szakember, aki nem városatya, az laikus, — ordította a fü­lekbe ez a bántó megkülönböztetés. Mint-( ahogy felnőttek beszédébe nem keveredhetik gyerekhang, éppúgy a városatyák tanácsko­zásait nem zavarhatja meg azoknak hangja, akiknek mandátumuk nincs, legfeljebb csak gondolataik, terveik, ötleteik, termékeny el­határozásaik vannak a köz számára. Ez a szó, hogy kívülről kormány­fás, elég volt ahhoz, hogy a közgyűlés tag­jainak exkluzivitását megvédje a tehetség­nek és tudásnak jogcimeseivel s hogy mo­rálissá tegye azt az elszánt és eltökélt küz­delmet, amit a törvény ellenére folytattak a közgyűlés megújhodásának követelői ellen. Elhibázott alkotások, meg nem védett érde­kek hosszú sora jellemzi ennek az időnek köz­igazgatási életét. S ha valaki nem csak i d ő­beli, de okozati összefüggést is fog ke­resni ezek között a jelenségek között, azt hisszük, fáradozása nem is marad teljesen meddő. A szegedi polgármester, ha ura tud és akar is maradni szombati kijelentésének, most véget vet ennek a szellemnek és ennnek a rend­szernek. A szegedi polgármester — beszé­de szerint — ugy itéli meg, hogy sok­kal fontosabb az, hogy mit mond, mint az, hogy ki mondja? Vannak a közgyű­lésnek kitűnő tagjai, de vannak a városnak kitűnő polgárai, akik nem kerülhettek be, vagy nem akartak bekerülni a közgyűlésbe. A város nem a közgyűlés s akármennyire el­ismerjük is a közgvülést hatóságnak s az ön­kormányzat legfőbb szervének, mégis lehet­nek gondolatok, lehetnek javaslatok, lehetnek ítéletek és tanácsok, melyek nem közgyű­lési tagok lelkében, vagy értelmében szület­nek meg s melyeket bün volna anatéma alá fogni csak azért, mert néma közgyűlési te­remben hangzottak el először. A város közügye — magánügy i mindenkinek. Nincsenek patentirozot közéleti tényezők és nincsen olyan monop ­lium, amelyik csak egyeseknek engedné a/.t meg, hogy törődhessenek a mások dolgaival. A polgármesteri szó, ha a kívülről kormány­zókat valóban feloldotta a nagy átok alól, voltaképen a város szolgálatá­ra hivott minden tudást, minden tapasztalatot, minden ismeretet, minden gondolatot, amit a város pol­gárai a város számára értékesíteni tudnak. Ezen a téren nincs monopólium sem a gon­dolatok termelésére, sem azoknak forgalom­bahozására. A város mindenkié és a városé mindenki, dolgozzunk együtt, hogy szebb, könnyebb és gondtalanabb le­gyen a szegedi élet. Ha a polgármesteri szó — ami majd elválik —, erre volt felhivás, ak­kor megértéssel és helyesléssel szolgáltatjuk szavai számára a visszhangot. Szerdán ddnt a Népszövetség a Saar-vidék visszaadásáról A Saar-bírottsáq a 90 százalékos többség alapján a teljes visszacsatolást javasolja Rövid átmeneti idő után Németországnak átadják a hatalmat Fákiyásment Saarbriickenben, harangzugás és diadal­mámor Berlinben Genf, január 15. A Népszövetség Tanácsa dél­előtt zárt ülést tartott, amelyen Rüsdi Aras el­nök beszámolt a Tanács tagjainak a Sacir-uidéki n<<f $:avazds eredményéről A nyilvános tanács­ul«?» napirendjén egyedül a perzsa-iraki kérdés szerepelt. Az el:, ük felkélte ,V.oi0. ról, az ügy előadóját, hogy tanulmányozza át a kérdést és erról minél elóbb tegyen jelentést Jól értesült körökből kapott hir szerint a saar­vidéki bizottság te]jes erővel hozzálátott a Saar­vidékkel kapcsolatos ügyek elintézéséhez. A Népszövetségi Tanács szerdán délután ül össze, hogy a Saar-vidék kérdésével foglalkozzék. A Ta­nács ezen az ülésen meghallgatja a Genfbe érke­ző saarvidéki bizottság jelentését A hármas bizottság a kora délutáni órákban megvizsgálta a népsza­vazás által teremtett helyzetet. Ennek eredménye­képpen azt a véleményét juttatta kifejezésre, hogy a Saar-vidéknek a népszavazás ered­ményének megfelelően ismét Német­országhoz kell kerülnie. Genfi jelentés szerint a hármas bizottság szer­dán délután javasolni fogja a Népszövetség ta­nácsának a Saar-vidéknek Németországhoz való visszacsatolását. A bizottság ajánlani fog­ja, hogy a visszacsatolással kapcsolatos kér. dések megvitatását a népszövet­ségi tanács későbbi ülésére tűz­zék ki. Londoni jelentés szerint a népszövetségi ta­nács szerdai ülése és határozata után az olasz francia és német szakértők néhány nap múlva Északolaszországban ülnek össze, hogy a visszacsatolás módozatairól tanácskozzanak. Az angol csapatokat néhánv hét múlva vonják vissza a Saar-vidékről. Németország: 477.119 Statusquo: 46.513 Saarbrücken, január 15. A feszült érdeklő- százszázalékban németajkú, a tradíció, a Ha­ilessel vart sanrvidékí népszavazás az eredmény ' gyományok, a történelem, a kapcsolatok ezúttal kedd reggeli kihirdetésével véget ért. Német- , is erösebbek voltak, mint a — muló politika, ország folenves többséget kapott, amint az elő- Nem Hitler győzött, hanem a német néo öntv­relathato volt. A Saar-vidék In kossáfia szinte I data hozta meg a nafiy sikert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom