Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-13 / 11. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED. SserkeMtCMo: Somogyi uccfi 2Z..i.em, Telefon: 23.35.. Kliid6hlT«»ftl killc»Sukn-iyvt*r <• («sqylrodn r Áradt ncrn 8. Teleion : 13-00. * Nyomd» s lllw l.feAt nccn 1'). Telefon - 1.1'Ofl. TOTír»« ipvAlctm - "Hn>»ov*n>r*c*« IJlWIll IMBBWWWIiaMBWBWWMHW^BBPWW»^^ • l»'1 J* Vasárnap, 1935 január 13» vid«kén "íuda^^^^km«w»n . „A „„ . * d.40 peaq«. Eqye* Mám Ar® K«k«i­Ara 20 (tiler nctp U, TaÉAr. ét llnneitnao ZO tut. Hlr­Vf x-.f —1_. — ^ dl Iletétek felvMele Iniim «zerlnL Meole­IWiynm, A*. imiic H«ll« iclT«tel«vel annonMiengel A közigazgatás bokrétaünnepe A város közgyűlése szombaton délután megalakult, megválasztotta határozó és intéz­kedő bizottságait. A törzs köré kinőtt a kéz és láb, kiépült az idegpálya útja, elrendeződ­tek az agysejtek s az egész szervezet, mely­nek eddig összemüködés nélküli sejtjei voltak csupán, megkezdi életét Nem akarunk most a szombati választás sok tekintetben szokatlan jelenségeivel fog­lalkozni. Lehet, hogy egyszer később, lehet hogy nagyon hamar elkövetkezik ennek ideje is. Nem vonjuk kétségbe, hogy a sokféle szempont és sokirányú törekvés között felis­merhető volt az a szándék is, mely a közgyű­lés belterjesebb, korszerűbb és eredményesebb munkásságának felté­teleit igyekezett már a megalakulásnál meg­teremteni. Ami történt, sokféle kompromisz­szum eredménye volt s ha majd egyszer ana­lizálni kell azokat a komponenseket, ame­lyeknek eredője a közgyűlés megalakulása, bizonyára lesznek adataink és lesznek mon­danivalóink a történtek helyes megítélése számára. Most azonban — ne erről legyen szó. A o o k r é t a ö nn^e p é 1 y e n nem szoktak be­szélni a jelzálogos terhekről s amikor az út­jára indított hajót keresztelik, nem szokott szó esni a befektetett tőke rentabilitásáról. Most bokrétaűnnepélyét tartja a közgyűlés is, most került tető aló az épület s most rendez­ték be az egyes lakosztályokat. A város polgárságának az a kívánsága, hogy jobb munkát végezzen ez a közgyűlés, mint az elődje, de minden­esetre jó munkát végezzen. Ez a kívánság nem akar kritikája lenni a most eltelt — lus­trumnak, — a haladásnak, a mindig felfelé törő útnak, a jobban átérzett és jobban betöl­tött feladatoknak kívánsága csendül csak ki ezekből a szavakból. Mérhetetlenül súlyosak azok a feladatok, amelyeknek betöltése he­lyes irányítás mellett erre a közgyűlésre vár. Problémáknak egész dandárja várja a gyors, okos és erélyes beavatkozást, betöltetlen fel­adatok, el nem végzett kötelességek, meg sem közelitett célok, fel nem vállalt s el nem végzett munkák várnak bátorságra és csele­kedetre. Amerre nézünk, mindenütt, minden­felé legfeljebb csak a megoldatlan problémák árnyékában tudjuk fel­ismerni az elvégzett kötelességek halvány kontúrjait. Nem akar ez a megállapítás vád lenni csak azokkal szemben, akiket minden cselekvés és minden mulasztás felelőssége terhel. Jól tudjuk azt is, hogy a mai köteles­ségek nemcsak egyetlen ember, de egy egész nemzedék áldozatkészségét és munkabírását is meghaladják. Mintahogy egymás után élő nemzedékek hosszú sora építette fel a közép­kor nagy katedrálisait, most is egymás után következő generációk összefogott munkájára s harmonikus rendjére van szükség, ha ennek a kornak történelmi feladatait legalább köze­lebb szeretnénk tudni a végső megoldáshoz. A város anyagi helyzetének rendezése, a rövidlejáratú kölcsönök konvertálása, az ide­gen valutában stipulált kötelmeken való könny;,és. a város földbirtokpolitikájának korszerűsítése, a haszonbérleti kérdések gyö­keres megoldása, az épitő munka megindí­tása, a kereskedelem és ipar jogot igényei­nek kielégítése, a házbirtokok enormis terhei­nek csökkentése, a közterhek büntető jelle­gének megszüntetése, a köz által termelt ér­tékeknek bevonása a közteherviselésbe, a kereseti adó csökkentése az értékadók beve­zetése utján, idegenforgalmi politika, népjó­léti gondoskodás, a népjóléti feladatoknak városi feladatok közé sorozása s a szükség­letekkel arányban álló munkakör betöltése, a közegészségügy szolgálata, gyermekvéde­lem, harc a tüdőbetegség ellen, harc tiszta levegőért és egészséges lakásért, — mindez külön-külön is elég lenne egy alkotó ember életének betöltéséhez, most pedig egyszerre, egymást tulkiáltva követelnek ezek a kérdé­sek figyelmet, alkotást és áldozatkészséget. Van itt munka, van itt feladat s ami min­denekfelett való, a legnagyobb munka s a legnehezebben megoldható probléma az, hogy egy-egy részletmunka elvégzésének pénzügyi alapját biztosítani lehessen. Nem mindig az ötletek hiánya és a gondolatsze­génység oka annak, hogy az alkotósok terén nem tudunk lépést tartani a szükségletekkel, a város pénzügyi helyzete szabja gyakran meg a produktivitás ütemét. A leg­első feladat tehát ennek a pénzügyi helyzet­nek szanálása. Egészségesebbé, rugalma­sabbá s a szociális szempontból igazságosab­bá kell tenni a városi közteherviselés rend­szerét s véget kell vetni, legalább azokban a keretekben, amelyek között a város hatóságá­nak alkalma van cselekedni annak az adóz­tatási rendszernek, amelyik bünteti a munkát és jutalmazza a tőke renyheségét. A város csak az alkotásaiban él, csak a teremtő munka indíthatja azt a gazdasági vérkeringést, amelyik minden dolgozó réteg­nek juttat valamit a köz munkájából. A célok közösek, a feladatok egyértelműek, a köte­lességeink tartalma azonos. A város közgyű­lése legyen műhely, legyen iroda, le­gyen gépterem, a város szolgálatának, a város fejlődésének nagy müvén dolgozzon benne mindenki, akinek munkahelyét polgár­társai bizalma jelölte ki. T e r m é k e n y ég megtermékenyítő munkát várunk a hatóságtól, de a közgyűléstől is s ha a pol­gárságnak ezt a várakozását betöltik, akkor be fogják tölteni történelmi hivatásukat is. Politikai béke - gozűaságl fcLcnűfilés Irta MAGYAR' PAL országgyűlési képviselő. A Mussolini—Laval római tárgyalásai nyo­mán létrejött megállapodások sokáig nem ke­rülnek le az európai politika napirendjéről. Annál is kevésbé, mert hiszen a legbeavatot­tabb körök sem ismerik még e megállapodások messze szétágazó intézkedéseit és terveit any­nyira, hogy végleges véleményt alkothatnának azok igazi jelentőségéről és várható kihatá­sáról. Mi magyarok is közvetlen érdekeltjei vagyunk Európa e két vezető államférfia kö­zött kialakult egységes állásfoglalásnak, mégis időelőtti volna az eddig hivatalosan nyilvá­nosságra került anyag nyomán azzal foglalkoz­ni. ho^y mit várhatunk Magyarország külpo­litikájának alakulása szempontjából a római megállapodások nyomán. Függetlenül azonban a szokatlanul ünnepé­Íves keretben létesült és óriási világsajtói visszhangtól kísért események szószerinti tar­talmától. a bekövetkezett eseménvek tárgyila­gos lemérlegelése nvomán egyet már ma is megállapíthatunk. Az egymással immár két évtized óta szakadatlanul szembenálló külpo­litikai csoportosulások végre találkoztak ab­ban a nézetben, hogv az olasz miniszterelnök és francia külűgvminisz'er olvan tárgvalási alapot teremtettek, mely minden eddigi kísér­letnél inkább alkalmas egy megbékélt Európa kialakítására. Ezt a bizakodást nem rontja le. hogv Német­ország egvelőre mind határozottabb formában tagadia meg a közösséget a római megállapo­dásokkal és zárkózik el az azokban felvetett kezdeménvezések követébe elől. A közeli na­pokhan eldőlő Saar-kérdés után ebben az iránvhan is határozottabb helvzet alakul ki é* sok év hiábavaló reménykedései után leg­alább az a bizakodás térhet vissza az európai polgár lelkébe, hogv más ut is van az orszá ­gok gardasági egvtütmüködését gátló politikai kérdések m^fAdására, mint egv ujabb világ­háború felidézése. Az eurómí áUqmnknoV utolsó két évtized­ben követe't s'TrIq'.ífmr>i;t;i-í?a nvatt — ami­ben a nem^pt' tf>rm<*!"'ü1'h"n e3vmá«t legírb­ban kieeéczítő Dunavőlffvi államok tártjuk elől rossz példával — s a világgardasági válság ál­tal a termelési egyen súlyból erősen kilendített országok gazdasági dezolállsága folytán na­gyon messze vagyunk attól, hogy a gazdasági fejlődés igazi foká t: a válságmentes, kockázat nélkül való gazdálkodás állapotát rövidesen elérhessük. Mégis erős bizonyítékát kaptuk az utolsó hetek eseményeiben annak, hogy sem a nemzetközi ésszerű munkamegosztást lehetővé tevő kereskedelmi politika hiánya, sem pedig a gazdasági erők törvényszerűségére felépíteti szabad gazdálkodás elnyomása nem voltak ké­pesek a józan gazdasági törvényekre felépített termelési rendszer életképességet teljesen alá­ásni. Az első pillanatban, amikor a római egvez­ménvek szelleméből kiáradó iózanság nvomán ismét bizakodni lehetett abban, hogv az euró­pai politikát nem a háborús gyűlölet, hanem a békés megértéskeresés tendenciája hatja át — legalább is az Európa sorsára mérvadó nagyhatalmak tulnvom.ó részér\él — a minden­korra eI«orvadt".ak ítélt kapitalista vállalkozói készség a legtöbb országban máris jelentkezik és néhány rövid nap alatt a magánüzleti kez­deményezés több javulási nvomot mutat, min? az állítni intervenciók, kénvszerrendszabálvok és kollektív tervezgetlek egész sorozata hosz­szu évek folvama alatt. Valójában ugv van. hogv a világtőkék rég belefáradtak a kénvszprü pihenésbe. A gazda­sági regenerálódást a tőkének ez a tuloihent­«éffe már korábban megindította volna, ha a külpolitikai alakulás n^n1 kénvszeritette volna mindenkornál fozott^hh óvatosságra. Még a tulrott álla'mí beavatkozások sem jelenthették volna egvédül a gazdasági vál«ág ez elhúzódá­sát. Ezekkel nemben a magántőke rugékony­sígával és főként ^lkalmazkodóképesség£v:eJ «ikerrel szembe« t£1 Ihatott volna. Bizonyos, hogv a magánvállalkozás? tevékenvség meg­élénkülése nvomán várható konjunktura javu­lás visszafordítaná úgyis azt a szerencsétlen körforeást, melvet a válság elmélvülé«ével szükségesnek tartott állami beavatkozás indí­tott meg s melv végeredményben a válságot oko-ró ténvezové vált. Most viszont a javulás eredménvei a beavatkozás leér>;té«éhez vezel nének s ezért valóiában az Európát injmár évek óta megülő depresszió eloszlásának ebben .

Next

/
Oldalképek
Tartalom