Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-09 / 278. szám

1934 december 9. DÉTMAGYARORSZÁG 3 A magyar Musa Dagh népe Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz Ítéletet és nem állsz bossz.ut vérünkért a föld lakóin. — János kinyilatkoztatásának szavaival szólhatunk csak a hazájukból kiüldözött szegény magyarok sorsáról. Az aleppói országúton korbáccsal hajtották az örtnény népet a kétségbeesés pokla és a — halál felé Enver és Talaat emberi gonoszságtól fogant államférfiúi bölcsessége, az örmény népnek minden nemzedéke egyegy népirtás borzalmain ment keresztül, — örmény sors lett a magyar végzet is végzete azoknak, akiket apáik sírja, vagy kenyerük parancsa a határokon kivül tartott? Szent és igaz Isten, — kiáltunk fel Jánossal mi is, meddig tűröd bosszúállás nékül vérünk hullását? Kinek telhetik ebben öröme, kinek érdekét védheti ez a gonoszság, mi ellen és kiket véd meg az az embertelenség, amivel barmok módjára hajtják egyik országból a másikba ezreit a szerencsétlen magyaroknak? Ez nem rendészet, ez nem államérdek, ez nem közbiztonsági intézkedés, ez csak irgalmatlan gonoszság, szadista öröm: gázolni azokon, akik védtelenül vannak kiszolgáltatva a gázoló csizmáknak. Ha érzékelni akarjuk azt a sorsot, amibe bennünket Trianon taszított, ki kell most menni a rókusi állomásra. Az a kép, ami ott dermeszti meg a lelket, Trianon legrealisztikusabb illusztrációja. Magyarország a lojalitásról nehéz órákban is nem egyszer tett bizonyságot, magyar lapot betiltottak, ha az kemény szavakkal irt Magyarország támadóiról, Magyarország köépüíetein gyászlobogó lengett a szerb király temetése napjára s mindezért a lojalitásért kiüldözött magyarok kálváriája az elismerés. Még trianoni csonkaságunkban is szakítanunk kell az alkalmazkodásnak és lojalitásnak azzal a szellemével, ami nemzetközi érintkezésünket betöltötte. Mi nem uszítottunk soha háborúra, soha nem mulasztottuk el gyönge hangunkat felemelni a leszerelés, a béke védelme, a nemzetközi megértés létrehozása érdekében. Pacifisták voltunk és vagyunk s nem a fegyvernek, de a jognak, az erkölcsi és gazdasági igazságnak igazolását fogadjuk el a történelem tanulságaként. De most mégis azt mondjuk: más szellemre, más elhatározásokra, más hangra és más cselekvésre van szükség azokkal szemben, akik a háború befejezése után tizenöt évvel még mindig békésen dolgozó emberek ezreit korbácsolják ki évtizedes munkahelyükről. A kisebbségi magyarság élete Kasonlatos lett a középkori zsidóság életéhez. Hol egyik, hol másik országból üldözik ki őket s ahol megtűrik, ott is magyarságuk sárga foltj á t kénytelenek viselni. S ez a sárga folt is csak a harmadrendű állampolgárok jogtalanságát adja meg nekik. Közhivatalt nem tölthetnek be, iskolát nem tarthatnak fenn, vallásuk szabad gyakorlásának akadályai vannak, földet szabadon nem szerezhetnek. így élhetnek addig, amig jön egy éjszaka, berángatja k őket a rendőrségre s a rendőrségtől már csak egyetlen irányban szabad az ut, k ifelé az országból. Illetőségi és állampolgársági pogromot rendeznek időnkint s az áldozatok kénytelenek otthagyni szüleiket, vagy gyerekeiket, a földet, mely eltartotta őket, a műhelyt, amelyik munkát rs rppo-plhpfést adott és mehetnek neki a vfKarácsonyi ajándékok részletre is legolcsóbban Tólh órásnál Előnyös ABC beszerzés Kölosey n. 7. Nagy órm, ékszer javítóműhely un arany, ezüst bmitas. EGY PÁR „HA-HA"CIPÓI lágnak uj otthont, uj műhelyt, uj munkát, uj nyugalmat és biztos födelet keresve. S amikor az élőknek el kell hagyni a régi hazát, már a halottak sem tudják őket visszatartani. Mi ez? Retorzió? A népkisebbségek talán túszok, az ország, melyben élnek, börtön talán? Macedón forradalmár megöli a bűnös könnyelműséggel védtelenül hagyott királyt. Ezért most Bácska magyarjainak kell meglakolnia? Bácska magyarjai nem lehetnek túszok a jugoszlávok kezében. A trianoni szerződés, ha morzsákban is, az uj országok urait védelemre kötelezte a kisebbségekkel szemben. Le g a 1 á b b azt a szerződést tartsák be, amit a győzelem lázában ők maguk diktáltak, legalább azt a szerződést tartsák szentnek, ami nekik uj hazájukat adta. A trianoni szerződés arra kötelezte az utódállamokat, hogy kisebbségvédelmi intézkedéseiket alkotmányukba foglalják. Az utódállamok kötelesek voltak biztosítani a kisebbségek nyelvének, kultúrájának, vállá» sának, iparűzésének szabadságát s a kisebb-t ségeket nem lehetett megfosztani vagyonuk-^ tói sem. Mit tartottak be ebből aí szerződésből, mit teljesítettek ezeki közül a kötelezettségeik közül a magyar népkisebbségek életének mai urai? A rókusi állomás tömegjelenete erre a kérdésre a véres) felelet. A rókusi állomástól messze ut vezet el a genfi népszövetségi palotáig. Ez az ut ma a magyar igazság kálváriás utja. Minden! stáció előtt hazájukból kivert magyarok ösz* szetört csoportja János kinyilatkoztatásának; szavait mormolja :te szent és igaz Isten, med dig tart még ez igy s mikor jön el a te bosz' szud napja? Minden elhullajtott könnycsepp, minden elzokogott fájdalom, minden ostor' csapás, mely a magyar Mu s a D a g népét éri, csak a revízió napíát hozza egyr közelebb. Szombat: B-ili statáriálls vonat, 200 hontalan délvidéki magyar A kiutasítottak ufabb tragédiái - A délszlávok tovább folytatják a kegyetlen üldözést - Szeged egyöntetű megmozdulása a szerencsétlenek megsegítésére (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton reggel a röszkei vonat ujabb negyvenegy menekültet hozott át a trianoni határon Szegedre. Most csak negyvenegy menekült érkezett, de talán ez az erkezés és ez a fogadtatás volt a legmeghatóbb, a legszomorúbb. Az állomáson a reggeli szürkületben megjelent a Magyar Filmiroda hatalmas autója, a tetejére szerelt hang- és filmfelvevő készülékekkel. A nagy vörös autó bement a perronra és ott állt meg a sinek között, hogy felvételeket készíthessen a világhiradó számára és a hangos film utián vigye szét az egész világon a trianoni borzai, mak és jogtalanságok megdöbbentő jeleneteit. Himnusz A vonat pontosan érkezett meg. hét óra tizenöt perckor. A pálvaudvaron egyetemi hallgatók sorakoztak fel, hogy a menekültek segítségére legyenek. A város hatóságát dr. Kern e n e s y Tibor népjóléti tanácsnok, a rendőrhatóságot dr. Buócz Béla főkapitányhelyettes képviselte. Amikor megállt a vonat és kiszálltak a kiüldözöttek, az egyetemi hallgatók elénekelték a Himnuszt. Leírhatatlan jelenetek játszódtak le a rég hallott magyar imádság hatására. A sápadt, fáradt arcok kigyulladtak, a szemekből patak^ zott a könny, az asszonyok hangos zokogása vegyült az akkordokba, a kis apróságok pedig — most is nagyon sok gyerek érkezett a menekültekkel — tágrapattant szemmel bámulták a nagyok könnyes megindultságát. A Himnusz után az egyetemi hallgatók sora megbomlott és a lelkes fiatalemberek szolgálatkészen indultak a sinek közé rakott batyukhoz, amikor a menekültek közül előlépett egy férfi és zokogástól el-el fuló hangon beszélni kezdett. — Nem a fájdalomtól sírok — mondotta szakadozott mondatokban —, hanem az örömFlí!ü dorogi sojíolt Koksszal Noay hűdrléKU. tiszta e* M£HS«mJUdtóo _ Utdao {