Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-08 / 277. szám

fê>34 december 8. Dit" MAGYARORSZÁG 11 FOGJÁL KEZET, BARÁTOM Irta TONELLI SÁNDOR Ezt a kis megrovási kalandot még a nyáron meg akartam írni, de közben egyéb megirni valóm is akadt és meg is feledkeztem róla. Most egy véletlen eszembe juttatta és feltála­lom a közönségnek is. A dolog ugy történt, hogy a nyáron megfor­dultam egy kis dunamenti faluban, ahol na­gyon sok budapesti ember nyaral és ott talál­koztam egy rég nem látott ismerősömmel. R'ckkenő meleg nyári nap volt, én nyárnak voltam öltözve, se mellényt, se kabátot nem viseltem. A felszerelésem dísze egy hosszú fűz­favessző volt, magam vágtam a kiöntések kö­zött. ahol rökon-gyerekekkel békát ugrattunk az álló viz színén. Amelyik gyereknek a lapos köve legtöbbet pattant a vízen, krajcárt kapott jutalmul. Hazatérőben voltam, mikor fentebb emiitett barátommal találkoztam. Kinézósére Sokkal előkelőbb lehetett, mint én, mert valami sár­gába játszó nversselvem ruhát viselt, barna szegélyes vászoncipóvei és vadonatúj szalma­kalapja!. Még keztvü is yolt rajta és csontgom­bns sétapálca a kezében. Igazán előkelő jelen­ség volt. nyugodtan elmehetett volna a pesti dunnparti korzóra, csak éppen a falusi környe­zetbe- nem illett bele. Mindenesetre nagvon megörültünk egymás­nak. mert ahogy szembetalálkoztunk, már öt­hat léné«nvire égvmáslól arcunk arra a bizo­nvrs grimaszra torzult, amely civilizált em­bereknél a köszönés müveletét meg szokta előzni, ö megemelte a kalapját, én kalap hiá­nyában felemeltem a kezemet és feléje nyúj­tottam. Azután következett az érzelmeknek szóban való kifejezése: — Szervusz. Ezer esztendeje, Kogy nem lát­talak. — Szervusz... Én tovább is közeledtem, a hárítom ellen­ben megállt. Hirtelen tornagyakorlatot vég­zett a jobb kar iával előrekanta a balkezét és kezdte a jobbiáról leráncigálni a keztvüt. Mert amint a tisztelt olvasó is bölcsen tudia, mos­tanában nem illik keztvüs kézzel kezet fogni. A müvelet nehezen ment. mert a nagv nvári melegben ft keztvü rátanndt barátom iobhiára. Végre sikerült a iohb első végtagot megszaba­dítani a keztvü tői és a hőrkeztvü alatt átiz­íftdt kéz beletemetkezett az én tenyerembe. Mondhatom, az érzés nem volt túlságosan kel­lemes. ha nem örültem volna nagvOn a vi­szontlátásnak tel*« még meg is rontotta vol­na a találkozás örömeit. Mondom, az eset naffvon kfcsinv volt és Je­lentéktelen és meg is feledkeztem róla. TiVin eszembe se int. ha mostanában más variáció­ban meg nem ismétlődik velem. Az elmúlt hét egvik kellemetlen öl hiWös e«téíén mesínt ta­lálkoztam vabMvel. aki nont ezt a iálékot is­mételte meg. Mielőtt kezet fogott volnn. lerín. flgálta mamiról a keztvü íét és me?k"^^ütle­nltett első véglagíaít adta emlékbe Ne­kem hlzonv czembe «e uitott, hogy « hideg­ben levesvem a keztvfimet. és ezt máskor se leszek hallandó me<»rsplpkedn*. Nehogy azon­ban Mrki is azt tételezze fel rólam, hogv nem tudom, ml a szokás. megírom, hogy igenis tu­dom. de ezt a szokást naífvon félszegnek, hl­giéne-ellenennek és kiírfandónak tartom. Mi­kor keztvüt v?«elflnk. fogtunk is keztvüs kéz­learolcsóbh ¿s a nálvaudvarok­hoz leek^s'ílrbb frkszik a HUNGÁRIA qőz, kádfürdő,ésVizgyögyintézef (VII., Dohány-ucca 44. szám) NyMi I re<?q«l § érakor. — a«*- és kád> fürdő Ara P 1.- Klszolqálésl dl| csak 10 flll. zel kezet. Nyáron a keztyüs kéz kellemesebb, mint a keztyü alatt átfőtt tenyér, télen pedig a keztyü teljesítse hivatását és akinek van, védje meg vele epidermisét a hidegtől. Még a békében, mikor Londonban megren­deztük a magyar kiállítást, az ipari csoport­nak én voltam a biztosa. Egy izben kijött a kiállítást meglátogatni a mostani angol ki­rályné, aki akkor még walesi hercegné volt és ebben a minőségében a birodalom második asszonya, őfenségéről az a hir járta, hogy tel­jesen szabadon és fesztelenül mozog hü alatt­valói körében. Illő reverenciával fogadtuk, de most, huszonöt esztendő elteltével elárulha­tom a titkot, hogy amelyik pavillonba betette a lábát, abban egy ember se volt, akit a rend­őrség személyesen nem ismert. A technikája a rendezésnek az volt, hogv abból a pavillonból, amelyik sorra került, előzetesen kitessékelték a közönséget és a nyüzsgő tömeget a walesi hercegné körül az a százegvnéhány ember al­kotta, aki a kiállítás személyzetéhez tartozott, vagy akinek jelenlétét a rendőrség engedé­lyezte. Akkor is nyár volt és a walesi hercegné kö­nyökén felül érő, ho««zu. szürke keztyüt vi­selt. Körülbelül másfél órát voltam a kísére­tében és nemcsak azt igazolhatom, hogv esze­ágában se volt. hogv lehúzza a keZtvüjét, mi­kor valakit kitüntetett a kézfogásával, hanem ellenkezőleg, pontos megfigyelésem szerint csak annak nyújtott kezet, aki magn is keztvüt viseli. Igen udvarias volt, mindenkinek r.a­gvon megköszönte a magvarázatot és kalauzo­lást. de kézrtvujtás«al cák azokat tüntette kí, akiknek keztvü volt a kezén, tfs meg merem kockáztatni azt a véleménVt. hogy ebben, a walesi hercegnének volt igaza. Azt hiszem, nem szükséges mondanom, hogv a kézfogás és a vele rokon üdvözlési for­mák tulaidonképen csak szokások, amelvek korok és népek szerint folytonosan változnak. Némelvik szokás természetesen makacsul, év­századokon kere«ztül taftia magát. A kalan megemelésének szokását és talán még a vele kapcsolatos köszönési formulát is a frankok­tól örököltük. Náluk a szabad ember hosszú haiat viselt, a rabszolga, kortonváia rövidre volt lenvirvn. Ha a rah^zotfra a szabad ember­rel találkozott, megemelte fövegét és köszön­tötte: — Lásd, uram. hogv szolga vagvok. Ma ezt egyszerűsítve igy rrondnik: Alá«zol­gáia. Rómában aZ Időiárác nem tette szüksé­gessé a k^lnrtof. ott felemelt képzel köszöntek. Ma ezt a köszönési módot uiitiék fel a ffsísz­ták és régben a horogkeresztetek. Utóbbiak azonban kissé más fokbnn emelik a kehüket. Az eszkimó azért dörzsöl? ös°ze az orrát, ha üdvözöl valakit, mert Grönland klimáia nem nagvon teszi kívánatossá. boTv bárki is kive­gvo kezét a fóknhőr keztvühől. Rettenetes Iván udvarában is volt egv nagvon kedves KÖszS"ési mód, amelyét nngvnn alánihatok mindenki­nek. aki fél attól, hogv n^gvon előkelő s?emé­Iviséeek ielpnictében tnlcágosan meg kell gör­bíteni a derekát. A véres emlékezetű cár ud­varában. ha a cár megielent, mindenki hap­tákha vágtn magát, a kezét a combiához szo­rította és ebben a megmerevített nózban ha«ra vágódott. Márvánvon ez a köszönési mód igen kellemes lehM. Hozzátartozott azonban Rette­netes Iván udvari «zokásaíhóz még az is, hogy ő maga szöfes botot viselt, olvanformát. mint ma a turisták és ezzel a szöges bottil helc.bple­döfködőtt azokba a főidőn heverő generáli­sokba és miniszterekbe, ak'knek ha=rnvágódá­sát nem tartotta elégré s^bálvszerünek. f)chát m'ndez mindegy. A köszönés változik és a köszönés a szokásokhoz és a klímához idomul. Ahol. Vagv amikor a klíma a keztvüt követeli meg. oh köszön Ifink, illetve fogjunk kezet keztvü* kézZel . .. EgVsZÓVfll, fogfái ke­zet b^rá'om. de kézfogás előtt né végezz Ide­ges tángatózá°ökát én ffieg le*Zék elégedve skknr ;c ba kéztvübe bujtatott kéíedet me­^nsTlprl felém. Nedves, hideg időben NIVEA Ápoljuk arcunkat és kezünket NIVEA-CREME-el. Nivea-Creme ira dobozban i P --5Q, 1'-, 2-­Nivea-Creme ára ántubusban' P !•-, 1-60 JIs olvasó rovata Tekintetes Szerkesztőség! Nagyon kérem önö­ket, hogy e levelet közérdekből közölni szíves­kedjenek. — A nyáron egy hires professzor előadásso­rozatot tartott Hollandiában. Számszerűleg igar zolta, hogy még Ázsiát is messze túlszárnyalva ezen szomorú statisztikában, Magyarország vezet a tüdővészben. Az okot abban látja, hogy itt ned­ves, penészes lakásban laknak, de főleg az az ok, hogy füves játszótér hiányában eltűri, 6ÖI kényszerűi a hatóság, hogy a földön, porban, pi­szokban játsszon a gyerek. Sajnos, ez a kétes dicsőség jutott osztályrészül, hogy Európa ujjal mutat ránk, mint akik a tuberkulózist gyárilag te­nyésztjük, Hiába minden igyekezet, Szegeden nincs gyerekjátszótér. Igaz, hogy a Stefánia­parkban van egy terület, melyet annak csúfolnak, de itt üldözött rabként űzik, hajtják a játszadozó gyerekeket. Igen épületes jelenetnek voltunk tanúi szer­dán délután, legalább tizenöten, akik néztük a gyerekek labdázását a játszótéren. Itt most nincs sétányőr, de vannak helyette minden emberi ér­zésből kivetkőzött napszámosok, akik két cso­portba osztva vették űzőbe a játszadozó gyereke­ket. Az egyik csoport a labda elvétel ürügye alatt két uccahosszat Zavarta a gyerekeket, de nyü­ván azért, mert nem tudták tőlük elvenni a lab­dát, szidták a gyerekek szüleit, őket pedig csir­kefogóknak, |n;|tl<ipóknak, csavargóknak (nevez­ték. A másik csoportnak már „sikere volt." Sike­rült elvenni egy őtpengős labdát. Nem is adták Vissza, ellenben felirták a gyerekek, Valamint a szüleik nevét és lakását azzal, hogy a többit maid a rendőrség intézi el... Nem tudom elképzelni, milyen szörnyű bűnt követtek el a gyerekek azzal, hogy játszani ma­részeltek? Nem tudom elképzelni, mi van a ját­szótéren védeni való, főleg most, decemberben, Az a „bünttk" talán, hogy a fűre léptek? Olyan féltve féltett dolog az a fü, hogy ezért labda elvé­tellel kell büntetni á szülőt? Felhívom erra a lelketlen állapotra a tiszti főorvos ur, a gyermek­orvos urak, a Stefánia Szövetség, főleg a szülők figyelmét. Kérdezem tisztelettel, miért van a Ste­fánián a gyerekjátszótér, azért, hogy a szerel­mes párok 'találkozóhelye légyért? Vagy talán ez nem gyerekjátszótér, csak bitorolja ezt a nevet? Akkor hol vart Szegeden az a terület, ahol a vá­rosi gyerekek Zavartalanul játszhatnak, ahol nin­csenek kitéve a kertészetnél dolgozó napszámo­sok üldözésének? Helyes-e az, hogy két uccán át Zavarják a gyerekeket, csupán azért, mert já­ték közben vé'etlénül a füre léptek? Helyes-e az, hogy a Stefánián kivül nincs másutt játszótér, de itt is, mintha t-ablók, vagy fyilkftsők lennértek, hajtóvadászatot tartanak a gyerekek ellen, ha a játszótérnek csúfolt területen labdázni merésrel­hek? Helyés-e az, hogy elvegyék és ne adják vissza drága labdájukat, melyet oly nagy önmeg­tagadás és nélkülözés után vesz meg a szülő a gvermekénekf. .i Egy kis belátással, elnézéssel, szeretettel sok­nehéz" ügyet elintéztek már, próbálják meg, hát­ha ezt i« lehet, tisztelettel: (atdirds.) Ia lámpázott f fi I 51 ^ mennyiségben fí IU|S9 «1 darabonkint ^ fillérért kapu«« Hűtőház, Ilona u. BUTOR; è szletre Kak us ztnál, Araay János ucôa 11. sz' Paffker,Mont-Blanc,OSMIA stb. viláamárkás töltőtollak leszállított árban I£HÜT I Széchenyi tér 5 szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom