Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-08 / 277. szám

fê>34 december 8. Dit" MAGYARORSZÁG 11 FOGJÁL KEZET, BARÁTOM Irta TONELLI SÁNDOR Ezt a kis megrovási kalandot még a nyáron meg akartam írni, de közben egyéb megirni valóm is akadt és meg is feledkeztem róla. Most egy véletlen eszembe juttatta és feltálalom a közönségnek is. A dolog ugy történt, hogy a nyáron megfordultam egy kis dunamenti faluban, ahol nagyon sok budapesti ember nyaral és ott találkoztam egy rég nem látott ismerősömmel. R'ckkenő meleg nyári nap volt, én nyárnak voltam öltözve, se mellényt, se kabátot nem viseltem. A felszerelésem dísze egy hosszú fűzfavessző volt, magam vágtam a kiöntések között. ahol rökon-gyerekekkel békát ugrattunk az álló viz színén. Amelyik gyereknek a lapos köve legtöbbet pattant a vízen, krajcárt kapott jutalmul. Hazatérőben voltam, mikor fentebb emiitett barátommal találkoztam. Kinézósére Sokkal előkelőbb lehetett, mint én, mert valami sárgába játszó nversselvem ruhát viselt, barna szegélyes vászoncipóvei és vadonatúj szalmakalapja!. Még keztvü is yolt rajta és csontgombns sétapálca a kezében. Igazán előkelő jelenség volt. nyugodtan elmehetett volna a pesti dunnparti korzóra, csak éppen a falusi környezetbe- nem illett bele. Mindenesetre nagvon megörültünk egymásnak. mert ahogy szembetalálkoztunk, már öthat léné«nvire égvmáslól arcunk arra a bizonvrs grimaszra torzult, amely civilizált embereknél a köszönés müveletét meg szokta előzni, ö megemelte a kalapját, én kalap hiányában felemeltem a kezemet és feléje nyújtottam. Azután következett az érzelmeknek szóban való kifejezése: — Szervusz. Ezer esztendeje, Kogy nem láttalak. — Szervusz... Én tovább is közeledtem, a hárítom ellenben megállt. Hirtelen tornagyakorlatot végzett a jobb kar iával előrekanta a balkezét és kezdte a jobbiáról leráncigálni a keztvüt. Mert amint a tisztelt olvasó is bölcsen tudia, mostanában nem illik keztvüs kézzel kezet fogni. A müvelet nehezen ment. mert a nagv nvári melegben ft keztvü rátanndt barátom iobhiára. Végre sikerült a iohb első végtagot megszabadítani a keztvü tői és a hőrkeztvü alatt átizíftdt kéz beletemetkezett az én tenyerembe. Mondhatom, az érzés nem volt túlságosan kellemes. ha nem örültem volna nagvOn a viszontlátásnak tel*« még meg is rontotta volna a találkozás örömeit. Mondom, az eset naffvon kfcsinv volt és Jelentéktelen és meg is feledkeztem róla. TiVin eszembe se int. ha mostanában más variációban meg nem ismétlődik velem. Az elmúlt hét egvik kellemetlen öl hiWös e«téíén mesínt találkoztam vabMvel. aki nont ezt a iálékot ismételte meg. Mielőtt kezet fogott volnn. lerín. flgálta mamiról a keztvü íét és me?k"^^ütlenltett első véglagíaít adta emlékbe Nekem hlzonv czembe «e uitott, hogy « hidegben levesvem a keztvfimet. és ezt máskor se leszek hallandó me<»rsplpkedn*. Nehogy azonban Mrki is azt tételezze fel rólam, hogv nem tudom, ml a szokás. megírom, hogy igenis tudom. de ezt a szokást naífvon félszegnek, hlgiéne-ellenennek és kiírfandónak tartom. Mikor keztvüt v?«elflnk. fogtunk is keztvüs kézlearolcsóbh ¿s a nálvaudvarokhoz leek^s'ílrbb frkszik a HUNGÁRIA qőz, kádfürdő,ésVizgyögyintézef (VII., Dohány-ucca 44. szám) NyMi I re<?q«l § érakor. — a«*- és kád> fürdő Ara P 1.- Klszolqálésl dl| csak 10 flll. zel kezet. Nyáron a keztyüs kéz kellemesebb, mint a keztyü alatt átfőtt tenyér, télen pedig a keztyü teljesítse hivatását és akinek van, védje meg vele epidermisét a hidegtől. Még a békében, mikor Londonban megrendeztük a magyar kiállítást, az ipari csoportnak én voltam a biztosa. Egy izben kijött a kiállítást meglátogatni a mostani angol királyné, aki akkor még walesi hercegné volt és ebben a minőségében a birodalom második asszonya, őfenségéről az a hir járta, hogy teljesen szabadon és fesztelenül mozog hü alattvalói körében. Illő reverenciával fogadtuk, de most, huszonöt esztendő elteltével elárulhatom a titkot, hogy amelyik pavillonba betette a lábát, abban egy ember se volt, akit a rendőrség személyesen nem ismert. A technikája a rendezésnek az volt, hogv abból a pavillonból, amelyik sorra került, előzetesen kitessékelték a közönséget és a nyüzsgő tömeget a walesi hercegné körül az a százegvnéhány ember alkotta, aki a kiállítás személyzetéhez tartozott, vagy akinek jelenlétét a rendőrség engedélyezte. Akkor is nyár volt és a walesi hercegné könyökén felül érő, ho««zu. szürke keztyüt viselt. Körülbelül másfél órát voltam a kíséretében és nemcsak azt igazolhatom, hogv eszeágában se volt. hogv lehúzza a keZtvüjét, mikor valakit kitüntetett a kézfogásával, hanem ellenkezőleg, pontos megfigyelésem szerint csak annak nyújtott kezet, aki magn is keztvüt viseli. Igen udvarias volt, mindenkinek r.agvon megköszönte a magvarázatot és kalauzolást. de kézrtvujtás«al cák azokat tüntette kí, akiknek keztvü volt a kezén, tfs meg merem kockáztatni azt a véleménVt. hogy ebben, a walesi hercegnének volt igaza. Azt hiszem, nem szükséges mondanom, hogv a kézfogás és a vele rokon üdvözlési formák tulaidonképen csak szokások, amelvek korok és népek szerint folytonosan változnak. Némelvik szokás természetesen makacsul, évszázadokon kere«ztül taftia magát. A kalan megemelésének szokását és talán még a vele kapcsolatos köszönési formulát is a frankoktól örököltük. Náluk a szabad ember hosszú haiat viselt, a rabszolga, kortonváia rövidre volt lenvirvn. Ha a rah^zotfra a szabad emberrel találkozott, megemelte fövegét és köszöntötte: — Lásd, uram. hogv szolga vagvok. Ma ezt egyszerűsítve igy rrondnik: Alá«zolgáia. Rómában aZ Időiárác nem tette szükségessé a k^lnrtof. ott felemelt képzel köszöntek. Ma ezt a köszönési módot uiitiék fel a ffsíszták és régben a horogkeresztetek. Utóbbiak azonban kissé más fokbnn emelik a kehüket. Az eszkimó azért dörzsöl? ös°ze az orrát, ha üdvözöl valakit, mert Grönland klimáia nem nagvon teszi kívánatossá. boTv bárki is kivegvo kezét a fóknhőr keztvühől. Rettenetes Iván udvarában is volt egv nagvon kedves KÖszS"ési mód, amelyét nngvnn alánihatok mindenkinek. aki fél attól, hogv n^gvon előkelő s?eméIviséeek ielpnictében tnlcágosan meg kell görbíteni a derekát. A véres emlékezetű cár udvarában. ha a cár megielent, mindenki haptákha vágtn magát, a kezét a combiához szorította és ebben a megmerevített nózban ha«ra vágódott. Márvánvon ez a köszönési mód igen kellemes lehM. Hozzátartozott azonban Rettenetes Iván udvari «zokásaíhóz még az is, hogy ő maga szöfes botot viselt, olvanformát. mint ma a turisták és ezzel a szöges bottil helc.bpledöfködőtt azokba a főidőn heverő generálisokba és miniszterekbe, ak'knek ha=rnvágódását nem tartotta elégré s^bálvszerünek. f)chát m'ndez mindegy. A köszönés változik és a köszönés a szokásokhoz és a klímához idomul. Ahol. Vagv amikor a klíma a keztvüt követeli meg. oh köszön Ifink, illetve fogjunk kezet keztvü* kézZel . .. EgVsZÓVfll, fogfái kezet b^rá'om. de kézfogás előtt né végezz Ideges tángatózá°ökát én ffieg le*Zék elégedve skknr ;c ba kéztvübe bujtatott kéíedet me^nsTlprl felém. Nedves, hideg időben NIVEA Ápoljuk arcunkat és kezünket NIVEA-CREME-el. Nivea-Creme ira dobozban i P --5Q, 1'-, 2-Nivea-Creme ára ántubusban' P !•-, 1-60 JIs olvasó rovata Tekintetes Szerkesztőség! Nagyon kérem önöket, hogy e levelet közérdekből közölni szíveskedjenek. — A nyáron egy hires professzor előadássorozatot tartott Hollandiában. Számszerűleg igar zolta, hogy még Ázsiát is messze túlszárnyalva ezen szomorú statisztikában, Magyarország vezet a tüdővészben. Az okot abban látja, hogy itt nedves, penészes lakásban laknak, de főleg az az ok, hogy füves játszótér hiányában eltűri, 6ÖI kényszerűi a hatóság, hogy a földön, porban, piszokban játsszon a gyerek. Sajnos, ez a kétes dicsőség jutott osztályrészül, hogy Európa ujjal mutat ránk, mint akik a tuberkulózist gyárilag tenyésztjük, Hiába minden igyekezet, Szegeden nincs gyerekjátszótér. Igaz, hogy a Stefániaparkban van egy terület, melyet annak csúfolnak, de itt üldözött rabként űzik, hajtják a játszadozó gyerekeket. Igen épületes jelenetnek voltunk tanúi szerdán délután, legalább tizenöten, akik néztük a gyerekek labdázását a játszótéren. Itt most nincs sétányőr, de vannak helyette minden emberi érzésből kivetkőzött napszámosok, akik két csoportba osztva vették űzőbe a játszadozó gyerekeket. Az egyik csoport a labda elvétel ürügye alatt két uccahosszat Zavarta a gyerekeket, de nyüván azért, mert nem tudták tőlük elvenni a labdát, szidták a gyerekek szüleit, őket pedig csirkefogóknak, |n;|tl<ipóknak, csavargóknak (nevezték. A másik csoportnak már „sikere volt." Sikerült elvenni egy őtpengős labdát. Nem is adták Vissza, ellenben felirták a gyerekek, Valamint a szüleik nevét és lakását azzal, hogy a többit maid a rendőrség intézi el... Nem tudom elképzelni, milyen szörnyű bűnt követtek el a gyerekek azzal, hogy játszani marészeltek? Nem tudom elképzelni, mi van a játszótéren védeni való, főleg most, decemberben, Az a „bünttk" talán, hogy a fűre léptek? Olyan féltve féltett dolog az a fü, hogy ezért labda elvétellel kell büntetni á szülőt? Felhívom erra a lelketlen állapotra a tiszti főorvos ur, a gyermekorvos urak, a Stefánia Szövetség, főleg a szülők figyelmét. Kérdezem tisztelettel, miért van a Stefánián a gyerekjátszótér, azért, hogy a szerelmes párok 'találkozóhelye légyért? Vagy talán ez nem gyerekjátszótér, csak bitorolja ezt a nevet? Akkor hol vart Szegeden az a terület, ahol a városi gyerekek Zavartalanul játszhatnak, ahol nincsenek kitéve a kertészetnél dolgozó napszámosok üldözésének? Helyes-e az, hogy két uccán át Zavarják a gyerekeket, csupán azért, mert játék közben vé'etlénül a füre léptek? Helyes-e az, hogy a Stefánián kivül nincs másutt játszótér, de itt is, mintha t-ablók, vagy fyilkftsők lennértek, hajtóvadászatot tartanak a gyerekek ellen, ha a játszótérnek csúfolt területen labdázni merésrelhek? Helyés-e az, hogy elvegyék és ne adják vissza drága labdájukat, melyet oly nagy önmegtagadás és nélkülözés után vesz meg a szülő a gvermekénekf. .i Egy kis belátással, elnézéssel, szeretettel soknehéz" ügyet elintéztek már, próbálják meg, hátha ezt i« lehet, tisztelettel: (atdirds.) Ia lámpázott f fi I 51 ^ mennyiségben fí IU|S9 «1 darabonkint ^ fillérért kapu«« Hűtőház, Ilona u. BUTOR; è szletre Kak us ztnál, Araay János ucôa 11. sz' Paffker,Mont-Blanc,OSMIA stb. viláamárkás töltőtollak leszállított árban I£HÜT I Széchenyi tér 5 szám.