Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-08 / 277. szám

DE [.MAGYARORSZÁG 1934 december 8. riíít! floroői satlolí hohssza! Nagy hflfrtékll. tiszta «s oazda^^qos B Síel István f.r 1 e <»n — 1*. Mit olvas a rohanó ember lí Tanyai posta Horváth Imre szomszédom. Tanyáját csak az országút választja el tőlem. Ügyes-bajos dolgát megosztja vejem néha. Talán igy könnyebb elvi­selnie, meg azután — hátha segiteni is tudok neki. Most éppen libavásárt kötöltümk — a kővetke­zőképen. Pénze nem igen van Horváth Imrének, ezért ad, fuvart csinál s hogy mégis neve legyen a gyereknek, ad egy-két pengőt is. Ez ma a ta­nya I üzlet. így alakult át a liba — mézzé, a kilünő pénz közbeiktatása nélkül: 1934-ben. így is lehet s közben nem kell nekünk ehhes se súly, se űrmérték, elintéztük — mint pár ezer év előtt. Amint méltóztatnak látni — eléggé hozzáegysze­rüsödtünk a mai viszonyokhoz. No, de ez még nem is lenne baj, igy mi egé­zen jól éreznénk magunkat a Kiss F-erenc­e r d ő alatt. Horváthnak van már libája, — nekem meg mé­zem, most már majd csak meg leszünk egy dara­big. Azonban — amint itt Horváttól mindjárt meg­tudjuk —, a baj másutt van és sokkal súlyosabb. — Doktor ur! Mondja, meddig lesz ez igy? Dó­üwok minden erőmből é>s mégis — soha sincs egy fillérem se. Most a g verőknek kéne egy rongvos kalap, hát nincs, hát miből vegyek, nem tudom miből vegyek... A cipője is lemászik a lábáról. Hngy megy ¡«kólába? Rozsom sincs, hisze tudja, alig termett. Egy kis kővidinkám volt, azt meg megdézsmállák. De az uraknak — tegnap is fizet­tem. mindent odafizetek s az árverés mégis min­di? itt lóg a fejem felett... 25 éve vagvok a város bérlője s nézze, mi lesz velem, ha innen kihaiita­nnk egyszer. Reggeltől estig dolgozok. Nekem nem adott az Isten több eszet, én nem tudom más­ként csinálni, mint ahogy csinálom... Vagy mondják meg az okosak —, én csinálnám jobban Is .. Most meapróbálkoztam egy kis lucernával. Mennyit kínlódtam, mlg lábra kapott ezen a rossz homokon! Na. nézze doktor ur, most meg leeszik az őzek ! fis mondia, ezen nem lehet serifem'? A szőlőmet megeszik a fácánok, fáimat meg­rágják a nyulak, lucernám lelegelik az özek... — Hiszen ezek ellen a vndak ellen nem is tu­dok védekezni Nem szabad leütni őket, csak ha kerítést csinálok. Igen, de mikor jutok én annvi pénzhez és Időhöz, hogy kerítést csinálhassak? Ugv-e, a törvénvt nem lehet megváltoztatni? Hát ha 100 év előtt igv volt jó. de most változott az élet... Hát a törvényi nem lehelne — ehhez a nyomorult élethez alakitani? — Ez a helyyet minket megöl, ide az erdő alá szorult szegény magvarokat, fts ugye doktor ur, ezeknek a vadászoknak — nincs ember-szivük? Mi annvil nvomorgttnk és még a vadak is pusztí­tanak ... Érijük mi, hogy nehéz a világ sora most mindenütt, de miért nem segit minket a város? Hát ha minden munkánkkal eleget akarunk tenni ebben n nehéz időben, hát, Istenem, miért nem Véd meg minket a vadaktól és — a vadászoktól?... — Hogy segítsünk magunkon? Mert mi kis le­/rnvcik vagvunk ám! Ki változtat ezen? Ezt nálam nagyobb ur is megnróbnlta — nemrégen. De hiá­ba! Hajja-e mán? Rehizonvitotta ez az ur, hogy a fácánok pusztították a szőllejit s a végin — mé­gis őtet akarták elárverezni a vadászok — a költ­ségekért. Pedig iirnzán jó lett volna, ha mesmveri a pert. talán — észbekapfak volna. Ki ért meg miniket doktor ur és ki fog segiteni? — Ugv szereljük a főidet, már csak azért is dolgozunk —mert szerettük s monja, hiába dol­gozunk és hiába szeretjük? Ugye nem azért ra­kott az Tsten minket a homokra, hogy elpusztul­tunk? .. Eddig Horváth Tmre. Horváth Tmre — Tiborc Hangián sírt. S most kérőm rtnftket vadász urak, aki osztályos >ársa lettem Horváth Imrének — íegven —. mint Hor­váth Tmre mondia — ember-szivük. Mert ren­geteg kárt és könnyet Is okoznak itt a szegény embereknek. Nagvon kérik Önöket a tanyai Ti­horcok. tartsák he a szabályokat és ne nehezitr sék meg a tanyaiak amúgy is nehéz életét. Dr. Timár László. * .... Sietni, sietni, sietni... Az idő pénz... örökös rohanás a városi ember élete. A városi polgárnak ma se ideje, se türelme nincs beleélni magát valamibe, aminek tartalma van. Minenütt a gyorsat, az izgalmasat, az ideg­feszitőt hajhássza. Az olvasmányaiban is. Mit olvas a városi ember? Erre a kérdésre akkor kapunk legjobb vá­laszt, ha végigmegyünk Budapest irodalmi vá­sárcsarnokában, a Kálvin-tértől a Berlini-térig. Könyvkereskedések sorakoznak egymás mellett a házakban, boltok, ahol tudományos enciklopédiá­kat árulnak és kapualatti ládák, amelyek mellett olcsó ponyvaregényeket árusit a kereskedő. A Muzeum-köruton még a könyvesboltok elitjei fog­lalnak helyet. A kirakatokban Jókai müveinek centennáris kiadását és lexikonokat hirdetnek „alkalmi árakon", mellettük már specialitásoktól hangosak a kirakatok. Emitt apró, népszerű könyvecskék sorozatán csalogat az „olcsó ár", amott a „középiskolai (segédeszközök"-ben van occasio. Tacitus, Livius, Ovidius fordításai mel­lett a szomszéd kirakatban szerelmi levelező és a bűvészet kulcsa". Majd népszerű orvosi köny­vek. A legtöbbje rikitó kötésben. Azt mondja a kereskedő: — Nehéz felelni arra a kérdésre, hogy milyen könyvek fogynak most leginkább. Bizonyos, hogy a régi, neves magyar Íróknak, aztán a klassziku­soknak a kora lejárt. Csak Jókai Kárpáthy Zol­tán-ját és Eötvös Nagy perét veszik még néha. A klaszikusokban annyiban van üzlet, hogy — rengeteget kínálnak belőlük eladásra. Hol vannak azok az idők, amikor a diákokkal Jókait, Mik­száthot, meg Vas Gerebent cserélgettünk. Elvétve fordul elő, hogy születésnapi ajándékul megvá­sárolnak egy szép kötésű Jókait. Versek? Ezek­nek van a legkisebb keletjük. Az embereket ma nem érdekli a költészet. Csak fiatal fiuk vesznek Adyt, vagy Babitsot Két ágban van ma konjunk­túra: az ujabban népszerűvé lett tudományokban, a pszihoanalitikai és szociológiai könyvekben és — német, meg angol nyelvtanokban. Ezek fogy­nak. A többinél — mi vagyunk a vevők. Érdekes megfigyelni egy ilyen bolt forgalmát. Mialatt a kereskedővel elbeszélgettem, nyolcan jöttek be az üzletbe. Egy fiatalember ifjúsági könyveket és Jókai regényeket akart eladni, két ur tankönyvet keresett, egy fiatal leány — pusz­ta ránézésre elárulta, hogy hisztériára hajlik — Freud egyik munkáját akarta megvásárolni, , de csak használt állapotban. Egy nagykabátos ur két német könyvet vett meg a keleti népek erköl­cseiről, három látogató csak megkérdezte egyes munkák árát. — Tetszik látni — mondja a kereskedő — igy fest egy óra nálam. A raktáram egyre nő, mert az emberek könyveiket a, legminimálisabb ..ron adják el, még a legújabb két pengős köny­vekből is sokkal többet veszek vissza — fillérek­ért —, mint amennyit eladok. Már attól kell félnem, hogy a hatalmas helyiségem nem lesz elégséges a sok könyv számára. Vevőt pedig kö­téllel sem lehet fogni. Nem is olyan régen tör­tént, hogy az egyik pesti kiadó cég egy kevéssel azelőtt megjelent negyven pengős könyvét, va­lamivel gyengébb kötésben négy és félpengős áron dobta piacra. Husz pengős uj regényeket uj állapotban pár pengőért árusítunk ki, mert különben a nyakunkon marad ... Nézzünk be most pár percre a kapuk alá. A Vilmos császár-uton véges-végig, minden harmadik kapu alatt hosszú ládák állanak. Mel­lettük kis fabódé. Ide húzódik a filléres kultura terjesztője: a kapualatti könyvkereskedő. Az el­ső láda tartalma: négy filléres könyv. Aztán fo­konkint emelkedik a nívó és az ár. Régi Nyu­gat-ok, öreg Magasirt-ok, megszűnt újságok óriási halmaza. Az Est hármaskönyve. Belül már „na­gyobb értékek", két pengős könyvek, bordó házi­kötésben, az egyiken a felírás: Gőte Faus. Ponto­san igy. A legromantikusabb össze-visszaságban hevernek egymás mellett. Egypáran ott állnak és turkálnak a könyvek között. A kereskedő nincs itt. Hátul a bódéjában sült krumplit eszik. Csak ha valakiben vevőt szagol, bújik elő. Jó psziho­lógusok ezek az emberek. Megkérdezem tőle: Nem fél, hogy valaki elvisz magával egy könyvet? Azt feleli: „Tessék nyugodtnak lenni, tőlem nem lop senki. Elég nekem egy blikk, hogy lássam: vásárolni akar a pasas, vagy csak turkál. Sokan vannak, akik nézegetés közben elolvasnak egy fü­zetel, nem törődöm velük. Legalább vesznek egy másikat. Fájdalobidijul. Hogy megy az üz­let? Nehéz azt kérem megmondani. Itt mindent vesznek az emberek. Én csak olyasmit tartok, ami fogy. Más nem érdekel. Modern könyvek, magazi­nok fogynak. Néhanapján elkel egy lexikon-so­rozat is, ha valamelyik tisztviselő megkapja a pót­lékát. Én nem panaszkodom, hagyom turkálni az urakat, hadd művelődjenek. Közben én is egé­szen intelligens ember lettem... ...Valóban: szinte hihetetlen, mennyi könyv­nek a címét tudja ez a félmüveit ember. A köny­veket persze a kelendőségük szerint itéli meg és a pikáns berlini Magasin az ő számára nagyobb remekmű, mint tegyük.fel Shakespeare Hamletje. * A kapualatti könyvböngészdében aalomszámra hevernek az olcsó könyvtárak füzetei. Tiz év előtt különböző kiadók olcsó kiadásban adták ki a klasszikusok és a remekírók müveit. Az volt a cél, hogy a kevés pénzű ember is hozzájusson Tolsztoj, Dosztojevszkij, meg a többiek munkájához. Ke­vesebbe kerülnek ezek a könyvek, mint azok a pár oldalból álló pletykaujságok, amelyek pesti szobák rejtelmeiről számolnak be .,. És mégse fogynak... Padi Jób. EgÉSZ.pl FÜL. „1.50 Bigeüja mei a szerencsét!] Hátralékos könyveléseket feldolgoznak, m^rleqef, társas elszámolásokat el­készítenek és felfllvfzsnftlnak, — ki'nyvvizsqélaf esetén mint ellen szakértők érdekeit legjobban védjük meg. HOFBEUER TESTVÉREM adó és könyvszakértők BUDAPEST, IV. MÚZEUM KRT 7. Tsl: 89—757. K A R Á C S o N Y R A ERDEKES könyvek, játékok, képeslapok, bé­lyegalbumok, iróasztalkészletek, töl­tőtollak, modern levélpapírok, ama­tőr-alhumok, játékkártyák, bridge­tömbök. karácsonyfadíszek és sok más alkalmas a j á n d é k t á r g y. %!eiihgz8iat6 gramofonok nagy v&laszléhban (alkalmi vitelek is) Hanjiseiiiezujdonsagok Vliivészlemez-kiárusitás P 2.—tői (egyesek és sorozatok). összes magyar, angol, német ü.) táncslágerek. Utolsó napok! A m. kir. Jótékonycélu Allamsorsjáték hú­zását már decsmber 14-án megtartják II é fi nem késett el. még vehet sorsjegyet .!•.•'• i : 7) I Kapható minden bank, sorsjegy és főárusi­tónál, valamint az őszes dohánytőzsdékben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom