Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

D fc I M \ G y A R O R S Z Ä G 1934 december 25. közgyűlés kőzött, maga a kő'gyűlés csorbítatla­nul gyakorolja törvényes hatáskörét •függetlenül attól, hogy tagjainak mandátuma mikor jár le. A hatóságok intézkecMftéaek jogosultságát uem lőhet abból a szemponból vizsgálni, hogy a ha­tósági jogokat gyakorló saemétyek impériuma, közjogi jogosítványa az intézkedés ulin mennyi időre szűnik meg. Annál kevésbé lehet ezt a kér­dést felvetni a közgyűlés jogkörét illetően, mert a közgyűlés, annak hatásköre, a közgyűlés impé­riuma állandó s nem válto/ik azz«l„ hogy tag­jainak egy része kicserélődik. Igazoló választmány nélkül azonbjn á közgyű­lés nem maradhat s nem állhat be az a helyzet, hogy olyan törvényhatóság válassza meg iga­zoló választmányát, nulynek egyetlen "gy tagja sinrs igazolva. Sem a jogi, sem az alkotmá­nyos felfogással nem lehet »isszeeg eztetui azt az állapotot, Vgy ITT ij-rrntandók válasszák meg azokat, a],ikre « maguk ign:ptását rá akarjak bizni. (Teruiésaetesen nem lebet hivatkozni e te­kintetben a képviselőház tagjai igazo'ásának mód­jára, mert ezt a kérdést alkotmányunk rendelke­zései misként oldják meg.) A decemberi köz­gyűlés tariurózcteseu választltat olyan bizottsági tagokat is, akiknek mancLituuvi dceniber utolsó napjával nwgsatnik, ennek azrroban csak az a következménye lesz, hogy a januári közgyűlésnek rrwpl irj«M) váhwztá^a^ kell h^töhem * kima­rjult bizottsági tagoknak az igazolóválaszlmány­ban megüresedett helyét. S S most gondoljuk el, hogy ha akár a belügy­minisztérium, mint felügyeleti hatóság, illetőleg mint felTebbezési fórum, akár a közigazgatási bíróság, nem fogják törvényesnek felismerni a minden tagjában igazolatlan közgyűlés által vá­lasztolt ígazalóválasztmány működését, olyan komplikációk merülhetnek fel a törvényhatóság életében, melyek hosszú időre megzavarhatják, sőt lehetetlenné tehetik az önkormányzat műkö­dését s melyek — attól tartunk — majd csale törvényhozási utón lesznek megoldhatók. Ilyen kaotikus helyzetnek nem. lehet, nem szabad ki­tenni az önkormányzat éleiét s ilyen noi;\jelen­tőségű ügyben nem le'ief döntőnek tekinteni olyan — illemszabályt, hogy a régi közgyfi . Ugjai ne vonják el az uj közgyűléstől az igazoloválaszt­mány megalakításának jogát. Udvariasság, elő­zékenység, tapintat lehet forrása az ilyen meg­gondolásoknak, de a törvény remle'ke ésoivel s az alkotmányos felfogással sze.nben az ilyen ud­variassági tekinteteknél; érvényesülést engedni i^em lehet. Még a törvényre is hivatkozunk állásfogalá­sunk indokolásaként. A törvény 36. szól a törvényhatósági bizottság feloszlatásáról, a ki­lencedik bekezdés szerint azonban a törvényható­sági. bizottság feloszlatása esetén is régi össze­tételében tovább müköcTik ac iázolóqálaszfniny. A közgyűlés feloszlatása esetén az igazoló választ­mánynak semmi más szerepe nincs, mint az, hogy mindaddig, amíg az uj közgyűlés meg nem választia i^iaolóválasztmányát, működjön a régi közgyűlés igazolóvála.sztjránya, nehogy előfordul­hasson az az eset — amit most Szegeden szán­dékosan kivannak előidézni —, hogy az uj köz­gyűlés tagjait csak az igazolatlanok által meg­választott igazolók igazoljd':. Hivatkozhatunk még egy belügyminiszteri rendeletre, amelyik — még az 1939 :XXX. tc. előtt — a régi közgyűlésre bízza a közigazgatási bizottság tagjainak meg­választását, mert — mondotta ki a belügyminisz­ter — el kell kerülni azt a helyzetet, hogy köz­igazgatási bizottságok nélkül működjenek — akár csak egy-két héten keresztül is — a tör­vényhatóságok. A közigazgatási bizottságok tag­jainak mandátuma év végén jár le a a belügy­miniszter annakidején megkívánta, hogy a régi kf gyűlések a közigazgatási blzolt-áyi tagok man­dátumának lejárta előtt már megválasszák az uj közigazgatási bizottságot. Mennyivel több jog, mennyivel súlyosabb ok kívánja, sürgeti éó kö­veteli az igazoló választmány tagjainak megválasz­tását akkor, amikor az igazolóváfesaniny mű­ködésének id«je már lejárt. Az utolsó órákban hívjuk fel a figyelmet e kérdés megoldatlanságának súlyos konzekven­ciáira. Kézi és tjépfomzést ¡KűTSE alppján learjutányosabban ós legszebb kivitelben kó­1 süt MULLER ERZS. Oszirovszky u. 20. I. am. DÍJTALANUL bemutatom A LEGÚJABB TIPUSU SHISIE3, PHILIPS € RADBOK 0 R I 3 Ni TRT! Legolcsóbb áron karteten kívüli iszóB&mpák. b á m e 1 y i k é t ! MARKOV6CS mérnök, Tin*» Lajoa «6r ut 44. »*. Telefon 30.30. Klebelsberg Kunó emléke Pesthidegkuíon és az özvegyi lakásban (A Délmagyarország munkatársától.) Az ősz lclcoppasz totta a fákat és a bokrokat. A kocsiút síkos a sok esőtől és ködtől. A gyalog-ton csak els/ánt sétálók rsatakolnak a nedves időben. Jó negyedórái autózás után kiérünk Pesthidegkntra. Ismerős tájak, viskók és emberek tünedeznek eténk. Abból az időből — két és féleve csak s mennyivet hosszabbnak tetszik —, amikor a mo­dern Magyarország legnagyobb kultuszminiszte­re saőtte itt álmait és koncepcióit a neonaciona­lizmusról, a kulturális erejében megtámadhatat­lanná edzett Magyarországról s terű létében és szellemi erejében pozíciójához felnőtt második vá­rosáról, Szegedről. A templomhoz értünk, töhát. célnál va­gyunk. A kastély vaskapuja és kerítése a másik oldalon húzódik, \alamikor tárva-nyitva állt, gyalogosan és autón érkezők részérc. Most mindakét kapu be van csukva, csengetni azonban nem kell. A kiskapu nincs bezárva. Benyitok s megyek az ismerős udvaron át az ismerős épület felé. Kíváncsian. Meghatottan. Idegesen. Meg­indultan. Nyárutó volt, amikor legutoljára jártam itt. A sűrű lombok közé be-belopta már magát egy­egy sárga levél. De a vegetáció erőtől duzzadt még s zöldes-virágos környezetben fogadta a vendégeit Tróf Klebelsberg Kuno, amikor eléjük jött. Remek kilátás idegekre megnyugtatóan ható képén, lehetett gyönyörködni ebéd után a veran­dán fekete közben s a könyvtárát nem muto­gatta ez a nagy ember büszkébben és boldo­gabban, mint a kis parkját, amelynek árnyas csendjében le-fel sétálva termelte a gondolato­kat s érlelte a tei-veket. A jellegzetes kastély, jó ismerősöm szegedi szempontokból nyugalmasabb és biztatóbb időkből, teljesen lecsupaszítva ár­válkodik. Az ajtaja zárva. Most Klsbelsbergné bent lakik a váró ban. Tavasszal jön megint ki, amikor a gonddal, ápolt talaj kavicsainak segit a napsugár a vizet beinni. Az udvar így, a zöld tar'.ozékok nélkül sokkal tágasabbnak látszik. Mindent megnézek újtól. Azután egv-két szót beszélgetek is. Majd jövök ki OÍ útra, amelyen visszajutok a váiosba. Az autóbusz, amely kifelé tart, ép akkor áll meg a megállónál, amikor oda érek. Ismerős ur száll le. Klebelsberg egykori érdemes munkatársa. Kö­szönök neki. Visszaköszön. Megismer. — A kegyelmes asszony bent lakik a városban. — Tudom. Most a kegyelmes urnái tettem látogatást. Szóba kerülnek szegedi emberek, szeget1! dol­gok. Persze lehetetlen nem beszélni róla, hogy a Klebefeberg-kornak vezető emberei már majd­nem mind meghaltak. A fogadalmi templom­ban alussza örök álmát Somogyi Szilveszter is. Aigp.er Károly a belvárosi temetőben kapott őrök lakást. Rerrich Béla is halott. A sort Várhelyi József nyitotta meg. Röviden beszélünk a mult héten lezajlott vá­rosatyaválaszlánról. Csúnya a politika,- mondja a kul'turpolilikus. A szabadtéri játékokat Kle­belsberg emlékéhez méltóan rendezte meg Sze­ged. Ebben továbbra is nagynak kell lennie. * / A Reviczky-uccában, a Bánffy-palotával szom­szédos sárga házban lakik az egykori nagy kul­tuszminiszter özvegye. Szépségével Szegeden sem keltene feltűnést ez a ház. Dc azért pesti. Vagy inkább nagyvárosi. Szegeden nincsenek ilyen há­zak. Gróf Bánffy Miklós tulajdona. A máso­dik emelet tires ajtó alatt van gróf Klebelsberg Kunoné lakása. Ajtót az inas nyit. Előszoba, szobák, csendes polgári környezet. Klebelsberg­nén az egyszerű fekete ruha. Más talán nem is hord liyet. Nála még sem póz vagy csak külszín. Gyászának, finomságának, egyszerűségének, okos­ságának és komolyságának meze. Könyvet mu­tat, amelyet a férje emlékenrk szenteltek s ame­lyet tiszteletteljes dedikációval elküldtek neki. Szenlgyörgyi. Albert egyetemi tanárról beszél, aki följegyzett és elküldött neki két kedves epizódot férje életéből. Megemlíti, hogy lejön Szegedre a kriptában karácsonyfát gyújtani. Aztitán még egy karácsonyfát fog az idén meggyújtani, az anyja sírjánál, aki félév \ el ezelőtt halt meg. — Azok a legkedvesebb perceim — mondja —, amikor tapasztalom, hogy ma is mennyire szerelik Szegeden Kunot. Legutóbb, amikor lent voltam, ugy álltam, hogy nem láthattak, hogy bent vagyok a kriptában. Imádkoztam. Egyszerre hallom, amint odakint beszélnek: — » Ez Klébike, hogy a jó Isten áldja meg haló porában is.« —< >>Jó ember volt, nem is akad párja egyhamar.« Megemlítjük azokat a híreszteléseket, amelyek szerint közéleti szerepet kezd vállalni Klebels­bergné. — Én? — lepődik meg a kegyelmes asszony. Ha csak az nem közélet, hogy Pesthidegkuton jó­tékonycélra karácsonyi vásárt rendeznek és meg­kértek. hogy vállaljam a diszelnökséget. Olyan most is, mint amilyen mindig volt. Egyszerű ós finom. Szerényül közvetlen és közvet­lenül szerény. Aki ismeri, gondoljon vissza azok­ra az időkre, amikor ünnepi előadásokon a szín­ház földszint egyes páholyában ült. Amikor mély gyászban jött le hozzánk. Amikor résztvett a Dugonics-Társaság gyászülésón. S amikor el­kísérte utolsó útjára Somogyi Szilvesztert. Mindig egyszerű, mindig tartózkodó, mindig finom, mindig okos, mindig kedves és min­dig szerény. Mindig kegyelmes asszony. Kedves vevőinek Kellemes ünnepeket kíván a fehércégfáblás ¡SflHQS MIKSA­cég

Next

/
Oldalképek
Tartalom