Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

D fc I M \ G y A R O R S Z Ä G 1934 december 25. közgyűlés kőzött, maga a kő'gyűlés csorbítatlanul gyakorolja törvényes hatáskörét •függetlenül attól, hogy tagjainak mandátuma mikor jár le. A hatóságok intézkecMftéaek jogosultságát uem lőhet abból a szemponból vizsgálni, hogy a hatósági jogokat gyakorló saemétyek impériuma, közjogi jogosítványa az intézkedés ulin mennyi időre szűnik meg. Annál kevésbé lehet ezt a kérdést felvetni a közgyűlés jogkörét illetően, mert a közgyűlés, annak hatásköre, a közgyűlés impériuma állandó s nem válto/ik azz«l„ hogy tagjainak egy része kicserélődik. Igazoló választmány nélkül azonbjn á közgyűlés nem maradhat s nem állhat be az a helyzet, hogy olyan törvényhatóság válassza meg igazoló választmányát, nulynek egyetlen "gy tagja sinrs igazolva. Sem a jogi, sem az alkotmányos felfogással nem lehet »isszeeg eztetui azt az állapotot, Vgy ITT ij-rrntandók válasszák meg azokat, a],ikre « maguk ign:ptását rá akarjak bizni. (Teruiésaetesen nem lebet hivatkozni e tekintetben a képviselőház tagjai igazo'ásának módjára, mert ezt a kérdést alkotmányunk rendelkezései misként oldják meg.) A decemberi közgyűlés tariurózcteseu választltat olyan bizottsági tagokat is, akiknek mancLituuvi dceniber utolsó napjával nwgsatnik, ennek azrroban csak az a következménye lesz, hogy a januári közgyűlésnek rrwpl irj«M) váhwztá^a^ kell h^töhem * kimarjult bizottsági tagoknak az igazolóválaszlmányban megüresedett helyét. S S most gondoljuk el, hogy ha akár a belügyminisztérium, mint felügyeleti hatóság, illetőleg mint felTebbezési fórum, akár a közigazgatási bíróság, nem fogják törvényesnek felismerni a minden tagjában igazolatlan közgyűlés által választolt ígazalóválasztmány működését, olyan komplikációk merülhetnek fel a törvényhatóság életében, melyek hosszú időre megzavarhatják, sőt lehetetlenné tehetik az önkormányzat működését s melyek — attól tartunk — majd csale törvényhozási utón lesznek megoldhatók. Ilyen kaotikus helyzetnek nem. lehet, nem szabad kitenni az önkormányzat éleiét s ilyen noi;\jelentőségű ügyben nem le'ief döntőnek tekinteni olyan — illemszabályt, hogy a régi közgyfi . Ugjai ne vonják el az uj közgyűléstől az igazoloválasztmány megalakításának jogát. Udvariasság, előzékenység, tapintat lehet forrása az ilyen meggondolásoknak, de a törvény remle'ke ésoivel s az alkotmányos felfogással sze.nben az ilyen udvariassági tekinteteknél; érvényesülést engedni i^em lehet. Még a törvényre is hivatkozunk állásfogalásunk indokolásaként. A törvény 36. szól a törvényhatósági bizottság feloszlatásáról, a kilencedik bekezdés szerint azonban a törvényhatósági. bizottság feloszlatása esetén is régi összetételében tovább müköcTik ac iázolóqálaszfniny. A közgyűlés feloszlatása esetén az igazoló választmánynak semmi más szerepe nincs, mint az, hogy mindaddig, amíg az uj közgyűlés meg nem választia i^iaolóválasztmányát, működjön a régi közgyűlés igazolóvála.sztjránya, nehogy előfordulhasson az az eset — amit most Szegeden szándékosan kivannak előidézni —, hogy az uj közgyűlés tagjait csak az igazolatlanok által megválasztott igazolók igazoljd':. Hivatkozhatunk még egy belügyminiszteri rendeletre, amelyik — még az 1939 :XXX. tc. előtt — a régi közgyűlésre bízza a közigazgatási bizottság tagjainak megválasztását, mert — mondotta ki a belügyminiszter — el kell kerülni azt a helyzetet, hogy közigazgatási bizottságok nélkül működjenek — akár csak egy-két héten keresztül is — a törvényhatóságok. A közigazgatási bizottságok tagjainak mandátuma év végén jár le a a belügyminiszter annakidején megkívánta, hogy a régi kf gyűlések a közigazgatási blzolt-áyi tagok mandátumának lejárta előtt már megválasszák az uj közigazgatási bizottságot. Mennyivel több jog, mennyivel súlyosabb ok kívánja, sürgeti éó követeli az igazoló választmány tagjainak megválasztását akkor, amikor az igazolóváfesaniny működésének id«je már lejárt. Az utolsó órákban hívjuk fel a figyelmet e kérdés megoldatlanságának súlyos konzekvenciáira. Kézi és tjépfomzést ¡KűTSE alppján learjutányosabban ós legszebb kivitelben kó1 süt MULLER ERZS. Oszirovszky u. 20. I. am. DÍJTALANUL bemutatom A LEGÚJABB TIPUSU SHISIE3, PHILIPS € RADBOK 0 R I 3 Ni TRT! Legolcsóbb áron karteten kívüli iszóB&mpák. b á m e 1 y i k é t ! MARKOV6CS mérnök, Tin*» Lajoa «6r ut 44. »*. Telefon 30.30. Klebelsberg Kunó emléke Pesthidegkuíon és az özvegyi lakásban (A Délmagyarország munkatársától.) Az ősz lclcoppasz totta a fákat és a bokrokat. A kocsiút síkos a sok esőtől és ködtől. A gyalog-ton csak els/ánt sétálók rsatakolnak a nedves időben. Jó negyedórái autózás után kiérünk Pesthidegkntra. Ismerős tájak, viskók és emberek tünedeznek eténk. Abból az időből — két és féleve csak s mennyivet hosszabbnak tetszik —, amikor a modern Magyarország legnagyobb kultuszminisztere saőtte itt álmait és koncepcióit a neonacionalizmusról, a kulturális erejében megtámadhatatlanná edzett Magyarországról s terű létében és szellemi erejében pozíciójához felnőtt második városáról, Szegedről. A templomhoz értünk, töhát. célnál vagyunk. A kastély vaskapuja és kerítése a másik oldalon húzódik, \alamikor tárva-nyitva állt, gyalogosan és autón érkezők részérc. Most mindakét kapu be van csukva, csengetni azonban nem kell. A kiskapu nincs bezárva. Benyitok s megyek az ismerős udvaron át az ismerős épület felé. Kíváncsian. Meghatottan. Idegesen. Megindultan. Nyárutó volt, amikor legutoljára jártam itt. A sűrű lombok közé be-belopta már magát egyegy sárga levél. De a vegetáció erőtől duzzadt még s zöldes-virágos környezetben fogadta a vendégeit Tróf Klebelsberg Kuno, amikor eléjük jött. Remek kilátás idegekre megnyugtatóan ható képén, lehetett gyönyörködni ebéd után a verandán fekete közben s a könyvtárát nem mutogatta ez a nagy ember büszkébben és boldogabban, mint a kis parkját, amelynek árnyas csendjében le-fel sétálva termelte a gondolatokat s érlelte a tei-veket. A jellegzetes kastély, jó ismerősöm szegedi szempontokból nyugalmasabb és biztatóbb időkből, teljesen lecsupaszítva árválkodik. Az ajtaja zárva. Most Klsbelsbergné bent lakik a váró ban. Tavasszal jön megint ki, amikor a gonddal, ápolt talaj kavicsainak segit a napsugár a vizet beinni. Az udvar így, a zöld tar'.ozékok nélkül sokkal tágasabbnak látszik. Mindent megnézek újtól. Azután egv-két szót beszélgetek is. Majd jövök ki OÍ útra, amelyen visszajutok a váiosba. Az autóbusz, amely kifelé tart, ép akkor áll meg a megállónál, amikor oda érek. Ismerős ur száll le. Klebelsberg egykori érdemes munkatársa. Köszönök neki. Visszaköszön. Megismer. — A kegyelmes asszony bent lakik a városban. — Tudom. Most a kegyelmes urnái tettem látogatást. Szóba kerülnek szegedi emberek, szeget1! dolgok. Persze lehetetlen nem beszélni róla, hogy a Klebefeberg-kornak vezető emberei már majdnem mind meghaltak. A fogadalmi templomban alussza örök álmát Somogyi Szilveszter is. Aigp.er Károly a belvárosi temetőben kapott őrök lakást. Rerrich Béla is halott. A sort Várhelyi József nyitotta meg. Röviden beszélünk a mult héten lezajlott városatyaválaszlánról. Csúnya a politika,- mondja a kul'turpolilikus. A szabadtéri játékokat Klebelsberg emlékéhez méltóan rendezte meg Szeged. Ebben továbbra is nagynak kell lennie. * / A Reviczky-uccában, a Bánffy-palotával szomszédos sárga házban lakik az egykori nagy kultuszminiszter özvegye. Szépségével Szegeden sem keltene feltűnést ez a ház. Dc azért pesti. Vagy inkább nagyvárosi. Szegeden nincsenek ilyen házak. Gróf Bánffy Miklós tulajdona. A második emelet tires ajtó alatt van gróf Klebelsberg Kunoné lakása. Ajtót az inas nyit. Előszoba, szobák, csendes polgári környezet. Klebelsbergnén az egyszerű fekete ruha. Más talán nem is hord liyet. Nála még sem póz vagy csak külszín. Gyászának, finomságának, egyszerűségének, okosságának és komolyságának meze. Könyvet mutat, amelyet a férje emlékenrk szenteltek s amelyet tiszteletteljes dedikációval elküldtek neki. Szenlgyörgyi. Albert egyetemi tanárról beszél, aki följegyzett és elküldött neki két kedves epizódot férje életéből. Megemlíti, hogy lejön Szegedre a kriptában karácsonyfát gyújtani. Aztitán még egy karácsonyfát fog az idén meggyújtani, az anyja sírjánál, aki félév \ el ezelőtt halt meg. — Azok a legkedvesebb perceim — mondja —, amikor tapasztalom, hogy ma is mennyire szerelik Szegeden Kunot. Legutóbb, amikor lent voltam, ugy álltam, hogy nem láthattak, hogy bent vagyok a kriptában. Imádkoztam. Egyszerre hallom, amint odakint beszélnek: — » Ez Klébike, hogy a jó Isten áldja meg haló porában is.« —< >>Jó ember volt, nem is akad párja egyhamar.« Megemlítjük azokat a híreszteléseket, amelyek szerint közéleti szerepet kezd vállalni Klebelsbergné. — Én? — lepődik meg a kegyelmes asszony. Ha csak az nem közélet, hogy Pesthidegkuton jótékonycélra karácsonyi vásárt rendeznek és megkértek. hogy vállaljam a diszelnökséget. Olyan most is, mint amilyen mindig volt. Egyszerű ós finom. Szerényül közvetlen és közvetlenül szerény. Aki ismeri, gondoljon vissza azokra az időkre, amikor ünnepi előadásokon a színház földszint egyes páholyában ült. Amikor mély gyászban jött le hozzánk. Amikor résztvett a Dugonics-Társaság gyászülésón. S amikor elkísérte utolsó útjára Somogyi Szilvesztert. Mindig egyszerű, mindig tartózkodó, mindig finom, mindig okos, mindig kedves és mindig szerény. Mindig kegyelmes asszony. Kedves vevőinek Kellemes ünnepeket kíván a fehércégfáblás ¡SflHQS MIKSAcég