Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

1934 december 25. OCTMAG7ARORSZXQ SZABADSÁG VAGY HALÁL Irta KÉTHLY ANNA Ajándékozzunk újévre »HA-HA« CIPÓT Hó- és sárcipők, házi és estélyi cipők minden árban és kivitelben yy a WW A cipőáruház, 11 A^ll A. Kelemen u. 12. Fellengős cim, az olvasó hozzá képzeli a XIX. század romantikus iróit és költőit, akik a legprózaibb eseményt is magasztos szavakkal szépítették és emelték a hétköznapok szintelensége fölé. A XX. század józan, sőt sokszor cinikus embere kifejezéseiben lényegesen egyszerűbb, sokszor döntőjelentőségü élményeit is csupán néhány szimpla szóval jelzi. Századunk utolsó két évtizedének eseményei azonban egyre jobban meggyőznek bennünket arról, hogy a XIX. század nem becsülte tul a szabadság értékét akkor, amikor hiányát a halállal mérte össze. Valóban a XX. század divatos parancsuralom-áradata egyre szűkebb területre korlátozza az életet és ha közvetlenül csak azok fizikai halálát okozzák, akik nyiltan felkelnek ellenük, közvetve, gazdasági és politikai eredményeikben ezrek és milliók pusztulása szegélyezi utjukat. A tilalomfák erdeje nem alkalmas terep felelős emberek nevelésére. Az egyetlen kézbe vagy legfeljebb kis csoportok hatalmába ragadott felelősség pedig még akkor sem teremtheti meg az állampolgárok dolgozó többségének érvényesülését, ha a legbecsületesebb szándék bujt volna a demagógia formáiba a hatalom megszerzése végett. A vezetés és irányítás joga csak felelős emberek akaratán alapulva jelentheti ezek érdekeinek szolgálatát. Ennek hiányában jön az alkudozás, az Ígéretek kijátszása, az ámuldozó és tiltakozo becsapottak elhallgattatása, a könnyenhivők legázolása és az útból elsöprése. Az uralom nem felelős senkinek, ugy és anynyiért áll tehát a régi és megsemmisitésre itélt erők szolgálatába, ahogy és amennyiért a hatalom megtartása céljából szükségesnek mutatkozik. Panaszkodni, védekezni nem lehet ellenük, mert ezek a lehetőségek nincsenek a legázoltak birtokában. A határokon túlra pedig csak a dicshimnuszok szállanak. A gazdasági élet rideg számjegyei, a politikai élet megrázó tényei elsikkadnak ezeken a szűrőkön és a szomszédban a szabadságnak vagy több-kevesebb maradékának levegőjében élő és küzködő öntudatlan ember vágyakozva sóhajt emez „Eldorádók" után. A legzavarosabban működő, de az állampolgárok felelős közreműködésére épülő demokratikus szerkezet is több gazdasági összeköttetést és politikai biztonságot — tehát a szó mély és igazi jelentőségében életet — jelent, mint a legragyogóbban dolgozó parancsuralom. A zavarok kiküszöbölése, a bajok felderítése és orvoslása érdeke azoknak, akik a szabadság alapjain állva, békés és megértő közösségi munkára törekednek. A parancsuralmat fogságban tartja sajái ideologiája. Mennél tökéletesebbé válik, annál mélyebb szakadék választja el az emberi közösségtől. Bár eszközei birtokában nincs reá kényszerítve, mégis állandóan igazolást hajszol. Ez a törekvés sikamlós utakra viszi, amelyeken a legártalmasabb ösztönöket igyekszik kielégíteni. A szabadság az élet teljességére törekszik, a szolgaság a halálnak dolgozik. A XIX. század romantikus felkiáltása: Szabadság vagy halál! — ime, a XX. stzázad józan szemléletében is igazolást nyer. A genfi izgalmas napok után, a könyökkel súrolt háború hátborzongató közelségéből elkerülve ,ezért érdekel bennünket újból és változatlanul az a kérdés, hogy a magyar választójog melyik irányba fordul. A választójog a magyar közéletnek az utolsó 30—10 év alatt legtöbbet vitatott problémája volt. Széles vitaterület, az egyik oldalon a „sötétbeugrástól" rettegők, a másikon azok. akik minden felnőtt állampolgárt részesíteni kívánnak a jogokból, ugy, hogy e joggal bántalom és kár nélkül élhessenek. Szinte fölöslegesnek tartom megemlíteni, hogy ezt az alapvető polgárjogot nem tekintem végcélnak, nem állítom, hogy ez önmagában véve kenyeret jelent. Eszköz csupán a legtöbb állampolgár legjobban szolgált érdekeiért eszköz becsületes és az erősre támaszkodó adórendszer megalkotására, öncélú bürokrácia helyett gyors és előzckeny adminisztráció teremtésére, eszköz annak kifejezésére, hogy a dolgozókon nyugszik a társadalom. Úttörője annak, hogy széles tömegek politikai érdeklődése fölkeltessék és ezek a felelősségteljes együttműködésbe önként belekapcsolódjanak. A nagy francia forradalom széttörte a rendek merev korlátait és megteremtette a társadalmi demokráciát. Második lépés a politikai demokrácia, amelynek alapja a választójogban megnyilatkozó népakarat. És csak a harmadik lépcső: a gazdasági demokrácia tetőzi be a nagyszerű elgondolást és teszi szabaddá az utat távolabbi perspektívák felé. Sajnos, a választójoggal foglalkozó hivatalos hegyek vajúdása sokkal hosszabb ideje folyik és sokkal titokzatosabban történik, semhogy másra számithatnánk, mint ama bizonyos nevetséges egérke születésére. Az uj magyar reformkorszak nem előre igyekszik, hanem még az a néhány bátortalan lépést is, amelyet eddig lett a magyar demokrácia, hatástalanná teszi. A XX. század jobbágyainak felszabadítása helyett vissza-visszakacsintgat száz évvel ezelőtti időkre és szinte érezzük, hogy ha ezek a szimpátiák visszahatólag érvényesülhetnének. akkor a 48-as jobbágyfelszabadítás is veszélyben volna. Az uj magyar irodalom és az uj politikai frazeologia egyre hömpölygőbben fordul a falu népe felé. Am ugyanakkor, amikor szinte oltárra emelik, kirakatba hurcolják ezt a szemérmes népet, a lényeget a szavaknál sokkal őszintébben kifejező cselekedetek keményen és föllebbezhetetlenül jelölik ki helyüket a mélységben. És azok a részletek, amelyek a választójogi tervezetből eddig napvilágot láttak, (a választójog mértéke, a választási eljárás, a kerületek beosztása, a közjegyző előtti ajánlás, a kirekesztő fellételek stb.) mind azt igazolják, hogy a reform municiózus pontossággal kiagyalt védekezés csupán, védekezés azon igazi reformok ellen, amelyek Apponvi szerint is a forradalom megelőzését jelentik. És a tömegek élete fölötti rendelkezés joga — ugv látszik — megint ott rekedt azok kezében, akik uralkodásra és kormányzásra egyedül magukat tartják hivatottnak. Hogy ennek az „elhivatottságnak" következménye és eredménye a gazdasági és szociális pusztulás, a politikai fejvesztettség, ez nem zavarja az önmaöt évvel eziött, a Dclmagyarország karácsonyi számában, ugyanezen a cimen írtam meg, hogy milyennek gondolom az uj közgyűlés munkaprogramját. Ma is karácsony van, — és uj választások után uj közgyűlés ül össze. Mennyi elmélkedésre ad alkalmat, az eltelt öt esztendő. Mit tudtunk megoldani az elébünk tornyosuló feladatok közül. - I! 1 Széchenyi szavait idéztem akkor és most is ideirom: „Vessük figyelmünket legelsöbben is azokra a vidékekre amelyek a magyarság bölcsőjének tekinthetők. Minden segitség, amelyet anyagi és szellemi tekintetben oda viszünk, ha Ián, később is, de bizonnyal megtermi reánk nézve is hasznos gyümölcsét". Fejless<<>•- ],í - ?ak egészségesen — igv folytatja — „az organizmus kutforrását" és majd elárad a „nem mesterkélt, hanem egészséges pezsgés" az egészséges gazdasági és kulturális fejlődés a többi erekbe is!" „Egészséges pezsgésre" van szükségünk és alaposan kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy mi a köztörvényhatósápjíoladata ha azt az egészséges pezsgést, amelyről a nagy Szécheqyi István száz gukban rendithetetlenül hívőket. Nem zavarja őket az sem, hogy a nagy tömegeket elör -i áradás nem áll meg a falvak és városok nyomornegyedeinél. Benyomul a belső negvrdekbe is, kereskedő boltját, iparos műhelyet, > badfoglalkozásu hivatását sem kíméli " * ** csak " itt-ott áll ki egy-egy szára* »<-• tocska a vizből. E közös vesz— - i tudatában kiált a munkás és « **— rac?t a fenyegetett polgárhoz és ezeit rontja őt fel a szabadságjogokért való közös harcra. Szabadság vagy halál: igv áll nio is a tétel. Milyen könnyű és milyen felelőtlen dadogás, hogy „nem érdekel a politika." Mintha a Tisza áradása megkímélné azokat, akik kijelentik, hogy nem szeretik a lábvizet. Az áradás minden embert a töltésekre szólit. Minden ember azzal fut segíteni, amit éppen előkap: ásóval, kapával, homokos zsákkal, gerendával. Minden emberre és minden eszközre szükségünk van. Karácsony az ősrégi napforduló ünn< pe. év legrövidebb napját megünnepelte a i JXaO* tői, sötétségtől rettegő barlanglakó, íiiöft tapasztalatai megtanították arra, hogy e naptól kezdve mindig több és több sugarát küldi feléje az imádott sárga korong, a nap. A szabadság napja felé forduló felelős embert történelmi tapasztalatai jogosítják arra a reménységre, hogy a jogtalanság sötétje és az erőszak fagya nem örökkévaló. Bizunk abban, hogy mi is elértünk már a napfordulóhoz, a lelkek taposásának mélypontjához. És e rettentő télben is ünneplő szívvel ragaszkodunk a szabadságnak életet jelentő, világosságot és meleget adó gondolatához. évvel ezelőtt álmodott, meg akarjuk valösitani. Vannak-e lehetőségek erre, kérdezi a rideg számember? De aimikor én az örökéletű nemzetre és az örökéletű városra gondolok, nem látom a napi élet akadályait, elvonatkoztatom a tekintetemet a külpolitikai események sutyós zavaraitól és ugy hiszem, hogy jó érzésű és a város őszinte szeretetétől áthatott, igazi szegedi polgároknak meg kell szabniok a fejlődésnek útirányát és azután azzal a biztonsággal, mint az építőmester végrehajtja a tervet, kell dolgozni célkitűzéseink megvalósítása tárgyában * r~ Az elmutl őt esztendő építőmesterei mind elmentek. Ebben végtelen tragikum rejlik. Meghalt a város jövőjének legnagyobb kigondolója. Klebelsberg Kunó gróf, akiben a ,.széchenvi" gondolat teljes erővel lobogott és testet öltött! A város élete útjába sodródott I. az egyetem ^ megvalósulásának lehetősége, amely majdnem Szeged gazdasági életének és fellendülésének munkaprogamja Az uj közgyűlés megalakulása alkalmából Irta Dr. SZIVESSY LEHEL.