Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-12 / 280. szám
1934 decemBer V2: OnMAGYARORSZÁG 5 Rögtönzött vizsgálatok teljesen rendben találták a város pénztárát (A Délmagyarország munkatársától.) A városi pénztárak működését időről-időre meglepetésszerű vizsgálatokkal ellenőrzi a város hatósága. Régebben ezeket a vizsgálatokat maga a polgármester tartotta meg, később azonban a polgármesteri elfoglaltságok szaporodása miatt, átruházta ezt a tisztséget a tanács tagjaira. Az elmúlt időkben a tanácsnokok elfoglaltsága is erősen megnövekedett és a pénztárvizsgálat joga igy észrevétlenül áthárult a számvevőségi tisztviselőkre. Dr. Pdlfy József polgármester most visszaállította a régi rendet és utasította a tanácsnokokat, hogy a pénztárvizsgálatokatt ismét ők tartsák meg. A polgármesteri rendelkezés alapján kedden már tanácsnokok vezetésével vizsgálták végig a város pénztárait, a főpénztárt éppen ugy, mint a különféle adóhivatali pénztárakat. Az egyik bizottság dr. Katona István tanácsnok, a másik dr. fíőth Dezső tb. tanácsnok, a harmadik pedig dr. Pálfy György tb. tanácsnok vezetésével tartotta meg a meglepetésszerű pénztárvizsgálatot. A pénztárakat mindenütt a legteljesebb mértékben rendben lévőknek találták, számadási hibákat sehol sem fedeztek fel, a pénztárkönyvek adatai pontosan megegyeztek a pénztári készletükkel. A vizsgálat eredményéről a bizottságok i vár be is terjesztették jelentéseiket a polgármes; hrnek. mzx - MM VVV Egy sajióbeiyáv arcképéhez trgy sa jtóbrigan ti, amilyen nem élt és nem működött még Szegeden, hónapok óta traktálja olvasóit azzal, hogy állandóan napirenden tart. Okvetetlénkedéseivel eleinte nem törődtem. Azzal is tisztában voltam mindjárt kezdetben, hogy vitába nem bocsájtkozhatom vele. A tisztességes újság nem azért jelenik meg, hogv olvasóit újságírók és kiadók veszekedéseivel szórakoztassa. Aztán jött a választás. Nem kelthettem azt a látszatot, hogy erélyes föllépésemmel korlátozni akarom az „ellenfelet" ..az agitáció szabadságában". De a szavzás lebonyolítása óta nem köteleznek és nem feszélyeznek többé közéleti meggondolások. El is határoztam hogy nem tűröm tovább ennek az ujságiró-köztudat szerint tudatlan és tehetségtelen sajtóbetyámak a garázdálkodását. Ugy gondoltam, hogy a választás befejeztével föléledtek nemcsak összes honpolgári jogaim, hanem emberi kötelességeim is s minthogy a ..Szegedi Napló" keddi számában ügyvédemtől nyert értesülésem szerint megint \ annak sulvos sértések, megadtam a felhatalmazást jogi képviselőmnek, hogy most már három hónapra visszamenőleg legye meg a bűnvádi feljelentést minden olyan közlemény miatt, amelyben becsületsértés! vagy rágalmazást állapit meg. Ezzel azonban nem elégedhetek meg. Á sajtóper sokáig eltarthat, azt viszont nem lehet tőlem kívánni, hogv továbbra is tűrjem a fórumra kitolakodott gviilölködés bárdolatlan tobzódásait. Kijelentem tehát, ha ez a Gábor Arnold nevezetű sajtóbetyár papirosán egyetlen rossz szóval mer még illetni, akkor olyan riiódon veszek elégtételt, ahogyan minden más ember már régen vett volna, legven ízlésében akármennyire kifinomult s eszközeiben bármennyire válogatós. Ezen az üzeneten kívül van azonban mondanivalóm is. Persze a közönség részere. Érvelhetnék is. Hivatkozhatnék arra, hogy mi lenne a városból, fia minden munkavállaló, akit elbocsáitanahasz epésszen alacsonyrendtí embereket fellem sző ayiilöllködés féktelenséaével **ffenszivástna nyilvánosán volt munkaadója ellen ? Megkérdezhetném, hogy hová jutnánk, ha nemcsak azok. akiknek a kezére méltatlanul juttatott a sors újságot, hanem mások is, — hiszen annyi joga. mint a sajtóbrigantinak, másnak is van hozzá —, akik haragszanak valakire személyes ügyeiket kivinnék az újságok hasábjaira s a lapokban ennek következtében nem olvashatnánk mást. mint szeriiélvi gyűlölködéstől fűtött ízléstelen csetepatékat? Paradicsomi álláspontnak tartaná-e a közönség, ha általánosulna és állandósulna, ami a Szegedi Naplónál mintegy három hónap óta történik? A szupnoziciókra és applikációkra, mint a meggyőzés eszközeire való építés azonban egészen hátiérbe szorul, ahol döntő bizpnviték és perrendszerüen bizonyítható tények szólnak ékesen az igazság melletl. Legelőszőr állapodjunk meg abban, hogy minden munkaadónak, tehát a laptulajdonosnak is joga van a munkavállalóval kötött szerződést felbontani. Másodszor arra a ma már kőztudomása tényre hivatkozom, hogy a gazdasági krízis megtépázta a lapvállalatokat is, a példányszám kisebb, a hirdetési bevétel lezuhant s az újságok a pénzügyi egyensúlyt — persze nem a Szegedi Naplóról beszélek — csak a legkörültekintőbb gondosság idegfeszítő figyelésével és munkájával képesek fenntartani. Újságkiadás vidéken, egy-két kivételtől eltekintve, békeidőben sem volt lnkrativ vállalkozás. Hát még rnaf Már most mit csinál az a kereskedő, vagy iparos, akinek a bevételei visszazuhannak, a visszazuhanás után állandóan esnek, aki azonban tömérdek jelből joggal következtetheti, hogy az árut, amelyet termel, a közönség legszélesebb rétegei kedvelik? Sző és cselekedet nélkül beletörődik abba, hogy a bevétele lényegesen kevesebb mint volt n ölbe tett kezekkel várja, hogy az ár összecsapjon a feje fölött? Ügy-e tisztességes és józan eszű ember nem tesz ilyet? Revételeinek apadásával szemben joga volt a Délmagyarországnak, is védekezni s minthogy ahhoz nem volt ereje, hogy a krízis pusztításai elé gátat emeljen, ahhoz a módszerhez fordult, amelyhez mindenhol fordulnak az égész világon: csökkentette a rezsit, nehogy elháríthatatlan $rvény sodrába kerüljön a vállalat További kérdés. Van-e válalat, amelytől el lehet venni, vagy \ilatni, azt a jogot, hogy a leépítésnél is, ha a viszonyok rákényszeritettek, köteles tésnél is, ha a viszonyok kényszerítették, köteles gondossággal s a rentabilitás szempontjainak figyelembevételével járjon el? Van-e munkavállaló, aki vitatni fogja, hogy a munkaadónak nemcsak joga, hanem kötelessége is — a gazdasági élettel s a munkásokkal szemben is — megítélése szerinti legjobb munkaerőkre berendezkedni? A Délmagyarországtól fennállása óta egy hírlapiról boesdjtottak el. De azt felmondás nélkül, mert a vele szemben felmerült súlyos vádak alól a megadott határidő alatt nem tudta tisztázni magát A másik munkatárs, akit elbocsájtottunk, Gtíbor Arnold volt. Leépítettük. Nagyon valószínű, hogy abban ben is elbocsájtottuk volna, ka ne» állt volna bc a leépítés kényszere. Megmondjuk, hogy miért. A Délmagyarországnál rendszeresen Vér György és Magyar László olvasnak kéziratot t Gábor munkáját mindketten áflandőa« kifogásolták. Vér azt jelentette, hogy Gábor kéziratának ál ja oltása hosszabb ideig tart, mint amennyi ideio a riport megírása tartana. Ezt az állítást a kéziratok igazolják. A Délmagyarország foglalkozik is azzal a terrwel, hogy Gábor kéziratainak egvré szét — mind még se érdemli meg a megörökítést — fascimilében közre adja. A végső impulzust Gábor elbocsájtásához egy jelenet adta meg, amely köztem és Magyar László között játszódott le. Az újságban néhány feltűnően goromba stilushibát találtam. Másnap bekérettem Magyart a szobámba s többek kőzött ezt mondtam neki: — Herczeg Ferenceket, sajnos, mi nem tarthatunk, annyira azonban mégse vagyunk, hogy ilveu goromba stilushibákkal kelljen megjelennünk. — Tiltakozom a felelősségrevonás ellen — válaszolta Magyar indulatosan. Előbb tartson a Délmagyarország olyan munkatársakat, akiknek nem kell átirni minden sorát. Most is zug a fejem attól, hogy Gábornak az összes cikkeit ál kellett az este irnom. Személyes szempontjait vállalati érdekek rovására — itt vannak Szegeden a tanuk — gyakrun belecsempészte az újságba. Gondatlanságával pedig súlyos károkat okozott a vállalatnak. Rég meg volt a Tagunk, csuk ezek miatt a dolgai miatt felmondás nélkül elbocsájtani. Ligeti Jenő ilyen okok miatt volt kénytelen miról-holnapra megszakítani vele a szorosabb, mint munkatársi összeköttetést. A Hétfői Rendkívüli Újság mostanában lesz kénytelen büntetés, erkölcsi kártérítés és perköltség eimén közel ezer pengőt fizetni a Oábor-féle nj«ágirás miatt, ha csak be nem tudja hajtani. De Gábor már közölte vele, hogy 6 nem fizet. Olyan veszélyesnek első pillanatra felismerhető tudósítás miatt, amelynek közérdekű jellegét vitatni lehet s amellyel kapcsolatosan figyelmeztettem, hogy Ligeti távollétében — akkor szabadságon volt — nincs joga leadni ilyen cikket. Mégis leadta. Még csak annyit az ügynek erről a részéről, hogy Gábort, mint gyorsírót és nem mint uisácirói alkalmaztam. Tudtam. hogy kellemetlen körülmények között távozott a munkások szövetkezetétől. Mikor interveniáltak nálam az érdekében, mégis az első szóra munkaalkalomhoz juttattam. Ha valaki tudta, én tudtam, két héttel ezelőtt mondott róla Magyar hogy a legrosszabb ujságiró. Dc hallgattam, eleinte az1 ért. mert az hittem ,ho£y normális ide alatt ki