Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-12 / 280. szám

6 DÉCMA'fíyARORSZXG 1034 december 12. fogja magát tombolni, később pedig azért, mert . méltóságomon alulinak 'tartottam a választási I ^liauc" ideje alatt ¡bizonyítékokat szolgáltatni a jelölt ur erkölcsi és intelligenciális rátermettségéről. A választási kampányt minden józaneszü és tisztességes ember a szavazással befejezetlnek tekinletle. A Délinagynrország keddi számában a legkisebb személyi vonatkozástól is mentes tudósítás jeleni meg. Ezzel szemben a „Szegedi Napló" teljesen elfordítva állítja be például a VIII. kerületben lezujlott eseményeket is. Most, a választás után, lehal akkor, amikor kortesokokból nem volt szükség az igazsággal teljesen ellenkező beállításra. Igaz, hogy a nyolcadik kerületben az öt éweí ««előtt lezajlott választással szemben kisebbségben maradtam. De ennek a lista összeállításakor felállitolt Teltételem és ennek nyomán a nyolcadik kerületben is fellépő személyeskedés az oka. A városi balpárt tudvalevőleg polgárok és munkások alkalmi társulása a választás Idejére, Amikor a nyolcadik kerületi lista jelöltjeinek névsorát összeállítottuk, közöltem Lájer Dezsővel, hogy nem vagyok hajlandó Szűcs Imrével egy listán szerepelni. Kifejlettem, hogv Szűcs kilengéseinek állandósulása kompromittálja azl a baloldali Irányzatot, nmelv nem felfordulást hanem a felfordulásokból való kibontakozást, nem hordódcnu-glgiAt. hanem demokráciát, kuliurát é* kenyér?' f.kar. Kifogásoltam, hoav S/.ücs Imre a felek ezetileg megnyugodni készülő szegedi atmoszférái egészen feleslegesen kavarta f°" s hogy mindegeken fcliil azért sem kelthetem a vele való elvi kfirfV-'i'c l Ws'ntát, mert egvházi adó minit szerkesztett beadványában feleslegesen bántotta a katolikus vallást és sértette meg a csanádi püspököt. Lájer Dezső deferált érveimnek. De Szűcs Tmre nem tudott belenyugodni mellőzésébe és közvetlenül az ajánlási ivek benyújtásának határideje e'őtt felsővárosi kisgazdák küldöttségét küldte el hozzám majd többek társaságában felkeresett, amikor háromórás Izgalmas tárgyalás alatt megpróbáltam bebizonyítani, hogy átmenetileg félre kell állania, vagv más kerületben kell jelöltséget vállalnia. De Szflos Tmre nem nvugodott, megpróbált terrorizálni és fenyegetni, követelt« a VIII kerületi listán Dobó Ignác helyét. Az álláspontom mellett — kizárólag elvi okokból — kitartottam, aminek az lelt az eredménye, hogy Szűcs Imre titkos összejöveteleket tartott a felsővárosi kisgazdákkal, amelyeken ellenein izgatott, a választás napján pedig egész nap a szavazóhelyiség kapujában tartózkodott s gazdaIá rsalt korteshirek terjesztésével és más korteseszközök felhasználásával rábeszélte, hagy nevemet a listáról tfl' röljék. Szűcs Imre akciója ellen nem védekeztem. Személyeskedéseit meggyőződésemhez való ragaszkodással zúdítottam magamra. A szavazás eredménye azl bizonyítja, hogy még mindig sokkal több gazda hitt nekem, mint neki. Annak, hogy a nyolcadik kerületben kisebbséget kaptam, ez a becsületes magyarázata. 3. Egy lapszámban nem foglalhatok le a lap terjedelméhez mérten aránytalan nagyságú teret ennek a kezdetben személyes természetű, ma már bizonyos mértékben közérdekű ügynek. Most már múlhatatlanul szükség volt rá, hogy meglássa a közönség, hogy kivel és mivel van dolga. Az eseményeket nem láthatom előre. Egyet azonban ismételten kijelentek, óvakodni fogok attól, hogy az olvasót lapvitákkal elkedvetlenítsem. De a választási immunitás ideje lejárt s nincs olyan isteni, vagy emberi igazság, amely megfoszthatna a vé' delemtől s arra kényszeritheine, hogy a sajtóperek befejeztéig fürjem a velem szemben hónapok óta alkalmazott útszéli hangon. Az, ami történik, egyedül áll — azt hiszem —, az egész európai sajtóban Nem vagyok hajlandó tűrni és ha se törvény, sem közigazgatási hatóság nem találta meg a módját annak, hogy ezt az embert é«zreléritse, vállalom 9 elvégzem magam ezt a munkát. Olyan eszldtzlíkkel, amilyenekkel megvédhetem marjam- Meri uov érzem, hogy a lórién ek feljogosítanak minden eszköz igéngbevélelére. Pászlor József. Elégtétel A „Szegedi Napló" keddi száma ludósitást közölt és vezncikket irt a vasárnapi választásról. Ugv a tudósítás, mint a vezércikk sulvosan sértő kitételeket tartalmazott Pásztor József szerkesztőről. Egyszer a tudósítás, egyszer a vezércikk használta a „becstelenség" szót, a vezércikkben periig azt az állítást merészelte a Szegedi Napló kiírni, „hogy Pásztor végre beismerte, hogv a közéletből él.' ez a kenvere és ez ellen törünk mi". Amikor Pásztor tudomást szerzett a két hírlapi közleményről, rögtön megadta ügyvédjének, dr. Barta Dezsőnek a felhatalmazást. hogv a ..Szegedi Napló" ellen tegye meg a büi'vádi feljelentéül. Egyúttal azonban gondoskodni kivánt arról, hogv a ..Szegedi Napló" mocskolódásai megszűnjenek. Még a délelőtt folyamán közölte Ligeti Jenővel, hogy az ellene elkövetett sulvos sérelmekért elégtételt vesz s ez a hír valószínűleg Ligeti révén eljutott Pásztor Istvánhoz, Pásztor szerkesztő Szegeden tartózkodó egvetemipolgárfiához. így történt, hogy a Tisza Lajos-körut és Kigyő-ucca sarkán Pászlor József, valabol máshol pedig két tanú társaságában Pásztor István várakozott Gáborra anélkül, hogy egymásról tudtak volna. Pásztor József a városból várta Gábort, Pásztor István pedig a szerkesztőségből. Egyszerre az egyik tanú, aki meglátta, hogv Pásztor szerkesztő is várja Gábort, sietve odalépett hozzá és arra kérte, hogy menjen be a szerkesztőségbe, bizza az ügy elintézését fiára. Párztor József tiltakozott a beavatkozás ellen. A következő nHlanathnn észrevette, hogv a másik oldalon áll Gnbor', a fia odalép eléje, kétszer felpofozza és hogy Gábor a második pofontól földre esik. Pásztor József erre átrohant a másik oldalra, de Gábor közben feltápászkodott és futásnak eredt. Gábor az incidens után elment a Hungarfakávéhnzba. ott megmutatta felpofozott arcát előbb dr. Baracs Marcell orvosnnk, azután dr. Juns tiszti orvosnak, de mindketten megállanitották. hogv az lieflivéren s a nofonokon kivül más sértés nem eett rajta. Felpofozott arrnvnl levizitelt Gábor az este folvamá" a ..Szegedi Uj Nemzedék" szerkesztőségében is. Plakátmüvészet - Néhány szó a szegedi plakA'klállitáshoz — A művészet kikerül az uccára, vag>ris tulajdonképpen hazaérkezik Hosszú és nyomasztó szobafogsága után újra mindenkié lehet Leveti cicomáit s egyszerű formákat ölt, mert ezentúl nem egyesek rafflnált, elpuhult Ízlését, hanem magát a tömeget kivonja szolgálni- S a tömeg idegenkedik a finomkodástól; a tiszta és világos beszédet szereti Színei néha még sápadlak, érzik rajtuk a szebalevegő s modora Is elárulja, hogy száműzetésében meg kellett elégednie az unalma«, fásult vendégekkel, akik a feketekávé és a szivar közt fölfőlplllantgattak a falakra s versenyt ásítoztak a képek kereteivel. Az uccán azonban magához tér bódultságából ludja, hogy mit akar, sőt! Van rendeltetései Mert művészeinek éppen nem volt elegendő természetet mímelni párnás szobákban, kiválasztottak számára, lehetősek számára, elvonultan a tömegek kíváncsi s talán érdeklődő tekintete elől. Most harsogó színekkel rikolt bele az ucca mozgalmába. Él. Föltámnd' A müvévszet visszatért «Vökereihez s első közönségéhez a nagytömeghez. A képből tehát, mihelyt visszanyeri eredeti, missziós méltóságát egyszerűen plakát lesz. Szószóló, hitvallói, v • -v modernebbül: reklám. A művészetnek persze r* ü vik miatt sem kell szégyenkezni«. Sőt! Mt>il i pinkát a kép ősformája. Az anyagszen>. •< „sichljch" piktúra. S mert anyagszerű. > '-/erü is. Nem öncélú. Azért van. hogy valami -efepet vállaljon a létezők világában. Nem pai ita. mint az álmos csendélet, vagy a kékes téli t i. őzikékkel. Annyira teljes önmagában, hogv tisztaságának kockázata nélkül lehet az üzleti tülekedés haréosa s ugyanakkor emelkedettebb világszemlélet apostola Is. Egyszerű villanás n plakát s az ember mélységeinek őselemei robbannak kl rajta. A naturalizmus utotső kísérletei még föl-főlrémle egyik-másik plakáton. Itt-ott fölnsgvitoft fényképek próbálják megtéveszteni természeti vadregényessé Kükkel a plakátizlést. Alig sikerül.- A i lalekon. káorámto« színekben, egyik a mást*«« akar túltenni. Egy Ilyen plakátkléllitás a plakát igazi próbája. Száz és száz közül, alig négy-öt ragadja meg a néző figyelmét. De az aztán plakát. Van olyan is, amelyik ragyogó kép, talán tökéle. tes impresszionista festmény. Bizonyára kiváló művész a mestere és mégsem plakát. Van olyan, amelyik pompás karikatúra, fürge vonalakkai s rejtett ötletekkel. Talán meg is mosolyogtatja a nézőt s mégsem plakát. Mert a pinkát nem festmény és nem rajz. Nem finomkodó s főként nem intellektuális. A titkos vonatkozások a plakáton halott értékek. A plakát egyetlen pillanat szintézise. Nem a felület impresszionisztikus szín-kompozíciója, mert mindig közöl is valamit s a tárgyak, szinek bizonyos elv, szándék szerint rendeződnek rajta. Meggyőz valamiről s akkor igazi plakát, ha végkép legyűri, ellenállhatatlanul leigázza a szemlélőt. Szépsége dinamikus. Mivoltából következik, hogy sehol sem olyan idegen a naturalizmus, mint éppen a plakáton A német városok fényképóriásai ellörpülnek az olaszok káprázatos színei mellett, pedlsj ezek sem plakfltok minden esetben. A nagy fényképeket az ember meg se nézi, pedig csábító középkori várakat s romantikus erdőrészleteket ábrázolnak. A természetet nem lehet természettel propagálni. Még valami kell hozzá, hogy hihető legyen. Nem valóság és nem hűség. Oak költészet. Epvik bázeli piakét annvlra megragadott természetellenes egyszerűségével, hogv azóta állandóan Bázel természeti szénségei motoszkálnak bennem. NVmréícben még általában csak ipari plakátokról beszéltünk. Egy Molnár C. Prff-arcél, m'elv a Modlano gyártmányainak tökéletességére hivja föl a járókelők figyelmét, valóban alkalmas arra, hogv befolyásolja a vevők szándékát. Az ipari készitniénvek mellett azonban ujabban, mintha a városok, országok s a természet szépségei is rászorulnának a reklámra. A szegedi kiállításon a pTakátok zöme a tengert, a gyógyító fürdőket, a történelmi nevezetességű vároiokat kürtöli világgá Tél tudjuk, hogy ennek az ujabban nagyon «1sz-ij orodott reklámnak elsősorban is u id«g«nforUuloin a háttere, E szürke, reális háttér azoobajtJJeSZ,.' nagyon alkalmas arra, hogy kevésbbé anyagi Jelentőségű szándékok domborodjanak ki rajta. Már a versenyszellem miatt is. Nemcsak a városok, hanem végső fokon, maguk a nemzetek is természetszerűleg kívánják a maguk értékeit propagálni. S a művészi plakátok e látványos . párviadalában hajlandók vagyunk elhinni, hogy itt nem is annyira a nagyon áhított idegenforgalomról, mint inkább valami nemzeti becsvágyról van szó. A finn művész bizonyára nemcsak megfizetett mester, amikor az Ezertó országának szépségeit hirdeti, hanem hivő hazafi is, ahogy az olasz sem üzletember, ha milanói dóm nagyszerű gótikájával bizonykodik az olasz géniusz kiválósága mellett. Az idegenforgalomból tehát a nemzeti öntudat művészi kifejezése lesz s ha hozzáadjuk, hogy a nemzetek ma világnézetileg is elkülönülnek egymástól, tehát egy német plakátnak például nemcsak azt kell kifejeznie, hogy a német természet a legegészségesebb, hanem hogy maga a német szellem is az egyedül követendő szellem, akkor talán nem kell nagyon elszakadnunk a realitások talajától, hogy a jövő plakátjaiban tülekedő világnézetek harcosait lássuk. S talán ez is a kép legősibb hivatása. Világnézetet közölni a másikkal a kép legelemibb eszközeivel. Nem szövegekkel terhelten. A szöveg zavar. A betű az intellektus játéka. A tömegnek vízió kell. Olyan vízió, mely egyetlen pillantásra válságokat old meg és fanatizál. Gondoljunk a középkorra. Freskók tarkították a falakat s faragványok diszitették az ajtókat, kapukat. Minden a keresztény világszemlélet szolgálatába állt. Az Ingadozó hivő tij és uj erősödést nyert, bárhová nézett. A kép primer eszközei meggyőzőbbek, mint az okos szavak. Az „érvek". A kép a tömeg nyelve s aki tömeghez akar szólni, Szavait is képekké alakítja. Képek sorozata a bibliai is és megelevenedett freskók a misztériumok. A mi bontakozó, uj korunkban a plakátnak, akárcsak a könyvművészetnek, mint éledő vizuális kulturánk dokumentumán«!- «íöntő siwep« !,erc/ei' l. K.irob*