Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-06 / 226. szám

DÉLMAGyARORszAG 1934 október ¡5. Anglia bekét akar, még pedig őszintén akarja, ne ebbe a béke-akarásba az aggódásnak némi árnyalata vegyül bele. Én a levelet ilyentormán értelmeztem, mert a jelen pillanatban ilyennek látom az angol gondolkodást. De milyen következtetést lehet levonni ebből a megállapításból? Egyáltalán szabad-e kö_ Vetkezlelest levonni egy magánlevél nem nyilvánosságnak szánt soraiból? Keltéve, hogy igazam van, hogy ez a levél az átlagos angol gondolkodást tükrözteti vissza, azt hiszem, hogy igen. Nincs ország, amelyben a nem hivatalos köz. Véleménynek a nyomása erősebb volna a kormánvok politikájára, mint Anglia. Talán az egyetlen ország, ahol nem lehet teljesen a közvélemény ellen politikát csinálni. Ez reánk nézve nagyon fontos, mert Olaszország mellett nw Anglia az az ország, melvnek közvéleményében a legnagyobb szimpátiák nyilatkoznak meg Magyarország mellett. A forrása a szimpátiáknak azonban különböző. Olaszországban a históriai kapcsolatok felelevenítése és számos vonatkozásban megnvilatkozó politikai érdekközösség, az angol közvéleményben pedig a fair plav, melvre természetes hajlandósága van az angol léleknek és annak fokozatos felismerése, hogy a békeszerződések megkötés.» alkalmával tényleg nagy igazságtalanság történt velünk. Nekünk ennek az igazságtalanságnak jóvátételére kell törekednünk. Nvilvánvaló, ba mi az angoloknak történelmi jogról, integritásról és más effélékről beszélünk, amik nagyon szépen hangzanak idehaza, akkor nem érhetiük et náluk célunkat, egvszerüen azért, mert ezt a nvelvef ők nem értik. Idegen népek rokonszenvének felkeltésénél, ébrentartásánál és fokozásánál az ő lelki t á j s z ó 1 á s u k b o z kell alkalmazkodnunk. Nem arra kell a hanssulvt helyeznünk, hogv velünk történt igazságtalanság. hanem arra. hogv mig ez az igazságtalan bclvzet fennáll, nem lehet arra az igazi békére és fellendülésre számítani amire az angolok áhítoznak. Nem azt kell mondanunk, hogv a mi érdekünk az igazságtalanságok orvoslása, hanem hogv az igazi békének előfeltétele. hogv nvugalom legven a Tbma völgvében. ÉS bármiiven is legven a P'llanatnvi külpob'tjkíai helvzet, azt kell szüntelenül hangoztatnunk. bogv mi mi"tb»n célunkat csakis békés eszközökkel akariuk elérni, mert semmiféle harcias hang a mai Angliában rokonszenvre nem talál. ki a helyiségből. Hat óra. Teázás ideje. Sohasem voltam miig egyedül a cukrászdában. Elfogultan, összeszorult szivvel léptem a terembe és félszegen ültem egy kis asztal mellé. Ugy éreztem mintha mindenki engem nézne, hogy megbotránkozzon rajtam. Emlékszem, mellettem nők ültek, azt hiszem romániaiak voltak. Nagy piros buton volt a. fiatal fülében, piros körme volt és kis piros szájpacni az arcán. A levegőben nehéz párfőm és könynyü cigaretaköd. Egyszerre Gabányi állt előttem. Láttam a torpedóját árván a ház előtt, ö nem volt elfogult, mint ón... Konyakot rendelt és leült velem szemben... Engem nem hagyott nyugodtan az aggodalom... A konyak is dolgozni kezdett az, agyamban... Rendben van, mondta Gabányi, jöjjön, menjünk autózni. Angyal! imádom magát! — mondotta ós szorosan mellém húzódott az autóban. A szavak égették a fülemet... — Esküszöm, hogy imádom, még leányt sohasem szerettem igy mint magát. Nagy melegség tárult a lelkemben és ugy éreztem, hogy elérkezett a perc. meg kell mutatnom apának, hogy tévedett... — Ha igazán szeret Gabányi, akkor nem fog többet korzózni, hanem tanulni fog, én is beiratkozom és elvégezzük együtt az egyetemet... Megmutatjuk apának... Tovább rohant az autó... Sreztem, hogy lassan lehanyatlik karja a vállamról... Néztem a pirostkék neoncsöveket a fejünk felett és már tudtam, hogy igaza volt apának. Ugy éreztem, mintha nagy suly nehezedett volna a fejemtől a vádamig... Azt képzeltem, hogy jön valami, ami értelmet ad az életemnek, azt hittem, hogy less valaki, aki igazán fog szeretni, de ugy látszik, csak flörtre voltam érdemes... Gabányi hangja hideg és udvarias lett. Beláthatja, hogy nem köthetjük még le egymást, mit tudom én. jön majd egy férfi, akibe belesTwret . . Igen akibe beleszeretek. Ez sziép s sz-erelemben, mondta élénken folytatva Gabányi, az szép. amig az ember nincs lekötve. Igaza von Gabányi, mi lett volna, ha évek múlva ráébredünk, hogy tévedliink érzelmünkben. Na látja, tadtam hogy moga okos kislány, csak az a kár, hogy elrontotta ert a szép estémet... (FolvtatjnkV Fa, szén, koksz fisciier AZ ÉLET MOZIJÁBÓL Báró Jósika ucca 20 sz. (Böngészés) A be'ütk birodalmában barkácsoló ember az ötleteit, a témáit, noteszbe jegyzi- Némelyiket megírja még aznap, de van olyan is köztük, amelyikre csak tiz év múlva kerül sor. (Nem beszélve egyesekről, amik még hosszabb ideig kóvályognak benne. Hömpölyögnek, csiszolódnak, valami gátlás késlelteti a megszületésüket, esetleg különös hangulatot, abszolút nyugodt idegállapotot kívánnak.) Néha a véletlen, a levegő, hozza az eszünkbe; hirtelen ugyanugy süt a nap, mint akkor, amikor felmerült a téma, egy eltemetett hang melódiája csendül a fühmkbe, régi illatok térnek meg elfeledettnek hitt mezőkről s a barkácsoló ember maga sem tudja, miért telepedik olyan hirtelen az íróasztala elé, miért olyan játékosan könnyű ma a munkája? A noteszek azonban lassankint megtelnek, ujak vándorolnak a helyükbe s a témák, jegyzetek feledésbe mennek a fiók fenekén, pedig mindig több a megíratlanul maradt köztük, mint a felhasznált De eljön a seregszemle, a böngészés ideje s ahogy az ember szívesen turkál régi holmik közt, ugy forgatja most is a pihenésre tett füzetkéket, hoszszasan eltűnődve közben egy-egy jegyzeten. — Vájjon mi akart ez lenni? Nem értem már, elfelejtettem, túlságosan biztam a memóriámban, mikor csak két szóval kötöttem le a figyelmemet (Öreg ember talál igy nétoa könyvekbe préselten ibolyaszálikat. rezedát, diófalevelet, vagy rózsaszirmot. Ki adhatta valamikor? Hová lett a mosoly, ainelv uj korában kisérte, milyen ráncos arc szájszö^letiihen bujkál most halálra vált restelkedésselc' Vagy felfogta a végtelen, amelyben két emberöltőnél is nagyobb ideig tart egy csillag körbefutása s amelyben összekavarodnak kacajok, szines szavak a mégis csak gyakoribb szines fájdalommal, zokogással? Azok mind úsznak, úsznak, de a herv.id't szegfű itt busul a présben és éppúgy elfeledtük az eredetét, mint ahogy nem tudjuk már, ki viselte a fakult szalagot, amelyből csak egy falatnyi maradt meg.) Szüreteken nem a legutolsó mulatság a böngészés. A megszedett tőkék már közömbösen váriák a közieli temetést, a betakarítást, duzzadt kincseiket kínálják — Rubens asszonyaként — a még soron levők, de a gyerekek a biliingek után kutakodnak, amit sietés közben ott hagytak. Szüretek idején ilyen böngészést tartottam én is régi noteszekben, — megmentem néhány bogyójukat a teljes elfeledéstől. Voltaképpen áthelyezés az egész, talán egyszer még kivirágoznak. — Az ember a világ legnyughatatlanabb teremtménye. Nem elég, hogy számtalan galibát csinál amig él, de még a sírban sincs nyugta. Kiszorítja helyéből a fűidet, púpossá teszi, hogy maga annál kényelmesebben elférjen benne. Selyem gyepágy, hogy őriztem vihartól! Almát csak harmat hüsitse fehérre, Gyermeki önkény agyon ne tapossa, Szellő hajoljon meg és elkerülje..* * ^ S jött a barom és buján lelegelte, A selyem fü pedig folytatta álmát. — A galamb nem fogadja többé vissza fészkébe a fiókáját. ha egyszer kivette onnan az emberi kéz. Ezért adják oda néha a piacon „minden árért" a fiatal galambot, nem tudnak vele mit csinálni. Metamorfózist csak az állatoknál láttam. Itt veszi fel kimúlása u'.án a nyul legnagyobb ellenségének. a rókának a. formáját. Aki nem hiszi, nézzen körül a szücsmühelyekben A disznóra, erre a nélkülözhetetlen, dédelgetett, állatra sem foghabja rá senki, hogy gyengéje a tisztaság. De mikor végot ért a földi léte, kiengesztel a malackodásaiért. Tovább is megy, vezekel: szappan lesz a hulladékaiból. A legendás hirü Klemm Jusztin 1866-ban huszár-altiszt volt a königgratácsatában sönfeláldozalával mégmentette az életét az ifjabb Ráday grófnak, aki mint kapitány verekedett a háborúban Az öreg Ráday, az alföldi betyárirtás királyi biztosa, ezt az érdemét honorálta, mikor maga mellé vette. Szegeden csendbiztos lett Klemm, majd a csendrőség szervezésekor főhadnagy. Asszony vendégei voltak az anyámnak, a betegségül kíváncsi cselédünk állandóan talált alkalmat .hogy a szobáhan ténferegjen és kihallgassa mit beszélnek. — Te most csak menj fiam a dolgodra, szólt rá az anyáin Majd, ha ráérek, elmesélem egyszer neked is, hogy miről diskuráltunk. A zólyomi váromladék tövében láttam egyszer derűs beszélgetésben egy öreg párt. Az asszony szeroérmetesen húzta végig két njját az ajakán, — azt hiszem a fogsorát féltette. A báo6Í mindig a tarkójához nyúlt előbb, csak azután vette le a kalapját. Hogy ne szedje le vele a parókáját is. Kedvesek voltak, szeretet remél tóak, ugy tetszett, hogy az öreg ur udvarol. Mindenütt groteszkül hatottak volna, talán ez volt az egyetlen hely, ahol nem tudtam betelni a nézésükkel. A romok tövében. . A völgyben buján viharzott a nyár, őket mégis ide vonzotta öntudatlanul valami Rohonczy Gidáról, a mult század sokat szereplő és még többet emlegetett gavallér-képviselőjéről, irta 1882-ben egy karcolatában Mikszáth: — Csinos fiu és snájdig ember. Ugy néz kf, mintha éppen csak az imént szállt volna le a lórőL Rosszul beszél, idegenszerű és kellemetlen a kiejtése, amely ugy látszik a magyarok előtt, hogy tóíos, pedig tulajdonképpen csak arisztokratikn». (Mintha Mikszáth akaratlanul is azt árulná el esze! a „csak"-kal, hogy az ő szemében a tót több az arisztokratánál.) — Magamon kivül voltam... mondja valaki fel-' diri tan. Mire a rosszmájú azt feleli. — Látod, egyszer volt rá jó alkalmad, hogy megszabadulj ettől a nem éppen előnyös figurádtól s azt is elmulasztottad. Visszamentél magadba. Ha némelyik nő annyit költene a feje belsejére, mint a külsejére... 1 B. B. kuruc magyar sóhaja: — Ha sok pénzem volna, kimennék egyszer én Is Párisba. — Mire vagy kíváncsi? — Semmire, mert nem szokásom. De felkeresnék egy nagyon elegáns cifra helyet, felkönyökölnék az asztalra, aztán cigány mellett busulnék. őrmester ur Tompa, a legénységet kipofázva, igy magyarázta meg, hogy mit jelen' a „Szolgálati szabályzat" első részében előforduló „beteges nagyravágyás" kifejezés: — Azt jelenti, te ordőből szalajtott vadállat, hogy minden szir-szer dologgal «e ssala^J mingyórt az ezredorvos ur elébe. Egy felsővárosi pék ajtaján láttam valamikor ezt a hirdetést: — Itt sütni való elfogadtatik 1 Hányszor jutott azóta az eszembe! «0, nem éppen pékekkel kapcsolatban. Lélegzet-visszafojtva szoktam farsangi időben olvasni a tudósításokat a bálákról. — Ezután a főrendező engedélyt kért a védnöktől a bál megkezdésére... Uram Isten, mi történnék, ha egyszer a védnök nem adná meg az engedélyt? Hazamenne mindenki szárazon? Vagy ha a rakoncátlan fiatalság m°gis táncba kapna, rendőrökkel vernék szét őket? A legritkább mulató ember ismert a legnépszerűbb régi magyar nóták szerzőjét íme egy ki« kóstoló. Szerdahelyi József (t80*-18St) irta a többek közt ezeket a dalokat: Cserebogár, sárga cserebogár... Magasan repül a daru... Há. rom alma, meg egy fél... Repülj fecském .. Meg ne mondja komámasszony ... Na menj rózsám a tarlóra.. Beszegődtem Taméezára ... Ezt a kerek erdőt járom én. Továbbá Szentirmay Elemér volt a művészi neve vadosfai és zsidi Németh Jánosnak, akinek ezeket a nótákat köszönhetjük: Csak egy kis lány... Fecském, fecském... Hullámzó Balaton tetején... Esteledik, alkonyodik ... Szálldogál a fecske Vörös bort ittam az este... Kertem alatt faragnak az ácsok™ Ritka buza, ritka árpa... Piros, piros piros. Szóval, ezt a sok kincset nem lehet megrögzött szokás szerint „szabadon a nép után" ujrasaere*ni. M, 1