Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-06 / 226. szám

TOM október 6. DÉIMAGYARORSZÁG If Könyvek. Nádas Sándor: A Redakció Lánya. A Redakció Lánya eleven alakja volt egykor a békebeli Pestnek: ma élete ebben az eseményekkel és figurákkal zsúfolt regényben folytatódik. Nem ködös, fátyolos félmúlt az, ami Nádas Sándor pompás regényéből a hősnő alakja körül elénktárul, hanem éles fénysugarakkal megvilágított, kíméletlen igazmondással megirt, pon'os részletességgel föltárt élet, a régi Budapest élete, amely a mai Budapestben él tovább. Akik ismerték ennek a Pestnek alakjait és eseményeit, gyönyörűséggel ismernek majd rá emlékeikre: akik a maf idők fiai-lányai, mély bepillantást nyernek a békebeli Pest titkaiba, fényébe és nyomoruságába, embereinek és bálványainak világába. Nádas Sándor uj regénye most jelent meg az Atheneum 2 pengős regénysorozatában. Madeloo Lulofs: Az őserdő rabjai. M. Lulofs apja a holland-indiai szigetek magasrangn U&ztviselőie volt s esztendőkön keresztül harcolt Szumatrán a harcias bennszülött törzsekkel. Ebben a környezetben nőtt fel az irónő, aki már gyerekkorában bebarangolta Bomeót, Celebest, Sumatrát, Jávát, s az első nvelv. amelyet dajkájától megtanult, a jávai bennszülöttek nyelve. Nem csoda tehát, ha olyan közel tudott férkőzni ehbez a gyermekdeden vidám és mégis mély életfilozófiával teli fa ifához, mint fehér ember sem azelőtt, sem azóta- Erre a köze (fér kőzésre pedig ugvancsak szükség volt ahhoz. hogv későbbi nagvsikerű kőnwei megszülethessenek. A holland gvarmati kormánvzás — bármilv megértően kezeli is a iávniakat — nem tud megakadálvozni olvan kegyetlenkedéseket, arai európai szemmel nézve, érthetetleneknek látszanak. A gvarmatnkat a febér fai rerd«zerbit kimeríthetetlen kincseskamrának tekinti, amiből mindenáron, minden eszközzel minden elkénzelhetőt kiprésel, hogv az anyaországot gazdagítsa. A derék hollandok Lulofs könvveiből eszméltek rá. hogv ió«ágos kormánvzásuk lenle alatt valóságos középkori rabszolgaság folyik indiai birtokaikon. F?v ílven rahszolgamalái kuli élete Lulofs első msgvar nyelven megielenő regénve: „Az őserdő rabiai". Minden második. Ruszkabánvai Elemér egyike legtehetségesebb elbeszélőiknek — irták e regénv szerzőjéről legntó^M könwének megjelenésekor. És ez igv igaz. Elbeszélő művészetének immár nincsen szüksége dicsérő iel. zőkre. A ..Minden másodiV-ban <*gv tűdő>v>teg-szanatórium lakóinak életét eleveníti meg lenyűgöző erővel. A regért vn-ek tulaidonkénnen nincsen hőse: maga a szanatórium áll a történések középpontiábon. a hol háborgó, hol Vétségbeesett .de legtöbbször kicsinyes, gyermekes vidámsággal élő betegek csupán az eseménvek színét adíák. A túlfűtött, izzó. érzéki Inhocásokban, a séta közben loova-lonott csókokban is a szanatóriumé a főszerep. A szanatórium világa más. szabadabb mobóbb. őszintébb, mint az egészségesek v'lága. Itt sietni kell,, nincs idő tönrengésre. nem lehet nnrö ravaszkodásokkal iól megalapozott egyesülésekről álmodozni, mert rövid, iaj, nagvon rövid az élet. Sokszor pár hét. nár hónán csupán. Aztán ...késő... A legnagyobb dicséret, amit erről a regénvről elmondhatunk hogy sokkal inkább leliük meg benne a valóságos életet, mint más. hasonló tárgyú írások örökké filozófáló, irodalomsznsm szanatórium lakóinál. A mese vezetése érdekes, fordulatos; egvéni irői meglátásoktól gazdag könvv ez. amelyet finom esrközei és sajátos szempontjai avatnak időt állóvá. Füzük, meJliartólf, nyakkendő készítését, iavi'ísS». »lakitAsS» vállalom legolcsóbban leffuiabb • ftyf EfZS' Kos9"th " n' 61 NE FELEDJE EL! Előnyös cserék! Részlet! hogy modern ridiót csak FONYO SOMA cégnél Kölcsey u. 4. Tel. 11 -65 vegven NYARALÓ MAGYAROK a hajdani keresztesek, kurucok és negyvennyolcasok utján ¡VIL Rossz volt visszajönni. divat PBer-'nf Tesrven nriHi»rordol Ast BUDAPESTEN legolcsóbb és a pályaudvarokhoz legközelebb fekszik a HUNGARIA göz,kádfürdő,ésVizgirtjyintézet (VIL, Dohány-ucea 44. szám) Nyitás s reggel 5 órakor. — Gös- ii kádMJrdö ára P 1.- KlnolgAléil dl) mk 10 fIH. Gyorsan teltek a napok, nem volt semmi dolgunk és még sem értünk rá soha. Amikor elindultam erre az útra, azt hittem, hogy alaposan megismerem Bulgáriát a bulgár népet de bizony na| gvon keveset ismertem meg belőle és tudtam meg ; róla. Nem sokkal többet, mint amennyit a vonat ! ablakából, vagy az autóból láthattam. Nem volt idő az alaposabb ismerkedésre — nyaralni kellett... Azért mégis megtudtam néhány érdekességet a bulgár sikságok és hegyek népéről. Várnából ki-kiráuduitam néha néhány órára és ami leginkább meglepelt, az volt, hogy a legkisebb, legszegényebb legeldugottabb bulgár faluban ia gyönyörű, emeletes, modern palotája van az iskolának. Ez azért volt olyan csudálatos mert a nagv szegénység minden lépésnél, a bulgár élet minden vonatkozásában megérzik. Nagyon szegények a bulgárok, sok a munkanélküli közöttük, a földek roszszak. keveset teremnek, pedig alapos szorgalommal és szívóssággal dolgozzák meg évről-évre a sziklás-szikes rögöket. Az adó viszont irgalmatlanul sok. De azért minden faluban uj, emeletes iskola van, valóságos palota és ugv kiemelkedik az alacsony házikók össze-visszaságából, mint valami templom. A bulgár iskolarendszer is egészen modem. A négv osztúlvbóI álló elögimnájsinm épnen olyan kötelező minden bulgár gyerekre, mint nálunk az elemi iskola, fis minden faluban van ilyen előginmázium.. Azt hiszem okos emberek irányítják a bulgár életet. A kormányt állítólag a katonai hatalom tartja a kezében, a várnai kerület legfőbb közigazgatási főnöke egy tábornok, a keleti bulgár hadsereg parancsnoka. Az újságok, a külföldiek, állandóan forradalmi megmozdulásokról, elfojtott zendülésekről irtak. de semmit sem láttunk, semmit sem tudtunk ezekről az eseményekről. A várnai házak falát elég sűrűn tarkázza a horogkereszt, de a bulgárok nem tőrödnek vele, nem veszik komolyan és Várna főuccájának neve még mindig a tizennyolcas bulgár forradalom napjának, szeptember T-nek emlékét őrzi nevében. Bulgária nagyon sokat köszönhet ennek a napnak, amellyel megelőzte minden szövetségesét. A korábban kért és kötött különbéke Bulgária területének igen jelentékeny részét mentette meg. A bulgárok ezért még mindig szívesen emlékeznek 1918 szeptember 7-re és azokra, akik élén állottak a forradalomnak, akiknek nevét szintén őrzik a bulgár városok és falvak uccatáblái. A magyarokat szeretik a bulgárok és ezt a szeretetet nem csak Idegenforgalmi érdek, bői mutatják, hanem érzik is. Felragyog a szemük, ha megtudják valal 'ről, hogv „madzsarszki", vagy „ungerszki". A németek előtt bezárkóznak. Keserű emlékeik lehotaek róluk a háború ideiéből. Voltam egyszer Novfbazárban fc. Furcsa kts bnlgár-török fészek ez a város. Régi mecsetjei, minaretjei vannak, összekeveredett bolgár-török lakossága. A város szélén az egyik éfefarisyei üzlet tulajdonosa ragyogó szemmel árulta el, hogy járt Magyarországon, a háború alatt katonakorában. Volt Szegeden is, Horgoson is és ü'Crn tudja elképzelni hogvan ékelődhetett a trianoni határ Szeged és Horgos közé. Előkereste régi katonairásait háborús emlékeit és megmutatott egy fényképet Horgoson készült hetykén, magyar-legényesen fogja át a képen egy horgosi magyar lány karcsú derekát .. Sok teljesen, vagy félig elburgárosodott magyar él ezen a vidéken. Az egyik várnai fotóüzletben, ahol Filmet vásároltam, egyszer pöttömnyi legényke ugrott elém: — Mit agarsz? — szólt rám ijedt arccal. Azf9n nyögve, akadozva, rosszul, de magvaml elmesélte, hogv kisgyerek korában került W Bulgáriába. Szülei nincsenek, bulgár iskolába járt és most kiszolgálónak fogadta fel a bulgár fotóboltos, mert sok a mngvaT vevője. Anyanyelvét nem felejtette még el egészen, de évek óta nem hallott magyar szót, nem- beszélt magyarul. Most tizennégy éves. de bizonyos. hogy hnsz esztendős korában már nem Is fog emlékezni arra, hogy magyar volt. A várnáink különben egyre jobban beraidezkednek a magyarok nyaralására. Majd minden vendéglőben van magyar pincér. Általában megállapítottuk, hogy aki jó pincérré! akadt dolgunk, az magyar volt. Azt mondják, a sokat utazó népek, hogv a magyar pincér a világ legjobb, legelőzékenyehb és legkedvesebb pincére. Azt már megírtam, hogy milyen nagy az olcsóság Bulgáriában. Bizonvitékül most még elmesélem egyetlen szmokingos-kivonulásom történetét. E'őrebocsájtom, hogy Várna nem mondén hely. "A kaszinó tengerparti gvönvörü bárjában esténklnt ingujjban táncolnak a férfiak és ar estélyi ruha Ismeretlen fogalom. Nincs flanc, ami azért jó. mert kényelem lehet. Elutazásom előtt Kiss Károlytól kértem utbaiga-zitást; hogy miféle ruhákat vigyek magammal. Szmokingot is javasolt, hát magammal vittem azt is, De a saeffedi liWgvek szintén becsomagolták estélyi toalettjeiket és nagyon szomorúak voltak, amikor kiderült, hogy Várna nem igen nvujt alkalmat * gyönyörű kreációk felöltésére. Egvszer azntán eUtatSrrinrták. hocv forradalmat csinálnak, estélyi ruhában vonulnak ki a kaszinóba. Engem is felbujtogattak, mint az egyetlen Várnába vitt szmoking birtokosát hogv vegyem fel és egészítsem ki vele az estélvibe öltözött társaságot. Tréfa volt, belementem. Kilenc óra után, öltözködés közben derültek ki a következő tragédiák; Lnkkeinőmben nem volt főző. nem volt fekete harisnvnm és nem volt ronn/settfl gombom. Ott ültem féligöltözötten, tehetetlenül, a hölgyek pedig vártak rám, hogy értük menjek és belejtsek az estélyi társasággal a kaszinóba. Végre előkerült a házigazdám szobalánya, vállalkozott r&, hegy bwváeá-