Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-06 / 226. szám

oHffier B. ÖCrMAGYARORSZAG • i A VILÁG ANGOL SZEMMEL NÉZVE Irta TONELLI SÁNDOR. A napokban egy vacsora alkalmával kézről­kézre jart egy nagyon kedves hangú angol-le­vél. A levelet egy szegedi barátom kapta, aki egy külföldi ut ján összeismerkedett és összeba­rátkozott egy angol úrral, akivel megállapodott, hogy hazatérésük után levélváltásban marad­nak Szegedi barátom hazajövetele ulán üdvöz­letének tolmácsolásával egy fényképes levele­zőlapot küldöli az angol urnák, amelyen hét mezőkövesdi matyó lány volt ábrázolva. A lá­nyok csinosak voltak valamennyien. Az angol­ban valószínűleg volt némi érzék a humor iránt, mert megköszönte a szegedi urnák, hogy megküldölte neki hét leányának nem­zeti ruhás fényképét. Megjegyezte még, hogy náluk a családapáknak hét leány igen igen nagy probléma volna, mert az angol nép­számlálási statisztika adatai szerint az Egye­sült Királyságban jóval több leány születik, mint fiu. A levél további része beszámoló egy német­ótszági útról, amelynek során a levélírónak al­kalma volt Nürnbergben hallani Hitlert és lát­ni az S. A. és S. S. felvonulását. Hogv mi a véleménye a látottakról és hallottakról, arról egy sor sincs a levélben. Angolországról és az ottani viszonyokról a levél — szószerinti fordításban, — a követke­zőket írja: „Itt Angolországban éljük megszokott életünket. A munkanélküliek száma két millió, de emelkedőben van és nemsokára el fogja érni a két és fél milliót. A nyug­talanító mozzanatok ellenére is jól érezzük magunkat s űzzük a játékokat és sportokat, amint megszoktuk. Minden szükségleti cikk ára nagyon ala­csony, akárcsak Németországban. Sze­génység alig van és senkinél sem türjük, hogv éhesen maradjon. Háborúra itt nem gondolunk, — a had­seregünk nagyon kicsiny és a hadi­tengerészetünk kicsiny. Nagyon ke­vés katonai repülőgépünk van. mert mi végrehajtottuk a leszerelést, miként a ver­| saillesi szerződésben megigértük. Itt csak a gazdasági életre és megjavításának módo­zataira gondolunk. Szeretnénk, ha békes­ség és boldogság volna az egész világon­Szeretnénk az egész világ fellendülését s testvériséget és barátságot valamennyi nép között. Jóllétet és fellendülést kívánunk az Ön hazájának, Magyarországnak is." Ahogy ez a levél megtette körútját az asztal körül, nagy vita indult meg a tartalma fölött. Mit akart az angol ur, aki egyébként előkelő ái­lásu köztisztviselő, mondani utolsó soraival? Miért élezte ki az ellentétet a munkanélküliség és a bizakodó hangulat között? Mi célja volt azzal, hogy nagyon aláhuzottan emlegette az angol szárazföldi, tengeri és légi hadevő lesze­relését? Különösen mit akarhatott annak ki­emelésével. hogy az angol tengeri haderő ki­csiny, holott köztudomásúlag még ma is Nagy Britannia a világ legerősebb flottájának tu­lajdonosa? Voltak a társaságunkban, akik azt vélték, hogv ezek a sorok irónikus értelemben veen­dők s tulajdonképpen a fordítottját kell olvas­ni ant.ak. ami meg van írva. Bajok vannak a gazdasági élet körül s a bajoknak legfőbb for­rása a nemzetek közötti bizalmatlanság, amely fegyverkezésre készteti még a legbékésebb szándékú országokat is. Én és velem egviitt néhányan nem voltunk hajlandók a fordítva olvasásnak ezt módszerét elfogadni. Külföldre nem ir az ember ilven kör­mönfont ravaszsággal és nehezen érthető iró­niával, különösen, ha tájékoztatni akar valakit hazájának viszonyairól. Ezt a levelet ugv kell olvasni, ahogv meg van írva. Ez a levél az át­lagos angol gondolkozását és világmeglátását tükrözteti vissza. Baiok vannak, de bizako­dunk. Munkanélküliség van. de éhen pusztulni senkit <-em engedünk. Nem engediük magunkat az életűnk rendes kerékvágásából kizökkenteni. Játszunk és snortolunk. mert az szükséges az egészséghez. Hozzá lebetne fűzni ebhez a gon­dolatmenethez- mindezt azért cselekedjük igv, mert mi angolok vagvunk. é EGY NAGY LÉPÉS ELŐRE az elemsrvártás terén „ZETT anódtelep és zseblámpaeiem. Sav- és szalmiákmentes. De hát a hadsereg, a flotta és a repülőgépek? Ahogy én látom, ez is csak az aaigol felfogást tükrözteti vissza. Egy polgári levél soinha át­téve ugyanaz, amit olvasni lehet napnV iiapra a nagy angol ú jságok, különösen a Ü a 11 y Mail hasábjain. A háborúban Nagy Britannia hatalmas hadsereget szervezett, bevezette az ál­talános védkötelezettséget és beaorozta egész negyven esztendő alatti férfi lakosságát. A há­ború után ismét visszatért a zsoldos hadsereg rendszerére. Az angol hadsereg ma ténvleg kL csiny. A flotta hatalmas ugyan, de már messze eltávolodott a two powers standard el-i vétől, amely azt jelentette, hogy az angol ten-< geri haderőnek mindig legalább olyan erősnek kell lenni, mint az utána következő két tengem ri hatalom flottájának együttvéve. Ma az Egyesült Államok flottája vetekszik az angol flottával, a japán tengeri haderő is erősen megnövekedett s Anglia messze van már a két tengeri hatalom évtizedeken át követett elvé­től. Ebben a beállításban az angol polgár sze­mében nemcsak a hadsereg, hanem a flotta 1*9 kicsiny. A légi haderőkről pedig már beszélni is alig lehet. Franciaország légi hadereje anv­nvival erősebb az angolnál, hogv az utóbbi egvenrangu ellenfélnek alig tekinthető. A leg-i utóbbi légi hadgyakorlatok azt bizonyították* hogv Angliát nem lehet megvédeni egy ellen-* «éges légi támadással szemben. Komolv légi háború esetén London a maga nébánv száat négyszögkilométeres kiterjedésével teljes el­pusztulásnak volna kitéve. Katonaá szemponté ból Angliának szigetország jellege megszűnt. Ez az. amit minden átlagos angol újságolvasót tud a lapokból. Anglia békét akar. mert a há-< ború tanaszfalatai megtanították, hogv c«ak a, béke hozhatja meg a jóllétet és fellendülést. A DELMAGYARORSZAG NOVELLAPALYÁZATA A rodosi agavék között J el ige: Magnó lea . Ez megint a fehér faj önhittsége, azt képzeljük, hogy csak a mi társadalmi berendezkedésünk le­het tökéletes, — gondolja Gabi és fáradtan lecsuk­ja szemét a mozi félhomályában. A gép kattog, a néger bennszülöttek rohannak a vásznon, hátukon hosszú bambusznádat cipelve, rikácsoló hangon beszél az egyik... Aztán valami arábiai város kö­vetkezik ... Gabi háta mögött egy francia nő mondja hal­kan a szomszédjának: mégis szép a hajótársaság­tól, hogy minden este kinoelőadással fogja szóra­koztatni az utazó közönséget. A túloldalról halk angol eszéd foszlánya ér a füléig. Gabi már nem néz a vászonra hanem fel a csillagos égre és le a tengerre. A hold most bújik ki a vizből, hosz­szu sárga csíkban végigrezeg a csendes tengeren. Sehol semmi part, csak a tenger és a csillagos ég. Az óceánjáró harminc kilométeres sebességgel szeü a vizet a déli irányban. Gabi hazagondol. Két nap előtt még tele voltam munkával. A raktárnok jelentette, hogy elfogyott a tegetthoffkék, kérem tessék azonnal rendelni, igv sem biztos, hogy két hét alatt le tudjuk szál­lítani a megrendeléseket. Egy utazó már várt az iroda elő't: az árakkal újra lejjebb kell szállnunk, kisasszony kérem .. Dehát hova szorítsuk még az Istenért?... Csak olcsó árura van ma pénze a vásárlónak. Ellenkező esetben meg fog ölni ben­nünket » konkurreneia. Nem is végeztünk, már jött <így gépész. hogy egy szövőgépen valami baj történt Amál le kellett állítana. — Hol van Kiss ur? Kiss ur nem nézhette meg, mert egyik gép elkapta a kezét a, kórházba ment. .. Rémes, micsoda bajok fognak várni, ha haza­kerülök. Bizony nem könnyű egy nagy gyárat el­vezetni manapság... Igaz!. Megígértem az or­vosnak, hogy pihenni fogok, hogy nem gondolok a gyárra kél hétig... Istenem, milyen halálosan fáradt tud lenni az ember. Eddigi életem: neve­lőnők, intézet, aztán apa halála után jött ez a gond... Világosság lett. Nyugágyak sorakoznak szoro­san egymás mellett a fedélzeten. Okosabb lesz, ha pihenni megyek. De hogy fogok ebből a tömeg­bőt kijutni? — gondolja aggodalmasan Gabi. Már felemelkedik. Magas, karcsú, fiatal alakjára ráta­padnak a szemek. A nyugágyakból kiálló talpak végigtörülik vörös estélyi ruháját. Siet, hogy a kis szünet alatt kiérjen a lábak között Érzi, hogy oldalról valaki erősen nézi. Arra fordul. Igen, ez az útitársam, kivel Triesztig együtt utaztam, valami festőművész. Hogy is hivják? Ha jól em­lékszem. Balogh Györgynek . Végigsiet a nyugágytáboron. Valaki olaszul azt mondja, hogy milyen szép leány. A társalkodó fe­lől finom jazz üti meg a fülét. A korláthoz dűlve férfi és nő nézi a tengert. A hallban .lázasan iz­gatott emberek lóversenyfogadásra készülnek ... Csodálatos mit tesz a nyerés. Felnőtt emberek pa­pirlovakkal fognak itt lóversenyt játszani, mint a gyerekek és ez ugy ki tudja hozni a sodrukból, mintha valóságos lóverseny lenne. Gabit semmi sem érdekli. Siet le a puha szőnyeggel bevont lépcsőn a kajütje felé. Minden fehér a folyosón A kajütben pirosmintás függönyt lobogtat a szél. Bizony, én nem vagyok olyan, mint a többi fia­tal leány. Gondolja. Én fáradt dolgozó ember va­gyok. * A reggel hűvös és üde a tengeren. Az étteremben a frakkos pincér fehér plasaJtón­ja belerögződik az ember szemidegébe... Szürke falak itt-ott vörös vonaldisszel. Homá­lyos üveg hengerlámpák ... Modern vonalak ... Halk beszéd, nesztelen járás ... Alig észrevehető ringás. A széles ablakokon keresztül a kék tenger összefolyik a kék éggel... Az asztalon friss gyü­mölcsökkel teli tálak... Merci je ne désire pas, du jambon. A fedélzeten éppen most húzzák fel a matrózok a tüzelő nap ellen védő vitorlavásznat. A nagy bazemhan erős mozgálssal ring a zöld viz. A fedélzet közepén kihirdetik a messze látható Ky­thira «ziget nevét... Fehér ruhás lányok sietnek! a sportfedélzetre. Még feljebb, gondolja Gabi, oda, ahol senki seral zavar és felmegy a megfigyelőhidra. A nap perc­ről-percre melegebben tüz. Gabi elnéz a messze* ségbe. Mennyivel sötétebb itt a tenger, mint aa Adria... A fáradtság mintha lehullt volna ró­lam ..Jó lenne már partot érni. A szervezetnek hiányzik a séta ... Hosszú, céltalan hajóutazást nem birnék ki mégsem. Imádom a tengert, de a' hajónak ez a lezártsága, körül a nagy viz, rabság érzését kelti bennem. Itt nagyon érzi az ember a természet erejét. Nem csodálom, hogy Kolumbus emberei téllenül a habok hátán dobálva lázadás­ra gondoltak ... Szellő lobogtatja Gabi pizsamája bő szárát és odatapasztja a vékony selymet a( testéhez. Szerelmespár közeledik a fedélzetre és össze« buiva megállnak az iránytű előtt. Eszembe jut az az idő. amikor még én is komn-> lyan vettem a bókokat — gondolja Gabi és gunvos mosoly húzódik végig az ajkán — Gabányi Ferit... Zsurozott és fehér keztyiiben járt mindig Bárhol találkoztunk, mindig a közelemben maradt. Azt hittem, hogv ez a szerelem .. . Szegény apa. mi­lyen rosszul esett tőle. hogy naplopónak hivta és hozományvadásznak. Azt gondoltani akkor, hogv apa elfelejtette már a szerelmet. Maid megmuta­tom apának, hogy nincs igaza. Aztán nemsokára jött az alkalom. A Miss beteg lett. nem kisérhe­tett el a sétára. Mikor egyedül beültem a fehér torpedóalaku kis autómba .ugv éreztem, hogy ki­nyílt előttem a szabadság. Akkor még Peslen lak­tunk Felrohantam a Hüvösvölgvbe. Nem volt el^g A kíváncsiság, az élet illata kergetett tovább. Már alkonyodott mikor visszaértem a városba. Kivi­lágított üzletek... A Gerband japánvázái megál­lítottak. Az ajtó-üveg Dárás volt. Meleg fény áradt

Next

/
Oldalképek
Tartalom