Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-28 / 244. szám

tTerMAGYARORSZAG 1954 október 28.' 3 Zálogjegyéi, brllllân» és arany ókwerét mielfitt el- itlllflC flran?'i "jantraüresnél adat, klnilj» lel UDaiiai UlVUd v»ro»l ztlo«hfti«al szemben Oroszlán ucca 5. Of«, <*kiror]»vItán olcsón. Tegyen kittr e el! tttemn. osztályból. Láttam, hogy kisirt a szeme. Otthon pedig nagyon panaszkodott, hogy fáj a combjrt. Megnéztem: kékel-vörös csikók borították a combjait, meglátszott a nádpálca helye. — Pahaszködtam valakinek — mondja tovább az asszony —>, az azt tanácsolta, hogy mutassam meg orvosnak a gyereket. El is vittem a tiszti orvos úrhoz. Kértem, vissgálja meg a gyereket ós adjon látleletet a sebesülésről. Azt mondta, szegénységi bizonyítványra nem ad látleletet. Meff sem vizsgálta a gyereket. Kothencrté ezután másik orvoshoz ment, aki konstatálta, hogy a kisfiú testén cerruzivastagságu kékes-zöldem véraláfutások vannak, atofilyek nádpálcától, vagy szíjtól származnak. Látleletet azonban itt sem kapott a sérülésekről. Az asszony ezután gyerekével együtt a lanfclügyelőségre ment. Itt jegyzökönyvet vetlek fel az esetről és azt mondták, hogy kivizsgálják a dolgot. A Délmagyarország munkatársa felkereste Schneider János ígazgató-tanitót is, aki a történtekről a következőket mondottat — Tény az, hogy a nevezett gyermeket kétszer-háromszor nádpálcávil, azaz háti fenyítésben részesítettem. Azért kapott ki, mert egyik kollégám az uccán látta, hogy Kothenc Dezső iskolábajövet verekedett a társával és köpdösték egymást. A kollégám felhivta a verekedőket, hogy illik-e így viselkedni az uccán, mire azok arcába vigyorogtál: é» elfutottak. Kollégám figyelte, hogy az egyik verekedő kisfiú hová mégy és mikor meglátta, hogy az én osztályomha tér be, jelentette nekem a dolgot. Felelősségre vontam Kothenoet és mivel nem első eseté a verekedés, fenyítő módon megbüntettem őt. Ugyanaznap többekkel bezártam, mivel az iskolában rosszul irt a szépirási órán és velem együtt ott maradt háromnegyed 1 óráig. — Még osak annyit, hogy Kothenc rakoncátlan gyerek és azzal jellemeztem leginkább, hogy olyan, mint a darázs. Sokat füllent, veszekedik. Hogy a páloázástól maradtak meg a véraláfutások a testé», azt nem hiszem, de lehet is. Sok esetben nem boldogulhat a nevelő házi fenyítés nélkül. Az én osztályomban 50 gyermek tanul és ilyen nagylétszámu osztályoknál bizony akad egy pár rendetlen, rakoncátlan gyertTwk is. Ezért kell a fenyítés. A kerüléti tiszti orvossal is beszéltünk. Art mondotta, nem emlékszik, járt-e. nála Kothencné a gyerekével. Ki jelentette, hogy Iá (levelet szegénységi bizonyítványra nem adhtit ki. Á tan fehl ^őségen Eördögh Béla tanfelügyelőhelyettes Nyilatkozott a Kothenc gyerek ügyéről. — Itt járt az asszony tényleg — mondotta. Flfwnaszolta a sérelmét, jegyzőkönyv-ét vettünk fel az esetről. A Vizsgálat megindul és jelentéstételre szólítjuk fél áz igazgatót. Ha szükséges, széleskörű vizsgálatot vezetünk le és esetleg kihallgatjuk a növendékeket is. Annyit kijelenthetek, hogy a tanítónak nincs fogá pálcával fenyíteni. H. M. Szfrmeáruk, bundák e^divatosabbak-, elegiasak, igen j utányos áron I Bányayná!, Oroszlán u. 2. Mindennemű szfirmtk átalakítását, javítását vállalom. SzÁbadalmozoii Dóczy-fotelágyak ágynemütarlóval — fotelok slb. Híd Modern rakamîéucca 1 szám AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Szinészeti jegyzete!«) Valamikór voltam én is kritikus, még pedig az ifjúságnak abban a boldog korszakában, amikor ait hittük, hogy a világ a színházzal kezdődik és azzal is zárul. Ami közbe eSik, csak értéktelen llm-lom, toldalék. A recenzió pedig ott íródott meg a színházban, Vagy előadás után a vendéglőben, amikot együtt volt az egész bohémtársaság. Elég jó nevek, talán lesz még aki emlékezik Környey Bélára, a kezdő baritonistára, első feleségére, a tüneményes hangú Gallyassy Paulára, Tanay Fricire, (épp a sztniiskolából érkezett) Eőrsy Arankára, Hehnel Arankára, Csige Böskére, Szohner Olgára, az öreg Molnár Lászlóra, Rónaszéky Gusztávra, Szakács Andorra, Réti Linára, Mikey bácsira, az utolérhetetlen buffóra, aki mellett szerényen húzta meg magát a kezdő Leövey Leó, meg Ferenczy Frici. Akkoriban nagy jövőt jósoltak nekik. A primadonnák Kopácsy Juliska, Margó Célia, Pálfy Nina, Ruzsinszky Ilona, Deákné Vlád Gizella, a Serfőzy lányok voltak, népszinmüvésznő KaráCsönyi Mariska. Mondhatnék még egész sereg nevet, igaz is, a rendkívül termékeny Bokor József a karmester és Arday Ida a drámai hősnő. Alacsony növésű, egv kissé ferde vállú, de azóta se hallottam orgonát, amelyik szivet-álomba-ringatóbban zsongott volna, mint az ő hangja. Ezek a szinészettörténeti halhatatlanok még hozzá nem is Szegeden működtek, hanem a Délvidéken. Egy esztendő leforgása alatt hat-hét helyen kellett „szezont leadniok," vándoroltak, küzködtek, — félistenek voltak. Hát körülbelül a legjobbakat volt alkalmam látni ahhoz, hogy a múlt emléke fontosabb legyen számomra a jelennél. Az a bizonyos napi kritika pedig — voltaképpen recenzió — sokszor ugy készült el, hogy előadás után azt mondtam a kompániának: — Most pedig mindenki diktálja le, hogy milyen volt, mi jelenjen meg róla. Tréfából kötélnek állt néha egyik-másik, lényegében magas fokon állott mégis a szemérem. Ellenben szívesen diktált az operettről a dráma s a drámáról az operett. Megvitatták nagyképűség nélkül szemtől szembe a megvitatni valókat, beleszólhatott az érdekelt is, védekezett, vagy beismert tényekei, — soha ennél nagyobb egyetértést, tárgyilagosságot. Ma már nem merném á rendszert ajS ilani, bár aiig hiszem, hogy Sziklai direktor ur tiltakoznék ellene. Az igsz, hogy akkor nem voltak se sz'árok, sé színházi lapok, bár füllentenék, ha azt állítanám, hogy irigység se volt. Békefi Antal mesélte, hogy egyszer a színházi előcsarnokban találkozott egy máskülönben már akkor fs kftftnő színésszel. Az élső felvofiás ért éf>pén véget, á barátunk könnyezve rohant kifelé — Mi baj, tata? — állította meg Békefi: Szörnyen tapsolják X.-et, felelte, nem bírom végignézni Azóta is láttam sok kényszermosolyt, kigyóöleIéses gratulációt, ajakrágást, kitörést, — de ez az egyetlen színész volt az, aki beismerte az igazi érzését Hogy is mondjuk sók émbéri megnyilvánulásra? — Olyan hihetetlenül közönséges, olyan komisz, Olyan emberi! * Vannak dolgok, amiket öreg korunkban sem értünk meg, bár szakadatlanul halljuk azokat. így szeretném végre ludni, mit jelent a „Kabinetalakitás." Nem amit a miniszterelnök hajt végre, hanem amit a színész „nyújt" s aminek megemlítésével a kritikus boldoggá teszi a kedvencét. Azonfelül mi az a „slamasztika," amit a komikus a világ minden kincséért sem hagy el, hiszen a karzat agyonröhögi magát rajta. „Benne vagyok a slamasztikában" — mondja és erre a legmagasabb régiókban többen görcsöket kapnak a derűtől. Hátha akad végre valaki és megmagyarázza a misztikus két szó jelentőségét. • Beszélhetnék a szórakozott színésznőről ís, akivel valamikor együtt „pályáztam" s akivel hoszszu évek múlva találkoztam Szegeden. Nagyon jó Cimborák voltunk, semmi egyéb. Én Kopácsy Juliskán kivül nem voltam színésznőbe szerelmés. Hatodik gimnazista koromban történt az is. De a Cimboraság más. Több a bolondságoknál, a hiúságnál. Mondom, egy szezon elején találkoztunk Szegeden, nagy az öröm és száz a kérdés. — Mikor is láttuk utoljára egymást? — kérdem én. — Mondd meg. — Mondd te, — feleltem bizonytalanul. Erre ellágyul — Emlékszel? Tudod már? Vagy elfelejtetted volna? Na? Ravaszul hallgattam, mit tudom én, ml jón kJ! belőle, — annál lelkendezöbb lett ő. — Az a gyönyörű nyolc nap Pátisban... el I&it het az felejteni? Szép volt. csoda volt Azt feleltem: — Szép volt, csoda volt... Sose volt hozzá lelkem, hogy felvilágosítsa«}' én életemben nem jártam Párlsban, a legkevésbbé vele. Sose kutattam, hogy kivel tévesztett össáe ésr mennyi emléket gyüjthetvén, ha éppen Párissal hoz kapcsolatba engem, aki egyetlen bókot neid mondtam neki, a kezét nem szorítottam meg soha^ De hát annyi szerepet játszik életében a szí-* nész, hogy tévedhet néha. Áki idő előtt visszavo* nul a színpadtól, az idők után mind vezetö-sztárl emlékeit regéli s kétségbe kell esni, ha elgondolj ja az ember, hogy a házasság milyen szédítő kar*! riereket akasztott meg utjukban! Kiöregedett k<£» risták, akik a melódiákból csak a terceket, meg al basszus-szólamot tudják, mind arról az időkröí regélnek, amikor ők még tenoristák voltak s ugyan ortografiai hibákkal teljes, de annál melegebb hangú levelekkel ostromoltattak. Az öreg Bedlich bácsi a legkitűnőbb humora doktora volt Szegednek Egyszer fölkeresi egy pí* ciense. — Doktor ur, csinálni kellene valamit, mert ez így nem megy. Hatvan éves vagyok és szörnyen érzem az öregséget. Brauswetter János pedig elmúlt nyolcvan, záróráig szundikál a Kassban és az meséli, hogy... t — Mesélje maga is! — ada meg a tanácsot Réd-> Heh. Azzal fejezem be, hogy a mai generáció majd akkor, amikor régi generáció lesz belőle, — mesélje el szintén azt, amit átálmodott a pályán. Boti. 'DÉLMRGYHÜQPSZÉG JEGYMOW előjegyzéseket elfogad a 4 bérleti FILHARMONIKUS HANGVERSENYRE Bérleti árak: 4 P, vagy 8 P, mely egyszerre, vagy négy hónapon át, fizethető. R HANGVERSENYEK DÖTUMfll: Nov. 25, jannár 13, februát 17, április 7. Fitzők, melltartók, nyakkendők készítését, javítását, alakítását vállalom legolcsóbban legújabb FílTSt Ei*ZSÎ ,KopButh 251 IL e' divat szerint I Tegyen próbarendelést Az ország legnagyobb faiskolája unghuârv Laszlű faisftola r.-f. C t G L l D SZÁLLLIT : mindenfajta gyümölcsfát, szőlővesszőt, utmenti-, sor- és diszfát, róssát, díszcserjét, évelőt, herényi (Szombathely mellett) fenyőtelepéről tartós földlabdával, kiválóan elsőrendű minőségben és sok fajtában fenyőt és örök* zöld díszcserjét. Speciális kultura: Rhododendron, Magnolis stb. Állandó ellenérzés alatt. KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET