Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-28 / 244. szám

T0"S4 október 2fí. timwj MAGYARORSZÁG SAN MICHELE KÉT LAKÓJA: GELZAMÍNA ÉS BARBAROSSA Eg, viz, rim és fény Anacapriban Capri, október. (A Délmagyarország munkatársától.) A lépcsőket keresem a sziklákon, 777 föníciai lépcsőt, amelyeken Maria Porta-Lettere mászott fölfelé mezítelen lábával, a doktor titokzatos leveleivel, harminc esztendőn keresztül, fölfelé a.• sziklák és narancsligetek közölt, Anacapriba. A fehér föníciai lépcsőket keresem a sziklákon, ahogy a sziget kibontakozik a felszálló reggeli párákból, n int egy barna óriás az ölelő karokból. Ahogy Capri felé jön a nápolyi hajó párafellegekben reggeli aranyderengésssel, ugy közeledik hullámosan hintázva a sziget a nápolyi tenger ölében, meredek szikláival, valami finom köddel a koronáján, mint valami Kék madár, ami elröpül. A regény és a valóság játszik itt a sziget alatt, télelem és rajongás, nagy emlékek és közeli beteljesülés. A lépcsőket keresem a sziklákon. Maria Porta-Lettere lépcsőit és az egész hajó a korlátoknál van, a San Michele regényét keresi és sóhajtja olyan eksztázisban, hogy viszsza kellene fordulni. • És a hajó elsiklik a sziklák alatt, finoman, könnyen, hangtalanul, — elkering a Grandé Marina mólója előtt és már itt áll a kikötőben árbocok és csónakok között a nagyszerű reggelben, a nápolyi tenger párafátyolával. Már Capri is itt van árusaival és vendégeivel, fehér házaival és kioszkos szállóival, a meredek előtt a F u n i col a re, szük völgyben, amint fölfelé kapaszkodik megrakottan. És a fejünk fölött, Tiberius sziklái között megbújva a Villa San Michele fehér foka és fölötte gombafejü pinea-sorok a Madarak hegyével... Ez itt a sziget a nápolyi tenger karjaiban, szikiákkal és ciprusokkal, a tenger szive a legragvogóbb ég alatt, — Capri, abogv ezt a szót muzsikálja tenger és ég — és mégis ez a sziget nem Capri öt grotta-csodájával a tes'ében. — a sziget: Axel Munthe világa és regénye, nem földrajzi valóság, geológiai csoda, hanem himnusz és legenda . .. madármuzsika és életmese ... Axel Munhte világa mindez, ahol a San Michele regénye született... ahol a Villa San Michele fénylik a sziklák között .. A regény: ami valóság let!, ahogy a nápolyi hajó közeledett reggeli fátyollal a tengeren. A hajó horgonyt vetett a repénvben és most ott ring a legenda a valóság szépségének küszöbén. Fönt San Michele csillogása; Kék madár, ami nem mozdul. És alatta a tenger kék tükre. — kigyújtott szőnyeg, ami Nápoly felöl ideringatott. * Nnics senki, aki megvédje a legendát; — olvasóezredek indulnak felé. hogy megosromolják égi magányában, elfoglalják madárénekét, leszakítsák mesevirágait, feldúlják hegyi csöndességét, végigjárják márványpadlóját, fellapozzák könyveit, felébresszék álmait és elfoglalják a regényt, nmi az ég alatt készült öreg kövek, antik oszlopok. halvány virágok, békés állatok, ölelkező allék között... távol világtöl. élettől és olvasótól. A regény himnuszát az olvasó eksztázisa harsogja tul. — mi marad meg az égből és vízből, kertből és virágból, álmodott szépségből és kimondott rímből, míg ez a hajórakomány, az olvasó-tömeg fölér a hegyre rajongással és lelkesedéssel. a beteljesült elérhetetlenség felzúduló eksztázisában ... mi marad meg mindenből, ami San Michelét hozta és jelentette? * Az olvasó eksztázisa tombol a hegven: autók szaladnak, szekerek döcögnek a sziklákba vágott kanyargókon, az egész nápolvi hajó zudul fölfelé, mint egv menetszázad, mint egy diadalmenet győzelmes bevonulásra, — diadalmenet a regény bevételére. . Mária Porta-Lettere mezítelen lábai óta, lassú lépcsőmászása óta utat vágtak a sziklába és most autók és szekerek viszik a •Tázadokat Anacapri hegyfokára. Szük fordulókban sisteregnek a kocsik, szinte majd szétmorzsolódaak a sziklafalkon. autóbusz kanyarog a félelmetesen keskeny autóösvénven. — Mária Porta'•ettere fönlcla' lénc=ői helv°tt igv zubog az ol vasók menetszázoda a hegvre. a Villa San Micheléhez, ami álomból muzenmmá szilárdult És íz asztalos e1«tt a kis píazza sarkán kaktuszt •órnek a rajongó olvasók, nálmalevelet tépnek, narancsot szakitanak, cikláment szednek, — az olvasó emléket rabol Anacapriból... emléket visz a regényből, ami itt csillog az ut fölött. A diadalmenetet még látom, amint felhömpölyög a sikátoron narancsligetek és szőlölugasok között, — még látom, amint beomlik a kapun, mint egy áradás, — aztán megvárom, míg véget ér az olvasók eksztázisa és egyedül lehetek San Michelével, egyedül a regénnyel. * A hegyi sikátortól fehér ut visz a sziklatokig. Az uton Ferrero villája zöldelő kert szivében, a hegyoldalban viruló ligetek érő narancsok' kai, kandikáló citromokkal, mázsás szőlősátrakkal, pálmalegyezőkkel pineaernyőkkel. Az ut olyan, mint egy völgy a magasban, egyik oldala sziklapant, másik virágzó liget. És egy fa alatt egy vak koldus, cicerone inkább, esernyőjén ülve, a hotelportásók sapkájával, — a vak koldus sapkáján sárga betűk: „Villa San M i c h e 1 e." Koldus s idegenvezető itt az u!on, Aanacapriban fönt a hegyen, ahol a madarak csacsogása hangzik és ahol Axel Munthe élt kutyáivl és regényével. Mutogatja a kaput fekete szemüvege alól és fölmutat a falra, ahol sárga mozaik hirdeti a Villa San Michele nevét. Az útról csak fák látszanak és fönt a sziklacsúcsok. kőromok De az ut véffén megcsillog az ég és megcsillog a tenger, amire fehér szemekkel kihajol ez a templom, ez a regény, amit megostromolnak az olvasók é^ amiből múzeum lett. A sziklák szélén állunk, nagy meredek peremén. — mint egy léghajón valahol, egy felhőn a nagy ürességben, nincs semmi alattunk, nincs semmi fölöttünk, csak két messziség, két ragvogó messziség. két part ahogv lebegünk, kék hullámok alul és kék végtelenség fölül. Ég és viz között vagvunk, barna sziklán a kék világban, nagvot kell lélekzeni, hogy bele ne szédüljünk a kék messzeségbe. És a kék viz fölött, a kék ég alatt, a meredek szikla csúcsán: San Michele, fehér falakkal, zöld lombokkal, mint egy hattyú némán és lebegve, mint egv hajó, amint röpül... egv vitorla a szelek karjaiban. Úszunk és röpülünk, magasan a viz fölö;; kék tengerben —: uszó sziklacsúcs. * A kapu kinyílt a csengő-harangra. A Villa San Michele két lakója áll a fehéT folyosón; két lakó, aki itt él most Axel Munthe belvett: Gelzamina és Barbarossa. G e 1 z a m i n a kacag és villog, fehér fogai szikráznak, fekete haja vakít, szeme perzsel, szája türkiz, dalol ahogy beszél, kacagó áriák a Legszebb az ősz: Ibbaziában ahol a PENIION HL PHRCO mérsékelt utósaison árak mellett elsőrangú ellátást nyüst, i Központi fűtés, minden szobában hideg, meleg folyóvíz, kitűnő konyha, kívánatra diétás ellátás jelentékeny árenqedménv hosszabb téli tartózkodásnál. Elfogad befizetést pengőben is. Felvilágosítás: SJ «mi £ w m n b™k és váltóiizd W 6IB ET Is U utazási irodájában $ z * c h e n ¥ i - $ é r 6. sz. kacagó arcáról és hintázva ugrik, ahogy előrelép. Gelzamina Szicíliából került a szigetre, v ilami hajós volt az apja. akit elvittek a i.ar1 í és a tengerek. Régóta itt él a hegyen, őrzi a villát. mig ura és felsége messzi jár. A villa yánya volt, Axel Munthe szicíliai kacagása, most már csak szemének fekete perzselése és fogának: fehér villogása maradt meg a szicíliai játékos füzekből. — most már muzeumőr inkább, aki kinyitja a kaput, elvezet a folyosókon és vígan csengő lírákra váltja fel az olvasók eksztázisát... Gelzamina muzeumőr lett a San Michele regényében ... Barbarossa odajön szorosan a kezedhez, odasimilja szürkésbarna szőrét, mint valami simogató meleg hermelin, rád néz a fénvlő szenével és körüljár csöndesen, min! egy bölcs a régl kertben. És fölugrál a lépcsőkre, visszafordulmegrázza szép nyakát és előreüget a vén köveken. A loggiánál megáll és lenéz a tengerre, mint a király \ hangját alig hallani, olykor duruzsot egvet és odasimul Gelzamina "selyméhez, öreg, csöndes és bölcs, régi kutya a villában, nmt ugv maradt meg a regénvből, mint a márvány Meduzáfö Axle Munthe íróasztala fölött. Kisz il -d a ciprusok alá és fölnéz a legfelső sziklákra .ihol valamikor Barbarossa lakott a kövek között, tengeri kalóz a szkilavárban, a nápolyi tenger rablója, aki innen vezényelt a hajóknak a sziklák legmagasabb árbocán, bevehetetlen tornyában A nagy múltból már csak néhány kfl maradt, kalózromok Ari^capri fölött, mint egy roskadozó őrszem a sziklák csúcsán. — a tengeri rablóból és a kalózregényből csak néhány kő ma-1 radt San Michele fölött és Barbarossa , kutya, ami a kalóz nevét őrzi a villában. A histórikii's multat őrzi a kalóznevii Barbíft-ossa kutya, amint vén szemével a loggiáig sétál Tiberius császári kövein . . # Két lakó él most San Michelében: Gelzamina. és! Barbarossa. Axel Munthe messze van, — J^on^ dont, Berlint és Ziirichet járja, a szemét kf-resi. ami besötétült, — a világosságot talán, amit nem CSILLÁRT, i 11—ri ¡'ír irnrin'- 'i'fun - mi—R

Í f| f A mindenféle vil Ä Jtß* & V JL latttAccáoi cikkel mhimh •• szegedi iizieiében vásárolhat 4 \m ott p 17.lamossági cikket legolcsóbban et ÜS BUMMI IT. Kárász-u. 11. lel. 33-76. Síőlámpa p 4.-