Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-27 / 243. szám

T034 október 27. Dtt MAGYARORSZÁG kapja a Délmagyarországot, aki a Benedict-nyelviskolában tanul aneolul, franciául, olaszul vagy németül. — Havi tandij 9.— pengő. — Egy tanfolyam tartama 8 hónap. Felmentették a domaszéki legényt, aki megzavarodottságában agyonlőtte barátját (A Dámagyar ország munkatársától-) A szegedi ítélőtábla Kovács-tanácsa pénteken délelőtt foglalkozott a domaszéki halálos lövöldözés ügyével. Május 5-én történt, hogy Csányi Józ9ef 20 esztendős legény re\>olverrel agyonlőtte jóbarátját. Zombori Györgyöt- A gyilkosság éjszakáján a domaszéki legények egy kocsmában mulattak- Távozás előtt még hirtelen megittak fejenkint egy-e?y liter bort- Meglehetős ittas állapotban indultak el ezután, de C9ak pár percig mentek az országúton- Az első keresztútnál a két barát összeszólalkozott ázom, hogy közös barátjuk, Kócza János kit kísérje« haza- A legényt kapacitálták, ráncigálták, közben egyimásTÓl lehúzták a kabátot. Végül Csányi győzött, ami Zomborit rendkivül felingerelteSzidta Csányit és azt kiáltotta feléje: Ha kurázsid van, gyeire ide! Csányi niem kórette magát, odalépett a barátja mellé és midőn az fel akarta emelni a kezét, belelőtt a fejébe. A golyó szömyü pusztítást vitt végbe. Szétroncsolta a fejét és nyomban kiszenvedett- A gyilkos legény ezután jelentkezett a csendőrségnél Juliusban tárgyalta a szegedi törvényszék a halálos lövöldözés ügyét és erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés büntette cimén ötévi börtönre Ítélte Csányi Józsefet- Fellebbezés folytán pénteken foglalkozott a tábla az üggyel és fölmentette Csányi Józsefet• A táblai ítélet indokolása megállapítja, hogy Csányi megzavarodottságában lépte tul a jogos önvédelem határát. Az ítélet ellen a vád képviselője semmiségi panaszt jelentett beA 6 órai nziefzárás vezet a Kereskedők szavazásán Szombaton befefezödik a szavazás (A Délmagyarország munkatársától.) A nyilt üzlettel rendelkező iparosok és kereskedők szavazásának ötödik napja sem hozott eltolódást az első napokban kialakult szavazási arányban. A leadott szavazatok száma pénteken délig 330-ra emelkedett, ebből 241-et a hatórai zárás bevezetése mellett adtak le, 89-et pedig a hétórai zárás fentartása mellett. Csak két olyan szakma van, amelyben a hétórás zárás kapott többséget, az egyik a drogeristák csoportja, amelynek tagjai közül 11-en szavaztak és 7-en a jelenlegi rendszer mellett, a másik a fa- és szénkereskedők csoportja, amelynek 21 tagja szavazott le, 16 a hétórás zárás és 5 a hatórás zárás mellett. A többi szakmában a hatórás-párt kapott többségetA szavazást szombaton délben zárják leA záróra kérdésében tömegesen kapunk hozzászólást a közönség legszélesebb köréből- Kereskedők, alkalmazottak, iparosok, tisztviselők, munkások és háziasszonyok fejtik ki álláspontjukat a 6 órai üzletzárás ügyében- A szerkesztőségünkhöz érkezett egész levéltömeget a meghatározott terjedelem miatt lehetetlenség közölni- Ma az alábbi hozzászólásokat tudjuk közreadni: „Rólunk — nélkülünk" Tisztelt Szerkesztőség! Tegnapi b. lapjukban megjelent fenti cimü levélhez szeretnék hozzászólni. Arra a szomorú tapasztalatra jöttem, hogy aszszonytársam teljesen megfeledkezett a hires aszszonyi logikáról. Hogy egyik-másik asszonytársam cselédet-e, vagy csak bejárókat tart-e, nem jöhet számításba az üzletek 6, vagy 7 órai zárása ügyében, de még az sem, hogy: „szégyen ide, szégyen oda" mosogatnia kell. De azt megállapítottam, hogy asszonytársam igen önző természetű, mert nem tudja belátni azt, hogy a reggeli fél 8—8 órától este 7—fél 8 óráig dolgozó embereknek milyen nagy előnyt jelentene az esti 6 órai záridő. Nem gondolja k. asszonytársam, hogy a kereskedelmi alkalmazottak szintén — a bevásárlóközönséghez tartozik, vagy nekik nincs szükségük semmire sem? És Cm szerint a kereskedelmi alkalmazott nem kulturális lény? Még színházba sem szabad járnia, mert 7 óra helyett 999 százalékban egynegyed 8—fél 8 órakor lehet csak zárni és akkor persze már az alkalmazottnak nincs ideje sem tisztálkodásra, sem átöltözködésre. sem pedig megvacsoráznia és igy kénytelen otthon maradni. És végül, ha Budapest, Békéscsaba. Miskolc. Pécs. stb. városok kereskedői jól iwec vannak a 6 órás zárórával, miért kételkedik Szeged kereskedőinek juzan gondolkodásában? K- asszonytársam, önnek nincs igazaTisztelettel: (aláírás.) Egy asszonynak a sok tizezerböi Asszonyom! ön tegnap felszólalt a kereskedők és alkalmazottaik azon mozgalma ellen, hogy az üzleteket este hat órakor zárják. Én is a szürke tízezrek táborába tartozom és ezért ne vegye rossz néven, hogy a kérdéshez ugyanolyan nyilvánosság előtt szólok hozzá, mint ön. Magnnalkalmazott vagyok, magántisztviselő, akinek nem délután két óráig tart a munkaideje és sem én, sem kartársaim nem háborodunk fel azon, hogy az üzleteket este hatkor kívánják zárni, sőt örülünk neki De nem is hiszem, hogy akad a városban dolgozó, "ki ezen megbotránkoznék. Arra nem gondol Asszonyom, hogy az ön férje naponta csak hat órát dolgozik, ülve, — a kereskedelmi alkalmazottak pedig a legjobb esetben kilenc órát, állva. Pedig nekik is van asszonyuk, családjuk, akik örülnek, ha este van idejük elbeszélgetni velük. Ép ugy nincs háztartási alkalmazottjuk, mint önnek, ép ugy dolgoznak, mint a sok-sok millió szegény asszony, ne sajnálja férjüktől, vagy a fiuktól art a kis szabadidőt, hanem gondoljon arra, fiogy ami az ön férjének jól esik, az jól esik másnak is! Említést tesz ön holmi szociális problémáról is. Bizony ez nagy szerepet játszik a kérdésben és ha fel tudná fogni ennek horderejét, ugy szégyenkezne azért, hogy levelét megírta. Végeredményben kérdezze meg a főnököket és alkalmazottakat egyaránt, hogy este hat után hány vevőt szolgálnak ki. Ha a vála.szt megkapja, majd megérti, hogy csak olyan rossz gazdasszonyok mennek vásárolni azon időben, mint ön. Tisztelettel: Berényi Nándor. Ne sa*n<Mfuk az egy érát Igen tisztelt Szerkesztőség! Nem volt szándékom, hogy beleavatkozzam olyan ügybe, ami nem az én flgyem, azonban a „Rólunk, nélkülünk" cimmel megjelent levél inspirált az irásra Hát igen tisztelt Nagyságos Asszonyom, nincs igaza! Én ugyan nem tisztviselőné vagyok, sőt még abban a kényelmes helyzetben sem lehetek, hogy délután — bármilyen fáradt vagyok —. lepihenhessek, mivel önálló iparom és gyermekem van. Mégis akár hiszi Nagyságos Asszonyom, akár nem. ha ugy adódna, hoay 5 órakor zárnák aa. üzleteket, akkor is be tudnék vásárolni. Saját tapasztalatom szerint, mindig jobb nappali fénynél vásárolni, mint este. Ami pedig a kereskedők és alkalmazottaik szórakozását illeti, efelől sincs jól informálva, Nagyságos Asszonyom! Ha színházba akarnak menni, aihhoz ugyebár nekik is át kell öltözni? Esetleg meg kell vacsorázni, — de mindezt hogyan? Napok óta minden ember erről a kérdésről beszél és merem állítani, még senkit sem hallottam kétségbe* esni, hogy ezután hogy fog bevásárolni, sőt a legnagyobb megértéssel pártolják a 6 órai zárás ügyét. Tehát asszonyom, ne sajnáljuk se a kereskedőktől se az alkalmazottaktól azt az egy órát. Tisztelettel: Régi előfizető. Az alkalmazottak Igen tis/telt Szerkesztőség! Az üzletek zárórája ügyében az alkalmazotti szociális érdekeket azzal intézik el, hogy délben is lehet több szabadidőt biztosítani nekik, különösen — a nyári fürdőidényben; sőt nagyobb fizetéssel jobban ki lehet elégiteni a szociális igényeket. Csak az a csodálatos, hogy erre csak most gondolnak, mikor másról van sző. Amikor ezeket kértük, a legridegebben elutasították kéréseinket. Jellemző, hogy éppen a nagyobb cégek — amelyeknek egyrésze délben is nyitva tart —, ragaszkodnak a 7 órai záráshoz. Az alkalmazottak a 6 órai zárás hivei, hogy magánügyeiket ők is elintézhessék és mert a forgalom igy :s lebonyolítható. Teljes tisztelettel: M. L. alkalmazott. A s/akmák érdeke Igen tisztelt Szerkesztő ur! Szándékosan haUv gattam ezeket a sorokat az utolsó napig, amikor már aligha változtat közbeszólásom annak a sza>vazásnak az eredményén, amelyet most a kereskedők maguk között rendeznek. Ha nem azt bizonyítaná a szavazás, hogy a kereskedőknek — egy-kettfl i kivételével — teljesen mindegy, hogy hat, vagy hét í órakor zárnak-e be, akkor érdemes lenne a mozgalom céljával foglalkozni ós érdemes lenne kifogásolni, hogy a kereskedők önmaguk között renr dezik ezt a szavazást, ahelyett, hogy vevőiket szavaztatnák le. Engem egyáltalán nem téveszt meg az a körülmény, hogy a 213 szavazat közül 156 a hatórai zárás mellett szavazott, mert ismerem az ilyen szavazások technikáját. Allitom és ha szükség lenne rá, bizonyítani is tudnám, hogy alig egy tucat kereskedő ar. aki komolyan akarja a hatórai zárást, a többi azonban indolens és hagyja magát rábeszélni, kapacitálni, a szavazásra anélkül, hogy annak helyességéről meg lenne győződve. | Engem, mint munkást, elsősorban az általános szolidaritás szempontjából érint a dolog, de érint mint vevőt is. A kereskedőknek a szociális szempontokra való hivatkozása egészen másképen festene, ha kimutatható lenne, hogy a hatórai zárás mellett szavazók összesen és egyenként hány segédet alkalmaznak (segédet mondok és nem tanoncot) és hogy alkalmazottaiknak mit fizetnek. Tapasztalatból tudom hogy a hatórás zárás hivei jórészt segédek nélkül, tanoncokkal és silányan díjazott gyakornokokkal dolgoznak, akiket egyáltalán nem díjaznak a szociális szempontok figyelem, bevételével Ezek az urak restellik bevallani, pedig igazán nem szégyen, hogy a világításon akarnak takarékoskodni. Ez feltétlenül elfogadható érv, Ámde szerintem ez sem helyiálló. Egészen biz» nyos ugyanis, hogy némely szakmában, mint a bör, a bútor és talán "a papirkereskedelemben keres* tülvihető a korábbi zárás, mert bőrt nem a közö». ség vásárol, hanem a feldolgozó. Butort ugyancsak nem vesz senki könnyedén hanem csak előzetes et határozással. A papírkereskedő ugyancsak bezárhat hat órakor, mert hiszen a forgalmának legnagyobb részét az iskolák növendékeivel bonyolítja le, meg irodákkal, amelyeknek nappal van szükségük a papírra és hasonlókra. Lehetetlennek tartom azonban, hogy a divatárukereskedő, a textiles, vagy kézmüárus erőltette a korai zárást. Én magam is állandóan hat óra után, amikor a munkát abbahagyom, szoktam bevásárolni azt az egyetmást. amire szükségem van Sajnos, ez persze nem sok. di egy-egy gallért, zsebkendőt, harisnyát, inget és hasonlót csak kell vennem, ha kifotrv a készlet és a feleségem is este megvár a műhely előtt és együtt indulunk megvenni azt, amit okvetlenül meg keH venni. Engem tehát a kereskedők megakadályoznának abban, hogy vásárolhassak, miután más időben ezt nem végezhetem el. Igaz, ahogy egy kereskedő nana szál olvasom, ma már alig van valaki-