Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-18 / 235. szám

DE LMA GYÁR ORSZAG Közigazgatási bonyodalmak a tápéi erdő körül (A Délmagyarország munkatársától) Érdekes bonyodalom keletkezett a város és a Kőrös —Tisza—Maros ÁrmentesTtő Társulat között egy vadászterület köriil- A társulatnak van egy tizenhárom kilométer hosszú tiszai védőtöltése Tápé határában. A töltésihez egy hasonló hoszszu védöerdő tartozik, amelynek szélessége azonban igen változó. Egyes részeken a védőerdő eléri a 250 métert, más helyen viszont nem több 30—35 méternél. Ez a hosszú erdőcsík leginkább fűzfákból és bozótokból áll- Az ármentesitő társulat nemrégen azt kérte az illetékes közigazgatási hatóságoktól, hogy nyilvánítsák önálló vadászterületté az erdőt- Dr. Dósa István dorozsmai főszolgabíró, majd dr- Csergő Károly szentesi alispán teljesítette az árrnentesitő társulat kérelmiéit és a védőerdőt önálló vadászterületté minősítette- A város ez ellen a közigazgatási határozat ellen bírói panaszt nyújtott be a közigazgatási bírósághoz. Panaszában kifejtette, hogy az erdő keskenysége miatt nem alkalmas önálló vadászterület céljaira. de nom alkalmas erre a célra azért sem, {A Délmagyarorszdg munkatársától.) Székely Molnár Imre, aki a „Szegedi Napló" című lapnak felelős szerkesztője volt egyidőben, pert indított a kormánypárti lap felelős kiadója: Sajgó József ellen a felmondási időre járó 2400 pengő kifizetése iránt- A pert szerdán délelőtt tárgyalta dr- Szobonya Miklós járásbíró- Megjelent a tárgyaláson a felperes SzéJ kely Molnár Imre és képviselője: dr. Barta Dezső ügyvéd. Az alperest dr- Gresz György ügyvéd képviselte. A tárgyaláson elsőnek dr. Lévay Ferencet hallgatta ki a járásbíróság. A tanú elmondotA DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPALYÁZATA Tanító Barabásné szólalt meg újra. Anyai boldogsággal kérdezte: — Ugye, hogy megnőtt a kis Piriké is? Piri megfogta az anyja kezét. Húzódott hozzá közelebb. Barabásné azonban nem vette észre, hogy A lányában kis idegenkedés tiltakozik. Jaczkó bizalmas barátságban volt az egész családdal és a faluban Barabásné számára az egyetlen embert jelentette, akivel másról is lehet beszélni, mint időjárásról. István szerette volna mondani, hogy igen, megnőtt, szép lett, olyan szép, amilyen még azelőtt nem volt senki, amilyent még álmában sem látott, de ezt ugy érezte, hogy csak neki, egyedül Pirikének mondhatja el. De mi van közöttük? Mi az a komoly vonás megint Piri arcán, mely olyan nagy távolságba viszi egyszerre. Milyen más volt, amikor még gyermek volt, bízott benne és István érezte, szerette is .. Dehát elmúlhat-e a szerelem? Tavaly óta érezte hogy valami hidegség van Piri viselkedésében. Rá sem akart nézni, kerülte... ma már nem az az idegenkedés, de sokkal fájdalmasabb. Hiszen az még lehetett gyermeki dac is, szeszély, azonban most a nagy lány ül szemben vele, aki udvariasan el tudja rejteni az érzéseit... De ő látja. Tudja már, hogy Piri másképp néz mindent, nem ugy, ahogy 8 tanította. Pedig Piriben is ott bujkál a régi csókok emlékének Ize De ez az íz most kis rettegéssel tölti meg... — Miért? — sajgott fel István lelke és nem tudott felelni. Piri sem tudott erőt venni szótlanságán. Alig beszélt már, pedig apja, anvja kérdezték, faggatták: — Mi van veled. Hát már nem is örülsz, hiszen hazaérünk... mert ugyanott terül el a város egyik vadászterülete, amelyet a védőerdő kétfelé szel. Ha tehát önálló vadászterület lesz az erdőből, akkor a városi vadászterület semmisül meg. A közigazgatási bíróság a város panasza alapján helyszíni szemlét rendelt el annak a megállapítása céljábó.l, hogy a védőerdő megfelel-e azoknak a követelményeknek, amely:1* szükségesek ahhoz, hogy egy terület önálló vadászterület legyen- A helyszíni számiét most tartották meg és azon résztvett dr. Dósa /stván főszolgabíró, az ármentesitő társulat négy képviselője, a város képviseletében pedig dr- Szekerke Lajos főügyész és Kroól Oszvald városi főmérnök- A helyszíni szemlével igazolta a város panaszának jogosultságát, beigazolta azt. hogy a keskeny erdő nem alkalmas önálló vadászteriilet céljaira, mert keskenysége miatt nem felelhet meg a vadtenyésztés követelményeinekA helyszíni szemléről felvett jegyzökönyvet felterjesztették a közigazgatási bírósághoz, amely rövidesen meghozza ítéletét. ta, hogy Sajgó József többizben mondta neki, hogy Székely Molnár Imre csak átmen:+51eg távozott a laptól és 1934 március dsején ismét átveszi a lap szerkesztését. — Az irodámban — mondotta dr- Lévay — egy napon meg is jelent Sajgó Székely Molnárral együtt és kijelentette, hogy komolyan szerződtetni kívánja Székelyt- A szerződéstervezet el is készült. Sajgó azt magához vette, azzal a kijelentéssel, hogy másnap feltétlen aláírja. A következő tanú dr, Judik Ferenc tanár volt- Vallomásában kijelentette- hogy halloíta — Nagy hőség volt a vasúti kocsiban, a fejem megfájult... Ha néha mégis mondott valamit és egy kissé belemelegedett a mondanivaló érdekességébe, kedvellenül és hirtelen befejezte, amikor Istvánon akadt meg a szeme. István pedig mindig, egyre növekvő bámulattal csak őt nézte. — Nem szereti, ha nézem, pedig Istenem, olyan szép és ugy szerétem, de miért gyűlöl ő engem. Lassankint ő is talált mondanivalót. Elmondta Pirikének, hogy a testvérei mind hogyan várják, hogyan beszéltek már hetekkel ezelőtt a megérkezéséről. De ez mind csak azt jelentette: Én vártalak és gondoltam rád, nem csak hetek óta, hanem mindig, örökké. És amikor tréfásan beszélt Erzsike huncutságairól, egy kissé mosolyogni kezdett Piriké. István az életét adta volna ezért a mosolyért!... Jaj mi lesz itten!? Miért van ez a két hét, ha mégis örökre el kell menni, ha boldog lesz most két hétig, micsoda őrült és szerencsétlen vágyakozás lesz mindig az élete! Ha nem lesz boldog, ha összetörik a szive . Mi lesz az emberrel, aki lebukott a szédítő mélységbe?! Piriké a tájban gyönyörködött... A nap még csak nemrég bukott le a hegyek felett, most teljesedett be igazán az alkony . Még vörös volt az ég alja és ez a pirosság, mint bűvös fény játszadozott Piriké arcán István elbűvölve nézte. Régi vágyaira gondolt. Mennyire szerette volna ezt az arcot megcsókolni, sokszor, végtelen sokszor, de csak eavszer csókolta meg, egyszer, mikor Piriké még gyermek volt és gyermeki bizalommal ölelte meg Lassan érkeztek meg a faluba. Már sötét este lett. Barabáséi? háza előtt megállt a hintó. István buesnzott. Pirikének futó kézfogását érezte a kezében. Ugy érezte, hogy az egész leányt tartja a tenverén. mint egy pehelvkönnvii álmot... Hazaindult, de visszafordult, hallgatózva fülelve állt meg a kivilágosodott ablak alatt, aztán szinte futva, rohanva ment ki a határba. A susogó búzatáblák felett millió csillaggal teljesedett ki az éjszaka. * 1934 október 18. a Szegedi Naplónál, hogy Székely Molnár Imre csak időlegesen válik meg a laptól, mig sikerült a békét helyreállítani a lap és a Magyar Ujságirók Egyesületének szegedi osztá-i lya között. Sajgó Józseftől tudom, hogy Gábor Arnoldot azért vette fel a Szegedi Napló — .mondotta a tanú —, mert vállalkozott rá. hogy körülbelül százötven uj előfizetőt is szerez. Sajgó azt is kijelentette, hogy nem tölti be a lapnál a főszerkc z-' M :'"l«t. mert az is lehet, hogy Székely Molnár visszakerül, hisz csak ideiglenesen megy el. Kalmár Pál, aki egyidőben a konmánylapnál dolgozott, szintén vallomást tett a perben. Kijelentette, hogy Székely Molnáí '-¡válása a laptól csak formai volt— Tudom, hogy Székely mentette meg a lapot a bukástól --- mondotta —, mert abban: az időben Sajgóéknak betevő falatjuk niem volt, hónapos szobában laktak és Sajgó családja az édesanyjukhoz járt ebédekre. Sajgó maga a zsebéből szalonnázott. Székely vállalkozott, hogy „megmenti a lapott", mire Sajgó kijelentette, hogy mig neki kenyere lesz, adr dig mindig megosztja Székely Molnárral. Tudok arról is, hogy Székely vállalkozott rá* hogy eltávozik ideiglenesen a laptól és írást adott, hogy lehetővé tegye a lap és iz Ujságiró Egyesület kibékülését- Sajgó egyizb'en kijelentette, hogy 1934 március elsején S-ékelyt visszaveszi állásába. 1934 januárjában megindult az azóta megszűnt Közérdek" cimü lap, ahol Székely állást vállalt. Ezt követőleg történt, Sajgó kijelentette, hogy ez a körülmény az előbbi megállapodását Székellyel szemben nem érinti. Gálffy Endre a ,,Szegedi Napló" munkatársa kijelentette vallomásában, tudomása szerint Székely Molnár azért lépett ki a laptól, hogy a békét helyreállítsák- Székelytől hallotta, hogy 1934 márciusában ismét - isszajön a laphoz. Emlékszik arra is, hogy Sajgó és Székely Molnár között differenciák merültek fel, mert időközben Székely Molnár állást vállalt a „Közérdek"-néJ. Ezután a tanúvallomások befejeződtek. Aa alperes képviselőjét Sajgó József és dr. Csikós-Nagy József ügyvéd kihallgatását kérte, mig dr- Barta Dezső Székely Molnár Imre eskü alatti kihallgatását kórte. Szobonya járásbiró a tárgyalás uj határnapiát október 24-ében állapította meg, akkor dönt a bíróság, hogy hozzájárul-e a kért tanuk kihallgatásához. Éjfél után, amikor hazavetődött, levelet irt: ...Édes Piriké! Olyan nehéz igy megszólítani, mikor szóval ugy beszélhetnék, mint régi tanító a tanítványához... De elmultak az idők, változtunk és nem, nem én most nem akarom, hogy tanítónak lásson... Hiszen én sem látom már gyermeknek . . Hanem annak, akitől az életem sorsa függ, a boldogságom... Érzem, hogy magasra lendül életívem... És én mégis olyan alacsonyan vagyok, hogy csonka szavakkal akarom elmondani azt, ami sikkal több a szavaknál, nagyszerűbb, mert az maga a szerelem. A tüz, a forró tüz, amely bennem ég, nem elég erős abban a pillanatban, melyben magát akarom elérni... Tenyerébe temette a fejét, gondolkozni próbált, de homloka lázasan lüktetett. Nem, ezt a levelet hiába írod meg, ezt nem lehet elküldeni, csak ird, éppen azért, mert soha sem küldöd el, mert ez a levél is csak álom. Piriké soha sem kapja meg ezt a vallomást, nem fog fájni a szivének, te jól eltemeted magadba, elmész most innen, soha sem fogod látni többet, csak az emléke fog fájni örökké. De azért mégis írni kell, kiteljesedni a betűkben. ... Szeretlek Piriké, ugy érzem, hogy legjobb len no meghalni, itt ülök égő fejjel, véghetetlen nagy vágyakozással Szivemet marcangolja a kegyetlen fájdalom, hogy a legszebb álom soha sem lehet valósággá. Soha nem fogod ezt a levelet megkapni, de én örökké őrizni fogom. De talán jobb is, ha te nem kapod meg... Jobb, ha nem tudod meg, hogy szerettelek. De ha már tudod, ugy tudd meg azt is, hogy az én lelkemet elégeti a szerelem. ... Ha tudod, hogy szeretlek, miért nem nézel rám? Hiszen nem vagyok rut és nyomorék, nem vagyok ügyetlen és félszeg, de én vagyok, — és ez bennem a gőg, amely nem a többiek megvetése, hanem az öntudatom megdönthetetlen bizonyítéka, — különb mindenkinél, akiket eddig ismerhettél. Hiszen, ha különb vagyok, találhatnék még sokat, de nekem Te kellesz, Te kellesz, ha az életem törik is össze ezen, de nekem csak te vagy az élet Versekben kellene irnom, hogy ezt a tüzet, ezt a szüntelen veledgondolást a Te lelkedbe Is beégessem ... de én nem írok többé verseket... (Folytatjuk-X M elbocsátott szerkesztő felmondási pere a szegedi kormántjtop ellen k