Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-08 / 203. szám

9 10*51 ^i'pt-Tbcr fi. per MAGYARORSZÁG A déli Aliöld gyümölcspiaca és közlekedése Irta dr. Löw Lipót Rohamosan terjed a vidékünkön a gyümölcstermelés. A közeli években nagy gyümölcstömegek kerülnek majd a piacra és ezek elhelyezésére már most kell telkészülnünk. A sok sürgős tennivaló egyike, hogy a gyümölcsértékesítés érdekében Szegedet kell a délvidéki termelés központi piacává kifejleszteni. A gyümölcspiac A nyugateurópai sürü lakosságú területeken az emberi nyers izomerő helyébe törő géperő csökkenti e vidékek lakosságának szénhidrát szükségletét, vagyis ami ezzel egyértelmű: a gabonafogyasztását. A gabonaneműek kárára elsősorban a fehérjetartalmú termékek, a gyümölcs, a főzelék, a tojás, a tejtermékek váltak emberek millióinak elsőrendű fontosságú tápszerévé. De az nem elegendő, hogy a gazdák a nagytömegű fogyasztók ez uj igényeinek és szükségleteinek megfelelően ez uj termények, például a gyümölcs termelésére rendezkedjenek be. A gyümölcs és a többi febérjeetartalmu termékek épp a könnyen romlandó voltuknál fogva a gabona és hasonló termények megszokott áruforgalmától teljesen elütő árucserét, piacot, szállítási alkalmatosságot követelnek. Vegyük csak azt a piacot közelebbről figyerembe. hol a gazda a gyümölcsét eladja és a terménye ellenértékét megkapja. A gyümölcs ára nem függ egy világtőzsde diktátumától, mint például a búzáé a csikágóitól, hanem első sorban a piacon pillanatnyilag uralkodó kereslettől. Egészséges viszonyokat véve tekintetbe: a keresletet csak a növekvő, állandósuló kínálat képes emelni. Ezért a kifejlődött, központi nagy piac a gyümölcstermelőknek épp ugy, mint a gyümölcsö! felvásárló kereskededelemnek közös érdeke. A vásárlók növekvő számával nő az eladási ár. vagyis a gazdák jövedelme, de egyben megnehezülnek az indokolatlan áitörési kísérletek is. Az állandó nagy piac viszont a vásárlók szervezetét olcsóbbitja. Tehát végeredménykép mindkét félnek, a termelőnek és a gyüjtökereskedelemnek érdeke, hogy a gyümölcspiacok ne a kis községekbe, tanyaközpori'okra forgácsolódjanak szét, még ha ezek vasútállomás közelében fekszenek is, hanem egy központban összpontosuljanak. A mi esetünkben, itt a délkeleti határon épp Szegeden! Hisz a kis községek a piactereik beruházására szükséges kiadásokat sem tudják előteremteni! De a közigazA DfciLM AGYARORSZÁG NOV Ff, LA PÁLYÁZ ATA 24 Demeter meg akar halni Jelige: Keleti 11. A szobára lassan rászállott az alkonyat. Szürke titokzatosság burkolgatta az ócska bútorokat, a dobkályha kiégett alján átvilágitott a piros szemű parázs s a fénye különös halvány reliefeket rajzolt a szoba kopott falára. Demeter beletemetkezett ebbe a kora esti szürkületbe és a leányra gondolt. Az utolsó leányra, aki isimét szerepet játszott az életében és éppen ugy elhagyta, mint a többi. — Különös, nézett bele a parázsba, mintha a Teány szeme, sok lány, asszony szeme parázslana fe'é Mind szerették, mindnek esküdözött nagy földöntúli szerelmet és mind elhagyták, mihelyt házasságról beszélt. — Maga nősülne Demeter? Maga? Mondja kérpni, ugyan mire? Még megették a megtakarított pénzecskéjén vett krémest egy kis budai cukrászda hátulsó asztalánál. vagy végignéztek vele egy-egy mozifilmet, n/'án elbúcsúztak tőle és tudták, hogy soha többé nem találkoznak. Demeter nem ilyen kis flörtőkre vágyott Kereste a maga asszonyát, aki megérti a szegénységet és megbecsüli a lelke mélyén fakadó kis virággá tásnak is ez az érdeke. Csak a gyakran felkeresett és sűrűn látogatott piacok mellett fizetődnek ki a drága piactéri építkezések, az ezeket szolgáló közmüvek, a tisztogatás, a kövezet, a világítás, a rendészet, az árinformáció és hasonló több, más. Kétségtelen és bizonyításra nem szorul, hogy a Délvidékünkön mindez egyesegyedül Szegeden, a szegedi Mars-téren és a még kiépülő exportrakodón lehetséges. Ezért kell a gyümölcsértékesítés érdekében Szegedet a Délvidék gyümölcstermelésének központi piacává fejleszteni. E cél eléréséhez sok egyéb mellett elsősorban a közlekedés terén a vasutat, a közutakat és a kompokat illetőleg, a következő újításokat kell megszervezni: A vasút A szegedi központi piac esetén a Máv. a jelenleg csaknem teljesen üresen álló Tiszapályaudvarát és az itt most halódó félben lévő szolgálatot teljesen kihasználhatja, ellentétben a Félegyhlázáig közbeeső kis helyek vasútállomásaival. Ezeken most a vasút mindenütt kénytelen szétforgácsol! szolgálatot tartani, hogy e kis helyekre elaprózódó piacok áruit kötelességszerűen elszállíthassa Az idényszerű gyümölcsérések ezt a szolgálatot gyakran igen rövid időre, néhány napra, hétre tömörítik és módfelett megdrágítják A Délvidéknek a Tiszapályaudvaron összetalálkozó áruszállítása a Máv. számára legalább is annyi megtakarítást jelenthet, mint amennyi lehetővé teszi, hogy az onnan való elszállításnál a kiskunfélegyházi paritást alkalmazhassák! Ez a koncentrálás ai. állam számára a posta köré csoportosuló szolgálatok jobb kihasználását, jobb jövedcimezését is célozza! A közúthálózat A Délvidéknek ezt a sregedi központi piacát a gazdák csak abban az esetben frekventálhatják, ha ízt egyben a közutak állapota és iránya lehetővé teszik, elősegítik Más szóval az utak irány;; ne a véletlen ötletszerű szüleménye legyen, hanem eze.k az utak egy előre meggondolt, tervszerűen megállapított úthálózatnak legyenek részei, me'y úthálózatnak Szeged legven a góca! A gyümölcstermelő gazdáknak ezt az életbevágó érdekét minden részletében alátámasztja a közlekedési politikának ama megdönthetetlen bimbókat, amik tisztán, fehéren és színükkel, iratukkal betöltik egy kis szoba szegény szagát. Demeter harminckétéves volt, de hajában több vol' az ezüst, mint a fekete. Szinét bepőkhálózta a megégetés kenyér harca és bepőkhálózta nézését a 'svolba-kutafás. Elijedte a leveleit. Sokat. Egy-egy csomót halvány szinü kis szalaggal kötött át a küldőnek adott kegyelet, melyet mint kis koszorú szalagot helyezett a halott szerelem sírjára. Kirakta őket a kopott íróasztalra egymás mellé. Maga is mosolygott. Hogy megférnek ezek itt egymás mellett! Szőke volt az egyik, barna a másik. De ki tudja, milyen is volt? Az elsőre gondolt, szőke volt. Nagy kékszemű gyermek, gondtalan, kacagó. E? volt a legszebb, iegboldogabb szerelme. És most, hogy visszagondol, érzi ,hogy mégsem az igazi. Jött a nyár, vele egy forró szájú asszony és felégette a szenvedélyek tüze a lényért gyújtott fehér lángot. Most eltemeti ezt a sok forróságot, rég kihűlt tüzeket a szerelme oltárán. Egyenkint bontogatta ki a keskeny szalag-szemFedöket, még búcsúpillantást vetett rájuk — aztán vége. Lobbant a láng, elhamvadt a sok hazudott érzés, sokszínű lánggal. A szeméből kiperdült egy-egy könny utánok. Nem szégvelte, hiszen temetett. Már alig volt par levél előtte. A kályha élesen nyelte a papirt. Lobogott a láng, de nem melegített. Demeter megborzongott. Olyan, mint az élete Hideg, de fénv nélkül való, hogy nagyobb az utána maradt sötétség. Az utolsó köteghez ért. Megbontotta a kis lila szalagot, végig simogatta a rózsaszinü leveleket egytől-egyig. Nem tudta elhamvasztani. Ezt az utolsót ezt nem. Talán ez volt a lelke huriain a 0*m»: P. o.S0 — 2.— . Olaj: r.o.TO, 170, ÍM 5 / - „„ »/ Gy»f *.l.. «ud»p*si VII. w alapelve, amely szerint a helyes és egyetlen lehetséges közlekedési politikát a kérdéses forgalmi terület közlekedési követelményei alkotják. Épp a homoki bortermelés fényesen bizonyító példa arra nézve, hogy a közút és a gyümölcstermelés egymással mily szorosan függnek össze. A szőlő termelése mégis csak azáltal vált az alföldi uthiány ellenére egyáltalán lehetővé, mert másodterméke, a bor különösebb raktározást nem kiván és szállítása sincs időjáráshoz, időhöz és jó úthoz kötve. A kisgazda primitiv borkezelését a városi bornagykereskedő nagyjában ki tudja egészíteni. Minthogy pedig a bor amúgy sem közvetlenül a termelőtől kerül elfogyasztásra, hanem jóidéig pincében tárolva érlelődik, nyugodtan cammoghatnak be vele rossz, kerülő utakon a külső tanyákról akár lépésben is. Azt tehát, hogy a gazda gyümölcsével, terményeivel idejében érje el a piacot, ezt le ne késsé, a piacra való szállítás közben a terményeinek minőségét kár ne érje, legelső sorban az határozza meg, hogy az akadálytalan szállításhoz a közlekedési lehetőségek, a piacra vezető utak meg' vannak-e? Hisz azt is tudjuk, hogy az alföldi gazda egyéni elhatározásból kifolyólag már csak azért sem térhet el a jövedelmet nem jelentő eddigi szemestermeléstől, mert a nagy uthiány másnak a termelését itt megakadályozza. Más szóval az úttalan ság megöli a gyümölcstermelő gazdát! Ha már most szegedi vonatkozásban beszélünk a gazdák utszükségletéről, természetesen nem szoríthatjuk e kérdést területileg a történet folyamán kialakult közigazgatási határok közé, hanem elgondolásunknak fel kell ölelnie azt az egész kb. 400.000 holdnyi területet, melynek Szeged még Trianon ellenére is jelenleg a természetes gazdasági központja. A megtervezendő úthálózatnak tehát ki kell terjednie a szegedi törvényhatósági határokon belül eső területekre épugy, mint a közeli szomszédságukra: a dorozsmai betüremkedésre, a Szeged-Csengele útvonaltól keletre esS csongrádmegyei területre és az ezzel párhuzamosan haladó tiszántúli részre, Tisza—Maros-szögcvel együtt. Az úthálózat ezen kézenfekvő nagy jelentősége az 1890:1. tc.-ben, az úttörvényben is kifejezésre befejező akord, mely most zeng-zeng, de elmúlik, ha megették a lángok. Nagy üres zúgás maradna utána. Ezeket megőrzi, utolsó a nagy meleg, piros szivéből, hiszen többet nem lesz lány, nem lesz asszony, akit szeretni tudna. Ez volt az utolsó. A kályhában elhamvadt a papirok hamva, Demeter utánuk bámult egy darabig, aztán leejtette a fejét. A lelke virágaira gondolt, most már nem! adja senkinek soha-soha. A hajnal bepillantott az ablakán és ott találta! Demetert az asztalra borulva. Aludt. Nyugtalan álma elröppent az első érintéstől, mit a hajnal lehelt kócos fejére. Reggel van, mint annyi más sold reggel, hideg, szürke, unalmas és kellemetlen. Megmosdott. Megkefélte gyűrött ruháját és ugy érezte, hogy nem érdemes élni az embernek, aki hivatalnok és nagy, igaz, tiszta szerelemre vágyott egy életen keresztül. — Meghal! — határozta el magát. Ez az egyetlen, helyes megoldás. Meghalni és nem bolyongani tovább, céltalan kereséssel a világban. Fázósan húzta össze szürke kabátját. A hideg téli reggel fagyosan csapott az arcába, ahogy megindult ,lassan, tempósára, mintha halottas kocsf után menne végig a Duna parton. Keresett egy! alkalmas helyet, ahol észrevétlenül belecsúszik a! vizbe és összecsaphatnak felette zaj nélkül a hullámok. Letért a rakparton a hajóállomás felé, már éppen csúszni akart, mikor a nagy kőkocka! mellől csendes zokogást hallott. Egy pillana'rai elfelejtette a maga baját és már ott állott a leány előtt. Kopottas fekete kabátjában, kalapját mélyen szemére húzva sírdogált a lány Deme'or telemelte a fejét, begy az arcába láthasson. Szőxe volt, nagy kékszemű. Felé simult a férfi hangja.