Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-26 / 192. szám

s DÉLMAGyARCKLZÀG WJft augusztus zr>. Minden hölgy gfb harisnyát visel Âk Testvéreknél mert a legszebb, lesfjobb és legolcsóbb Vásárhelyen vígan — sárga liliommal — indult, de kissé szomorúbban folytatódik nemes társulatunk nyári fináléja. A mosoly országa, Vaszary János komédiája: Hölgyeim elég volt, a Csipetke, a Tessék beszállni, a Több mint szerelem és ag Áprilisi vőlegény szerepel az express-programon, de tegnap Sziklai direktor méla, sőt bús nyilatkozatot prezentált Vásárhely nemes közönségének, amelyben jelzi, hogy az árnyas Népkert nem hozott sok aranyat kasszájának, tőt — ötezer pengős kiadással szemben kétezer pengős bevétel szerepel az első hét helyzetjelentésében. Éppen ezért sürgős segítségért kellett Szegedre üzennie és mivel nem akarja direktorságának bús fináléját megérni az árnyas bokrok között, kénytelen a vásárhelyi séjourt — szeptember 9-én sürgősen befejezni. Ezek szerint nemsokára szerencsénk lesz a szinháznyitás szegedi ünnepéhez... Néhány nap múlva búcsúzik a régi társulat és bevonulnak az uj művészek. A Jurik-sistersek is búcsúznak a szép szegedi emlékektől, — azóta J áray-ra változtak és Ica művésznő a Király Színházhoz kerül, Julcsi művésznő pedig a Magyar Színháznál kezdi meg pesti működését... Andaluriából kapott legyező-pálmás, sudárciprusos képeslapot a Konferansz. Pártos Klárink küldte sziveket fájdítva, aki Szegedről Páris fényességébe jutott. Éjfekete művésznőnk a Chatean de l'Anglais pálmái és regényei között töltötte a forró augusztust és nyári útjáról igy Ir: „Malaga szigetén töltöttem tiz napot, most folytatom ezt a pompás utazást: Sevilla, Madrid, Burgos, Biarritz, majd haza — Párisha ... El sem lehet mondani, hogy milyèn szép mindez, — megijedek, ha arra gondolok, milyen messze vagyok Szegedtől... Bartók Béla kitűnő müvésztanitványa: Sándor György, a fiatal zongoraművész, az elmúlt napokban megint megkezdte a gyorsvonati pendli«ést Budapest és Szeged között. Legutóbb a rádióban adott nagysikerű koncertet, amely után íbvábbi ciklikus hangversenyekre kapott meghívást. A rádiókonoert után vonatra ült, egy napra szegedi tanítványaihoz... Néhány hónap óta Újszegeden vendégszerepel egy jazz-zenekar, amely a Tisza partjáról — Batávtába indul. A sziget egyik előkelő hotelétől kaptak meghívást és egyéves szerződést, holland forintokban. A Loránd-zenekar októberben startol nagy tengeri felfedező útjára... Méltóztatnak még emlékezni az aranyos kedvű Gábor Marára, aki több esztendő előtt a szegedi színház tapsos szubrettje volt. Művésznőnk azóta is sokszor járt Szegeden, régi barátainál. Gábor Mara most primadonnává avanzsált, a kolozsvári színházhoz kapott primadonnai meghívást... Bucsuzóul még: a változatlanul édes történetet. Társulatunknak volt kedves és táncos tagja a fiatal szubrett, aki a szegedi határok alól érkezett teli gzivvel és sok reménnyel. Többször kapott kedves szerepet és zugó tapsokat, de a rivalda fényessége, a nézőtér mágnese nem tudta elfelejtetni — a Szeged előtti napokat és a Szeged előtti sziveket. Egy szép napon Orosháza jelentkezett és mellékelve: az olthatatlan lovag... És művésznőnk rajongó sziwel hirtelen elbúcsúzott a ragyogó rivaldától. Le premier amour... A bucsu után azonnal — az anyakönyvvezető következett, bár a rajongó lovag szülői beleegyezése körül keserű harcok viharzottak. A házasságot mégis megkötötték és az ifjú szivek most Orosháza határában dobognak rendületlenül, egy hónapos szoba szerény romantikájában... A legújabb jelentések szerint a szivek szép muzsikája reménytelenül tovább szól és a forró szonettre — béketárgyalások kezdődtek a zord szülői fronton... Az élet álom, Hölgyeim és Uraim. Sehol olcsóbban PHILIPS «8 STANDARD rádió újdonságok Detektoros készülékek és kellékek nagy mennyiségben, leszállított árakon. Minden tipusu rádiócső raktáron. Szántó Sándor &rc£kedS 2 hét. Dolomitokban Cortina d'Ampezzo, Madonna di CamDiglio, Bolzano, Merano, Dobbiaco, v. San Martino teljes ellátással, útiköltséggel (Lit.900) P 254.Minden felvilágosítást megad s előjegyzést elfogad a Délmagyarország" oszt á I y a, Szeged. 99 u I a z * s fiz árverési vétivet eltépni: kozokirathamssitás (A Délmagyarország munkatársától.) A mult év októberében a battcmyaá járásbíróság árverési hirdetményt kézbesittetett ki Karáos Józsefné csanádapácai lakosnak- Kardosné az árverés hallatára éktelen dühbe gurult és a vétivet, melyet alá kellett volna irnía, eltépte. Emiatt közokirathamlsitás címén eljárást indítottak ellene és az asszonyt szombaton felelősségire vonta a szegedi törvényszék. Kardosaié azzal védekezett, hogy arra a tartozására, mely miatt árverést tűztek ki ellene. 20 pengőt törlesztett, fölháborodhatott tehát az árverés hallatára- A bíróság a vád szerint mondotta ki bűnösnek Kardosnét és 20 pengő pénzbüntetésre és a bűnügyi költségek megfizetésére itélte. Asz olvasó rovata A gedót ul Tekintetes Szerkesztőség! Tűrhetetlen állapotokat szeretnék nagybecsű lapjukban szóvátenni- A gedói villamos végállomástól a vámházig vezető ut olyan állapotban van. hogy kornoiy veszélyt jelent az ottlak ók egészségére. Az országúton tenyérnyi vastagságban fekszik a por-réteg és az arra száguldozó kocsik, autók emdetmagasságu porfelhőket kavarnak fel- Ez az ut. mely sok telepet köt a városhoz, óriási forgalmat bonyolít le Vásárhely felé- Minden elhaladó kocsi után percekig fuldokolnak a gyalogjárók. Ezen a vidéken csupa szorgalmas tisztviselő lakik, aki sok-sok pénzt ölt bele a házacskájába. A por megkeseríti ezek életét, tűrhetetlenné teszi az ott lakást Ezen sürgősen változtatná kell a városnak most. ha már nem tette meg akkor, mielőtt a telepek létesültek volna- Az utat locsoltatni kellene gyakorta. Most is locsolják, talán hetenkint egyszer, mondanunk sem kell talán, hogy ez milye-n kevés. Még jobb lenne, ha olajjal portalanítanák az utat, ezzel megoldanák ezt a nehéz kérdést jó időre. De sürgősen el kell ezt intézni, mert a gyerekeik tüdeje ellen intéz a tengernyi por nap-nap után súlyos merényletet. Tisztelettel: Több telepi lakó. A marhás kiérezte ebből a szándékot. Kicsit kcsfrüt mosolygott. — Házat ám, nem akarok éhenvesjni a családommal ,azér adom el... Úgyse tunnám etetni, mibül? Amiloor magunknak sincs... — Maguknak sincs! Akinek ilyen állatai vannak kell annak éhezni? Csend szakadt közéjük. A marhá? elnézett a fa alá. Gyanúsan hallgatnak ezek az emberek. Tán átlépnek hozzá mindjárt s leakasztják róla ezt az üres tarisznyát, leütik s elhajtják a barmait. De maradt azért. Nehogy ijedősnek lássák. S olyannak, akinek van mit félteni. A vándor csak nézte. Hát ez is panaszkodik? Mit csináljon akkor ő s az a három a fa alatt. Nekik csak csepp fej kéne most s elhevernének a fűben hogy feledjék az életet. És csak nézte az embert. Felkecmergett már a másik férfi is a fa alól s előjött. Hátha lesz itt valami. Belőle kives«ett már a becsület régen. Együttveszett a kenyérrel. A marhák füvet nyelveltek az ut szélén s a gazdíjuk azt mondta hirtelen. — No Isten velük,.. A vándor rádörrent. — Hát várjon még, ne fusson... 'Az ember lépet néhányat, onnan szól» vissza. — Falut akarok érni éccakára ... megyek ... Emezeknek már ropogtak a fogaik. Azt mondta •z ember melyen a tüdejéből. — Nincs magánál egy kis kenyér anna'< az aszizonynnk s gyereknek? — Nincs bizony... magam Is a faluba akarok Szerezni... Elfogyott... A vándor utánalépkedett. Szinte eörcs ringatta izmait. — Hát egy kis tej van-e? Van t«hén °zek között? — Az van. Megfülledt a levegő fölöttük. A marhis megérezte ,hogy a hasuk beszél ezeknek. Nem bántani akarják, csak enni szeretnének. Azt mondja jóságosan. — Az van... Ha akarják, fejjenek belőle... Szívesen adom... Ott az a kicsi tarka, tán van nála valami... Rossz tejelő, öreg má... de próbálják meg. Ordítani akartak mind a ketten, hogy köszönik, de csak csendesen tudtak szólni. — Köszönöm. — Szívesen... Oszt van mibe? Edény van-e magukná? Kapkodni kezdett mind a kettő. Az asszony átkiáltott a fa alól. — Itt, a csajka, István, gyere fogd gyorsan! Ez már félt, hogy a másik megelőzi az urát s nekik itt van ez a csenevész gyerekük is. Felállott vele s ment a csajkával. — Nesze István... Isten fizesse meg magának. A marhás csak mosolygott. A vándor a fa alatt keresgélt motvójában s előfutott egy bádogbögrével. Egyszerre értek a tehénhez. A gazda is utánuk ment. — No várjanak, majd megtartom én addig... Mer nem áll meg mindenkinek. S akkor vették észre, hogy baj lesz. Egyszerre akarták fejni mind a kettőn. Letérdeltek hozzá remegett a kezük. Azt hörögte a vándor. — Ne kapkodjon annyira... Nem lát? S felelt a másik dühösen. — Maga ne kapkodjon, nem a magáé! Csak rángatták a száraz öreg lőgyet s fejűkbe futott a vér. Mert egyiknek több tej freccsent az edényébe. Veszekedni kezdtek a tőgyszárakon. — Menjen ettől! — Menjen maga! — Nem érti? — Csönd! S a vándor odavágott ököllel a másik arcába, ugy. hogy a elterült a sáros földön. Akkor már közbelépett a gazda is. Elhúzta onnan a tehenet • visszaszólt nekik. — Hát még összemarják egymást? Emezek közül még térdelt az egyik, fél bögre tejjel. Nagy szemekkel nézte az embert, akit leütött. Az pedig felállott lassan, megmarkolta az elbillent csajkát. Szinte frecsegett a nyála. — Az anyád . — A vándor is felugrott. Nagyot sikított az asszony a fa alatt. — Ne bántsa! Minek üti?! összenéztek az emberek. Mint két dühös bika. Akkor az aszonv karján cérna haagon felsírt a gyerek. Ugy füzeit, dörömbölt most mindenik nomloka, mintha parazsat raktak volna a fejűkbe. A gyerek rekedt sivitásba csapott g ez szivén szúrta az apját. Ugy húzta ökölbe a markát, hogy szétessen a vándor feje az ütéstől. De az megszólalt *ompán. — Ne veszekedjünk... Itt van, vigye neki... Nekem nem kell. Gyereknek kell a tejecske. Nagyon messze erősét villant az égbolt. Ránevetett az Isten ezekre a rossz, éhes gyerekeire... L