Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-26 / 192. szám

1934 augusztus 26. DÉLMAGYARORSZAG 9 NYARALÓ MAGYAROK a bujdosó hajdani keresztesek, kurucok, negyvennyolcasok utján i. Nem igen tudnám megmondani, hogy miért vágyakoztam éppen Várnába, abba a kis félreeső városkába, amely néhány év óta olyan sokat szerepel az utazási irodák hirdetéseiben. Őszintén bevallom, hogy nem igen nézegetem ezeket a hirdetéseket, nem szeretem hiába fájdítani a szivemet, vagy ha már nézegetem ,akkor is inkább a norvég partok felé kacsintgatok. A fjordok és Knut Hamsun halászai csalogatnak maguk felé, annak a tündérországnak a képe kisért, amelyben százezernél több állandó könywásárló él. A szemem az északi nap mágneses ragyogására szomjazik és sokszor ugy érzem .mintha odavágyva: haza vágyakoznék. Mégis Várnába utaztam a nyáron, nem hirtelen elhatározás alapján. Az ötlet, ax elhatározás még a télen ért meg bennem egészen észrevétlenül. — Várnában nyaralok — mondogattam magamban és kiloptam a fiam iskolai térképét, hogy megnézzem, hová is visz majd a hajó, meg a vonat. Nem sokat tudtam Várnáról eddig. Elmosódó iskolai emlékként gondoltam csak arra, hogy valami szörnyű csata volt hajdan arrfelé, hasonlatos sorsban, formában Mohácshoz, király-áldozattal, vérér vereséggel, csúnya elbukással. Tudtam azt is, hogy magyar vér ömlött a várnai sikon, magyar életek zuhantak bele mérhetetlen tömegben a pusztulásba, emlékeztem arra is, hogy Hunyady János neve ragyog át a várnai csata szörnyű vérgőzén Talán feleltem is ötödikes koromban a várnai csatából. De hogy mikor volt ez a csata, már nem tudtam. Hatodikos fiamat kérdeztem meg igen óvatosan és igen nagyképűen, mintha én akarnám vizsgáztatni. A gyerek halálos biztonsággal adta meg a feleletet: 1444. Csak akkor jutott eszembe, hogy megtudhat'am volna minden tudnivalót a lexikonból is Hát tilokban föllapoztam az öreg, poros kötetet és olvastam a következőket: VÁRNA, az ugyanilyen nevű kerület, görög és bolgár metropolita székhelye Bolgárországban, a Fekete-tenger Ny-i partján a Galata- és Varnaburun közt a Devna nevü édesvizű tó és vasút mellett, 28.174 lak., akik közt a bóigár többségen kivül vannak törökök, görögök, örmények, cigányok, spanyolok, tatárok, stb. Bár Várna Bolgárország legélénkebb tengeri forgalmú helye, kikötője a hajóknak védelmet csak igen csekély mértékben nyújt. 1895 érkezett 767 hajó (457.902 lonna), távozott 773 hajó (455.411 t.) A kivitel főképpen gabonából, a bevitel szövőiparcikkekből, bőr- és fémárukból áll. V. részben régi agyagházakból áll, azonban van sok ui épület is, az 1878. lerombolt erődítmények helyén pedig u juccák keletkeztek; ujabb épületek: a nagy bolgár templom az uj állami reáliskola, a vámház; ujabban keletkezett a városi park is. Egy órányira ÉK felé szöllők és kertek közt van a kis Szt.-Demeter klastrom birtokán a Szandrovo nevü fejedelmi nyaralóhely. V., az antik Odessos .későbben Odvssos, a miletosziak alapítványa a Kr. e. VT sz.-ból. A VII. sz. végén kapta a mai nevét. 1201. már bolgár város volt, amelyet sok olasz hajó látogatott meg. A XIV. sz. második felében egy kun eredetű bolgár dinasztia lakot benne. Világhírűvé az 1444. nov. 10. szomorú emlékű V.-i csata tette I Ulászló magyar király és fővezére Hunyady János, másrészről Murád török szultán között. A csata a magyarok veszteségével végződött s nagy jelentősége abban áll, hogy az ozmán hatalomnak Európában való megszilárdulását idézte elő V.-t már akkor is kertek fogták körül; jobbra volt Galata város, balra Makropolisz Az oroszok 1773., 1810 ostromolták, 1828-ban pedig Miklós cár jelenlétében 3 havi ostrom után el is foglalták. A krimi háború idejéből nagy francia temető maradt meg. A legutolsó olasz-török háborúban nem volt szerepe A lexikon-kötet 1879-ben jelent meg, harminchét esztendővel ezelőtt. Hitelességéhez tehát szó sem férhet. Nagyon meg voltam elégedve önmagammal, amikor igv niegokosodtam Várnát illetőleg. De ez a lexikon-szöveg sem ad feleletet arra a kérdésre: miért éppen Várna felé igazítottam szabadságos vonatom mozdonyát. A régi, tíz esztendő híján ötszáz esztendős vesztett csata nem igen izgathatta tikkadt fantáziámat, hiszen ilyen, vagy még ennél is véresebb és nagyobb csatavesztések színhelyét sokkal közelebb is fellelhettem volna. Annyi Várnánk fekszik aléltan Vilnától a Piavéig és Trianonig, hogy bejárni sem győznénk valamenynyit. — Várnába készül? — csudálkozott felém egyik jó ismerősöm. — Hogy lehet Várnába menni, hiszen az Balkán. Miért nem megy inkább Ausztriába, Franciaországba, Olaszországba, vagy más kulturhelyre? Várnáról különben is borzalmas dolgokat hallottam Ott kecskehúst kávéznak az emberek és tányérica olajba főzik meg talán még a bort is. Aztán annyi a poloska az ilyen balkáni fészkekben, hogy nem látszik tőlük a fal sem, ha ugyan van egyáltalában fal abban a sátorvárosban ... Szóval: biztattak nagyon. Nem tehettem mást, mert hát magam sem tudtam, hogy miért ragaszkodom annyira Várnához, világpolitikai jóslatokkal válaszoltam. Kijelentettem — fölényemet és biztonságomat Sir John Simon, az angol király derék külügyminisztere is megirigyelhette volna —, hogy Európa sorsa a Balkán félszigeten fog eldőlni és a lelkiismeretes újságíró elemi kötelessége, hogy helyszíni szemlét tartson a világtörténelem rövidesen megkezdődő uj fejezetének színhelyén. Már azt is tudtam, hogy hnión utazom, végig a Dunán. Az Aldunán! „Ha semmi más nem csábitana, az Alduna szépség egvmnga elegendő ok és magyarázat a várnai kirándulásra" — mondogattam magamnak is. másnak is Lassan, apródonkint megtanultam, hogy Budapestről hajón indulok és megyek a Dunának egészen addig a pontjáig, ahol ez a hűtlen folyó román területre kanyarodik vissza a bolgár-román határról: Ruszcsuk-ig, vagy. ahogyan a bolgárok nevezik határállomásukat, Russe-ig. Innen pedig vasúton Várnáig. Szebb lenne — gondoltam magamban — ha végighajózhatnám az egész Dunát és a Feketetenger felől vonulnék be Várnába, dehát ennek, mint a szakértők elárulták, sulvos technikai és forgalmi akadályai lennének Nincs közvetlen haió Budapest és Várna között, a dunai hajók csak Ruszcsükig, illetve a Ruszcsukkal szemben lévő román határállomásik. Oiureiu-ig közlekednek. Itt megállnak és visszafordulnak Igv egész tudósa lettem a várnai útnak és csakazértis-lelkesedést parancsoltam magamra Várna iránt Ugv beszéltem már róla. mintha jobban ismerném a tenveremnél. Lenéztem azokat, akik másfelé készültek, máshová vásrvakoztak és a nyár elején nagy elégtétellel állapítottam meg, hogy egyre több szegedi foglalkozik a várnai nvaralás tervével. — Keller Mihály gyufagyárigazgató Is Várnába készül. Somogyi József gimnáziumi igazgató is. Fekete Ipoly is. ez is, az is — újságolták lépten-nyomon. Sejtettem, hogy valaki szitja a várnai hangulatot. Eleinte azt képzeltem, hogy akaratlanul is én végzem a propagandát és már láttam képzeletben a virágos-lobogós diadalkaput Várna főuccájában, hallottam a díszbolgárba öltözött várnai polgármester üdvözlő szónoklatát hozzám, a bolgárok szép hazájának lelkes barátjához, aki olyan lelkes harcosa vagyok a bolgármagyar kapcsolatok kiépítésének. De aztán megtudtam, hogy lelkesedik .agitál, dolgozik Bulgáriának egy aktiv barátja Szegeden, Kiss Károly tanfelügyelő, aki évtizedek óta látogatja már Bulgáriát. aki sok nyarat töltött már Várnában és egész nyaraló-társaság megszervezésén fáradozik A diadalkapu, az üdvözlő polgármesteri szózat, a fehér ruhás, virágszóró bolgár lányok álma igy igen gyorsan szertefoszlott. Magam is megkerestem Kiss Károlyt, hogy kiegészíthessem Várnára és a várnai útra vonatkozó tudásomat. Qy^faiJhjfb riapfüJtam^ íÁikacL NI VE A NIVEA-CREME: P —.50—2.— NIVEA-OLAJ: f —.90-8.50 Beleradort Vegyészeti Gyár Ki. Budapest VII. Lelkesedtem Várnáért autószuggesztiós alapon én is, de bizony ez az én régi lelkesedésem gyönge méc?lánggá halványodott Kiss Károly lelkesedésének perzselő tüze mellett. Kiss Károlyban Várna és Bulgária fanatikus szerelmesét ismertem meg ,aki hónapokon át levelezett a bolgárokkal és fáradhatatlan szervezgette a Várnán Nyaraló Szegediek Szabad Társaságát, aki utazási kedvezményeket verekedett ki a gyorsan növekedő társaság számára, valóságos információs irodát nyitott a tanfelűgyelőségen, járatta a várnai vendéglők étlapját, jelentéseket kapott Várna piaci árairól, állandó érintkezést tartott fenn a várnai hatóságokkal, szobákat foglalt le, programokat dolgozott, k! és közben szervezte, gyűjtötte Várna szegedi hiveit. Egy szép napon arra ébredtem, hogy kész utiprogramom van, hogy hetedikén este 11 órakor indulok a DDSG Saturnus nevü eexpressz-hajóján a budapesti kikötőből vagy hetven szegedivel együtt Kiss Károly vezérletével. Már az útlevelem is nála volt, ő szerezte meg rá (harminc fillérért} a bulgár vízumot, ő váltotta meg a hajójegyet. — Ez nem társas kirándulás — magyarázgatta, amikor függetlenségem fenntartását kívántam hangsúlyozni — csak együtt utazunk, együft érkezünk meg, azután mindenki oda megy, ugy nyaral, azzal tölti idejét, ahova, ahogyan és amivel akarja. Ebben mindenki megnyugodott. És julius 7-éa este már kilenc órakor ott álltam a •pesti Dunaparton, a ragyogóan kíviláigitott Saturnus előtt vagy kétszázadmagamiíial. Nagy kárörvendve néztem, hogy dolgozik, verejtékezik, hogyan alkuszik Kiss Károly a fináncokkal, hogy csitítgat* ja a türelmetlenkedőket, hogyan vezet mindenkit, aki nagvnehezen átiutott a valutavizsgálaton —« pedig nem is kezelték a dolgot olyan szigorúan -A föl a haíöra. hoevnn biztatip r társaság tagjait az egyre jobban komorodó fekvőhelyprobléma megoldásával. — Ugy kell neki — gondoltam magamban — in-* gyen nem adják azt a várnai diadalkaput. Az utasok a legrosszabb, a legösszeférhetetlenebb. a legtürelmetlenebb és a legkíméletlenebb" emberfajtájához tartoznak. Ott állt a hajó nyugodtan. fölényesen előttünk, tudtuk, hogv föíjutunk rá, hosv értünk áll ott, hogv rengeteg idő van még az indulásig, de azért alaposan megszekiroztunk mindenkit, akit csak megszekirozhattunk. Tolakodtunk .veszekedtünk, féltékenykedtünk, lökdösődtünk. udvariatlanok voltunk azokkal a hölgyekkel szemben, akiknek később, utazásközben olyan szívesen tettük, vagy tettük volna a szépet. De hát a hölgyek sem voltak különbek nálunk. Kéjjel dobták lázadó tyúkszemünkre kemény táskáikat, futottak versenyt velünk a keskeny hajóhídon, mintha azon múlna minden, kinek a lába ér hamarabb a Saturnus párkányára. Közben szédítő koffertorlaszok nőttek a hajó folyosóin, a ruhatáros verejtékezve dolgozott a podgvásztömegben, csak a hajótisztek, a matrózok, meg a fehérkabátos hajópincérek nézték isteni nvugalommal a körülöttük és alattuk kavargó ideges, lázas forradalmat. Nézték és — lenézték. Végre fölkerült minden utas a hajóra, ahol teljessé a káosz. — Én leszállok, én nem indulok el ezzel a hajóval! — kiálotta kétségbeesetten az egyik szegedi, amikor negvedszer sodorta el a kavarsó utasáradat nagynebezen föllelt kofferjei mellől Persze, hogv nem szállt le. maradt és ötödször is megtalálta behorpadt fedelű bőröndjét. Maradtunk valamennyien és lassan észrevettük, hogy milyen tündéri fényözönben ünnepli közelgő indulásunkat a Duna. Magvar László. ADBAZIA 9WMÍ HOTEL DEILEVUE Közvetlenül a tengerparton a strandfürdő átellenében. — Leszállított pensió Arak. — Hosszabb tartózkodásnál és családoknál kedvezmény. — Teljes pensió üsszes mellékköltségekkel már napi 11 pengőtől. — Pengőbefizetés. Felvilágosítás és szobarendelés Budapesten, az állandó irodában, Carlton szálló (Te efon 889 70.)