Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-18 / 186. szám

nákhoz, azt a felhívást intézte, hogy vallják be, ki lőtt közülük. Ezután az ügyész emelkedett szólásra és sorra vette a vádlottak szerepét. Beszéde végén az ügyész ki jelentette, hogy a Innsbruck- augusztus 17. A 20 nemzeti szóda­ellen folyó statáriális perben érdekes volt Abcrger Jórttef elsőrendű vádlott vallomása. A vádirat s?erínt Aberger á saalfeldenl nemzeti szocialista párt vezetője volt. Aberger az elnök kérdéseire kijelentette.- bűnösnek érzi magát abban, hogy a többi vádlottakat rábírta a csem­pészésre és maga is résztvett különböző csempé­szésekben. Előadta, hogy bizalmi embere volt Oberfeldnek. a müncheni osztrák légió parancs­nokának. Onnan kapott me? bízást a csempé­szésre. A vádlott vallomásában ezután ezeket mondotta: — Általában Münchenben mináenröl tudtak. —— Bécs, augusztus 17. Schuschnigg kancel­lár, hir szerint a jövő héten indul el olaszor­szági útjára, amelynek célja, hogv látogatást tegyen Mussolini miniszterelnöknél. Közelfek­vő a feltevés, hogy az összejövetel alkalmával a kél kormányfő részletes megvitatás alá veszi az általános helyzetet és különösen az Olasz­országot és Ausztriát érdeklő kérdéseket. Az utazás megerősítése az olasz-osztrák baráti kapcsolatok további fenntartásának és tágabb értelemben külső megnyilatkozása annak, hofjy az uj kancellár változatlanul követni akarja a Dollfuss által kijelölt politikai és gazdasági irányvonalakat. Az olasz csapatoknak az osztrák határról va­ló visszavonásával kapcsolatban a Matín római Hamburg, augusztus 17. Hitler népszavazási propagandabeszedének meghallgatására nagy sokasag gyűlt össze Hamburgban a városháza előtti térségen. Hitler beszédében a következő­ket mondotta:, — Amidőn Hindenburg birodalmi elnök ál­dásos élete után lehunytja szemét, a gyászolók milliói mellett megint csak akadtak olyanok, akik sohasem fognak kiengesztelődni és figye­lemmel várták, hogy most talán lehetőség nyí­lik számukra. Számítottak a nemzeti szocialis­ta mozgalom bukására, a párt és a birodalmi véderő közötti küzdelemre, az egyes vezérek egymás közt! harcára az utódlás kérdése körül — A német nép és a német birodalom érde­kében ezt a jálékot lehetetlenné tettük. A rtép maga sem cselekedett volna máskép. Hinden­hurgot a sors választotta arra, hogv közvetítő legyen Németország múltja és jövője között. Ezután arról beszélt, hogy az elnök az utób­bi időben mily nagy hasznára volt a német nemzetnek. Egyedül álló jelenség Volt, pótolni nem lehet. Többé senki se viselje a birodalmi elnöki címet, mert az ő birodalmi elnöki kül­detését csak ő maga teljesíthette. Ezután az el­nöki méltóság betöltéséről beszélt. Ez az. ami­ről a német népnek döntenie kell Nem nkar a birodalom alkotmánya végleges visszaállításá­nak elébe vágni, de azt hiszi, hogv sikerülni bizonyítási eljárás alapján valamennyi vádlot­tal szemben igazoltnak, látja a hazaárulást. Dél­utátn néhány védő is beszélt. A tárgyalást szoihbaton délelőtt folytatják. mert a juliu? 22-1 utolsó szállítmány alkalmával a határon a kézigránátokat a kővetkező megbí­zással vettem át: „Ezen a héten Ausztriában kormányváltozással együtt erőszakos felfordulás lesz. A kézigránátokat szét ké l osztani és álta­lános felkelésnél használni kell azokat." Az államügyész erre a következőket mon­dotta : — ön tehát Münchenből kanta meg a megbí­zatást a készenlétben állásra ós a kézigránáto­kat a tervezett intézkedések vécrebaitásíra szánták? Vádlotat: Igen. ugy van ítélet holnap délre várható tudósítója a következőket jelenti lapjának: A Chigi-pálotában kijelentettek, hogy miután Bécsben és Ausztriában a rend helyreállott, céltalan dolog volna továbbra is a határon tar­tani a csapatokat. Az a négy hadosztály, ame­lyet mozgositottak, részben a bolzanói, részben pedig az udinei hadtesthez tartozott. Ezek a hadtestek julius végén helyi hadgyakorlat előtt állottak és létszámukat a tartalékosok behívá­sával megerősítették. A határon való összevo­násuk tehát csupán jelentéktelen és néhány óra alatt végrehajtható csapatmozdulatokat vett igénybe. Rómából jelentik: Mussolini és s. vu-^v>nigg találkozója Firenzében lesz. fog a birodalom kancellári címét a jövőre — nj tartalommal megtölteni. —A háború befejezése után — folytatta Hit­ler —, a haza és a nép szétziláltan frontokra szakadt. Pártok, osztályok véres harcban állot­tak egymással. Ezt a háborút sokkal kegyetle­nebb észközökkel uvták, mint a világháborút. Ekkor határoztam el. hogy résztvegyek ebben a harcban és küzdeni fogok a német nép sor­sáért. A parlamenti demokrácia nem fejezi ki a nép akaratát — mondotta a diktátor. Az állam ügyeinek ilyen vezetése Németországban vég­zetes volt. Amikor ez a parlamentáris demok­rácia véglegesen hatalmába kerítette a nemze­tet, megkezdődött a bomlás Németországot nemcsak politikailag és kulturális szemponthói gyengítette, hanem gazdaságilag is a lejtőre vitte. A nép politikai bomlása maga után von­ja minden tekintély pusztulását. Az állam ve­zetése nem tartozik a munkaadóra, vagy a munkavállalóra, sem a kereskedelemre, vagy az iparra, hanem egyedül az egész népre. — Az állam vezetésében érvényesülnie kell az egész nép érdekének. A kormány nem kap­hat 30 vagy 40 párttól utasítást arra. mert ez nem járhat elhatározással, hanem legfeljebb megegyezéssel. A polgárság nacionalizmusa és a marxisták szocializmusa elmélet volt. Soha­sem egyesíthető két iránv. A pártok a nemzet rovására tengették szomorú életüket és nem lá'w tom értelmét annak, hogy belépjek valamilyen pártba és azzal esetleg meg életképesebbé te­f yem. Számomra a politikai életnek csak ak­or volt értelme, ha a politikai pártok meg­semmisítésére irányul. — Amikor beléptem a politikai életbe, tisztáb­ban voltam azzal, hogy célomat nem érhetem el hetek és hónapok alatt, még csak néhány év alatt sem- Tudtam milyen munkával jár, az az elhatározás, hogv a nacionalizmust es szbeia­lizmust egységes alapra helyezzem. Az, hogy 15 évvel ezelőtt rendületlenül biztam a mozgalom győzelmében, ugy bízom ma rendületlenül ab­ban, hogy elvégezzem feladatomat, ennek ide­jét nem lehet néhány évvel megmérni, de mindegy is az, hogy egyesek meg­érik-« a befejezést, vágy nem. Az a döntő, hogy harcom elvét kitartással és bátorsággal képviseljük és képviseljék azok, akik mindennél többre becsülik a német nép összefogását. — Nem lehet ebben a pillanatban képet ad­nom arról, ami az elmúlt másfél esztendő alatt történt Németországban. Csak azokkal akarok egészen röviden foglalkozni, akik azt hiszik, hogy .igazságtalanság történik velük, mert kritikájuk korlátok közé szorul. Az én szememben a kritika önmagában véve nem életbe vágó funkció. 13 esztendeig harcoltam és mindig vállaltam a felelősséget Amikor az Istenben boldogult öreg ur rám ru­házta a felelősséget, egy pillanatig sem vona­kodtam, hogy átvegyem és viselem is most aa egész német nép előtt. Ezután a kritikusok ellen fordult. Olyan em­berekre, akiknek egyedüli munkája az, hogy mások munkájáról mondjanak véleményt, anélkül, hogy maguk valaha is vállaltak volna tényleges felelősseget, nincs szüksége, — mon­dotta. — A német nép kormánya csak a német nép­nek lehet felelős, sohasem egyes érdekcsopor­toknak. Az államvezetésnek az egész nép lét-' érdekeit kell függetlenül viselnie. Politikai te. kintetben ez az államvezetés a nemzeti szocia­lista mozgalomban megszervezett népközőssé­Í en, katonai tekintetben, mínt-a hatalom egyet­;n hordozóján, a véderőn nyugszik. Ez a kon­strukció bíztosit ja a birodalomnak kifelé is lét­érdekeinek méltó képviseletét. — A német birodalom sohasem fogja felál-i dozni becsületét és egyenjogúságát. A német kormány éppen ugv. mint a német népet, az a feltétlen óhajtás tölti el, hogy a világ béké jének megóvásához a lehető legnagyobb mértékben hozzá járul joct. A német hadseregnek nincs szüksége arra, hogy hadidicsőségét bárki előtt is rehabilitálja. Ezután azt hangoztatta, hogy a német forra­dalom ideje lezárult. Mindnyájan gondoskodni akarunk arról, hogy közéletünkben és a ma­gánéletünkben a hűség és lojalitás alapelvei érvényesüljenek. A reánk várő nagy gazdasági feladatok szívós munkára késztettek. Az állam egész tekintélyével arra kell töreked­nünk, hogv megoldjuk a feladatokat. Tovább­ra is intézkedéseket fogunk tenni a munka­nélküliség leküzdésére bármily gazdasági ínséggel is kerülünk szemben, erősen és határozottan fogunk vele szembeszállni. — Ahhoz az egyetlen feladathoz, hogy Né­metország ismét szabad, egészséges és boldog legyen, nincs más erőm a mögöttem álló 15 esz­tendőn kívül. Ezért terjesszük a német nép elé az augusztus 3-i törvényt. Gonosz ellenségeink vannak a világon, bármit is tegyünk, nem fog­ják elmulasztani, hogy mindent rosszra ma­gyarázzanak. Vannak, akik saját népük ellen szövetkeztek, nem akarok most vitázni azokkal, akik jobban tudnak mindent, de 15 évvel ez­előtt nem tudták jobban. Ami nekik nem si­került, azt én 15 évvel ezelőtt megkockáztat­tam és másfél évvel ezelőtt megnvertem. En­gedélyezzék nekeip saját működésük 15 eszten­dejét és látni fogják Németország felemelkedé­sét. Sohasem tettem valamit ama meggyőződés nélkül, hogy a német nép javát szolgáljam, mert amióta politikai harcban állok. Isten en­gem ugy segéljen, csak egy gondolat áll előt­tem: Németország. Beszéde után a hallgatóság közül valaki Han­gosan kiáltotta: „'Hitler Németország, egész Né­metország Hitlerért." A választás előtti propagandagyülés a Horst Wessel-dallnl fejeződött be. Münchenben mindenről tudtek ... Ertiehes vallomások az innsbrucki náci per tárgyalásán a müncheni Kézigránátokról Schuschnfag kancellár találkozója Mussolinivei Tanácskozás Firenzében Hitler beszéde Hamburgban a vasárnapi népszavazás előtt »A német forradalom ideje lezárul*« — A kritika, a béke és a gazdasági ínség

Next

/
Oldalképek
Tartalom