Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-18 / 186. szám

TQ34. augusztus 18. Of( MAC. yAROR^AG Vakmerő falbontásos betörés Feketeszélen (A Délmagyarország munkatársától.) Pén­tekre virradó éjjel a Feketeszél 48. szám alatti tanyán vakmerő falbontásos betörés történt. A tanya Sánta Miklós gazdálkodó tulajdona. A gazdálkodó és családja az éjszakát az eresz alatt töltötte, a tanyaszoba üresen állt. A betörők az éjszaka folyamán az épület mögé lopództak és onnan igyekeztek behatolni az épület belsejé­be. Ezt csak ugy tudták keresztülvinni, hogy aláásták az épületet, kibontották a földet és igy egy hatalmas, ajiéhszerü nyílásra tettek szert. Amíg Sántáék odakint az eresz alatt aludtak: Helyszíni vizsgálatot tartanak Jllsótanyán a vadkárok ügyében (A Délmagyarország munkatársától.) Az al­sótanyai gazdák és bérlők gyakran panaszkod­tak a város hatóságánál az egyre nagyobb mé­reteket öltő vadkárok miatt. Különösen az alsó­tanyai erdők környékén szenvednek sokat a ve­temények. mert a vadállomány ezeken a terü­leteken a legnagyobb. A kérdéssel foglalkozott a törvényhatósági bizottság jutiiusi közgyűlése és megállapította, hogy a yadállomány feltűnő elszaporodásánál? egyrészt a túlzott vadkiméJés, a^vadászati szen .'edély csökkenése az oka, más­részt oka a vadászati törvény is. A közgyűlés elhatározta, hogy felszólítja a veszélyeztetett területeken lévő vadászati jogok bérlőit, a va­dásztársaságokat. hogy fokozottabban lőjjék a vadállományt, de kimondotta a közgyűlés azt is, hogy a vadkárok mértékének megállapítása érdekében bizottsággal vizsgáltatja meg a toelv­zetiet. Dr. Pálfy József polgármester megalakította a bizotíságot. amely a jövő hét csütörtökén tart­ja első ülését és ugyanazon a napon helyszíni tanulmányokat végez azokon a területeken ame­lyekről a legnagyobb vadkárokat jelentelték. A bizottság taarja dr. Rőth Dezső tb. tanácsnok. addig ők ezen a nyíláson keresztül kJ- és be­jártak és teljesen kifosztoották a szobákat. Elvittek többek között 10 párnát 2 dunyhát, ren­geteg ruhaneműt, gabonát és élelmiszert. Való­színűleg, hogy kocsival voltaik, mert csakis ko­csin tudták a sok lopott holmit elvinni. A betö­rők oly körültekintőek voltak, hogy mielőtt mun­kához láttak volna, megmérgezték a házőrző kutyát, nehogy ugatásával figyelmeztesse a bázbelieket. Sántáék reggelre kelve fedezték fel a betörést. A rendőrség keresi a vakmerő falbontó betörőket. mint az elsőfokú közigazgatási hatóság vezetője, a gazdasági hivatal képviselője és Kiss Ferenc nyugalmazott minszteri tanácsos. A bizottság a helyszínen m.'íhallgatj^ az érdekelt sazdák és bérlők panaszait és megvizsgálja a termőfölde­ken észlelnető vadkárokat is, majd javaslatot terjeszt a város hatóságának. Másfél év után kiürítik a koncentrációs táborokat Berlin, augusztus 17. Az amnesztiarendelet következtében kiürítik a néimet konoentrációs tá­borokat. ahová a politikai foglyokat internálták. A thür.ngiai tábort, ahol a legtöbb fogoly volt. tegnap végleg kiürítették. A sulzai tábor kiürí­tése ünnepségük mellett ment végbe. A thüringiai belügyminiszter nagy beszédet intézett a szaba­duló foglyokhoz. A szabadságról visszatérő rohamosztagosok is­imét belekapcsolódnak a politikai életbe. Teljes létszámban felvonulnak Nürnbergbe. | ...már 5 éve ismeretes Magyarországon is a sav és szalmsákmentes | PERTRIX Janód és zseblámpa elemekl I yeliilmuliiataiian leijesilmfinye. | József Ferenc főherceg Felsötanyán és Szatymazon (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Jó­zsef Ferenc főherceg, akt a szabadtéri előadá­sok utolsó napján érkezett Szegedre a KEAC csillagturájával, azóta Szegeden tartózkodik és Glattfelder Gyula megyéspüspök vendége. A fő­herceg pénteken délelőtt Felsőtanyára rándult ki, útjára elkísérte dr. Pálfy József polgármes­ter, dr. vitéz Shvoy Kálmán altábornagy, dr. Aigner Károly ny. főispán, dr. Buócz Béla fő­kapitányhelyettes dr. Kogutoxvitz Károly egye­temi tanár, dr. (sonka Miklós tanácsnok, Kör menáy Mátyás országgyűlési képviselő és dr. Hunyaái-Vass Gergely, a gazdasági egyesület elnöke. A társaság tagjai három autón indultak el délelőtt 10 órakor. Első állomásuk Jánosszdüds volt, ahol dr. Pálfy József polgármestei kis tuszkulánumát és szőlőjét tekintették meg. Villásreggeli után át­mentek Szatymazra. ahol a szatymazi mintagyü­mölcsösöket és a gazdasági szakiskolát mutat­ták meg Ferenc József főhercegnek, aki beha­tóan érdeklődött a szatymazi szőlő- és gyü­mölcskultúra, valamint az exportlehetőségek iránt. Szatymazról a társaság tovább folytatta útját FeLsőtanyára, ahol a főhercegnek megmu­tattak néhány jellegzetes tanyacsoportot. Az ut Csengelén. a város tanyáján fejeződött be, ahol a város ebédet adott a főherceg tiszteleté­re. A kiránduló társaság este érkezett vissza Szegedre A tiszaparti Salzburg Irta Ligeti Ernő Az ember tragédiája dómtéri elő­adását végignézte báró Kemény János vezetésével az erdélyi irók egy cso­portja is. A csoporttal Szegeden járt Ligeti Ernő, az ismert kiváló ko­lozsvári iró, aki most a „Brassói La­pokéban érdekes cikkben számolt be a szegedi nagyszabású előadás sikeré­ről. A cikket itt közöljük: Ez nem Salzburg, a pompás történeti város, Wolff Dietrich s más bőkezű hercegérsekek fi­nom alkotásaival, itt Mozart talán megkukult vol­na, — ez egy ugynevezett alföldi magyar város, hagvománytalan uccákkal és minden regényesség nélküli tájrészekkel, negyvenfokos meleggel és azok számára, akik Kötegyánnál lépik át a határt, bizonytalan vasúti összeköttetésekkel, de volt egy pillanat, amikor felsikoltott az ember: ez a ma­gyar Salzburg! A dóm előtti tér zárt négyszögé­ben francia és angol szót lehetett hallani, a temp­lomtornyok legfelsőbb ablakszemeiben harsonák hangjai között fehérruhás angyalok, harangok is beleavatkoztak, előbb az aprója, később a nagyja, végül az egész együtt, — Reinhardt sem csinálhat­ta volna jobban. Még a dóm is megszépült ebben nz istenes össze-visszágban, a dóm, amelyről egy Idegen megjegyezte, hogy kár volt elrontani v'ele ezt a „régi" árkádos velencei udvart, ahol ,,min­den kő a múltról beszél," de hagyjuk... Az ember tragédiáját nem mutatták be rossz helyen szabad­téri előadásban, de hogy a magvar géniusz e ritka remekének egyáltalában megfelel a plain-air, sőt egyenesen arra van teremtve, hogy hat- és tizezer embernek szóljon, késztessen óvatosságra és meg­gondolkoztatásra az élet ezer luciferi farkasver­mével szemben, de gigászi lecke is legyen, Faust­tal egyenértékű és a Jedermannál mindenesetre bölcsebb és művészibb, mindez bebizonyosodott Szegeden. Nem tellett erőltetni, fölöslegesen re­vüvé fejleszteni, trükkösiteni s hozzátenni olyan kol­portázs-ötleteket, ami nincs meg a költeményben, most látjuk csak, hogy ez olyan mü, amely ,.ma­gáért beszél." Bánffy Miklós rendezői készségének mindenesetre itt a nagy érdeme. Az érzékelhető­sék — a „látványosság", a nagyarányú attrakció olyan müvet, amelynek éppen a fogalmi értékei maradtak távol a bölcseletet nem igen kedvelő magyar közönségtől. Sok Az ember tragédiája elő­adáson figyeltem meg a közönséget. Legtöbbjének főként a mü „látványossági" része tetszett. A ké­pek az égben és képek a földön, a világtörténelem­nek váltakozó jelenetei, de a mü megrázó bölcse­sége nem hatolt el hozzá. Ez a mü a tragikum min­den erejével akkor szólott először a közönséghez, amikor — bármilyen paradoxon-szerűnek is tes­ség — a „látványosság," a nagyarányú attrakció tálalásában jelentkezett, ötszáz statiszta, akik egyes jelenetekben (francia forradalom, görög j&­lenet), százezrek dübörgő megnyilatkozásaként ha­tottak, a dóm körül elővágtató paripák (a Tank­réd-jelenetben), őrtoronyból telefonon igazgatott scénák, vetités és festői színhatások, kosztüm­orgia, amilyen a magyar színpadon még sohasem volt, koreográfia és tánc, finom kisérő zene, tö­mény-kivonata minden érzéki hatásnak és mégis: Mndáchnak ez volt az igazi szinpada. Nem akarom Bánffy Miklóst összehasonlítani Reinhardttal. Olyan zseni, mint Reinhardt, egy emberöltőben ha egy akad. Bánffy Miklós rendezésében azonban Madách költészetéből nem sikkadt el egyetlen szó sem. A fogalmi mü nem került a háttérbe, felkor­bácsolóan elevenné tüzesedett és Madách szavai, nmelvek közhasználatban idézetekké koptak, hely­lyel-közzel döbbenetes kinyilatkoztatás-számba mentek. Madách egyszerre időszerűvé lett. Minden, amit e szerző mond, ugy tetszik, mintha a ma idő^ szerű világnézeti zavargásainak volna megfelleb­bezhetetlen bírálata. * Ahogyan az kimagasló színpadi teljesítmények­nél lenni szokott, viták indulnak meg a rendezői felfogás felett, elkerülhetetlen összehasonlítások Az ember Iragédiája egyes bemutatói között. Való­ban a mü színpadi felhasználásánál a legkülönbö­zőbb összehasonlítások lehetségesek. Hevesi Sán­dor egymaga hosszú színigazgatói pályáján há­rom-négy egymástól homlokegyenesen eltérő ren­dezői felfogásban mutatta be a drámai költeményt. A budapesti Nemzeti Színház legutóbbi bemutató­ja más utakon haladt, mint például Röbelingé a Burg-Theaterben. Szabadtéri megoldással kísérle­tezett mult esztendőben egy fiatal, de rendkívül te­hetséges rendező, Hont Ferenc, ugyancsak Szege­den. ö, talán, nem helytelenül, Lucifert tette meg a mü szatirikus erejévé, a kételkedés szellemét, amely egyedül teszi lehetővé, hogy a világ meg ne merevedjék valamilyen ostoba mehanizmusban. De ez a megoldás rendkívül nagy nehézségeket rejteget. Lucifer szerepe egyre csökken a műben. A legtöbb rendező Lucifer. Ádám és Éva szemben­álló világainak egyenrangusitására töreskzik. Bánf­fy _ mozgalmas statisztéria birtokában — beik­tatta a mü negyedik főszereplőjét: a tömeget is. Az egyéni ember mellé a kollektív embert, ezek szenvedélyeivel, felgyulásaival, irtózatos össze­törtségével. Az egyes ember és a tömeg között ál­landóan szörnyű konfliktusok csíráznak, Ádámnak gyakran azért kell buknia, mert szembe kerül azoknak az Ádámoknak névtelen tömegével, akik sorsának ő a hordozója. Bánffy nagyszerűen mu­tatott rá, hogy miként ingadozik, emelkedik és bu­kik külön a tömeg. A szabadtéri előadás tömeg­jeleneteit a rendezés frappirozó módon oldotti meg. A színpad ugy volt felépítve, hogy tul a ri­valdán lefelé mélyült, amelyekből egy pillanatra felszínre emelődött és süllyedt az ötszáz főnyi tö­meg. Egy-egy jelenetnél csak a fejük látszott és ezek a féltestek, féltagok csak emelték a hatást. Mégis azt kell mondanom, hogy nekem azok a je­lenetek tetszettek á legjobban, ahol Bánffy a ma­gányos, a magára hagyott embert akarta érzékel­tetni. Ott van például a Kepler-jelenet. A szinoad óriási. Beillik akár három zárt-téri színpadnak is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom