Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-08 / 152. szám

T934 fulfus 8: DCrMAGyARORSZÍG VASÁRNAPI KONFERANSZ la mii fürflórunaK divatszinekben, divatfazonokban óriási választékban a fetiércéglóblós Boros Miksa céanél Széchenyi-iér 15. sz. Hölgyeim és Uraim, javában áll a nyár — és a szegedi szezon most kezdődik... Szezon a Templom-téren, egy kis európai tekintet a Dómtéren ... Még négy hét van Az ember tragédiá ja második dóm-téri megszólalásáig, de már mindenütt áll a munka és a készülődés zsongitóan ideges izgalma. B á n f f y Miklós gróf jövő vasárnap érkezik teljes vezérkarával Szegedre és az első próbára teljesen készen kell állania a templom előtti szinpadnak. A gróf most erdélyi birtokán tartózkodik és a legapróbb részletekig kidolgozza rendezői elgondolásait. A tervek nagy vonalait már a héten magukkal hozták a főrendező kiváló munkatársai: Oláh Gusztáv és Tolna y Pál, az Operaház vezérkarának vezérlő tagjai. Már az első helyszíni szemléből látható volt a Tragédia uj rendezésének monumentális kerete: Bánffy Miklós tradíciótól, személyektől és szabályoktól függetlenül egészen uj és egészen egyéni utakat választott, hogy a szegedi csillagos ég alatt, két százméteres torony tövében megszólaltassa Madách költészetének végtelenségét. Uj és meglepő lesz ez az elgondolás — ragyogó technikai eszközökkel, éjszakai színkeverés a csillagok fényében... Az Operaház mérnöki műhelyeiben pompás tervek készültek a finom hártyapapirokra, mint egy palota, vagy Tisza-híd építéséhez... A rendezők ugy járnak a téren terveik és térképeik, méreteik és hálózataik alapján, mint egy épülő városrészben, ami most születik az Alföld porából... De nemcsak az elképzelés, a technika és a kivitel lesz egészen uj, meglepő és egyéni, de külön meglepetést ígér a Tragédia — szinészi kara. Tőkés Anna egy csehországi fürdőhelyen készül uj Évájára. Csortos Gyula már április óta küzd, harcol és viv Luciferjével, akinek megszólaltatása művészi pályá jának legnagyobb eseménye. S o m1 a y Artúr pedig a héten bucsut mond Rökk Marika városligeti (és vigszinházi cirkuszának, hogy 15-én Szegeden lehessen és megkezdhesse munkáját Ádámmal és Ádámért. Jövő hétfőn az egész gárda Szegedre érkezik, Bánffy Miklós haditanácsot tart seregével és utána azonnal megkezdődik a munka a Dóm-téri színpadon. Két hétig éjszakai próba ad életet a fekete lepelbe burkolódzott Templom-térnek, ahol lázas idegekkel és feszülő izmokkal keverik, színezik, kovácsolják a csillagos ég határtalan színpadján Az ember tragédiája második csillagos éjszakáját... És mig igy készül a nagy szegedi szezon, addig színházunk szépen virágzik a győri szigeteken és egy kis nosztalgikus izgalommal készül a szegedi időkre. A lécekből, deszkákból és vitorlavásznakból kasírozott Sziklai-szinpad vigan pergeti a szegedi műsort és ha van is olykor egyegy csöndesebb, bágyadtabb este, Győr nem akar lemondani a szegedi színházról és a szegedi színészekről ... A terv az, hogy Sziklai direktor augusztus utolsó feléig kitart szigeti sátrában, azután egy kis megérdemelt szünet és pihenő következik, majd néhány hét a vásárhelyi lombok alatt és szeptember végén megint Szeged. Még nyilnak a völgyben a kerti virágok... A társulat menetrendje még bizonytalan, de a megnyitás estéje már biztos. Sziklai második szegedi szezonjának ouverturje: „Schön i s t d i e W e 11", Lehár Ferenc világa. A meghívó már elment az ischl-i kastélyba: talán Lehár fogja dirigálni az ünnepi bemutatót... Mint az elmúlt szezonban Kálmán Imre, az ördöglovas premierjét... A további program még bizonytalan, a direktor most állit ja össze társulatának uj szépeit. Friss levegőt akar a rivalda előtt, a tavalyi művészeknek csak egy kis csoportja tér vissza Szegedre- A héten két npra Szegeden járt — polgármestert köszönteni, — innen Pestre indult szinésznézőbe. A tervek készen vannak, most következnek a hadászati tárgyalások a gázsik körül, mert az uj K I s s v á b h e q y i flnpol Néntef Internátus nyaraltatása megkezdődött. Buda legszebb helvén, nagy parkban. Bőséges koszt, olcsó árak. Fiuk, lányok számára még néhány helv. Budapest, Kissvábhegvi ut 21c. Telefon 506—15. aranykorra való tekintettel két-háromezer pengővel csökkenteni akarja nemes gázsi-istállóját... Az első uj tagja már megvan az uj társulatnak: Szaplonczay Éva művésznő, aki két év előtt „Miss Magyarország" voli Debrecen mandátumával és aki azóta befejezte szinészi tanulmányait. Az elmúlt napokban nagy kísérettel Győrben vendégszerepelt és a sikeres debü után a direktor leszerződtette. A karok és rendek lázas érdeklődéssel várják... Volt még egy ifjú és kitűnő uj hölgytagja uj társulatunknak: Fodor Klári, — de csak volt. A szegedi színház tagja volt, mielőtt még fellépett volna... A szolnoki arénában fedezték fel karcsú táncait és hamiskás dalait, de mire aláirta volna a szegedi szerződés okmányát: — Bécs is jelentkezett és az ifjú primadonna gondolkozás nélkül a Pascal-filmhez szerződött. Hűtlen szubrettünket máris többen gyászolják . . . Régi hőseink közül előreláthatólag visszatér a két karmester: Török Emil és Beck Miklós, a legszőkébb Balogh Klári; a táncok sztárja: K őrössy Zoltán és természetesen legörökösebb tagunk: Herceg Vilmos... Végleges lajstrom azonban csak a pesti helyszini szemle végleges eredménye után derül ki... A J u r i k-hölgyek körül legutóbb nagy igazgató-járás volt a győri hullámokban, — Julcsi művésznő kétéves szerződése ellenére sem tér vissza Szegedre, — Kassára kapott csábító meghívást, a A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA 7 A Mese halála Jelige: Adria. Két maszatos apróság volt. Fiu mind a kettő. A nagyobbik négy éves barna legényke, a kisebbik kétesztendős és szőke. De egylestvér. Gyakran találkoztam velük az uccán. Tip-top, kopogott apró lépésük, amint ballagtak előttem, egymás kezét fogva. Mentek édesanyjuk elé. Anyjuk munkába járt s csak estefelé szabadulhatott haza. Apjuk még későbben. így hát a csöppsígek úgyszólván egész nap magukra maradtak a regényes lakásban. Estefelé aztán szépen elindultak édesanyjuk fogadtatására. Mint Jancsi és Juliska a mesebeli erdő mélyén, ívsy botorkáltak félénken, kitáltott szemmel, a házrengeteg tövében. Szemük mint kicsiny füleshtglvoké, kikerekedett s ugy itta be az ucca ezer csodáját. Nekik élő Mese volt ez a nyüzsgölődő embertömeg, az égigérő házak, a fényes ablakok • és rohinó autók, az egész lázas élet, a felnőttek élete. Piciny szivük remegve lüktette az élet ritmusát s ijedten szorult ősze, ha valami soha nem látott ember-, vagy génszörnyeteg vágtatott el mellettük s rémitette őket. ök a nagyok életét- s az uccát a Csodák erdejének látták. Ahol óriások és törpék, tündérek és j szörnyetegek hemzsegnek lépten-nyomon. És ahol borzasztó ijedelmek leskelődnek a kis gvermekekre. Egyik sétámon ls előttem tipeg a két apró mesejáró, amikor kéménvseprő tűnt fel a láthatáron. Amint meglátták. Ijedten lanultak háttal a falhoz. A kisebbik görcsösen kapaszkodott a nagyobbacska bugyogójába s égő szemmel, remegő szájjal meredt a kormos kísértetre. A nagyobbik, hogy kisöccsét védelmezze, bár szintén remegve, de vitézül farkasszemet nézett a gyermekek rémével, tekintetével addig követte, mig az el nem tűnt a tömegben. Csak ezután merték folytatni utjukat, Ilyen állatian remegő, rémült teremtmény lehetett az ősember az emberiség gyermekkorában, mikor a félelmetes mammut. vagy a szauruszok gigászi szörnyetege fölrémlett előtte az óriáspáfrányok dzsungelében. A csöppségek azután kitárt karokkal repültek az anyjuk felé s egészen belebújtak anyjuk szoknyájába, mint a kiscsirkék, ha a héja gonosz árnyéka megjelenik. A vézna teremtés átölelte őket és ugy vitte jódarabon a nyomorúságos életének ezt a két drága terhét. Egy napon azután nem kellett eléje menni a gyermekeknek. Otthon maradt, nem kapott munkát. De, ha kapott volna se tudott volna dolgozni. Sovánv alakja egészen megrokkant, melléből ijesztő köhögések hördültek elő. Halálosan fáradt volt, pihenni kellett. Hogv nem hozhatott semmit a gyermekeknek kárpótlásul mesélt nekik. A nagv kertről, a Jóisten kertiéről, ahol annyi a csodálatos mindenféle, hogy azt elmondani nem lehet. Sok-sok fa van benne, meg bokor, meg virág. A fákon jobbnál iobb ennivaló, sütemény, gyümölcs, meg játék. Olt nem kell szegény gvermeknek koplalni, fázni, sirni, meghalni. O't mindig ió meleg van, mert a Nap a legmagasabb fán ül és sohasem nyugszik le. Ott nincsen éjiel, csak nappal. A k's norontvok szájtátva hallgatták. Ajkukon ; kikcsordult a mese édes méze. Miatta még a vacsoráról is megfeledkeztek. — Anvuka, ugye nem mész el többet dolgozni? Ugve mindig mesélsz nekünk? — Csimpaszkodott a nagyobbik fiúcska anyja nyakába. Az asszony keserveset sóhajtott, de aztán mosolvra erőltette gondtól szétzilált vonásait: — Mesélek, csak jók legyetek kis magzataim. Este hazajött az ember. Fáradtan, szótlanul dobta le magát a székre, mélyet sóhajtott s meredten nézett maga elé. A kicsinyek feléje szaladtak. De egy karlendülettel eltolta őket magától. Felesége aggódva figyelte. Eléje tette szegényes vacsoráját. — Egyél, János. A férfi dühösen rázta a fejét: — Nem kell. — Aztán miért, lelkem? — Mert elvették az étvágyamat alaposan. Az asszony remegve kulcsolta össze a kezét s ijedség ült ki szeme megtört ablakába. — Csak nem ... ? — De igenis. Elküldtek, kidobtak. Nincs munka. Hogy az Isten verje meg! Csönd lett. Mintha lassan víz alá sülyedt volna a szoba. A nyomorúság tengere alá. A kicsinyek is riadtan összebújva némán gubbasztottak a sarokban. Nyitott szájjal, kikarikázott szemmel bámulták apjuk furcsa, szilaj vergődését. Ilyennek még sohasem látták. Uj volt nekik és félelmetes. Picsiny szivük ijedten csilingelt, mint apró csengetvü, amit valami kegvetlen kéz rázogat. Ekkor halkan kinyilt hz ajtó s egv fekete árnyék költözött be a szobába. Lassan terjedt, nőtt, már betöltötte az egész szobát. Elfoglalt minden zugot, kiűzött minden derűt és világosságot, elfoglalta a szegény emberek szivét is. Beköltözött a nyomorúság... Egy hét múlva megjött a párja: az éhség. — Nincs, még nincs galambom — kisíiam. Nem sütött máma a pék. — csittitgatta siró porontyait az asszony. Aznap este üres levest ettek és valami silány főzeléket. Egy tánvérral az egész család De mi lesz holnap?.. Ha a felnőtt éhezik, részvétre méltó és megindit minden érző szivet. De h:i a gyermek éhezik, az megőrjíti a szülőt. Az rettenetes vád azokra, akik éhezni hagyják. Amikor kicsiny, gyámoltalan kezecskéjét kinyújtja esdően és enni kér és nincs mit adni neki. ezt a hiint nem