Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-22 / 164. szám

©J OfCMSOyA'RORSZ'SG AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A kacsapecsenye) 1. A bizonyítványok kiosztása idején rendszerésen ftiCgkinOzom magam. Ölyan visszatérő lelkigyakorlat ez nálam, át kell rajta esnem, bár nehéz lesz a lélegzetvételem, nyugtalanok az éjszakáim. Sokat ténfergek az uccán és izgatottan lespa, mikor Jelennek meg az üzleti kirakatokban az iskolai areképcsoporlok, lehetőleg merevre rögzített arcú fiukkal és lehetetlen frizurával tönkretett lányokkal, aztán addig bámulom a képeket, atnig teljesen ködbe borul előttem minden s nem látok semmit. Már mint a jelenből, mert otthon vagyok megint s régi csoportok elevenednék meg, régi dalok, lomhzugások zsonganak bennem. Llérzékenyitenek a fehérruhás gyerekseregek, tttlogy virágcsokorral igyekeznek az iskola felé. — Ke siessetek a vizsgára! — szeretnék rájuk kiáltani, minek az a nagy igyekezet, hiszen megbuktatok máris. Megbukott al egész világ, maga az élet, ismétlésre vagyunk utaíitva, soha többé előmenetel, ismétlés minden: e vágy, a nyomorúság. Szürke fejjel is elftlrül kell kezdeni a tananyagot, amit összefoglalni immár soha nem tudunk. De hasztalan, úgysem értik meg, el se hinnék az Ünnep, a ritka alkalom plrcnsbetüs virágával a szivükben. Balingák hál a gyerekek nyomában, bekukkantok az iskolákba, megsimogatom az agyonfarngott padokat s keresem, hogy hol lehet az enyém, kinek és mikor adott a hamvadó parazsa meleget? A legnagyobb vezeklés azonban a 1« ileum, amit nem okos dolog végighallgatnom, mert a dallama egészen összetör. Életem leggyönyörűbb melódiája, a „Circtimdederunt me" sin« rám Ilyen hatással, hisz?« a* a végén mindig megbékít, megnyugtat s ugy gondolom hosszasan magamban, előlegezve, habár nem a Gregoriánus alapon. Mert a másik szebb, azt tanultam apró koromban, azzal temették apámat, anyámat, testvéreimet. Hát hogy lehetne ezt kiirtani a szivemből, az agyambél, minden idégsznlamból? Épp enhylre nem jó hallgatnom a Te Deumot, de miért legyek ebben okos, ha annyi másban ^mulasztottam és amikor hozzátartozik a vezekléshez! ... Aztán a kacsapecsenyét se emlegcaatft nekem. Azt moftdom el éppen, "hogy miért. 2. Mi a hatodikat végettük a beeskereki piarístaílmnftzlumban, immár tul voltunk a vizsgákon s teljes bizonytalanságban vártuk azt az égi csodát, amely azóta is egyetlen reménysége százaknak. A gyerek ilyenkor minden ravaszságot felhasznál ,hogy megtudja milyen lesz a bizonyítványa. Főleg, hogy megbukott-e, amiként azt kebele mélyén intenzív« erővel Séjti. Péter és Pál messzire van ebben a türelmetlenségben, de hasínos tudni az eredményt azért is, Hogy addig otthon megfe* lelően lehessen manővePczfli, közbeeső szórakdeások méze ecetesedjen meg idő előtt. Abban az évben nem a megszokott cégnél nyomták aa értesítőket, hanem Grcsicséknél. A régi nyomdában mindig akadt inassorban került diáktárs, akivel ilyenkor melegen felújítottuk a barátságot s ezért hajlandónak mutatkozott egy kis indiszkrécióra, azonban a Grcsícs-nyomdában nem ismertünk senkit. Akkor az égető bizonytalanságban vakmerő dologra szántam el magam, beallitottam a nyomdába. — Az osztályfőnök ur tiszteletét küldi és kefelevonatot kér a hatodik osztályról. Nem tudom, jól fejezem-e ki magam, de ugy emlékszem, hogy kefe... Imponált a szakkifejezéseim, pláne, hogy adtam az értelmetlent. Pedig dehogy ném tudtam, mi az, mennyire tudtam már! Immár azt is mondhatom, hogy Végzetszerűen, hiszen akkor már megmérgezett az ólom-betű. Suttogás indult meg, én közömbösen bámultam a boltberendezést, aztán eszembe jutott még valami. — Azt is mondta a tanár tlr, hogy csak kuvertában tessék ideadni. «— Igen bölcs intézkedés, nyugodott meg Grcsics ur és indult intézkedni. A hatodik osztály kalkulusairól árulkodó kefelevonat borítékba került, sőt a teljés biztonság kedvéért cégjelző papirvignettát is ragasztottak a hátuljára, hogy egészen kizárja az indiszkréciót. Sejteni lehet, milven népszerű volta.rh én azon a nanon. A levelet aztán este szintén kuvertában szolgáltattuk vissza, elnyomott írású spanVölviasfckpéCsétét ls forrasztottunk rá. Tudtam már akkor, hogy az embereknek rendkívül impohál a pecsét. Az aztán megint más kérdés, hógv érdeftiés volt-e ez a siető kíváncsiság? 3. Nékem semmiesetre sem. mert a KlsZelák »anSr úrral folytatott guerllla-hatralmban én maradtam alul, KIszelák ur nem volt piarista, hahem Civil. A németet tanitotta és az ő lelkülete vezetett rá először arra. hogv mi a pángermánizmus. Kom Artúr, a tébolyodásig arcátlan pángermán agitátor soha nem gyanította, kinek köSíftnhMte aM ái irtóháborút, áfflit késftbh ellene folytattam. Komor volt a Péter-Pálnapi hangulat, rekedt az 1 apám hangja, mikor délben meípíólalt. 1951 julius 22. Csak eredeti STYRBA kerékpár! | és viiághirii RC3THOFFER gumit ve. gyen, mért árban é b minőségben vezet. ) uioil Péter mm* Híd u. 1. — Láásuk a bizonyítványt. — Ebédeljünk meg előbb nyugodtan, nyújtott be halasztó indítványt, bár a sejtésnek tudatszerü biztonságával, az anyám. Tönkremegy az élei a könyhán. Hasztalan volt minden, lelepleződtek a titkok. Arra még mélyebb lett a csend. Éhes voltam, niégis alig mertem enni, az apám nem nyúlt semmihez. Szegény anyám különféle témákba fogolt, nem volt sikere, választ se kapott. Akkor behozták a kacsapecsenyét, illatára Treff, hűséges vizslánk, felütötte a fejét és izgatottan szimatolt. Ült mereven és reszketve nézett a tálra. — Te becsületes kutya vagy, szólt hozzá az apám. Szót fogadsz, nem hálátlankodol. Csak az emberek hálátlanok veled szemben, mert maguk eszik meg a hust, neked a csontot dobják oda. Pedig megérdemelsz te többet ls, nesze! Kivett a tálból egy gyönyörűen barnára sült combot odavetette Treffnek. Ugy kapta el, akár a legyet, ropogtatta élvezkedve. Mibennünk elhűlt a vér. — Jó Volt, kutyus? — folytatta az apám. Kóstold meg a mellehusát is. Finom és puha, a te fogad pedig már romladozik. Repült Treff felé a kacsa melle is. Az anvám nem tudta tovább nézni ezt a pogányságot, kitört. — Verd meg, ha rászolgált, de ne kegyetlenkedi. Azzal felkapta az asztalról a pecsenyéstálat és kirohant vele a konyhába. —• Mért sajnálod attól a szegény kutyától szólt utána az apám Becsületes lélek az, megszolgált érte! Ha nem fogad szót a vadászaton, lelövöm. Sápadt voltam, mint a halál, a megveretés nem fájt volna ennyire. Az apám, akinek ezen kivül semmiféle kegyetlenkedésére nem emlékszem, étéihez nem nvult, csak egymásután hajtotta fel a nohár borokat, simogatta Treff fejét. — Szegény örett állatom, látod-e. hogy mindig te jársz rosszul. Még ezt a kicsiséget is irigylik tőled. ...Hát a Te Deumokon kisírom magam, végigvéZékélék hosszai évtizedeket, még csak a számlám javára sem irom, hogy mennyit igyekéztem azóta magamon ls, mákokon is korrigálni egvetmást, odáig aZomban nem terjedhet az Rnkinzásom, hogy a sültkacsát szeressem. Se Péter-Pálkor, se máskor. Bob. A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA ii Unokavizit Jelige: Alomkép. Irénke ugy rontott be a nagyváros melletti fa* lusi kis ház hűvös szobájába, mint egy béklyójától szabadult csikó. Sapkáját a sarkig kitárt ajtó mögé vágta és akkorákat fujt a nagy melegtől, mint egy gőzmozdony. — Kezüket Csókolom! Kezüket csókolom! — kiéltosta lihegve és egy divatos tangó lágy dallamai közben körülpuszizta szüleit, majd Végigfeküdt a srzlonon, pihenve az autóbuszul fáradalmait. Apja, a község kovácsmestere homlokára féltólt szemüveggel al asztal előtt Olt, anyja pedig kötőjének félsnrkát morzsolgatta, mögötte állt. Irénke köszönését alig fogadják. Pedig ma volt az értetit/l kiosztás. Irénkét meglepi, hogy ötödikes osztályzata iránt semmi érdeklődést nem mutatnak. Rémülten néz szét. — Mi történt Itt, hogy igy hallgattok? » Kémleli az arcokat: mosolygunk derűsek. Baj nem lehet. — Beszéljetek hát: anyu, apu. Édesanyja töri meg a csendet. — Nagy újság van kislányom. Kláriéknak kisfia született... Most kaptuk a levelet. Ott van apádnál. Irénke az asztalhoz lép, felkapja a levelét és gyorsan átolvassa. — Éljen, éljen! — ugrándozik örömében, — Elmegyünk ngy-e hozzájuk? Anna néni jóváhagyása még alig hangzott el, Trénke már az ajándékszerzés után látott A padlásról előkerültek a régi babaruhák, fémtárgyak, gombok, színes kagylók, orr- és szem nélküli babák. A ruhákat kimosta, klVás&ltö, & többi éflcsem-bencsemeket gondosan megtörülgette. Mélyen elmefült at osztályozásban s csak édesanyja riasztotta fel álmodozásából, amikor megállt a fáskamra ajtajában: — Mit akarsz ezzel a sok nektek való játékkal? Hlseeh Kláriéknak fiuk van! Minek annak baba, meg babaruha-?! Irénke lesújtva érezte magát. Rohant a kocsiszínbe, a kertbe, ahol bodzafapuskát, furulyát, meg sipot csinált. A lekvárkavaróból kard. a szőlőkaróból meg paripák készültek. De a csákó sem maradhatott el, ami kitelt az elhasznált rajzlapokból. Anna néni megmosolyogta a primitív játékokat, de nem bírálta azokat. Szólt Irénkének, öltözzön gyorsan, mert a négyórás autóbu*s*al a váfosba mennek, a kis unokának bevásárolni. Percek múlva az üccán voltak Anna néni sohasem lépkedett ilyen büszkén, mint most. Ügy érezte. mindenki tudja a faluban, hogy ő most az unokáiának megy bevásárolni,.. Fél nyolckor már otthon Is voltak. Sok-sok Játékkal felpakolva E1«ker01t a többi közt egy pirosbojtár szattyánbőr topánka, egy gyapjú kabátka, meg sapka la, Jó lesz télire! — gondolta Anna néni, Gábor bácsi pedig, mig odavoltak, titokban felkutatta a szekrények ét és összeszedte a színes üvégsombokat, celluloid-legyezőket, meg különféle ártalmatlan csattokat. üítvszólván állandóan visszatérő téma volt az ujsrűlfttt unoka. Másnap ebédnél Anna néni tette fel a elvekben hevesen lüktető érzés feléink meredő talányát: — Vájjon kire hasonlít? Klárira vagy az ap|ára? — A szomszéd kakasára I — engedte el tréfáspn a szavakat a különben csendes, szótlan Gábor bársi, de majdhogy ki nem Jutott fejére a levesmerő kanálból. Ebéd után égy kis szundikálás a diófa alatt, később a meleg csökkenésével aztán lázasan csomagoltak, készülődtek késő estig a másnapi v'azásra. Lefeküdtek. Sohasem várták ilyen nehezen a reggelt. Gábor bácsinak szinte állandóan világított a pipája a kupak alatt. Anna néni a melegre panaszkodva, nem tudott aludni, még a hüvöses nyári éjszakában sem... Csak Irénke aludt. Sokat forgolódott ftgyati; fel-fel kiáltott, néha hangosan felkacagott, majd csititott valakit szelid, bársonyos hangon. Álmodott Irénke. Álmodott... Anna néni hajnali négy óra felé szunnyadt el, alig egy fél órára, de Gábor bácsi már a kertben volt. Rá 1« szólt, mikor összetalálkoztak: Ugy kiosontál a szobából, mint egy tolvaj! Irénke későn, hat óra felé ébredt. Kialudva érezte magát. Zúgott ugyan kissé a feje a furcsa álomtól. Reggelinél el ls mesélte. — . •. álmomban a Nyírségben voltam. Klári betegen feküdt ágyában, mellette kisfia, egy aranyos, drága teremtés. Piros volt az arca, kövér a karja, lába! Freskón sem látni különbet. Barna, göndör haja, kicsi, pisze orra, nagy fekete szemei szinte Világítottak. Mintegy igazi angyal! Diónyi öklével fenvegetett és belém csípett. Fehér szárnyaival takaródzott és huncutkodva odasimult anyjához... Szemei mosolyogtak, hangja csengett, mint a lant húrja... Bózsaszin, tűhegyes nyelvecskéjét öltögette ráim. Beszélgettem is vele . Mondtam: jön a nngyanva. meg a nagyapa... Szereted-e majd Őket? Szemel felragyogtak és vlcánkozva visszabujt anyja keblére... Anna néni elsírta mását a gyönyörűségtől, ölébe vonta IrénVe kócos fejét és leste minden szavát. Gábor bácsinak ls fojtoga'ta valami a torkát, mert pipakeresés űrügye alatt a szobába somfordált. Zsebkendőt vett elő, megtörölgette lopva a nedves szemelt, aztán férfias tartással visszament az 3. S zt 3 lll OZ — Sokat aludhattál kislányom, hogy ennyit álmodtál... De Anna néni sürgette Irénkét! _ — Tudta-e, hogy ki vagy te?