Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-22 / 164. szám

<* ryyi yonos Heresóval megmérgezte magát egy fiafalasszony (A Délmagyarország munkatársától.) Szombatra virradó éjszakán öngyilkosságot kísérelt meg Mészáros Józscfné 28 esztendős asszony, aki a Lőw Lipót-ucca 1. szátn alatt lakik. A férje napszámos. Mészárosné heresóval mérgezte meg magút Tettét hozátartozói rövidesen felfedezték és értesítették a mentőket, akik az asszonyt eszméletlen ál'Iaootban találták. A kezkórházba vitték, aho.1 gyamormosást alkalmaztak. Állapota változatlanul súlyos, életveszélyes. Mészáros Józsefné már régebbi idő óta emlegette, hogy öngyilkosságot követ el. Kihallgatni még nem lehetett, a rendőrség meginditotta a nyomozást. A rendőrség szombat ~tig a következőket állaritotta meg: Mészárosék egy hónappal ezelőtt esküdtek meg és néhány nap óta laktak a Lőw Lipót-ucca 1. szám alatti lakásban albérletben, ahol rajtuk kiviil még két nő is lakott. A házastársak között péntek délután verekedés keletkezett, mert az egyik nő elárulta a férjnek, horv a felesébe egy férfivel sétált. A férj emiatt felelősségre vonta a feleségét, majd megverte. flz iii fermésjelentés Budapest, julius 21. A földmüvelésügyi minisztérium termésjelentése szerint a buza minősége átlagban jó, sokhelyen igen jó. mennyisége gyenge, közepesnél rosszabb, országos átlagban 6.01 mázsa, őszesen tehát 16.5 millió mázsa búzatermés várható. A rozs terméskilásásai gyengék, holdankint 4.34, összesen 4.9 millió mázsa valószínű. Az árpában holdankint 5.11, összesen 4.3 millió mázsa várható. A zab közepesnél gyengébb, holdankint 5.40, összesen 2.1 millió mázsa termés várható. A tengeriből, burgonyából és cukorrépából jó a terméáskilátAs. 1 kg viránméz 1.— 1 kg akácméz 1.90 1 lfíer tányérka étolaj 1.20 NAGY ALBERT -nél Valéria tér. NYÁRI VÁSÁRUNK kém sBtt olcsű iraton MN i LEGOIUATOSABB lAiwti ís nroYi FORDŰRUHÁKAT fazonú s z i n ü minőségű a legkiválóbb „E L A S" minőséeben ki«,.Lu°L Saját fürdőruha gyártás. A NEMET SZELLEMI ELET VESZEDELME Irta TONELLI SÁNDOR Berlinben jelenik meg egy folyóirat, amelynek tudtommal Szegeden is vannak szép számmal előfizetői. A cime Auslese; tartalmilag a leghasznosabb nyomdatermékek közé tartozik, amelyeket ismerek. Egyetlen önálló sor nincsen benne, bőséges kivonatolása ellenben a világ minden részében megjelenő egyes folyóiratok cikkeinek. Éppen ebben van az értéke. Az ember, akiben megvan az érdeklődés a világ legkülönbözőbb jelenségei, eseményei és szellemi áramlatai iránt, lassankint elveszti az áttekintést a nyomtatott betű óriási tömege fölött. Útjában állanak a nyelvi nehézségek is, hogy mindent át tud jon tekinteni. Ezen vannak hivatva segíteni az olyan folyóirat-szemlék, mint az Auslese. Ilyen szemlék vannak Angliában és Amerikában is. sőt a franciák is kísérleteznek valami hasonlónak a kiadásával. Ilyen munkára azonban a franciák legkevésbé alkalmasak. Túlságosan egocentrikusak ahhoz, hogy értékelni és méltányolni tudják azt, amit mások a szellemi élet terén produkálnak. Ismétlem, az A u s l e s e az igazán hasznos időszaki nyomtatványok közé tartozott. Az értéket most sem lehet elvitatni tőle, pedig az utolsó hónapok alatt egy nagyon sajátsagos, bár érthető, szerintem azonban nagyon sajnálatos változás ment végbe az általa kivonatolt cikkek összeválogatásában. Előveszem az utolsó számokat és találok bennük ismertetést a pánizlám mozgalomról, a mozgás lényegéről, az élet lehetősegéről idegen égitesteken, a név-: magyarosításról, a méz alkalmazásáról az orvostudományban, a hormonok szerepéről a fa-i jok kialakulásában, a keresztény tudományról, a japán ipari forradalomról, a pontini mocsarak kiszárításáról, a Holt tenger körül létesített ipartelepekről, a régi görögök magánéletéről és még sok minden egyébről, — egyszóval találkozom benne a legkülönbözőbb témakörök-; kel, amelyek a mod«rii embt; t egyáltalán érdekelhetik. csupán hónapok óta nincs benne egyet:?; ckk, egyetlen so- a 'émet Vpoitu káról. Ha ennek a foWóiratnak az a lap jani akarná inegitélni az ember a világot, azt kellene feltételezni, hogy Németországnak vagy egyáltalán nincsen bein »iitikáia vagy kifejt annak a kasnak a feneke, amely a belpolitikát hordozza magában és a belpolitikai kérdések a feneketlen semmibe potyogtak ki belőle. *" Pedig hát a német belpolitikának éppen mostanában volnának némi érdekességei. Ezekrőí azonban a német lapok és folvóiratok őszintén nem Írhatnak, ami pedig külföldi folvóiratok— Tudta. Klári megmondta, hogy én az ő testvére vagyok, neki pedig nagynénje. Szólított is a nevemen. Parányi kis kezeivel ruhám fénylő üveggombjaival játszott. A hajamba dugta fejét és csintalankodva húzgálta. Ugy kacagott, szinte csuklott belé... Lehellete olyan volt, mint az enyhe napsütés. Meleg, tejszagu ajkának érintése minden csepp véremet mozgásba hozta. Karomra akartam venni. Szárnyait felborzolva, tiltakozott. De én leszorítottam és erősen magamhoz vontam . . Csókoltam hamvas arcát, a meleg karját, a lábait. De ő csak vicánkolt. Átöleltem a csöppséget és mintha összeroppantottam volna vad szeretetemben... Vállamra hajtotta kicsi fejét és elaludt... Nagyon mélyen elaludt. Nem is lélegzett... Viszszatettem anyja mellé, megfagyott mosolyával az arcán — és én vészesen felsikoltottam. — ... felébredtem ... Szivem nagyon hevesen .lobogott, furcsa érzésem volt. .. Sok szépet álmodtam anyukám, kár, hogy a vége elhomályosult. Irénke elszomorodott, de elhallgattak mindanynyian. Egymást vigasztalták később. A reggelizést befejezték és gyorsan felkészüllek, liogy a kilencórás autóbusszal, — a városon át — Idejében az állomáson legyenek. Anna néni régi, templomjáró, feketeselyem ruháját vette fel, fekete bortni kalappal. Álmatlanságtól gyűrött arcát kissé kipuderozta. Gábor bácsi hosszú, vádliig érő, esküvőjéről visszamaradt Ferenc József-kabátjába öltözött. Sovány arcával, alacsony termetével, nagy bajuszával ugy hatott, mintha képviselő fogadtatásra menne... Irénke halványzöld selyemruhát vett magára, sapkáját kacéran a fülére húzta. Egy kis rúzs is került az ajkra, — hisz vakáció van! — Sokszor belenézett a tükörbe és tetszett is magának. De csinos is volt "alóban. Majd egy órával előbb értek az állomásra. A »agy melegben Gábor bácsi egymásután szedte magába a fröccsöket. Mire a vonat elindult, alig lehetett ráismerni. Az otthon komoly, csendes családapa ezúttal sokat tréfálkozott. Még szivarokat is «etil Hát csak nem Dioái, mikor unokavizitbe megy!... Telt az idő s az utasok jól mulattak Gábor bácsi csendes humorán, de így is este hat óra lett, mikor befutott a szuszogó kis mozdony a nyírségi kis állomásra. Gábor bácsi még az állomáson is elemében volt. Folyton mókázott. Az összes csomagokat felnyalábolta. Éppen az utolsót akarta a hátára akasztani, amikor az utasforgalomban egy kéz gyengéden visszahúzza azt. Hátranéz, — a vőm uram volt. a helyi takarékpénztár főtisztviselője. Az öröm teljes lett. A mama és Irénke üdvözlik a rokon', kiki a maga módja szerint. A vő komoly, mosolynélküli arca fel sem tünt nekik. Hisz mindig ilyen mióta csak ismerik Még Gábor bácsi bonzü tréfáin sem mosolyodik el— Vár a kocsi ránk — szólal meg fagyos egykedvűséggel a vő — a csomagokért majd beküldőm a kocsist. Aztán egy pár közömbös kérdés és feleTe! Megállapították, hogv ma még melegebb van. mint tegnap .. Kocsiba szállva, a kis unokára és Klárira terelődött a szó. Szinte egyszerre kérdjék: — Hogy van Klári? Hogy van a kis unoka ... A kis csöppség ... — Köszönöm ... Jobban .. Tűrhetően . A válasz enyhe megnyugvást keltett. De a kérdések tovább röpködtek a vő fe'é A diplomatikus válaszok meg vissza. Már a házhoz közeledik a kocsi, mikor a mama egy fogós kérdést te'sz Fel: — Sir-e sokat a kicsi? A vő lekapja a .'ckin'etét a mama derűs arcáról és az útszéli árokra mered. Nem mer felnézni. Két tenyerébe temeti az arc*t é« másodpercekig hallgat. Anna néni összerezzen és nyomatékkal megismétli a kérdést: — Sir-e sokat?... A vő hangja a fuldoklásból tör fel. — Bizony... már ... nem... "A házhoz értök. Kiszállnak. Irénke és Gábor bácsi a kocsi zörgéstől ne<m sokat hallottak a beszélgetésből, csak "Ajma néni támolygó lócíeire figyelmesek. — Mikor? — szól a vő felé; alig hallhatón. — Ma délben egy órakor... Anna néni fájdalmasan felzokog. — Az én kicsi unokám! Istenem, Istenem!... Lehorgasztott fővel indulnak a házba. Gábor bácsi és Irénke is könnyezve lépkednek, alig hisznek a valóságnak. A szobaajtó nyitására a betegen fekvő Klári felemelkedik az ágyból. Meztelen két karját feléjük1 tárva, testben-lélekben összetörve, fogadja a szüleit. A divánv közenén fekszik dermedten, letakarva, a kis unoka. A ravatalozót várják. Anna néni felemeli a takarót. Ott feküdt üvegesedett szemekkel, ajkára fagyasztott mosolyával a' gyermek ... Karjai nem nyiltak köszöntőén a nagyanya, nagyapa felé Szárnyain a lelke suhant el örökre . De itt maradt a kicsi, hideg test * a töméntelen szomorúság. Selymes fekete hajának' gyürüi megmerevültek piciny fülei körül .. Kéktarjagos lábaira nem kell már a piros topánka ... Anna néni remegő ajakkal, kisirt szemekkel nézte a gyermeket. Gábor bácsi és Irénke a fájdalomtól már hangot sem tudtak adni. A nagyanya megsemmisülve az élettelen testre roskad — Kicsi fiam. drága bogaram !... Szólj !. . fin vagyok, a nagyanyád... Csak a hangodat hallanám! A ravatalozók megérkeztek s a másik szobában állították fel a világoskék katafalkot. Koporsóba tették az alig kéthetes Sándorkát... Az elkülönítés kissé megnyugtatóan hatott. A szülők is Klári ágyához ültek. Simogatták szeretettel. Sirva panaszkodott Klári: — Éreztem ösztönösen, hogy valami baj ér. Rosszat álmodtam az éjszaka ... A kisfiam reggel bággyadt lett és délben egy órakor... Befejező szavait már párnáiba sírta bele, amely nedves volt a szapora -könnyhullajtástól A másnap délutáni temetésre Klári nem mehetett el. Csak a szomorú apa, a még szomorúbb , »agyszülők. _ Ilénky meft a résza&es szomszédok,