Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-15 / 158. szám

8 OPtlvf AG7A ^Opw. SP 1934 iulius 15: Nyári tüll- és batisZtfÜZÖk KISSES Paulusznál Kelemen-u. 7. Az egyik volt az árumegailíipitasi jog. Minden portékát, amelyet akár hajón, akár tengelyen szállítottak Németországból Bécsbe, vagy megforditva, Bécsből Németországba, Kremsben ki kellett rakni és az ottani polgároknak kellett először felkínálni megvételre. A másik két jog az* volt, hogy a kremsi polgárok megakadályozhatták, hogy városukban sört főzzenek, vagy oda idegenből bort vigyenek be. Krems ugyanis Alsó-Ausztria szőlőtermő vidékének egyik központja s ez a két jog az ottani szőlőtermelők és borkereskedők erdekeinek megvédését célozta. A két utóbbi jogot, mikor neki elmondtam, Wolf Miksa harátom igen melegen helyeselte, Hogy a jogok adományozása pontosan igy történt-e a históriában, nem tudom. Amit elmondtam ugyanis, azt nem valami oknyomozó történelmi munkából meritetlem, hanem egy igen barátságos kremsi öregebb úrtól hallottam, akivel a Triebeilen ismerkedtem össze, mikor Kremsbc mentünk a fiammal, aki az ottani piaristák internátuiában fogja a két nvárí hónapot tölteni. CHogv félreértés ne essek, elárulom, a Triebeil nem valami hegvrciics. hanem n Triebwagen-Eflzúg rövidítése. Igv hivják most németül a motorvonatokat.) Az öregúr hivta fel a figyelmemet a kremli Steiner-Tor felírására is, amelv igy kezdődik: „L a d i s 1 a u s r e x H u n g a r i a e." Sa jnos, a további szöveget nem tudta, én ncdig, mert kissé magasan volt a szememnek, nem tudtam kibetűzni, i AH öresur-egyébként valami nyugalmazott mérnökember volt, aki Kremsben telenedett meg, és ott bortermeléssel foglalkozik. Htközben pontosan kikérdezett, hogv honnan jöttünk. mi járatban vagvunk s mikor arról értesült. hogv a fiam este már bent lesz a piaristáknál. én pedig magam maradok, nvombnn meghivott, hogv vacsorázzam az ő társaságában. ugyanis agglegény és van ogv vacsorázó asztaltársasága egv kremsi vendéglőben. Este félkilenckor el ión értem a szállodába és löll«ük az estét együtt. Tgv is történi és mondhatom, hogv soha jobban egy osztrák, kisváros társadalmi életét, minden vonatkozásában, összes pletykáival egyetemben, env este nem ismerhettem volna meg, mint ebben a tíztagú asztaltársaságban. Hozzátartozik a történethez még az1is, hogv a vendéglőben az én invitáló gazdám borát mérték s a bort ő rendelte és nem engedte fizetni. Amennvi kárt én a borban teszek bizonvára nem érezte meg. Nagvon érdekes volt ellenben a vendéglő. Kremlben a főucca házainak nagyon keskenv az uccára néző front juk. Ez még a középkorból van igy, mikor a várost falak vették körül és szűkre kellett szabni a telkeket. A vendéglő egy régi ház befedett udvarán volt, ahova tgy bolthelyiségen keresztül lehetett bejutni. Az egyik belső bolthajtásos helyiségben felhívták a figyelmemet két régi falfestményre. Az egyik képen lovaktól vont szekéren hatalmas hordó látható, a feneke be van ülve, csorog belőle a bor s az uccára kifolyt bori hason fekvő emberek szürcsölik. A kép alatt gót betűkkel szöveg. amely igy kezdődik: ..Die Hungern brachten Wein' nach Chrembs." Állítólag a képnek a története az, hogy mikor Frigyes császár privilégiuma kezdett feledésbe merülni, egy vállalkozó megpróbálta, hogy magyar bort vigyen Kremsbe. Á kremsi bortermelő polgárok emiatt fellázadtak és beverték a hordó fenekét. Mikor azonban a bor kifolyt, bortermelő szivük sajogni kezdett a drága nedűért s nehogy kárba vesszen, lehasaltak a földre és megitták maguk. A másik hasonlóan épületes képen landsknechtek pikákkal és egyéb fegyverekkel a dominikánusok ma is meglevő lépcsőjén kergetik a kremsi asszonvokat, akik meg akarták akadályozni, hogy férjeik velük, a császár katonáival egvűtt igyanak. Az egyébként nagyon kellemesen eltöltött este után! amelyen meggyőződést szerezhettem, hogy az én derék kremsi osztrákjaimon valóságos lelki megkönnyebbülés vett erőt a német események nyomán, minthogy ezekkel látták igazolva az osztrák politikát, másnap átsétáltam Steinbe, amelyet Kremstől csak az u n d választ el. A sétának a célja az volt, hogv megnézzem a közénkori gótikus templomot, amelvben az előző heti horogkeresztes robbantás helvrehozhatatlan károkat okozott. Azok megnyugtatására, akik félnek ezektől a horogkeresztes robbantásoktól, amelyekről kéthárom héten át majdnem naponta lehetett olvasni az uiságokhan. megirhatom. hogy ezeknek csak tüntetés, sok ecetben pedig igen éretlen tüntetés volt a céliuk és emberéletben seholsem okozlak kárt. Mnidnem mindenütt tempirozott petárdákat robbantottak, olvan időpontokban, mikor a publikum nem járt a robbantás szinhelvén. A petárda, amelyet egyik éjszaka Steinben robbantottak fel színién csak iiesztésre volt szánva. A kövön, ahol elhelyezték, szinte annvi nvoma sem maradt, mintha valami maró folyadékot öntöttek volna ki. A légnyomás ellenben mind betörte az ódon templomnak a tizenötödik századból való üvegfestményeit. Alig egy-kettő maradt meg belőlük ott, ahol az oltár, vagy valami kiugró disz felfogta a detonáció erejét. Ezt a kárt semmiféle módon helyrehozni nem lehet. Ha már erről van szó, meg lehet említeni a horogkeresztes ifjúságnak még egy egészen különleges robbantó mulatságát. Nem valami gusztusos ugyan, de hozzátartozik napjaink történetéhez. Számtalan helyen apró petárdákat helyeztek el szállodák, vendéglők és kávéházak félreeső helyiségeiben és szétlőtték a levezető készülékeket. A Neue Freie Press e mult csütörtöki számában mulatságos ulalás olvasható ezekre a robbantásokra. A ká_ vésők céhét valami régi császári pátens jogosította fel. ho^y helyiségeikben kávét és teát szolgáljanak fel, ott a vendégektől kártyaés egyéb játékpénzt szedhessenek és nekik a társas dohányzásra alkalmat adjanak. Ennek ellenében a kávésok céhét a pátens arra kötelezi, hogy helyiségeik tartozékait a szükségben szenvedő emberiségnek rendelkezésére bocsássák. Ez a pátens még ma is érvényben van. A Presse emiitett száma azl közli, hogy az alsóausztriai kávésok beadvánnyal fordultak az országos kormányhoz, hogy mentse fel őket az utolsó kötelezettség alól, mert ha válogatás nélkül mindenkit be kell engedni helyiségeikbe, nem tudnak védekezni a robbantások ellen. Most egyébként mindenki arra számit Ausztriában, hogy a német események nyomán a józanság fog felülkerekedni. Különösen az osztrák légió sorsa hatott Ausztriában igen kijózanitólag. Azok, akik abban a reményben szöktek át Németországba, hogy a horogkereszt mozgalma előbb-utóbb Ausztriát magával ragadja s akkor ők kerülnek odahaza vezető állásokba, csúnyán csalatkoztak. A Röhm-eset után a német kormány az osztrák légiót először Coburg környékére internálta, azután feloszlatta. Németországban ezek a szerencsétlenek elhelyezkedni nem tudnak, Ausztriába pedig, legalább egvelőre, vissza nem térhetnek. Hogy mi lesz velük, senki sem tudja megmondani. Steinnek különben a templomon kívül, amelynek üvegablakai most barbár pusztítás képét mutatják, két neveztessége van. Az egyik Ausztria legnagyobb fegyintézete, amelyet a néphumor steini egyetemnek keresztelt el. A másik magvar viszonylatban nevezetesség. helyesebben különlegesség. Egy vendéglő a Dnnasoron. a „Zöld koszorúhoz" címezve. A tulajdonosa Johann Cserzv, aki azonban nem tud magyarul. Akit Steinbe visz a véletlen, inkább hozzá térjen be egy pohár borra, semmint akaratlan hallgatónak iratkozzék he a steini egyetemre. A vízumon mintha az aláírás hamis is volna. Biztosan valutát akarsz sibolni. Állj csak félre, majd később alaposan szemügyre veszlek. Gondolod, hogy mn olyan könnyű a pokolba beju4ni! Persze most minden csirkefogó, ha nem kap munkát, vagy télen fázik és éhezik, egyszerűen fejest akar hozzánk ugrani a Margithidról, vagy egy adag ciankállval sietteti az idevezető útját és azt hiszi, hogy majd adunk neki lakást, foglalkozást és még fűtünk is rá. Szépen ! Csak a régi jó időkben volt olyan kellemes meleg hely a pokol. De most, amióta a külföldi szénre behozatali engedély kell... Dohogott még tovább Cerberus, én azonhan nem hallgattam rá. Félreálltam és egy óvatlan pillanatban beosontam a kapun. Az őrtálló ördögök azt hitték, hogy rendben van a szénám és vittek egyenesen Minosz elé, hogy megkapjam tőle a pokolbeli beosztásomat. Szigorú arcoal fogadott a hatalmas biró. -j- Mondd meg nevedet és sorold el röviden érdemeidet, amelyek alapján beosztásodat kéred. — Diopolusz a nevem. Szirakuzában éltem hetven évig, mint orvos. Adómat pontosan fizettem. Jegyeztem sok hadikölcsönt dicső Uadriánusz császárunk felhívására. A ssegénveket ingyen gyógykezeltem és egyébként is sok jót tettem. Halálom után kétezer évig még a földön bolyongtam és sok embert sok botorságtól visszatartottam. Méltón kérem tehát, hogy az örökkévalóságot mint magánzó tölthessem el az eUziumi mezőkön. — Diopulosz fiam, kívánságod nem méltányta.lan. Hnnem annyian vagyunk már itt, hogy a legjobb akarat mellett sem tudok neked érdemeidhez méltó helyet szerezni. Aztán hiába! Bármennyire is megtiltotta felséges parancsolóm, Plútó, hogy protekciót nem szabad tekintetbe venni. Bizony, bizony ilyen derék embernek, mint te vagy, szigorú titoktartás terhe mellett elárulom, hogy sokszor nem lehet visszautasítani egy-egy befolyásos ur ajánlólevelét, ugy hogy az eliziuml mezőkön nemcsak Szóion, Plátón, Sokrátész árnyai lebegnek, hanem ott imbolyognak hírhedt uzsorások, sikkasztók, pénzhamisítók, gangszterek árnyai is. Már előterjesztettem felséges Plútó uramnak, hogy az Eliziumból az oda nem való elemeket B-listára helyezzük, de egyelőre nem tudjuk őket hová helyezni. Igy hát várnod kéli néhány ezer esztendeig, míg egy hely megüresedik. — Derék Minosz, mindig szerény voltam. Megelégszem hát, ha az Elizíum helyett a Tartaruszban adsz beosztást. Tegyük fel, a Sziszifusz kőszállító részvénytársaságnál akármilyen alantas munkát is szivesen végeznék. — Csakugyan oda korábban sok segéderőt osztottam he, akik segítsenek a részvénytársaság alapitójának a köveket az ottani hegy túlsó oldalára átvinni. Csakhogy ujabban az üzemet racionalizálták és hála a technika legújabb vívmányainak, sikerült az összes sziklákat a hegyük keleti oldaláról a nyugati oldalára áthengergetni. Most ott vannak a sziklák a nyugati oldalon és kellő foglalkoztatás hiányában a részvénytársaság leállította az üzemét, a munkásokat elbocsátotta és kényszeregyezséget kért. Sőt maga az igazgató, Sziszifusz nr nemrégiben itt volt könyörögni, hogy szerezzek neki legalább egy ötven pengős állálst, miután évezredes foglalkozását elveszítette. Szóval, láthatod, hogy semmit sem tehetek az érdekedben. — Ha talán valami fűtői állás mégis akadna számomra... — Bizony fiam, evvel is lehetetlent kérsz. Hallottad már bizonyosan, hogy a szénnel nagyon takarékosan kell bánnunk, de meg aztán munkakeresőknek nem adunk letelepedési engedélyt, mikor a törzsökös lakósokat sem bírjuk foglalkoztatni. Csak kéjutazók lesznek itt szivesen látva, akik költenek, nem pedig munkakeresők. Súgva még hozzátette. — Próbálj valakitől ajánlást szerezni. Talán mégis tehetek valamit érted. Majd hangosan kiáltotta. — ördögök, vigyétek vissza ezt a pasastl Erre két hárpia megragadott (az egyikben az anyósomra ismertem) és vittek ismeretlen utakon. Pár perc múlva ott találtam magam az Etna tetején, ahonnan nekiindultam az alvilági útnak. A tisztelt társaság hivására megjelentem és elmeséltem szenvedéseimet Amint méltóztatnak látni, szellemnek lenni ma nem olyan könnyű dolog, mint régebben volt. Hisz protekció nélkül még a pokolba se birunk bejutni! Azt is bizonyára meg méltóztatik érteni, hogy megcsömörlötteim már a földi dolgoktól és bármilyen szerény állással megelégedném az alvilágban. Csakhogy ehhez ajánló levélre volna szükségem Minoszhoz. Mivel pedig földi halandók közvetlenül nem levelezhetnek az alvilági hatalmasságokkal, kérem az ittlevő államtitkár urat, ugy irja meg levelét, mintha az Operaház igazgatóját kérné meg arra, hogy a beszédemet közvetítő médiumot, Lenge Angélát szerződtesse görlnek. Az sem baj, ha Charon részére az átszállítás diját mellékeli. lehetőleg nemes valutában. Használjon villanytűzhelyet a külvárosban. mert tisztaságot és kényelmet jelent, - Gázgyár.