Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-15 / 158. szám

T954 fuTiua 15: Df?CMAG7AROR*?ZíSn 9 Háború és béke Irta CSEKEY ISTVÁN Most husz esztendeje kezdődött az a világégés, melyhez foghatót mindeddig nem látott az emberiség. Akkor dördült el az első lövés, melynek fejedelmi áldozatai voltak és lángba borította az egész világot. Sohasem fogom elfelejteni azt a forró vasárnapot 1914 junius 28-át irtunk. Előtte heteken at dermesztő szélcsend ülte meg a világot. Jól emlékszem ezekre a napokra, amelyek viszont a legnagyobb eseményt jelentették az én kis világomban. Junius 10-én került bele a világsajtóba, hogy a trónöröklésre vonatkozó kutatásaim közben az Országos Levéltárban ráakadtam az 1722—23. évi országgyűlés irományai közt a magyar pragmatica sanctiót is tartalmazó 1723. évi törvénycikkek eredeti kéziratos példányára, amelyet kétszáz esztendőn át elveszettnek tartottak. Az akkori miniszterelnök, gróf Tisza István elnöklete alatt egy bizottság alakult, hogy 1923-ban nag ygyujteményes munkában örökítse meg a Habsburgok női ága Magyarországon való trónra jutásának kétszáz éves emlékét. Mint e bizottság tagja egész csomó bel- és külföldi levéltár átkútatásara kaptam megbízást. így kerültem Pozsonyija, ahol a városi, vármegyei és főként a grof Pálffy-féle szeniorátusi levéltár munkánkhoz a legbecsesebb anyagot tartalmazta. 1914 junius 28-án azonban, vasárnap lévén, a vármegyei főlevéllárnok kivitt Hainburgba, az alsóaüsztriai határmenti városkába és éppen annak cukrászdájában ozsonnáztunk, amikor hire futott, hogy szerb bérencek Szarajevóban kioltották a trónörököspár életét. Valami, fagyos hullám járta át a lelkünket. A háború első lehellete szántott végig bensőnkön. Nem akartunk hinni a valóságnak, csak akkor, amikor a Bécsből Pozsonyba igyekvő hajón már megjelentek a lapok különkiadásai. Azon tétováztam Pozsonvban, folvtassam-e utamat nyugat felé. Valami tudatalattiság gondolkodóba ejtett, hogy a trónöröklési rend ily hirtelen változása mellett ugvan aktuális lesz-e még 1923-han a mi munkánk ... Hisz egy esztendővel azelőtt Nyugat-Európából hazatérve 1913 szeptember 14-én szószerint mondottam akadémiai beköszöntőmben az ifjúságnak: „Juventus ventus !... Az if iuságé a jövő. azé az ifjúságé, amely mosl hordja becsületes munkával a téglát s veti alapját később születendő századoknak. Jól vigyázzunk, Uraim, talán sohasem volt jól vértezeti magyarokra annyira szükség, mint lesz a mi életünk delén, amikor eselleg az idők feltartóztathatatlan haladása uj változásokat hoz létre KözépEurópa térképén." (Kecskeméti Lapok 1913 szeptember 15-i szám.) E jövendölés hamarább és rikítóbb színekkel következett be, mintsem elménk álmodhatta volna. Saslelkünknek, a magyar géniusznak, börtönévé vált a magyar róná, melynek peremére idegen festésű oszlopokat raklak. Szellemi és anyagi kulturánk végveszélybe jutott. Hazánk ezeresztendős testéből idegen zsoldosoknak fizettek pribékdijakat. Európa térképét újra festették a nemzetiségi kérdés megoldására való törekvés hangzatos jelszava alatt, a valóságban azonban a maguk kicsinves, önző, bosszúálló és igazságtalan célkitűzéseit valósítva meg. Jól megalapozott gazdasági egységeket apró államokra tagoltak! A boldog békevilág gazdasági jóléte helyébe győzőre és legyőzöttre egyaránt elszegényedés, nyomorúság, pangás és bizalmatlanság szakadt, anielv példátlan világválságként nehezedik minden egyes emberre. A nemzeti kisebbségi kérdés nemhogy megoldódott volna, de százszorta rosszabb lett, mert egy Elzász-Lotharingia helyett négy szakadt a vérző Európa nvakába. Valamikor a csehek nagy történetírója, Palacky, mint az ausztroszlávizmus képviselője hirdette az egyik pánszláv kongreszuson, hogy ha Ausztria nem lenne, meg kellene azt alkotni. A világháború után pedig, melynek meginditói közt sokan éppen a pánszlávizmust tartják a legerősebb tényezőnek, az utódállamok nemhogy kiküszöbölték volna Ausztria áldatlan nemzetiségi bajait, de egyenesen hatványozták, amikor mint tarka nemzetiségi államok a legnagyobb politikai nehézségekkel küzdenek é" kisebbségeiket az állami jogparancs jogszerű mezébe öltöztetett legigazságlalanabb nyelv-, iskola- és birtoklörvényekkel valósággal kárhoztatják. Most pedig, amikor végre odáig jutott volna a világ, hogy — miként a napoleoni háborúk után a bécsi kongresszus — újból rendezze Európát és a békeparancsok igazságtalanságait némi határkiigazitásokkal enyhítse, az emberiséget pedig egy eljövendő még nagyobb kataklizmától a leszerelési kérdés megoldásával megmentse: akkor kitűnt, hogy mindez ma még csak hiu álom. Voltaképpen csak a nagy háború egyik fegyverszüneti intermezzójában élünk. Az eredménytelen konferenciázásjok után vadabbul fegyverkeznek az államok, mint valaha. A békediktátumok vérlázító igazságtalanságai pedig egy talpalattnyi föld visszaadásával sem hajlanrlók jóvátenni. Ugyan hová tájékozódjunk mi maroknyi magyarok, amikor nagv barátaink, Mussolini és az angol képviselők, biztatására ugy tűnt fel, mintha belátható időn belül tárgyalásokra kerülhetne a sor? ... Most pedig a grandé n-ition külügyminisztere elházal balkán. CyPAefye* rioipfunjcixmié tbtkaa, NI VE A, NIVEA-CRKME: P —.50—SÜNIVÉ A-OLAJ: P —.90—3.S0 Bcleradorí fegyésiefI Gyár KI. Budapcsl VII. ellenségeinkhez, uj háborús komplottot sző «L lenünk a szovjettel és Angliával és nyiltan be-» lekiáltja a világba, hogy a revízió gondolata a legnagyobb őrültség, amelyet Franciaország meg fog akadályozni. Jól jegyezzük meg Barthounak ezt 3 kiáltását, aki tudós akadémikus létére nem re*» lelt a mi kárunkra még történelemhamisitást sem elkövetni, hogy meg tudjuk majd állapítani a háborús felelősséget, ha husz év útin ismét fellángolna az emberiség legnagyobb szé. gyenének, a háborúnak mindent elpusztítással fenyegető zsarátnoka. ElőfesJett és előrajzoK kézimunkák „ mélyen leszállított árbanf Horgol« cérnaUexiyUU nagy v á I as * ié U b a n. Fischer „KÉZINUNKHHMZ" Kölcsey u. A világ minden táján tanácskoznak a nők Genfben az önálló hivatásu asszonyok, Budapesten a kenyérkereső nök ankéteztek— Követelem a munkajogokért — Egy magyar n6 indítványa Genfben A nőkérdés problémakörében élünk. De ez a nőkérdés már kinőtt a régebbi értelemben vett nőmozgalom kereteiből, a gyűjtőfogalom lényegesen és lényegében átalakult. A nőkérdés ma öszszefiigg a gazdaságpolitikával, a társadalmi kérdésekkel, a családalapítás lehetőségeivel, a gyermekkel a végső fokon bele tartozik a megoldásra váró nagy nemzeti ügyek közé. Az a szempont, hogy a nők egy részének a leépítése — mert hiszen csak erről lehet szó, — és a női munkának a köztérről való leparancsolása fogja megszüntetni a munkanélküliség okait egyes foglalkozási ágakban, merő ábránd, szük látókörű elgondolások fantázia világában. Lehet, hogy ilyen módon néhány férfi álláshoz fog jutni, de ez épugy tüneti és részleges megoldása lesz a kérdésnek, mint ahogyan a munkanélküli nagy tömegeken sem lehet a szegényügyi igazgatás primer eszközeivel hathatósan segíteni és mint ahogyan sok más megoldásra váró égető problémát is, csak a szociálpolitika kipróbált eszközeivel lehet enyhíteni oly módon, hogy a gyógyítás uj sebeket ne ejtsen. Ugyanakkor, amikor az egész világon a női munka ellen irtó hadjárat indul. Olaszország a női munka védelmére kel és olyan törvényeket a^ot — ma! —, amely nemcsak, hogy a férjes nő munkavágyait nem csökkenti és a g-.izdasági életben amúgy is nehéz küzdelmét nem fokozza, hanem egyenesen védelmébe veszi a dolgozó anyát és gyermekét. És ebben az intézményes gondoskodásban nemcsak a munkásnő részesül, hanem a polgárasszony is, amennyiben ott a foglalkozási kör veszélyeztetése vagy elvesztésének félelme nélkül köthet házasságot a dolgozó leány. Sőt fokozottabb állami védelemben részesül. A „Carta del Lavoro"-nak kiegészítő résBd azok a szociálpolitikai rendszabályok, amelyele Olaszországban a munka alkotmánya megszerre* zése óta létesültek és ezek között is jelentősek a mnlt hónapban kibocsájtott rendelkezések, amelyek a gazdasági verseny leggyengébb egyedeit a dolgozó nőt és gyermekét, a nemzeti védelem központjába állítják. Junius végén az önálló hivatásban működő nők. — az International Federation of Business and Professional Women —, elnöki tanácsülésre itt össze Genfben. Magyar részről Zsigmondy Teréz, a magyar alakulat főtitkára vett részt. A kitűnő főtitké» nem kisebb indítványt tett, mint azt, hogy a szövetség nemzetközi irodáját, amely eddig Gentben volt, Budapestre helyezzék át és hogy a jövő évi világkonresszust Budapesten tartsák meg. Az BH ditványt — a lapok hirdadása szerint —, a tagoK nagyrésze kedvezően fogadta és e kérdésekben most már végső fokon a gazdasági bizottság fqg dönteni. Amennyiben ez a javaslat megvalósul, ugy Zsig» mondy Teréz nemcsak a magyar nőmozgalmat kötelezte nagy hálára, hanem a magyar idegenfor®»" lom propagandáját is,tekintve ,hogy ahol a szövetség irodája működik, oda állandóan a világ minden tájáról érkeznek a „Federation" tagjai éc azok barátai. Ugyancsak Genfben a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal jelenlegi tanácskozásain 6 különböző, <ÍB nőkkel összefüggő kérdést tárgyalnak. Erre a kö» rűlményre a hivatal a jelenlegi ülésszak megkev dése előtt felhívta a résztvevő államok figyelmét amelynek következményekép 12 ország 15 női képrendkívüli ¥ fmTIft IMDF vásáriási alkalom ^w*»« (Tisza szálló mellett) Fiirdőtrikók, pulloverek, harisnyák rendkívüli olcsó áron.