Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-15 / 158. szám

TQ54 fulius T5: DPCWA"G7ARORS7»G 7 Csanádmegye tiltakozása Barthou történelemhamisitása ellen (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Csanád vármegye kisgyülése szombaton délelőtt rendkívüli ülést tartott F á y István főispán elnöklete alatt. Az ülés legfontosabb tárgya vitéz Purgly limit és 22 társának indítványa volt Barthou balkáni nyilatkozatai ügyében, „amely nyilatkozatok ellenkeznek ezeréves történelmünkből fakadó igazságunkkal, jogainkkal és sértik nemzeti önérzetünket nemcsak a magyar ezeréves történelmi határunkra irányuló jogos célkitűzéseink ellen irányultak, hanem még a békeszerződésben lefektetett jogaink megvalósulásába vetett hitünket is megdönteni igyekeztek". A vármegye kisgyülése megállapítja, hogy az országos közvéleménynek ad visszhangot, amikor reámutat arra, hogy ez a nyilatkozat meghamisítása az európai történelemnek. A kisgyűlés éles vitát kiváltott másik fontos tárgya a makói főszolgabírói hivatal tatarozása, ilietve újjáépítése tárgyában tett alispáni előterjesztés volt. Tarnay alispán reámutatva a száz évvel ezelőtt épült elhanyagolt főszolgabírói hivatali épület rozoga és egészségtelen voltára, javasolta annak teljes újjáépítését, ami 17.000 pengő költséget igényelne. Ezt az összeget a törvényhatóság külön megterhelése nélkül ugy tereintenék elő, hogy a vármegye költségvetésében bennhagynák azt a különböző megszűnő tehertételt, amely hat éven keresztül egy állami adósság törlesztésére szolgált. Megemlítette még az alispán, hogy az államépitészeti hivatal véleménye szerint 7000 pengős tatarozási munkával is műszakilag megfelelő állapotba volna hozható az épület. Hervay István, majd Szöllősy Jenő emeltek szót az alispáni újjáépítési javaslattal szemben a tatarozás mellett. Szöllősy szerint a mai gazdasági helyzet nem alkalmas évtizedek mulasztásainak helyrehozására s elérkezett az ideje az önkormányzati terhek leépítésének is. Szerinte a kérdés legegyszerűbb megoldása volna, ha a főszolgabírói hivatalt a vármegyei szárnyépületben helyeznék el, ahol most nem hivatalos szervek részére is jut helyiség. Ráth József a kérdés alaposabb kivizsgálására bizottság kiküldését javasolta, a kisgyűlés többsége 4 szavazat ellenében az alispáni javaslatot fogadta el és azt terjeszti a hétfői közgvülés elé. Ver tán Endre özvegyéneik és elvált első feleségének nyugdijmegállapitás iránti kérelmét tárgyalta még a kisgyűlés s elhatározta, hogv az özvegy részére eső törvényes járandóság 60 százalékának folyósítására tesz javaslatot addig, amíg a közigazgatási biróság végérvényesen eldönti az elvált első felesé? ígénvjogosultságának kérdését. «MAAAMMMMtMMfWmMlMMMInMtMt**/*******!^**^*********^^ Igazi kiárusitási árak a Fchcrccgf óMás Boros-cég Nyári Vásárán Tennlsz zokni hibátlan Műselyem fér!?zokni hibátlan Tölcséres női kezlyü Női csikós nadrág IIfíS nyilas és sima hibátlan jm 0% N01 harisnya 186 Matt női harisnya 153 Műselyem harisnya —"fig azsuros, kis hibás Haccó n jn strapa harisnya — >oO MM* OSZTRÁK MOZAIK Irta TONELLI SÁNDOR Bécsnek a Cobenzl olyanfajta nyári kirándulóhelye, mint Budapestnek a Svábhegy. Ausztriaban járt magyarok ma;,d mind ismerik, felesleges volna számukra felfedezni. Kávéházának terraszáról gyönyörű kilátás esik a néhai császárvárosra. A mult hét folyamán, hog ya kisebbik fiamat vittem Ausztriába német szóra, mi is odafent jártunk egy délután. Leültünk a kávéház terraszán és a szemben levő pázsitos hegyoldalon a szemünkbe ötlött egy irtózatosan nagy — horogkereszt. Lehetett az átmérője vagy tiz méter; valaki — valószínűleg ismeretlen tettes, — ekével szántotta bele a hegyoldalba. A hatóság, minthogy Ausztriában tilos a horogkereszt, el akarta tüntetni a nemzeti szacialisták jelvényét és egy másik ekével négy kockára osztott négyszöget csinált a horogkeresztből. Az első eke azonban vagy mélyebben szántott, vagy más időjárási viszonyok között történt a két szántás, az eredeti norogkereszt megmaradt feketének, a hozzászántás pedig csak szürkés nyomot hagyott maga után. A tüntető horogkereszt igy a hatósági beavatkozás dacára változatlanul ott díszeleg a kávéházzal szemben levő hegyoldal füves lejtőjén. Ott, ahol a Dunának ausztriai szorulata, a Wachau kezdődik, festői szépen fekszik két középkoriasan ódon városka, Krems és Stein. A ket város teljesen össze van nőve egymással, de polgárainak lokálpatriotizmusa eddig megakadályozta, hogy formailag is egyesüljenek. Ausztriában az a mondás jár ja erről a két városról, hogy csupán az u n d választ ja el őket egymástól. Annak idején, mikor Mátyás király haddal foglalta el III. Frigyes császártól AlsóAusztriát, Bécstől eltérően, amely csak lanyhán védekezett az ostromló magyar hadsereg ellen. Krems ameddig csak lehetett, kitartott a császár hűségén. Jutalmul ezért Mátyás halála és a császári uralom visszatérése után Frigyes három jogot adományozott Krems városának. A DELMAGYARORSZAG NOVELLAPÁLYÁZATA 9 Diopolusz vándorlása Jelige: „Síyx." A társaság a dus lakoma után átvonult a szalonba, ahol Lenge Angéla, egy platinaszőke hajú, sápadt arcú fiatal leány volt a médium. Az ülésvezető alig, hogy rámeresztette szúrós szemét és megfogta pulzusát, Angéla hátradőlt székében s megkezdte a beszédét a lelkiismeretes gyorsírói [feljegyzések szerint a következőképen: Földi nevem Diopulosz volt. Éltem Szirakuzában, a nagy Hadriánusz császár idejében. Mikor befejeztem földi pályafutásomat, mint Zeusz és Pluto hívőjének le kellett volna szállanom az alvilágba. Ámde az Olimpusz istenei megengedték nekem, hogy lelkem tovább bolyongjon az élők között és csak akkor szálljak le az alvilágba, ha majd én is ugy kívánom. így hát szellemszemekkel tanuja voltam az emberiség küzdelmének. Láttam birodalmunk bukását, hallottam a népvándorlás dübörgő lépteit, ott voltam észrevétlenül a középkori kolostorokban, ahol jámbor barátok emberfölötti szorgalommal írták csodás kódekszeiket. Láttam forradalmakat, királyok bukását, de láttam fejlődést és azt hittem, hogy nincs már messze az idő, amikor avval a tudattal szállhatok le az örök hazámba, hogy boldog, egymást megértő és szerető embereket hagytam a földön. De ó, jaj! Amit az utóbbi évekbem láttam, abból azt kell hinnem, hogy én a halhatatlan szellem sem fogom ezt megérni. Elhatároztam hát, hogy nem leszek kíváncsi többet, milyenné fejlődik az emberiség. Leszállok az alvilágba és ott az eliziumi mezőkön, az isteni egyforma ságban élvezem az örök nyugalmat, csendet és békét. Nekiindultam hát a nagy útnak. Leereszkedtem az Etna kráterén és útközben észrevettem, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki erre tarl. Számtalan lélek nyiizsg&lt az uton és ezek ép ugy, mint én, felsőbb engedelemmel láthatatlanul imbolyogtak az élők világában, fis ezek mindegyike ugy gondolkozott, mint én: inkább kibírjuk a Tartaruszban a tüzes ördögöket, mint a földön való tartózkodást. Mire a Styx folyóhoz értem, a lelkeik végeláthatatlan sokaságát pillantottam meg. Hatalmas Plútó! Iloayan fogok én itt birodalmadba bejutni! Hisz milliókra mehet azok száma, akik át akarnak kelni a folyón. És micsoda primitiv közlekedés! Egy rozoga ladikban egy vak révész szállítja át egyenként a lelkeket. Legalább motorcsónak volna! A hozzávaló nafta úgyis itt folvhntik a közelben. Abból gondolom ezt, hogy bizonyára az ördögök szállították fel az embereknek ezt a folyadékot, hogy megépíthessék tankjaikat és bombavető repíilőgépjeiket. Egyébként, ha van az elbeszélésemet hallgató társaság tagjai között bankár vagy más pénzember, annak nagyon ajánlanám ezt a vállalkozást: motorcsónak átkelés a Stvxen. Állandó forgalom, biztos befotketés, pokoli osztalék! A lelkek folyton kiáltozzák a révésznek: — Engem vigyél, Oharon. Én már ötszáz éve vagyok itt. — Előbb engemet, hisz én még Nagy Sándorral együtt jöttem le. De Charon nem hallgat senkire. Egy csomó ördög osztogatja a sorszámokat, egy másik csomó pedig arra vigyáz, hogy mindenki csak sorrendben szállhasson be a csónakba. Charon pedig, valahányszor az innenső partra lép, egykedvűen mondja: — Csak türelem, lelkeim. Türelem. Időnk van elég. Nekem is. Hát még nektek. Véletlenül szerencsém volt. Egy társam vissza-' kívánkozott a földre és átadta nekem a sorszámát. így hát alig tiz évi ácsorgás után odaengedtek az ördögök a csónakhoz. Charon, a révész megtapogatta az obuluszt, amit az átszállítás dija fejében a kezébe nyomtam. — Micsoda link valutával akarsz fizetni! Hát nem látod, hogv mindenki hoz magával yent svájci frankot, holland fo-in'ot, komoly valutát Elárulom. hogy minderekből azért van a W'dön olyan kevés mert mindet idehozzák. Én pedig beszállítom Plútó őfelségének, aki viszon' felségps nejének, Persephonenek a pokol legszebb gyémántjait vásárolja rajtuk. Különösen olyankor, mikor a felséges ur egy kicsit szórakozott a párisi mulatókban. Egyébként ma jó kedvem van és igy nem bánom, átviszlek az obuluszodért, már csak azért is, mert olyan régen vársz. A jó öreg nem tudta, hogy a sorszámomat enyhe kis panamával szereztem, igy hát szerencsésen átkeltem a Styxen. A pokol kapujánál Cerberus mormogott valamit — Nem jó az útleveled. Az arcképed is gyanús Sok gázt takarít meg, becseréljük használt gázresóját. Gázgyár.