Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-23 / 140. szám

MAGYARORSZÁG ELŐFIZETÉS; HnVontn Helyben 3.20 3.00,kUll»ldttn kHIctiinkHnyvWur és Jegyiroda : Aradi ' ..... 4L.9 6.40 penq«. Egyei »zim Ara hétk»zUCCB 8. Teleion: 13^». ^ Nyomda: Ww AT« te, »mer JSú^ napl2, va»«r. ét Ünnepnap ZO illl. Hlr Llpíl uec« 1». Telefon: 13^o6. Tavlroli Y ^VfolVAIVl 14« CJ' detések letvélele larll« szerint. Megfc* " " • " " * » ***** leni« héltő Kivételével nnnonln 9ZBOEO, SgEerkMzMMeg: Somogyi ueca (|7nmhat <Qti ilinílIC 9X ElÖFIZETÉS: Hnroníi e«n. Telefont 23-33.^K.IadöI»lyatBl <JAUIIllJal, JUUIU9 6J« Vidéken és Budapesten Arn 12 fillér «« levéléin " Délmagyoromag »«eged Az alispán A tegnap soha sem állt olyan élesen szemben a mával, mint a mi életünkben, amely kapkodva halad a bizonytalanság felé s nincs egyetlen mentőhorgony, amelyben megkapaszkodhatnék, mert az időjárás bizonytalanságához hasonlóan bizonytalan a holnapunkba vetett hitünk is. A fogalmak, amik mellett felnőttünk, szintén devalválódnak s eljön talán még a mi életünkben az az idő, hogy fejet törve tünődünk sok mindenfélén, ami pedig az életünkhöz tartozott valamikor: Uramfia, mi is lehetett az? Most az alispánról beszélünk, aki a múltban nem személy volt, hanem fogalom, megtestesítője — azt is lehet mondani — a magyar állameszmének, hatalom, minden. A nekünk mindig kedves Cicatricis Lajos emiitette nemrégen baráti beszélgetés közben: — Hja, az akkor volt, mikor a vármegye első mából lecsökkentem másodikká. Értette alatta azt, hogy otthagyta az alispáni széket és elfogadta a főispáni kinevezést. Mert attól kezdve már csak az államot reprezentálta és nem a vármegyét. Valamikor fellegorom volt ez a vármegye, szárnyaló büszke sasmadara az alispán, amíg megbolygatták a fészket.és nyirbálni kezdték a madár szárnyát is, hogy ne röpdössön túlságosan. Nem a pénzért szolgált az alispán, a tisztje nobile officium maradt akkor is, mikor fizetési osztályokba sorozták. Azt szerették a szemére vetni a régi intézménynek, hogy zárkózott volt és a maga fiaiból nevelt hivatali utódokat. Ha egyszer komolyan vérbe megy a játék, hatalmas csokrot lehet ezekből a dolgokból összeállitani, mert kiderül, hogy a vidéki városok vethetik a legkevésbé szemére a vármegyéknek a nepotizmust. Igaz, sokszor volt a vármegye fiaiban valami nyegleség, de ez nem hiányzik a városi polgár gyermekében sem, pláne, ha az apja már „valaki", — de volt kulturaszeretet és nyelvismeret is. Bejárták Nyugatot s akkor is ragadnia kellett rájuk valaminek, ha amúgy mellőzték a vizsgák kitűnő méreteit. — Mindenkinek paraszt volt az őse, mondta egyszer parlamenti vita hevében Gaál Gaszton. Hát az sincs egészen igy, legfeljebb a kiinduló pontja igaz, hogy a földdel való közösségből fejlődtek ki a generációk. Csakhogy ezer év előtt itt volt már fejlődési folyamat, volt földmunkás, pásztor, meg csikós. Az a kérdés, mennyi idő kell az asszimilálódáshoz, van-e rá hajlama valakinek, vagy diplomával a kezében is visszafelé ballag, hogy aztán csak több nemzedék szerencsés vérkereszteződése lendítsen az utódain? De a vármegyében az alispán a kertész szerepét is betöltötte s apja volt, mindene a fiainak, akiket kellő alkalommal fegyelmik bosszúja helyett kézzelfoghatóbb modon, rövid eljárással téritett helyes útra. Mindig attól függött, mint ahogyan attól függ minden a világon, hogy ki csinálja és hogyan tudja megfogni az alkalmas pszichológiai pillanatot? Ma már nem az, aki volt az alispán sem, hatalmát felszippantotta a központi hatalom, ő maga bürokrata lett. A mi nimbusz megmaradt belőle, az napról-napra egyre jobban foszladozik. A multak emlékén élők szivében kevés olyan tőrt forgattak, mini ahány áffút produkál a Dréhr-lárevaláson a Hankó Elemér emlegetése. Utolsó magyar alispánja volt Kolozsmegyének, sorrendben és nimbusban is a legelsők közül való, — hát kinek volna mersze, hogy védőszót emeljen az alispáni fogalom mellett, ha ilyesmik ts megtörténhettek? Vannak dolgok, amiket akárki elkövethet, nem olyan bűn, mint amikor az állásával járó és teljes és kikezdetlen fogalmat is sárba rántja cselekedetével a bűnös. Hankó többet ártott „az" alispán fogalmának, mint amennyit egy egész sereg minta-karakter helyrehozhat. Hát ugyan mikor történhetett meg az is, ami egy maradék-vármegyénkben* hogy felfüggesszék az alispánt? Senki se ért-« sen bennünket félre, egy pillanatig se mondjuk, hogy bizonyos állások, pozíciók mentesek a kritikától, a bűnhődés lehetőségétől, — mi csak arra a régi fogalomra gondolunk most, amely előbb egyre lejebb és lejebb szállt hatalomban és hatáskörben s amelynek devalválódásához maguk a érdekeltek is hozzájárulnak. Épp csak feljegyeztük ezt is a „P u s z t u 1 á s"-rovat sűrűn telejegyzett rubrikáiba. JSarttyou Bukarestben nyilatkozott londoni és római útjáról A román királyt meg&ivták Parisba Bukarest, junius 22. Barthou pénteken fogadta a sajtó képviselőit. A kérdésekre kijelentette, liogy julius 9-én és 10-én Londonba megy MacDonald meghívására. — Nagy terveket viszek és remélőm eredménnyel tereik vissza, •— mondotta. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy nem megy-e ' Rómába. Barthou azt felelte, hogy minden ut Rómába vezet, miért ne menne ö is arra? Barthou külügyminiszter Károly királynak kihallgatása során átnyújtotta Lebrun köztársasági elnök meghívását. A francia államfő Károly királyt októberre hivta meg Franciaországba. Károly király a megi hívást elfogadta. Londoni jelentés szerint Barthou rábírta Ká, roly királyt, hogy mondjon le diktatórikus irányú olaszbarát politikájáról. Ileves vila ulán végre a király megígérte, hogy Románia to* vábbra is francia-barát demokrata hatalom marad, a külügyminiszter azonban biztositolta Románia határainak épségben tartását. A termésrendelet a 33-as bizottság előtt Megszűnik a botella — „Nemcsak a gazda szorul segítségre, hanem a kisipar és kiskereskedelem is" — Kilonkinl kéí fillérrel telemelik a benzin adói Budapest, junius 22. A 33-as bizottság pénteken délután ülést tartott. Először a mezőgazdaságnak nyújtandó kedvezményről szóló rendeleteket tárgyalták. Temesváry Imre előadó ismertette a tervezetet. A gabona árának az utóbbi időben bekövetkezett lényeges emelkedése és a római egyezmény előnyei megokoltlá tették — mondotta —, hogy á gabonajegv intézmény junius végén megszűnjék. Emellett azonban megmaradnak mindazok a kedvezmények, amelyet a mezőgazdaság a földadó megtérítésénél, á köz. munkaváltságnál és a vasúti fuvardijakban jelenleg élvez. A kedvezmények biztosítása terén természetesen továbbra is fennmarad a mezőgazdasági alap. amelynek bevételeit a következő tételek adják: a lisztforgalmi adóváltság, amely a kereskedelmi őrlésre kerülő buza és kétszeres minden mázsája után 4.50 pengő, a rozs mázsája után pedig 3 pengő, textilgyárak által fizetendő hozzájárulás a textiláru, valamint a gyarmatáru és a fiiszeráru forgalmiadóváltságának. a sajtolt élesztő fogyasztási adója emeléséből előálló bevételi többlét, a kartclilletékekből származó bevétel, a társulati adó alá eső vállalatok külön hozzájárulása. Kállay Miklós földmüvelésügyi miniszter: A kormány a buzaértékesitést olv módon szervezte meg. hogy kényszerítő intézkedések nélkül és a szabadforgalom fenntartásával lehetővé váljék, hogv a külföldi értékesítési lehetőségekben biztosított hnzaár valóban eljuthasson a termelőhöz. 'Áz értékesítés megszervezésével a Futura a különböző állomásokra nézve megfelelő időben közzéteszi majd azokat a búzaárakat, amelyeken — ha a belföldi piacon nem alakulnak ki magasabb árak —, a vásárlást végrehajtják. Az első felszólaló S o m s i c h László gróf volt. A gazdák érdekében uj tárgyalásokat kellene indítani Olaszországgal, tekintettel arra, hogy az olaszországi állatvámol felemelték — mondotta. H o y o s Miksa gróf szerint a buzakérdés ebben az idényben megoldottnak látszik. Éber Antal helyeselte a bolelta eltörlését és a segítő alap fenntartását, de utalt arra, hogy nemcsak a gazda szorul segítségre, bár elsőbbségét elismeri, hanem a kisipar és kiskereskedelem is. Határozati javaslatot terjesztett be, hogy az alap jövedelméből 5 millió pengői a kisiparosok és kiskereskedők támogatására fordítsanak. S c h a n d 1 Károly sürgette, hogy Olaszországgal tárgyalásokat folytassanak az olasz álj latvámok újra való leszállítására. Ivádv Béla felvilágosítást kért arról, Iiogv az ujbuza árának milyen kihatása lesz a kenyér árára. Jankovics Béla, Purgly Emil. Eszter hi á z y Móric, Chorin Ferenc, W e k e r, I e Sándor felszólalása után Imréd v Béla pénzügyminiszter válaszolt az elhangzottakra, majd a bizottság a rendelettervezetet változatlanul elfogadta. Ezulán elfogadták az egyes magánjogi pénz-