Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-20 / 113. szám

v PELM AGYA EOPSZYG H3T4 máius 20. ADSAZIA M1ME DOTEL BELLEVUI Közvetlenül a tengerparton a strandfürdő átellenében. — Leez&Uitott peneió árak. — Hosszabb tartózkodásnál és családoknál kedvezmény. — Teljes pensió (isszes mellékköltségekkel már napi 11 pengőtől. — Pengőbefizetés. Felvilágosítás és szobarendelés Budapesten, az állandó irodában, Oirlton »>*II6 (Telefon 889-70.) AZ ELET (A megütött lélek) Gyerekkoromban korán elláttak megbízatással, mert tapasztalták, hogy meg lehet bennem hizni. Azóta is számtalanszor megkeserítette az életemet a bizalom, mert amit vállaltam, azt tüzön-vizen keresztül teljesítettem. Az ilyesmit ugy is mondják, hogy ráfizet az ember, akárcsak az épitővállalkozó, aki előzetesen nem vetett számot talaj-akadályokkal, időjárással. Én se tudtam sokszor, milyen nohéz lesz valami, ami egyszerű szívességnek tetszett s amit ugy sóztak a nyakamba. A gyerekkori megbízatások nem ilyenek voltak. De néha belenyúltak a késő délutánba, amikor téli időn sötétben jutottam haza. Egyszer a mi délvidéki kis városunk kaszinója előtt népcsődület állit meg. Tovább mehettem volna akadálytalanul, azonban beálltam nézőtvek a többiek sorába. Hatalmas vörösha ju ember pofozott egy gyengébb alakot, aki hiáiba védekezett, hasztalan igyekezett visszaütni, mindig alul maradt és ujabb nyaklevesekhez jutott. A közönség csodálatosan passzív maradt, nem avatkozott a küzdelembe, pedig az idők folyamán láttam elégszer két ember verekedését, — a legnagyobb passzió volt gyerekkoromban a gibicelés, — amikor általános tolongássá fajult a nézeteltérés és leginkább ártatlanok, szelid kiengesztelők, húzták ki a lutrit. De ez a jelenet eltörölhetetlenül él bennem, Jóllehet több évtizedes az emléke. Sokszor tűnődtem rajta, hogy nincs okosabb dolga. —- vagy pláne jó dolga van, — s látom a brutális nagy vörös embert is bozontos hajával, borostás állával. Sokat láttam azután ls, híres verekedő volt, soha nem mertem utána érdeklődni, hogy kicsoda, minek liivják. Azonban a megvert embert elvitték a tetthelyről, lassan oszladozott a tömeg ls. csak a vörös >maradt ott, immár önmagának ismételve a részleteket Nem roeneküM «1, vári. hogy lesz-e valamilyen folytatás? Be lévén fejezve a tnsn. nekem is illett hazamenni. előtte kellett elhaladnom. Hatőrozottan féltem tőle, hiszen ugy hullott a karja az áldozatára, mint a pöröly, a hangia «Iva« mélvségesen durva volt, — hát valamiképpen azonositnom kell vele magamat, különben nem juthatok tovább. Közelebb léptem hát s azt mondtam: — De jól elverte a bácsi azt az embert! Vérben forgó szemével rám nézett, a hangja mintha a pincéből érkezett volna. — Tán az apád volt? (Nem igv mondta, németül mondta, bennem cseng még most is. Wart vielleicht tein Vater?) llémült izgalomban futásnak eredtem, meg sem áltam hazáig, nem tudták elképzelni, ml baiom. — Verekedtek az uccán... — Persze, neked mindenütt ott kell lenned! — Csak arra jöttem és láttam. Később azt mondta az apám. — Nem sznbad ilyen későn az uccára engedni, végtére mégis csak kisfiú. Ex az anyámnak szólt, nem kénveztetett. nap' őzben soha meg nem csókolt, csak az alvó csibészeit cirógatja meg dupla gvengrdséeeel. Akkor nem tudtunk róla, hát nem lopathattuk el magunkat. De az emberi brutalitás, — a felnőtt brutalitása n gyermekkel szemben, — akkor csapott meg először. annál a verekedésnél, liogv az erősebb helybenhagyta a gyengébbet, az rendién van. Ez mindig igv szokott történni, a gyerekkalandok során megcsináltuk mi is. Azonban hogy az én nvájas, sőt határozottan hízelgő, közeledésemre belekeverte a maga oesmányságával az aDám fogalmát is. azt nem felejthettem el soha. I ^Irredentizmus) Mielőtt elmondanánk a voltaképpeni történetet, régi remiaiscenciákkal kell kezdenem, amik viszMOZIJ A szacsendülnek mindnyájunk lelkében. Nevezzük röviden tanári humornak. A tanár néha jókedvében tréfálkozni szokott a diákjaival és senki nem ér el akkora hatást, mint ő. Mindnyájan rossz betyárok voltunk, lestük ezeket az alkalmakat, részint hogy stréberkedjünk, részint hogy a fölényünket gyakoroljuk. Mert soha senki olyan fölényes nem lehet, mint a diák, hiszen jóformán semmit se tud, hátkönnyen teheti. ( Akkor tanulja meg, hogyan kel'l a közéletben viselkedni.) Csodálatos azonban, hogy egyszer a diákból is tanár lesz, de akkorára elfeledkezik a múltról és ugyanazokat a vicceket mondja el, amiket valamikor ő maga gúnyolt ki. — Tanár ur kérem, otthon felejtettem a könyvemet. — Szép katona lesz magából is. Háborúba megy fegyver nélkül. (Fegyvert mond és nem puskát. A puska az mást jelent a diák-szótárban.) Azonban az első padban elhangzik egy csendes hihihi. A második pad már hahotázik, míg az utol. sóban akkora lendületet vesz a derültség, hogy a fiuk egymásra borulnak. Az sem a legutolsó dolog, hogy azt mondja a tanár ur a tudatlan gazdafiunak. — Hány •ökrét áldoz fel szegény apád egy szamárért! Bocsánat, képtelen vagyok a hatást ecsetelni. Itt már életveszélyessé vált a jókedv, hánykolódtunk. kicsordult a könnyünk, maga a tanár ur is mosolygott, azért csak szelid igyekezettel próbálta a hangulatunkat lecsititani. De mintha bizonytalan volna a sikerében, megismételte a tréfát, mire majdnem elájultunk, nem beszélve arról, hogy a komiszabbia valósággal üvöltött. Határozottan csúnya strében volt,, lelkiismeretén számos szekundával. Ami azonban a színésznek taps, az e tanárnak a kacagással nyilvánított elismerés. AW e<»y*eer belekóstolt, az többé nem engedhet belőle Hát történt, hogy az egvik megszállott részi középiskolából, de a városból is kiutasították a magyar tanárt, a helyét egy oláh ifjú foglalta el, aki az uj „nemzeti" öröm tiszteletére adós maradt a vizsgáival. A diákok nagyon oda voltak, busultak hiszen akármilven vásottak legvenek. hűségesebb kutva nincs náluk, ha megszerettek valakit. Ee a senki foglalja el most a helyét? Csakhogy nem tehetnek ellene semmit, ahhoz ők gyengék. Azért mégis összeiőtt^k és megtalálták a bosszú formáját. Ember voft az uj tanár is, szintén szerette volna éreztetni a fölényét, vágyott a maga kis birodalmában az elismertetésre, — hát a kínálkozó első alkalommal, valóban, megereszti egyéni humorát Megálljatok betyárok, most foglak meg benneteket! Valami olyanfélét mondott, hogy ül az egyik! fiu, mint a majom a nagydobon. Normális viszonyok közt ebből betegség lesz, a tomboló kacagás rekordidője legalább öt perc. Most azonban halotti csend fogadta. A diákok Vthuzták magukat, mereven ültek a helyükön, ej y arcizmuk nem rándult meg. A tanár zavartan nézett körül, ő nem ezt várta. — Hallja Meiszner, rikácsolta, maga ül ugy. mint a majom ,a nagy dobon, — mutatott az egyik fiúra. Maga! Aztán részint a hatás lokozása végett, részint ellenőrzésből, hozzátette. — Az a bizonyos makimajom. Makimajom? Ezt sokért nem adja a diák, de most halálos csend fogadta. A fiuk merev némasággal néztek a tanár úrra, aki széditő zavarba jött. Ehhez a pillanathoz csak az lehet hasonló, amikor a trapézművésznő elveszti az egyensúlyt. Az oláh tanember is nyakig veresedett, megkezdte a tel éltetést és hullt a szekund». Üde tréfáival megpróbálkozott másnap ls, " megint halálos némaság fogadta. De hiszen éppen ez volt a kis zsiványok összeesküvésének a lényege: nem szabad nevetni, akármit mond. Még a véletlen jó ötletre sem. Mindent ki lehet bírni, csak ezt az egyet nem. A tanár ur megbukott, képtelen volt a fiuk szemébe nézni, át is helyeztette magát hamarosan Erdélvből a régi Romániába. Azzal indokolta a kérését, hogy nagyon erős a levegő. Bab. R fiatal lány borzalmas öngyilkossága (A Délmanyarorr. :r/? mufíkalápsától.) Jelentette a DéJma'vc: ország, hogv pénteken este 10 órakor o Makóról Szegedre tartó motorosvonat elé vetette magát egy jólöltözött fiatal leány. Az öngyilkosság az újszeged! állomástól nem messzire történt. A leány várakozott a vonatra, maid amikor odaért hozzá, hirtelen a motor elé ugrott. A vonat átrobogott a leányon és derékban kettészelte. A leánynál semmiféle igazoló iratot nem találtak, megindult a nyomozás a személyazonosság megállapítására. Sikerült megállapitív i. ho<:y a szerencsétlen leányt Dankt5 leá'ifik hívják, Újszegeden a Szőregi-ut 8. száia alatt lakott. Leánya Dankó Pál nyugalmazott rendőrtiszthelyettesnek. Azt azonban hogy a leány' miért dobta el magától az életei, nem sikerült teljes határozottsággal megállapítani. Valószínűnek látszik, hogy a csinos fiatal leány szerelmi bánata miatt kereste a háláit. H ipari vásár tartama alatt R97 ke zimu nk á t melyen leszállott árban arusil FAV MARÓIT Klgvó-u. 5 lliO"VAtPCft«lnn ónifnlf A szőregi salétrommentes tégla és cserépgyári UISZCPCIICII 6|iliU9l lerakata BACH fatelepen Bet££S¿^¿ÍZZ? 62. Jótékonycélu m. kir. illlamsorsjáték! Húzás funius 6-án Főnyeremény 40.000 arc^y pengő, ezenkívül 17.000 különböző nyerem 'y'VJ-.I nyereményeKet mind leésstpénseben fixeíiK lei. Sorsjegy ára: Egész P 3'— Fél P 1\50 Kapható minden bank, sorsjegyüzletben, dohánytőzsdében stb- Valamint a Pénzügylgazgatoságnál Bu.lepesi V , Szalay 10-12. |o