Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-18 / 111. szám

Péntek, 1934 május 18. Ara 12 lUlér Í^C4í X. évfolyam, |03. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken és Budapesten klllIHlriön 8.40 pcnqrt- * Egyes szám Ara hétkiiZ' nap ÍZ, vasár* é» Ünnepnap ZO 1111. Hír (letétek felvétele tarlta szerint. Mralc Icntk hétlO kivételével naponta i;eqqe( SZERED, Szerke«zt<Mégr Somogyi ucea Z2„i.rm, Telefon: kiadóhivatal kVIctHnkOnyvtér és (eqylrodn r Aradi ncea 8. Teleion : 1 n—<>«>_ ^ Nyomda : Iflw |,lpót ucea 19. Telefon • Távirati M levélcím I>élmagyarorszA0 Szened iiyiuii iwi4Ni Hungária Szabad-e mondani, hogy esemény, ha megnyitnak egy szállodát? Szabad-e egy üzleti vállalkozás megindulását kiemelni a közgazdasági és napihírek szürkeségéből és az igazán nagy eseményeket megillető je­lentőséget tulajdonítani neki? Szabad-e elő­re lemérlegelni a vállalkozás sikerét és je­lentőségét a város szempontjából? Máskor és más vonatkozásban talán nem. De ma kivételes időket élünk. Ma semmi­féle üzleti vállalkozásnak, — mert hiszen azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szálloda is üzlet, — nincsen arannyal kikö­vezve az utja és rózsalevéllel kipárnázva a Tejealja. Ma minden vállalkozás gondot és terhet jelent és elismerést érdemel a tőke és a tőkét irányító akarat, amely ui alkotások­ba, vagy régi alkotások uj köntösben való Feltámasztásába mer belevágni. De a szálloda, vagy talán helyesebben a szállodának egy bizonyos típusa nem pusz­tán üzlet. Az európai értelemben vett szál­loda hozzátartozik minden valamirevaló vá­ros ábrázatához. Az európai értelemben vett szálloda legfontosabb eszköze, nélkülözhe­tetlen kelléke annak az idegenforgalomnak, amelyért ma olyan keserves küzdelmet foly­tatnak a városi közületek, sőt kormányok is. Mi, akik nem egyszer tettük szóvá en­nek a lapnak a hasábjain a vidéknek, de kü­lönösen az Alföldnek igazi, modern szállo­dák szempontjából való elhanyagoltságát, mi tudjuk igazán megbecsülni, hogy mit je­lent egy városra egy internacionális nívó­nak is megfelelő szálloda a maga idegen­forgalmával, pezsgő életével. Ez az a vonatkozás és ez az a szállodai tipus, amely üzleti vállalkozás jellegén kí­vül az intézmény jelentőségét ölti ma­gára. Magyar vonatkozásban nem akarunk mostani példákra utalni- De tanuságtételre hívjuk fel az idősebb generációt, amely még vissza tud emlékezni a kiegyezéstől a mil­léniumig terjedő időkre. Énnek a generá­ciónak kevés számú ittmaradottjai még em­lékezhetnek rá, hogy a nagyvárossá fejlődő Budapest életében, amelynek példáját mi is követni akarjuk, mit jelentett az Angol királynő, a Magyar Király, vagy az István főherceg. Ezeknek a szállóknak már a puszta neve is egy darab kulturhistória, még ha nem ismerjük is mindazokat a részleteket, eseményeket és történéseket, amely részben még meglevő, de részben már el is tünt ódon falaikhoz ta­padnak. És ha a külföldről beszélünk, bármely külföldi nagyváros említésénél nem emelke­dik-e ki a képek tarkaságából egy-két vi­lágmárkáju szálloda neve szinte fogalom Formájában előttünk? Berlinben az A d 1 o n és Fürstenhof, Londonban a P í c­cadilly és Hyde Park, Newyork­ban aPlaza, New Amsterdam és Astoria, nem is említve a R i t z és C1 a­r i d g e nevét, amely a többszörösen is­métlődő világmárkák közé tartozik. És nem tapad-e históriai emlék ahhoz a prágai vagy frankfurti szállodához, amelynek irószobái­ban Ausztria, illetve Frar^iaország képvise­lőivel Bismarck a hatvanhatos és hetvenes háborúkat követő békéket aláirta? Ezek a szállodák olyan intézményei városaik­nak, hogy pusztulásuk felérne a művé­szi mult, vagy közgazdasági jelen bármely értékének elvesztésével­Nagyzolás volna tőlünk, ha mi itt az Al­földön, ahol még nem is olyan régen a há­zakat is jóformán csak egy emberöltőre épí­tették s ahol a kezdetleges viszonyok mel­lett a vasutak kora előtt az utazás és idegen­forgalom csupán a rokonlátogatásra és sze­mélyes vendégeskedésekre volt alapítva, a vasutak kora után pedig nagyrészt a keres­kedelmi utaztatásra szorítkozott, ilyen kul­turhistóriai színvonalú követelményeket akarnánk felállítani. De ezeken az időkön már tul vagyunk. Az igények emelked­tek, amellett pedig kezdenek már másutt is tudomást venni rólunk. Az olyan művészi megnyilatkozások, mint a mult esztendei és még inkább az idén kibontakozó szabad­téri játékok, alkalmasak arra, hogy a köz­figyelmet felénk irányítsák. Világot járó kül­földiek mondják azt is, hogy az Alföldnek nincsenek ugyan oíyan természetű szépsé­gei, mint a magas hegyvidéknek, vagy a ten­gerpartnak, de van valami egyedülálló kü­lönlegessége és tájképi érdekessége, amit máshol nem lehet meglátni- Kezd divatba jönni az Alföld és reméljük, hogy a divat­ba jött Alföldnek Szeged lesz idegenforgal­mi szempontból a legfontosabb állomása. És ennél a pontnál megint odajutunk'/ ahonnét kiindultunk. Az idegenforgalomnak! alfája és ómegája a jó szálloda, a tiszta és barátságos szoba, a tiszta és barátságos pin­cér, a jó étkezés, a rendes pihe­nés, a hideg- és melegvíz és mind­az, amit a forgó és világot jártí idegenek már a kultura természetes köve­telményeinek tekintenek. Ez az, ami a szál­lodát a kocsmától és kocsibeállótól elvá­lasztja és ez az, ami a szállodát az üzleti vállalkozás nívójáról az intézmények szín­vonalára emeli. Ha ezen az uton indul meg* esztendők nélkül is gyorsan fogalommá vá­lik és patinás nevet kap a most megnyilcj Hungária. Az esküdtbíróság visszaállítását es az lifságiró-kamara felállításai követeitek az Igazságflggl költségvetés szónokai Megkezdte a képviselőház a kultusztárca költségvetésének tárgyalását -j-r­(Budapesti tudósítónk telétonjelentése.) A kép­viselőház költségvetési ülésein olyan megdermedt­ség tapasztalható, amilyen talán sohasem volt a parlamentben. Csütörtökön, amidőn az igazságügyi tárca költségvetését tárgyalták, élénk szóbeszéd­re adott alkalmat ez a részvétlenség. Az ellenzéki képviselők felidézték a békevilág költségvetési vi­tájait, amikor nemcsak az ellenzék, de az akkori kormánypárti pádsorokból is uj eszmék és gon­dolatok kerültek napvilágra. Általában a legéle­sebb parlamenti hareot keltette még néhány évvel ezelőtt is a költségvetés. A költségvetési tárgyalás mindig eseménye volt a politikának és kétségtele­nül életet vitt abba. Ez a mai időkben egyáltalán nem tapasztalható; a képviselőház ma teljes nnott­fággal és szinte érdektelenséggel tárgyalja az elé­je kerülő nagyfontosságú törvényjavaslatokat, igy magát a költségvetést is. Ennek tulajdonitható, hogy a parlament folyosóján csütörtökön csaknem nyíltan beszéltek arról, hogy a parlamentnek va­lamilyen megreformálására van szükség. Az el­lenzéken a parlamenti élet elposványosodását an­nak tulajdonítják, hogy a kormánypárt túlzott többsége valósággal megbénítja az összes parla­menti akciókat és lehetetlenné tesz az ellenzék ré­széről bárminemű kezdeményezést, őrgróf Pál­lá v i c i n i György, — aki csütörtökön éppen a sajtó ügyében is felszólalt az igazságügyi tárca költségvetése kapcsán — a folyosón igen komoly tormában vetette fel azt a gondolatot, hogy a leg­helyesebb volna, ha az ellenzék teljesen távol tar­taná magát a parlamenti vitától. Hiszen — mon­dotta — minden egészséges gondolat, amelyet az ellenzék felvet és amelyet esetlefi hónapokkal ké­sőbb maga a kormány is magáévá tesz, a kar* mánypárli többség mesterséges szavazógépe alatí csaknem minden esetben elsikkad. Ennek termé­szetes következménye az, hogy az ellenzék magai is kifárad a meddő parlamenti küzdelemben. Aa igazságügyi tárca költségvetése is azt mutatta* hogy egy ilyen nagyfontosságú vita alkalmával a szónokok, úgyszólván csak igen gyéren jelentkea* tek és az igazságügyi reformmal kapcsolatban egyáltalán nem vetettek fel olyan gondolatokat éa terveket, amelyek az igazságszolgáltatás haszná­ra válhatnának. Maga az igazságügyminiszter sem érintett válaszbeszédében konkrét kérdéseket; aa igazságszolgáltatás egyszerűsítése, az ügyvédkér* dés, az egyesbiráskodás reformjának lehetőségei úgyszólván elsikkadt kijelentései között. Még kora este volt, amikor az igazságügyi tár* ca költségvetésével végeztek és hozzáfogtak a kul­tusztárca költségvetésének tárgyalásához. Ellenzé* ki körökben is bizonyosra veszik, hogy az egyes tárcák költségvetésének tárgyalása már csak né»» hány napig tarthat. A csütörtöki ülésről részletes jelentésünk a kS* vetkező: Gaál Jenő határozati javaslatban egy 21 ta­gú parlamenti bizottság kiküldését kérté az ál­lami főhatalom jogkörének rendezésére, vala­mint a titkos választójogról szóló törvényjavas, lat előkészítő munkálatainak elvégzésére. Visz­szautasit ja Györkinek azt az állítását, hogy a magyar bíráskodás terén ázsiai állapotok ural­kodnak. Meg kell nézni szomszédaink bírásko­dását, ahol a biró legtöbbször teljesen politikai és esetleg faji gyűlölködés álláspontján Ítélke­zik. A D?4Syar bíróság a legmagasabb és a les*

Next

/
Oldalképek
Tartalom