Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-13 / 107. szám

© DELMAGYARORSZAQ 1954 mafus 13. A nemzetközi»utazási MM AZ ÉLET MOZIJ A (Hegedűszó két gyereKkei) fiát az a múlatás határozottan szomorú volt, pedig nem igy indult Egészen más világrészből érkezett haza a Jenő pajtás, a legkisebb gyérekor jóbarátja. Hosszú esztendők óla nem láttuk egymást, közben lezajlott a háború is, internáltság, emberi nyomorúságok váltakoztak, emberi szí. •ek távolodtak el egymástól, mialatt szürkébe fogott a hajunk. Nem tudtunk sokat beszélni a meghatottságtól, szakadozottan estek a mondatok. — Nézd, mekkora már a nagyobbik fiam! — Nézd a gimnázista lányomat. Első diák! Én átutazóban voltam Pesten, ahol találkozóm volt a leányommal, de Jenő végre megtalálta a régi hangját. — Ne nyavalyáskodj már, hová sietsz? «— A Balaton mellé, tatán egy hétig alszom, olyan fáradt vagyok. — A Jövő héten mi is ott vagyunk, mondom hát, hogy n« szaladj. Este fölkeressük a Bácz Gyulák Abban a kntva Indiában láttam ugyan elég barna, bőrű embert, de szomjas vagyok a Gyula muzsikájára. Ez csakugyan nagy szó volt. A Gyula! Mennyi emlék, ami egyszerre felkavarodott a neve hallatára! Olyan cigány, hogy kevés a hozzá hasonló, ő maga gentleman, kapkodnak érte, mi pedig visszük magukkal szórakozni. Gyula tökéletes asztali társ is. de nem Wrja nagyon sokáig. Éjfél sincs, mikor fészkelődik. — Mi a Ívnod? — Csak egy nótát szeretnék eljátszani. Nektek, senki másnak. — Hát, öregem, abból nem lesz semmi. Te ma itr vagy és nem cigány. Eldugtuk a hegedűjét is, hogy ne fogjon kl rajtunk, tombolt a jókedv, csak Gvula volt bánatos. Végül összetette a kezét. ,-r öt percet engedjetek hegedülni, mert belehalok. Olyan kétségbeesetten rimánkodott, hogy szavazásra bocsátottuk a'kérdést. Életszükségléte, elégítse ki, — Gyula kegyelemből kezébe vehette a hegedűt. Akkor lépett bf 1 vendéglőbe egy mulató társaság. Jókedvűek valtak, valahol már ugyancsak megkedzték, most be akarták fejezni. — Gyula, ide hozzám! — kiáltotta a vezetőjük. Mintha a falaknak beszélt volna, a mi balétank oda se nézett ,csak húzta a gyöngyvirágos selyemkendőt. " Odaküldtek neki egy százforintost. Mekkora pénz volt az! — Ugyan! — hárította el magától a kónyökévd Gyula, menj már innen Azzal odaszólt a társaságnak, félig kelletlenül, félig mentegetőzve. — Bocsánat, nem érek rá Most a barátaimnsk muzsikálok, társaságban vagyok. Nem volt Isten, akjért ott hagyott volna bennünket. ... Hát most elindultunk, hogy megkeressük Gyulát. Él-e még? Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy szerencsénk van. mert a világ legfurcsább cigánya az. Néha esztendőkig nem veszi kezébe a hegedűt, Pest környékén háza, szölleje van. Ur. Kaszinóba jár. Aztán váratlanul feljön a hava, elszerződik valamerre. Most épp muzsikál egy nagy kávéházban. Odatartottunk, ahányan voltunk, egész proeeszszió. Éppen muzsikált a banda, fekete cvikkeres Rácz Gyula alakja a régi, a haja ma is szikrázó acélba villan, de amikor bennünket maglát, csapja le a hegedűjét és ugrik a nyakunkba. — Hát li? Minket bámul az egész kávéház népe, ugyan miSzeged sz. kir. város közönsége és haló- I sága mélységesen megrendülve jelenti, hogy dr. Somogyi Szilveszter Szeged sz. kir. város nagy alkotó polgármestere a II. oszt. polgári érdemkereszt, a II. oszt. polgári hadi érdemkereszt és a Signum Laudis tulajdonosa 1934. évi május hó 11.-én este 9 órakor fáradságot soha nem ismert munkás életének 63.-ik évében örökre megpihent. Nagy halottunkért az engesztelő Szent Mise áldozatot május hó 15.-én d. e. 10. órakor fogjuk a Fogadalmi Dóm-templomban az Egek Urának bemutatni, földi maradványait ezt követőleg helyezzök alkotásai legszebbikének, a Fogadalmi Dóm-templomnak kriptájában örök nyugalomra. Emlékéi soha el nem móló értékű alkotásaiban szülő«* városának közönsége kegyelettel őrzi meg. Szegeden, 1934. évi május hó 12.-én. I féJe atyafiak lehetnek ezek? Sok köztük a ssók«'. Száz kérdés, legalább husz esztendőt kell utolérni ,aztán felkapja Gyula a hegedújét és belekezd a régi nótákba. Még a sorrendben sem téved, emlékezik, melyik volt előbb, melyik következett ezután. A két gyerek az asztal végéa nagyon el van mélyedve. Most ülnek életükben először kávéházhan, hát már maga ez is ünnepélyes aktus, de a m.ii:t se kutya, amiről csak hallottak elszórtan egyetmásl. — Az apukám sokat emlegette, hogy ... Az én apámnak is volt az apádról száz története. Szép lehetett a diákkoruk! Nevetnek, kacagnak ártatlanul, mi pedig csak ülünk Jenővel hallgatagon. A hegedű felszántott már minden uccát, valamennyi temetőn végig ment, igyekezett megidézni a hajdani lányokat, mé"is hallgatunk. Néha egymásra nézünk és a befejezés utáni lapsvihart megérteni sehogyan se tudjuk. -T- Valami baj van. mondja Jenő — Én is olyasmit érzek. Ujjongani kellene, megmámorosodni, ritka alkalom ez, aztán sehol semmi. Mikor nem hallja senki, ízt mondja: —• Te, kezdek félni, hogy Gyula elfelejtette a hegedülést. — Ez az, nem mertem kimondani. Az Ilyesmiben benne muszáj élni. A gyakorlaton kivül Stflksépes hozzá a közönség is, amelyik neveli a cigányt Ki nevelje itt? Kl ért a nótához? Nézz körül, három ember közül kettő palackos sört i^zik, a harmnrüV előtt már a negyedik pohár víz áll a feketekávé után. — A Gyula már n*m tud... mondta Jenő nagyon szomorúan. Ur lett. A szememet, a fülemet vonrza valami az asztal végére, ahol hallatlan vídámar mulaf 3 két ¿verek Elhomályosodik a tekintetem, hatalmas Idők országútiét futom be pillanat alatt. — Jenőkém, ne legvünk igazságtalanok. Más itt a baj. ha ugyan baj. A mienk csak az emlék, sz háborgat, a sokkolni«* idő, ami megtört, összevont A mi- életünk már nem baladhat abban a mederben, nem zsonghat abban nz akkordban, ami teljessé-tette hüsz év előtt Kérd azt a két gyereket, mit tudják ők s* idők terhét. Csak most kezdik, érért szép nekik minden, -- hát mondjunk le mi is arról, ami egyedül fket Illett meg. Szinte felolvadtunk a gyerekek kacagásában, nmig Gyula szakadatlanul húzta az emlékeket. (Tudod még? Hogvne tudnám, május elsejének hajnalán, mikor sorba aduk az éijeli zenéket. Vájjon mit csinál X? Senki róla nem hoz hírt, azt se tudom, hol él ?•) Hanem a végén egyet gondoltunk! — Már nem merek ezután meghallgatni cigányt. Ne mértlük meg, elmaradtunk, öregszünk. ...Hanem azért a kővetkező hiten, pontosan hajnali Bt órakor, amikor már kezdte a nap arannyal himporeznl a világ legszebb vt*ét, a Balatont, régi két cimborák váltig napv eröfec/ifészekfit végertek, hogy. klrugiák a vendéglő oldalát. Az alkalom Vacsorával kezdődött és dpSnnyal folytatódott, akiről megállapítást nyert, hogy soha az életben Igv még nem muzsikált más. Akkor láttuk először, akkor fedezte fel ő is. hogy van még ebben a bárokba szokott, szerencsésjátékos világban cignnytméltánvoló ember — Te, mondtam Jenőnek, ml az igaiság a Gyúl* körül? Csakugyan nem tnd már? — Fenét nem tud Bőgtél volna t« is velem együtt, csak ne lettek volna ott a gyerekek. Végtére vagv apa az ember, vagy sem. Ez az egyetlen alkalom, amikor szégyenkezik az |s, akinek nincs már a cifferblattján bőr. Bob. — Elfladás a rügbból. A tanárkép?« Miíkola rendezésében szombaton Pluhdr István rftRblb?mutatnt tartott a felsővárosi leventen^lyán. A bemutató utái a ffiisknla előadótermében vrti•ettkéoes e'óadás keretében ismertette a rögbit. Kovács B. Jáno- teáfrievoW tanár meímv'tó beszéde után hanersuvlozta, ho«y az ^al rögbi teljesen -más, mint az atneWkal: nem durva. A iátékösok nincsenek naryobb veszélynek kitéve, mint a futballnál. Elóadását 57 veHtettképpel Ksérte. A termet zsúfolásig meg•öMő hallgatóság müttm me>j?tapsolta az elfSidóf. — Baleset. Szili CMI 17 »-»*» villanyszerelő munkaköiixw otynr sww»r*MÍM!il esMt le egy létráról. Hagy i.wlp» A*i«t és agyvérzést A h—állapotba» a