Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-08 / 78. szám

DEM AGYAKORSZAG MaKHMnnBRNmRJLJiuww.m, «««••»«' ""m' *«• wma^mmmmmmn «•i.mmjNMj«.JIMI« jäilwijuswij SZEGED, Saeri<e*ztA*«o: Somogyi ncca 22.,l,em, Telefon: 23-33.^R1ad6hlvatal kOlcaHnköoyvtÄr é» legylroda t Aradl ucco 8. Telelőn : 13—OO. « Nyomda : l»w LI»M nocn 19. Telefon t 13*o®. TAvIrnll «*J»«6lcIm : DélmogxauMnzAa Mgegeit H hitványok pusztulása A pénzügyminiszter ur szerint a hitványnak el kell pusztulni: Senkinek nem lehet kifogása az ellen, ha ez a követelés megvalósul. Ámde ki fogja el­dönteni azt a kérdést, hogy ki a hitvány? Te neked lesz-e jogod felettem Ítélkezni, vagy én ülhetek-e majd te feletted Ítéletet? Akinek joga van más felett ítélkezni, annak hitványságát már nem állapithatja meg senki. Akinek hatalma van más felett Ítélkezni, afe­lett nincsen Ítélkező hatalom. Hol van az az erkölcsi erő, hol van az a morális tekintély, hol van az az etikai nagyság, mely a poli­tikai uralomtól függetlenül tudná alkalmazni a kiválóságnak és hitványságnak mértékét? A francia forradalom idején hit­vány volt mindenki, aki nem volt forradal­már, a császárság idején hitvány volt minden­ki, aki nem volt a császárság hive. Ila a for­radalom győzedelmeskedik, hitványnak tarta­nak mindenkit, aki nem szegődött szolgálatá­ba, ha a forradalmat leverik, hitvány lesz mindenki, aki hozzászegődött. Nem az igaz­ság, nem a morál, nem az erkölcsi alaptörvé­nyek szabják meg a kiválóságnak és hitvány­ságnak mértékét, hanem a siker, ami füg­getlen az egyéntől és független az erkölcs igazolásától. Minden Don Quijote a szép­ségnek és bübájosságnak példaképét látja a maga Dulcineá jában s minden politikus az igazságnak és erkölcsnek megtestesülését látja a maga politikai programjában. A poli­tikus azt mondja: aki engem támogat, az er­kölcsös, aki engem támad, az a nemzet élet­érdekei ellen tör. A politikus azt mondja: én a nemzet javát akarom s mivel csak a hitvány ember nem akarhatja nemzete javát, minden­ki hitvány, aki engem nem támogat. Engem — gondolja s olykor mondja is a politikus, — a végzet állított ide, hogy szolgálatára le­gyek nemzetemnek; pusztuljon az a hitvány, aki a nemzetem sorsa által kezemre és lelki­ismeretemre bizott munka végzésében engem háborítani merészel. A politikai Ítélkezés, — olyan ítélkezés ez legtöbbször, mint a linchelés, — gyorsan sematizálta a döntést: az uralom birtokosai előtt mindenki derék, aki uralmukat támogat­ja, a hitványok csak azok sorából kerülhetnek ki, akik uralmukat veszélyeztetik. De ez még a türelmesebb, a megértőbb, a „liberálisabb" felfogás.^ Mert a türelmetlenebb, tehát a ma uralkodó felfogás szerint mindenki hü tagja a nemzetnek, mindenki értékes tagja a társada­lomnak, mindenki derékül megfelel nemzet­testvéri kötelességének, aki támogatja a ha­talmon levőket, de mindenki destruktív, min­denki romboló, mindenki a haza, a nemzet és a társadalom ellensége, mindenki hitvány, aki zavarja őket a hatalom birtokában. Az a követelés, hogy aki hitvány, az pusz­tuljon el, a politikai egységre való törekvés eszközei közé besorozza az erkölcsi ítélkezést is. A hitványságnak, az alacsonyrendüségnek, a közéleti alkalmatlanságnak bélyegét nyom­ják azokra, akiket, — tegyük fel a legjobbat, .— éppenannyi (tehát nem több), ideálizmus vezet, akik éppenannyi önzetlenséggel akar­nak szolgálatot tenni nemzetüknek és társa­dalmuknak, mint azok, akiket a szerencse, a véletlen, az érvényesülés nagyobb képessége, vagy embertársaik jogosulatlan, olykor jogo­sult bizalma a hatalom magasságába emel, csak éppen más eszközöket tartanak helyes­Vasárnap, 1934 április 8. Ara 20 fillér X. évfolyam, 78. sz. nek, csak éppen más utakat tanácsolnak, csak éppen más meggyőződést vallanak. Az erkölcsi Ítéletet manifesztáló politikai törek­vés a lelkeket akarja uniformizálni s azzal a rendszerrel, amivel a törökök a világ­háború alatt kipusztították az örményeket, ki akarják pusztítani azokat, akiknek más a véle­ményük és más a meggyőződésük. Nincs örökérvényű erkölcsi szabály. N i n­csen egyetlenolyanerkölcsi sza­bály sem, aminek pontosan az el­lenkezője valamikor más erköl­csi szabály nem lett volna. Ha vé­gigtekintünk az emberi művelődés történetén, azt kell látnunk, hogy a házasság, a tulajdon, a mai erkölcsi és jogi rendezettségnek funda­mentomai az idők folyamán gyökeresen ellen­tétes erkölcsi szabályok oltalma alatt állottak. Az emberi élet védelméhez, a gyilkolás bű­néhez és szabadságához fűződő szabályok a legnagyobb változatosság képét mutatják. Dante Poklában nincs heiy a rabszolgakeres­kedő számára, de még a hetedik körben is ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2Cl Vidéken éí Budapesten 3.00,kMlftndUn ®.40 penqO. * Egyet izám ára hétkiSz. nap 12, vníAr- és Ünnepnap 20 (111. Hir­detések fel-vétele tarlta szerint. Meqte. leni«* hMIft kivételével nnnonf'í szenvednek a bankárok, pedig akkor még nem ismerték a havi másfélszázalékos kamatot s akkor még nem négy pengő nyolcvan filléren rögzítették a három pengő ötven filléres dol­lárt. Voltak népek, amelyek hitványnak tar­tották azt, aki nem ölte meg az ütközetben ejtett foglyokat, de hitványnak tartották azt az idegent is, aki a gazda vendégbarátságá­nak jeleként felajánlott feleségét nem öleli e magához. Egyiptomban hitványnak tartották azt, aki megölt egy macskát, de nem tartot­ták hitványnak azt, aki rabszolgáit azért ölte meg, mert kínjukban gyönyörködni akart: Nem lapokat és nem köteteket, könyv­tárakat lehetne megtölteni a világtörténe­lem s a néprajzi tudomány adataival. Ahol a meggyőződésnek kell kiérlelni a jobbat, ott ne legyen a hitványság argumentum. A po­litika mindig hitványnak tartja azt, akit a vád­lottak padjára le tud ültetni, pedig hányszor fordult már elő, hogy a vádlottak padja előtt vezetett el a szabadságnak, igazságnak és a haladásnak utja. EgQ évi szünet utón összehívták a leszerelési Konferenciát Darttiou és lienderson szombati tanácshozása (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: A nemzetközi leszerelési konfe­rencia. amelyet a mult évben a németek kilépé­sié szétugrasztott, közel egyesztendei hallgatás után ismét megkezdi működését, május 23-ikára összehívták az ülést. Barthou francia külügyminiszter és Hender­son, a leszerelési konferencia elnöke szombaton délután hosszas tanácskozás után megegyezett abban, hogy összehívják a konferencia főbizott­ságát. az úgynevezett általános politikai bi­zottságot és ismét megkezdik a nemzetközi le­szerelési tervezet megvitatását. A Paris Soir szerint hire jár, hogy Hitler meg­hívást fog intézni Barthou francia külügymi­niszterhez. Hitler személyesen fogja megvitatni Barthouval a leszerelési egyezményre vonatko­zó kérdéseket. Borzalmas sziklaomlás és a norvég partvidékei! Két község romba dőlt — 54 halott, 50 ember eltűnt — Az 6r házakat és embereket ragad magával Osló, április 7. Tegnap éjszaka Ta f jordnál egy szikla a tengerbe zuhant. A hullámok el­öntötték a két községet. 40 halott közül 11 férfi, 12 asszony, 17 gyermek. A Ta fjord Norvégia nyugati partvidékének egyik természeti szépsége. A fjord mindkét ol­dalán magas sziklafalak majdnem függőlegesen nyúlnak a vizbe. A sziklaomlás után a viz szé­lesen hömpölyög a szárazföldön, házakat és em­bereket ragad magával. Az egész vidék rom­halmaz. Ujabb jelentés szerint a szökőárnak igen sok halálos áldozata van. Fjöroa és Ta-f jord köz­ségek teljesen eltűntek a föld színéről. Fjöroa­ban eddig 35, Ta-fjordban pedig 19 halottat ástak ki az iszapból. 50 ember eltűnt. Egy csa­lád 7 gyermeke elpusztult a szökőárban. A román király bizalmát nyilvánította a Talarescu-kormánynak Véget ért a Vasgárda-válság (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bu­karestből slentik: Szombaton este a hivatalos lap különkiadásban jelent meg és közölte a dél­utáni koronatanács határozatát. A lap szerint Károly király b'zálmát nyilvánította a Tatares-' cu-kormány iránt, Ez a nyilatkozat Jelenti azt a bizalmat, me­lyet a .carmány kért a királytól további (műkö­déséhez. Most, hogy a kormánynak ez a kérése teljerült, beavatott- politkai körökben a Vas­gárdEL-itélettel bekövetkezett válságot elsimultt nak látják. Az államtanácson Tatarescu hosszabb besző« det mondott. Kimutatta, hogy milyen nagy je­lentősége van az ország talpraállása szem­pontjából a nemzetvédelmi törvénynek, amelyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom