Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-08 / 78. szám

DfiCMÄG7ARORSZÄG 1034 április 8. Igmánd 3R a v 11 á q legjobb keserüvize! Jó 6s gyors hashajtó, sokszor életmentő Jegyezze meg Ön is, hogy az Igmándi viz, Igmándi gyógyvízzel, e cél elérhető. a világon legjobb hashajtó ásványvíz. Figyelem 1 A* Igmándi keserűvíz kis. három és tél decls 0 vegek ben Is kapható! az ttralkodó aláírásával szentesített. A király válaszában kijelentette, drömSre szolfái, hogy aláirta a törvényt. Az a pozitív inü, amelyet Önök megvalósítottak — mondotta a király — alkalmas arra, hogy megszilárdítsa a bizalmat önökben, akiknek az a hivatásuk, hogy ezt az alkotást a gyakorlati életbe átültessék. Londonból jelentik: A Manchester Guardian szerint a vasgárda valamennyi vádlottjának felmentése súlyos csapást mért a kormányra. Hivatalosan cáfolták ugyan a kormányválságról szóló híreket, de a helyzet még mindig nagyon komoly. Minden jel arra vall. hogy a király környezetében az alkotmányozó kamarilla is támoeatia r vaseárddt. — Ugylátszik — mondja Rosenberg —, a katolikus egyház uj mártírokat keres, hofjy a maga számara biztosítsa a német katolikusokat. Rosenberg cikkét a következő mondattal fejezi be: — A nemzeti szocialista állam elismerte a vallási élet szabadságát és ehhez nem is akar nyúlni, de változatlanul és szükség esetén erős nyomatékkal követelni kell, hogy miután a parlament a centrum előtt hezárúlt, a templomi szószéket ne tévesszék össze a birodalmi gyűlés szónoki emelvénvével." Megszervezik „a Nemzeti Bajnokságot" Budapest, április 7. A Magyar Labdarugó Szövetség szoribaton este kezdte meg reformközgyűlését. A közgyűlés nagy többsége zárt egységként sorakozott az elnökség által benyújtott reformjavaslatok mögé. A reformjavaslat elfogadott pontjai szerint felállítják az 1935— 36. bajnoki évre a „Nemzeti Bajnokságot." A professzionista labdarugó alszövetséget megszüntetik. A professzinoista egyesületeket részben a ..Nemzeti Bajnokságba", részben pedig a területileg illetékes alszövetségekbe sorozzák és egyidejűleg a professzionista II. ligát megszüntetik. Az ószövetségnek saját ügyeik intézésére teljes hatáskört adnak. Az amatőr szabályokat szigorúan alkalmazzák és az amatőröket nagyobb védelemben részesitik. Uj professzionista egyesületet 1935. augusztus haváig nem vesznek fel az MLSz egyesületei sorába. Székely harmadik leit a párisi úszóversenyen Páris, április 7. Szombaton este tartották meg Párisban a iíagy úszóversenyt ami kőris a 200 méteres gyorsúszásban Székely András Tarissal és Deitersszel mérkőzött A magyar bajnok szerencsétlen versenyt úszott, nemcsak Táris, de a német Deiters is megverte. 1. T a r i s 2 perc 17.2 mp., 2. D e i t e r s, 3. S z é k e 1 y 2 perc 23.4 mp. A francia uszó már az első 50 méter után biztosan vezetett, Székely András az utolsó hosszig a második helyen úszott, de a finisben nem birta az iramot és Deiters karcsapással a harmadik helyre utasította. MleJöftt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meargvőződik, hogy az elsőrendű minfiségii cIpBket meglepő olcsá M 5.50.^ férfj g-gg^, Zsurkó János. Kossuth Latos sugárul 6. szám. Teleion 17—72. Szlrájktíinletések a párisi telefonközpontban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A párisi telefonközpontban, ahol 1800 alkalmazott dolgozik, szombaton délután ismét sztrájktiintetések voltak. A déli váltásnál a tisztviselők nem vették át a munkát, az udvarra vonultak és elénekelték az Internacionálé!. Az igazgatóság rendőri segítséget kért, a tisztviselők a rendőrök láttára szétoszlottak. A po&taügyi miniszter arra az esetre, ha a tüntetések megismétlődnének, a legeréLvesebb rendszabályt helyezte kilátásba. Rosenberg éles támadása a katolikus papok ellen Berlin, április 7. A horogkeresztesek hivatalos lepjában, a „Völkischer Beobachter" szombati számálwin Rosenberg Alfréd „Uj centrumkisérlet" cimü cikkében hevesen támadja a katolikus főpapságot, mert szerinte a katolikus állampolgárok millióit mozgósítja az egyház számára. Rosenberg Faulhaber bíboroson kívül, aki szerinte a manővert megindította, különösen B a r r e s berlini püspök ellen intéz heves támadást mert kijelentette, hogy az uj politikai irodalmat a sátán irta és panaszkodott a mai rettenetes idők miatt. A becsületes város Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ — Szóval velem tartasz? — örömmel — kiáltottam. — Torkig vagyok ezzel a sok becstelenséggel. Beleugrottam a repülőgépbe. Zugiunk, keringtünk. Oly örvénylő gyorsasággal röpültünk, hogy mellettünk a kőszáli sasok elszédültek, a fecskék vértódulást kaptak. — Hamarosan leszálltunk. — Ez az — mondta. — Ez? Hisz ez is épp olyan, mint amaz — Csak kivüiről. Belülről más. Gyalogszerrel ballaglunk be a városba, hogy mindent tüzetesen szemügyre vegyünk. Először az tünt fel nekem, hogy a járókelők álig köszöntek egymásnak. — Itt csak az üdvözli a másikat, — magyarázta Aarátom —, aki valóban szereti is, becsüli is az illetőt Feketes zemüveges koldus kuporgott az aszfalton. Bádogtányér az ölében. Mellén kartonlap: „Nem vagyok vak. Csak nyáron viselek íekete szemüveget." — Hit ezt miért irta kt a koldust — Hogy meg ne tévessze az alamizsnálkodókat. A sugáruton fényesnél fényesebb üzletek. Egy tükrös kirakatban ezt olvastam: „Lábrontó cipők. Tyúkszem, tályog szavatolva. Több vevőnk lábát amputálták." — Ez tréfa? — Szó sincs róla. — Aha. Törvényszéki itélet kényszeríti a kereskedőt, hogy igy bélyegezze meg magát? — Dehogy, -r Legyintett vezetőm, megvetően. — Ez az igazság. Értsd meg: ez az igazság. Itt az Igazságot senki se rejti vék» alá. Az önbírálat rbben a városban oly magas fokra hágott, hogy tlvesifiire nincs többé szükség. Amint tovább haladtunk, az egyik bámulatból a másikba estem. A ruházaton ez a hirdetés lármázott: „Drága és rossz ruhák. Tessék alkudni, mert becsapjuk." A vendéglőn: „Ehetetlen ételek, ihatatlan italok. Rosszabb, mint otthon." A cukrászdán: „Margarinnal, tojáspótlóval készített, állott sütemények." — örültek ezek? — dadogtam. — Vagy öngyilkosjelöltek? Vagy szentek? — Bölcsek — felelt barátom határozottan. — Sohase hazudnak. — És nem mennek tönkre ebben a bölcsességben? — Tekints az üzletükbe. Mind zsúfolva vannak. Mind virágzanak. — Hogy lehetséges ez? — Ide figyelj. Itt mindenki tudja magáról, — és felebarátjáról is —, hogy becsületes, őszinte szerény s inkább kisebbíti, mint nagyobbítja magát, inkább lefelé licitál, mint fölfelé Ennélfogva az itteniek nem veszik egészen készpénznek, amit hallanak, vagy olvasnak, akárcsak ti, otthon. Közöttetek és közöttük mindössze az a különbség, hogv tinálatok az emberek állításából mindig el kell venni valamit, egy keveset. A ti portékáitok és embereitek nem olyan kitűnőek, mint ahogy állítják. Az itteni portékák és emberek sem oJvan csapnivalók, mint ahogy állítják. A kettő voltakép egvremegv. Nézetem szerint azonban az utóbbi módszer a becsületesebb, az őszintébb, a szerényebb. ^ Egy könyvesbolt kirakatában az újdonságok színes papírszalaggal átkötve verték maguknak a hirt: ..Olvashatatlan szemét..." „Az agyalágyult öreg író utolsó műve, melv eddig egy példánvban sem kelt el..." „Hörgő Ervin legémelyitöbb, legmodorosabb versei." — Hihetetlen — hüledeztem. — És ezeket itt vásárolják? — Hogy a csudába ne vásárolnák. — És el is olvassák? — Nálatok talán nem olvassák el az Ilyesmiket? — Igazad van. De ott legalább máskép tálalják föl. — Ismétlem: ez az önismeret városa. Ha valaki tisztában van azzal, hogy rossz az ízlése és szereti a dörgedelmes frázisokat — azt, ami olcsó, üres és nyegle — akkor megveszi Hörgő Ervin költeményeit és nem csalatkozhat bennük, hiszen megfelel igényeinek. Az egész csak taktika kérdése. Szédelegve kívánkoztam egy kávéházba, hogy föllocsoljam magam. Vezetőm valami ízléstelen, aranycirád&s kávéház elé vitt, mely „a szélhámosok és ingyenélők kedvenc találkozóhelyéinek volt jelezve s azzal csábítgatta be vendégeit, hogy „árai megfizethetetlenek" és „pincérei gorombák." Eleinte nem akartam belépni ide. Barátom tuszkolt be. — Jó napot kívánok — köszöntem. — Mit hazudsz? — rótt meg barátom. — Te itt nem jó napot kívánsz, hanem jó kávét kívánnál, de azt nem kaphatsz, mert a kávét ezen a helyen cikóriával hamisítják és olyan az ize, mint a másodrangú fénymáznak. Csak az újságokat akarom megmutatni. Rengeteg újság volt itt. Ezúttal csak a Hazugság-ot, az önérdek-et, a Gyáva Utonálló-t és a Bérenc-et emelem ki. A Bérenc az első oldalán kövér betűkkel ezt közli a nyilvánossággal, állandó futófej gyanánt: „Ennek az újságnak minden egyes betűjét megfizetik. Valamennvi kormánytól egyformán függ, sohase irja meg véleményét, csak akkor, ha szienynves hasonlesése követeli. Épp ezért figyelmeztetjük olvasóinkat, akiket egyenként és együttesen mélységesen lenézünk és megvetünk, hogy ne vegyék komolyan cikkeinket és bennünket is nézzenek le, vessenek meg annyira, amennyire megérdemeljük, ha ugyan ez emberileg lehetséges." — Nagyszerű, — lelkesedtem. — Lásd, ez már igazán tetszik nékem — Itt az igazmondás oly általános, —folytatta barátom —, hogy mindenki egyformán gyakorolja.