Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-29 / 96. szám

^34 SpTill? 29: 0?CMA"G7ARÖRSZ«G •9. AZ UKRAJNAI DOBOS megrendítő háborús regénye Oroszországtól Szegedig Husz év után a nevét, az otthonát és az életét keresi Szurmai Endre-Andrij „születési esete" és egy 20-as tűzmester elsárgult fényképe Erre a két névre emlékszik a kis Andrij: Fe­ricsán Antalra és Aradra. És ma egyiket sem találja. (A Délmagyarország munkatársától.) Egy meg­hatóan regényes háborús történet. Huisz év után, husz évvel az orosz front halálos élete után, az akkori idők hatéves elsodort legénykéje — az uk­rajnai dobos! — a nevét, az apját, a szülőfaluját keresi, mert a háború véres drámája elsodorta a — nevét, eltemette szülőfaluját és eltüntette min­denkijet. Az ukrajnai dobos most a nevét és az életét keresi busz év drámáján át, — névtelenül, hazátlanul és apátlanul harcolja megmaradt éleiét a szegedi homokon, amely simogatva elfogadta szomorú árvaságát. A regénybe való regény 1915-ben kezdődött, — de az sem bizlos, bogy mikor. Ukrajnában, amikor csukaszürke ezredek járták a felper­zselt ukrán falvakat, amikor a kárpáti harcok ulán az első honvédsereg mélyen bent járt a cári Oroszország testében. A honvédek parancs­noka báró Szurmay Sándor volt — cs ez a név még előfordult az ukrajnai dobos elso­dort életébon. Hogy melyik faluban történt — azt most kell majd megállapítani, ha méa lehet. TÜZÉREK EGY UKRÁN FALUBAN Az elfelejtett, ismeretlen faluban a 20-as tü­zérek járlak és ott élt egy szűke ftirtü, kékes szemű kis ukrán gyerek is, aki csak azt tudta, csak arra emlékszik, hogy apját — akit elvitt a háború — P e t r o v-nak nevezték és őt A ndrijnak szólította édesanyja. Egy este olt pihentek a düledező ház előtt a tüzérek és bent a szobában a kis hat-lict éves Andrij na­gyon-nagyon sírva fakadt. A vad háborús nyo­morúságban nem kapott vacsorát, mert szem­be szállt az édesanyjával. A háború cs az élet egész tragédiáját érczle ebben a meg nem ka­pott vacsorában kicsi megszántott, nyiladozó szivével. Somáig sirt hangosan és keservesen, aztán elhatározta, hogy nem marad lovább az éhes házban, apja is elment, anyja nem ad va­csorát, világgá viszi hatéves életét... Ott őgyelgett a magyar tüzérek között és haj­nalban, amikor a riadva érkező parancsra visz­szafelé indultak a tüzérek, kicsi keserves éle­tével a lovak, kocsik, kerekek közé lopódzott, elbujt a magyar tüzérek közé. Kct napig me­netelt erős tempóban az ezred, már messze­jártak a szétlőtt ukrán falutól, amikor a kis Andrij kimerülten, rongyosan, éhesen leesett a kerekek közül. Ott találtak rá a tüzérek, szinte eszméletlenül. És a háború halálos kegyetlen­ségben megszólalt a katonák szive. MENEKÜLÉS Fölvették az ágyúktól szántott országút sa­rából, simogatták, ellátták minden jóval és a kis, világgá indult ukrán Andrij ottmaradt a magyar tüzérek között. Az egész század gon­dozta, ápolta, — mint a kis sardiniai dobos megható meséje a Garibaldi-idők könnyesen szép regényében... Ápolták és ajnározták a kis szőke Andrijt, aki egy percre sem tágított a magyar tüzérek közül, vérben, sárba'), éh­ségben, pihenésben velük clt és velük vitte az •'•letét ismeretlen élet felé. A magyar katonák kis dobosa lelt, ahogy még egyre tartolt a vo­nulás és egyre tartott a háború. A regény itl egyre homályosabbá sodródik. A kis Andrij csak véres mezőkre emlékszik, megszólaló ágyúkra, elzuhanó katonákra, föl­tépett sinekre, összeomló házakra, kórházak­ra... vonalokra... sebesültekre... És egy jóságos szívű tűzmesterre emlékszik: Feri­csán Antalra, aki nem hagyta el a kis do­bost a leghalálosabb életben sem, kezén fogva vezette, maga mellé ültette a vöröskeresztes vonatban és magával vitte — Aradra. „SZURMAY" Magára maradt Aradon. Hiába gondozta, csókolta szőke fürtjeit a kemény tűzmester ur, egy esős őszi napon ő is elment. Helyet ka­pott a végeláthatatlan menetben, amely nem tudni hova indult és amely nem tér többet vissza... A kis dobos ott maradt a maga fájó életével egy idegen országban, egy ismeretlen városban, egyedül. Jó emberek, jótékony intéz­mények vették gondozásukba az erosz harcok ukrajnai dobosát cs mivel a kis fiu nem tudott sem magáról, sem szüleiről, sem szülőhelyé­ről semmit, — Szármái Endrének nevezték el a hatósági könyvekben, ahol mégis nevet kel­lett adni a lajstromozott gyermeknek. Szurmai Endrének nevezlek, mert a Szurmav ezre­dei hozták el az ukrán országútról. ARAD, SZEGED És az évekkel továbbsodródott Szurmai Andrij elszakadt élete. Megtanult magyarul, iskolába járt és — elfelejtett oroszul. Csak két névre emlékezett: Pctrovra és Andrijra. A jó­tékony intézményekben telt az élete — ami­kor Fericsán tűzmester után Aradot is elvesz­tette. Az összeomlás viharában nem tudott mit kezdeni ide-odadobált életével, kétségbeesésé­ben kiment a szegedi országútra ós fölkéredz­kedett egy menekülő szekérre, amely Szeged­re hozta. Azóta itt harcol az eletéért, Szőregen ós Újszegeden, földet tur, gyári munkát vállal a kenyérért. És mert nagyon magára volt el­szakadt eletével — nemrégiben asszonyt vitt haza szegenyes lakásába. És mindent elfelej­tett, nevét, nyelvét, apját, faluját, — névtele­nül, hazátlanul harcol az életéért és meg akarja keresni: a nevét és az övéit. EGY FÉNYKÉP Semmije sincs, amin elindulhatna elhagyott gyerekélete után. Nincs egy sor irása, egy ok­mánya, egy apai üzenete. — de ha volna is, nem tudna boldogulni vele, mert nemcsak a nevet felejtette el, de a nyelvét is. Szőke orosz, csontos arcával csak magyarul beszél. És egy sárgult, öreg, gyűrött fényképet őriz a OLCSOBBAN FOZ M P A RTI PETR EBOB petróleum gázfőző (zománcozott állványon) — nagy TELJESÍTMÉNY! KICSI ÜZEMKÖLTSÉG! TELJES BIZTONSÁG! EGYSZERŰ KEZELÉS! nem kell konyháját nváron fűteni a drácrn fával, mort a petróleum gázzal főz előme­legítés és pumpálás nélkül s jgv konyhája hűvös marad. EGYEDÜLI KÉPVISELŐ EOÉmxsARNOK TELEFON 17 — 82. SZEGED, TISZA LAJOS KÖRÚT 38. ahol működésben is szívesen bemutat­ják Önnek minden vételkényszer nélkül. KÉRJEN BŐVEBB ISMERTETŐT. szive fölött — ez mindene. 'A kifakult hábo­rús amatőr felvételen egy mosolygó arcú csu­kasziirkeruhás tűzmester ül az aradi kórház kertjeben sápadtan két ápolónővér között: Fe­ricsán Antal tűzmester. Ez mindene, ez a kép, amit megőrzött a sok viharban. Fericsán tűzmestert takargatja könnyesen megható emlékeivel a szive fölött, — aki felszedte a gránátokkal szántott orosz országút vcréből-sarából cs aki magával hozta Magyarországra. Aradra. Ez a fénykép minden okmánya. Ezen a fényképen indult el, liogy megkeresse nevét, faluját, öveit, elszakadt clelct. AZ ELSö NYOM Fcltve veszi elő kabát jából a képet és meg­haló szeretettel nézegeti. Ez maradt meg neki gyermekéletéből, a szeretetből. Segítséggel, fan­táziával elindult, hogy megkeresse — önma­gát. Azt tudta, hogy dobos-életének apja meg­halt. Arra is emiékezeit, hogy feleséget, csa­ládot hagyott Pesten. Szép levelet irt, nehéz, vigyázó betűkkel. — megcímezte a borítékot: „üzv. Fericsán Antalné, Budapest." Csak eny­nyit tudott. És ajánlottan elküldte. A posta sorsára bízta a levelet (cs az életét). Közvetlen a Gyártól szerezze be CSILLÁR sziihsegieféf. leszállított olcsó áraK! Kedvezd fizetési feltételek! METEOR Szeged, Kárász ucca 11. Guár: Budapest, VI. villamossági és csillárgyár rí. Prófétával szemben. Teleion 21—35.

Next

/
Oldalképek
Tartalom