Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-11 / 57. szám

DHMAGYARORSZAG SZEGED. ScerkesstO*«g: Somogyi iicca 2Z„i.em, Telefon: 23-33.--kladrthlvalal kölcíönkönyvlAr és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon : 13-00. «• Nyomda : LHw l.lrrtl ucca 19. Telefon t 13—ofV. TArlrall éa levélcím s Dtlmnoramnzao Mroei1 Vasárnap, 1934 március 1L Ara 20 lUlér X. ÉVFOLYAM, 37. $Z Forradalom és diktatúra — Szerte a világon forradalmak és dik­tatúrák között küszködnek az államok, ez a kor nem a szabadságjogok túlzott kiterjesztésének, hanem inkább az állami föhatalomnak kora, — mondotta tegnapi beszédében a belügyminiszter ur. Érde­mes ezen a kijelentésen eltűnődni, mert ez a megállapítás az érzelmi alapja annak a kormányzati politikának, amelyik nap­jainkban az állampolgári jogok és állam­polgári kötelességek viszonyát megállapít­ja s megszabja a polgárságnak a közsza­badságban való részeltetése mértékét is. A mi történelmi érzékünk szeri ta ' orra­(Talmaknak és diktatúráknak szembeállítá­sa legalább történelemfilozófiai senpont­ból szerencsésnek nem mondható, mert a diktatúrák és forradalmak nem ellentélr-s pólusok, sokkal inkább következményei és előzményei egymásnak. A szabadság és a forradalom nem azonos fogalmak és nem azonos törekvések. Nem a szabad­ság bűnös abban, hogy voltak, vannak és lesznek forradalmak. A tökéletességre való lörekvés az emberi társadalomnak szinte veleszületett sajátossága. A korszerű ha­ladás módja mindig függött attól, hogy milyen erőt képviselt a mult s meny­nyire voltak a lelkek előkészítve az uj tanítások befogadására. Minél kevesebb volt a szabadság, minél kevesebb módja volt a gondolatnak a terjeszkedésére s a lelkek meghódítására, minél inkább zár­ták el a halalmi szervezetek a tömegeket a haladás lelki tényezőitől, annál véresebb és annál elkeseredettebb küzdelem tudta csak kivívni a szabadságot. A szabidsáe­törekvesek csak ott korbácsolták fel a lel­keket, ahol a fejlődés utjai el voltak tor­laszolva. Ahol a demokráciához szüksé­ges belső fegyelem hiányzott, ahol a de­mokrácia intézményei nem részesíthették politikai iskolázottságban a tömegeket, ott az egyik véres felkelés követte a másikat, az egyik véres kísérlet után következett a másik s talán még véresebb próbálko­zás. Spanyolországnak és Portugáliának történelme elég meggyőző példát nvujt er­re s a kubai forradalom napról-napra változó kaleidoszkópiának nem az a tör­ténelmi előzménye, hogv Kuba népének sok volt s megártott a szabadság, hanem az. hogy nem volt szabadsága s szabadság hiánya árfoU meg. Szabadelvű államban alis volt forrada­lom, mert a forradalomnak egv egészen biztos ellenszere, prevenciója van: a libe­rálizmus. Anglia és Amerika történelme a latin államok történelmével szembeállít­va világosan demonstrálja mindazt, amit a szabadság és a forradalom összefüggé­seként elmondottunk. A szabadság intéz­ményei még demokrácia nélkül is meg­védik az államokat a forradalmak rázkód­tatásaitól. S ha a belügvminiszter ur azt mondja, hogy Európa államai a diktatú­rák és forradalmak között küzködnek, ak­kor mi ezt a megállapítást csak azzal az értelmezéssel tudiuk' helyeselni, hogv nem a forradalmak szülöttei a diktatúrák, ha­nem a diktatúrák nemzői a forradalmak­nak. Ha az idők méhe forradalmaktól ter­hes, akkor csak a szabadság in térni én vei képesek ezt a terhességet — lege artis, — megszakítani. A diktatúrára vató törekvés olyan, mint az öröklött vérbaj, csak a liberálizmus évszázadokig tartó kúrája irthatja ki a betegség okozóit a szerve­zetből. Minél gyöngébb a társadalmat al­kotó egyének társadalmi érzéke és politi­kai neveltsége, annál johb talaja a társa­dalom minden felforgató törekvésnek. Ám­de: minél kevesebb a szabadság, minél ke­vesebb munkát végezhetett a felvilágo­sítás, a jogok gyakorlása minél szűkebb téren fejthette ki nevelő ^s állampolgárrá öntudatositó hálását, annál kisebb maradt a társadalmat alkotók szolidaritása s az a képessége, amivel szembe tudott szállni forradalmakkal és diktatúrákkal. Ila tehát nem akarhatjuk azt, — s ki az a gonosz, aki ezt akarhatja? —, hogy Eu­rópa államainak mintájára Magyarország is a forradalom és a diktatúra válaszutja elé kerüljön, akkor nem a 'jogok korláto­zásával, hanem a fogok kiterjesztésével kell a nemzetben fokozni azt a képessé­get, hogy minden forradalmi ki«=éHetezést Bukarest, március 10. A képviselőit:', mai ülésén Cuza tanár megvádolta Gogát. hogy meghamisítja a nemzeti munka gondo­latát. Az igazság az, hogy a zsidók ielentenek veszélyt, nem valamennyi idegen. Felszólítot­ta Viller Józsefet, hogy a magyarok és a ro­mánok fogjanak össze a zsidók ellen. Viller József a következőket mondotta: — Amikor a magyarok voltak Erdély urai, kötelességemnek tartottam a jogos román ér­dekek megvédését. Most önöknek kell, hogv kezet nyújtsanak, ha ezt mi gyengék tennők, koldusgesztus lenne. Ami a zsidó-kére!ést illeti,­iIII • M •!• . í », ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3.20 vidéken «9 Budapesten 3.6U, lcUlíUldHn 0.40 penqA. ^ Egyes »*Am Ara hétkdz­nnn 12, va»Ar- e« Ünnepnap 20 1111. Hír­deieaek fel-vétele tartla szerint. Meqle­Irnlk héllö kivételével naponta reaoel le tudjon magáról rázni. Attól tartunk ugyanis, liogy akármilyen kitűnő is a bel­ügyminiszteri megállapítás, mint diagnó­zis, a belügyminiszter ur által javalt te­rápia lerontja a diagnózis helyességének értékét. A forradalmakkal szemben nem a jogok megtagadásával, hanem a jogok kiterjesztésével kell erőssé és életképessé tenni a nemzetet. Mor.lcsqieu szerint a különböző kormányzati formákat túlzá­saik tették tönkre. Ugy gondoljuk, hogy ez a megállapítás nemcsak a kormány­zatokra, hanem a kormánvzatok metó­dusaira is érvényes. A szabadság korlá­tozásának túlzása éppen az ellenkezőjét éri el, amit a szabadság korlátozásával el akarnak érni, a szabadság korlátozásá­nak módszerét ennek a módszernek túlzás­ba vitele — példatár rá a világtörténelem, — még mindig diszkreditálta. S Hegelnek is igaza van, amikor azt mondja, hogv a ioanak' és szabadságnak bilincsei a lel­kiismeret felszabadulása nélkül nem tűr­hetők össze s csak ott van revolució. ahol nincs feilfidé* és nincs ha'adác. ni sohasem leszünk önökkel egy véleményen. \ magyar nép. amelynek a magyar pórt a rep­rezentánsa, sohasem tett és nem is fog tenni különbséget emberek között vallásuk vagy pedig fajuk szerint. Láttam gazember keresz­tényt es becsületes zsidót is. Nem a jaj, ha­nem az értékei szerint kell nz embereket meg­különböztetni. Bratianu György tiltakozott ezután a res. lauráció ellen, amit igen nagy veszélynek tart a kisántánt szempont iából. Nagyobb veszély ez. mint az Anschluss. Gömbis Gyula az idegen szellem káros hatásairól beszélt az egyetemi ifjúságnak Budapest, március 10. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Bajtársi Egyesületének központja, a Turul Szövetség szombaton este tartotta a Vigadóban ezévi disztáborozását, amelyen megjelent Gömbös Gyula miniszterel­nök es József királyi herceg is. Gömbös Gyula beszédet tartott és többe'' kő­zött ezeket mondotta: — A magyar ifjúság másfélévtizeddel ezelőtt ösztönszerűen megérezte azt az utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell. A jövő csak a ge­rinces magyaré, mert csak a gerinces magyar tud még akkor is, ha szomoruságos a jelen, minden körülmények között harcolni a jogai­ért. Tudja velem eryütt a magyar ifjúság azt is, hogy a nrotekció és a nepotizmus, tehát az Vasárnap utazik Gömbös Gyula Rómába Budapest, március 10. Gömbös Gyula mi­niszterelnök vasárnap utazik Rómába, ahol a tárgyalások előreláthatólag már kedden meg­kezdődnek. Rómában a magyar miniszterel­nököt ünnepélyesen fogadják. Párisi politikai körökben hire terjedt, hogy Schambrunn Franciaország római nagy­követe keresni fogja az alkalmat, hogy Göm­bös Gyula miniszterelnökkel és Dollfuss kancellárral érintkezhessen. A francia kor­mány ugyanis szívesen látná, ha a kisantant Ausztriával és Magyarországgal konferenciára ülne össze. A magyar nép sohasem tett különbséget emberek között Cuza és a magyar párt Yltófc a román képviselőházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom