Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-11 / 57. szám

f. DC1 MAGYARORSZÁG 1054 március TT. a v! I á <9 legjobb keserüvizel Igen gyakran életmentő egv ió és gyors hashajtó, az Iqmándi keserűvíz, mindia biztosan ható. n politika, amely a tehetséget félretolja és amely csak az úgynevezett összeköttetésre épiti fel eíőre útját és nem a tehetség révén való előrejutást istápolja, idejét multa. — Én elismerem, hogy sok a baj és hiba a magyar éleiben, bár talán mégsem annyi, mint ahogy előadták, de mégsem tartom helyesnek azt a politikai módszert, amely olyként akarja megtisztítani a nemzet fáját a hibák előidézőitől, hogy kivágja a fát tövestől. Ne feled jétek kedves ba jtársaim, hogyha ilven idegen sugallatok által vezetett idegen kézzel nyúlnátok hozzá a magyar fa dudarához, esetleg veszedelembe sodorjátok az apostoli kettős keresztet. Nem a külsőségekben megnyilatkozó, de mégis idegen formákat utánzó szellemre van szüksége a magyar ifinságnak, de a magyar föld lehelletéből táplálkozó eredeti magyar elgondolásokra, tisztult magyar világnézetre. A miniszterelnök után József királyi herceg mondott beszédet. Mielőtt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és mesrErvCztfdik, hopy az elsőrendű minőségű cipőket meglepi* oicsó NÖÍ 5'50-fíll, férfi 8'50-fÖl. Zsurkó János. Konsu<h li'os suoAruf 6. szAm. Telefon 17—72. Kilencezer szegedi paprikatermelő kért termelési engedélyt Az átlag paprlkaterület 2 hold (A Délmagyarország munkatársától.) Szombatig 'ehetett bejelenteni az elöljáróságnál, hogy- ki, mekkora területen óhajt a jövőben paprikái termelni. A paprikarendelet értelmében ugyanis külön termelési engedélyt kell ezután igényelnie annak, aki papnkutermeléssel foglalkozik. Mindeddig az volt a felfogás, hogy Szeged környékén 7—8000 azoknak n száma, akik paprikát termelnek, most a bejelentés során aztán kitűnt, hogy jóval többen vannak a paprikatermelök. A szombatig több, mint kilencezer bejelentőlapot igényeltek és ez egyszersmind azt is jelenti, hogy ugyanennyi Szeged környékén a paprikatermelők száma. A város hatósága sem számított ekkora érdeklődésre, mert előze'<»sen mindössze 8000 darab igénvbejelentó lapot kért a földmüvelésügyi minisztériumtói, utóhb azonban sürgősen még néhány ezer laport rendeltek. A kitöltött bejelentő'apok már vissza is kerültek a termelőktől az elöljárósághoz és itt a felülvizsgálat során megállpitották, hogy 18 katasztrális hold az a legnagyobb terület, amelyen az idén egy tagban paprikát fognak ültetni. Kisguczi Illés röszkei gazdálkodó jelentette be ekkora területre az igényét. A legkisebb paprikatermelésre bejelentett terület viszont 900 négyszögöl. Átlagosan két holdon fognak Szegeden paprikát ¡(¡rtpelni és igy a 0000 igénylő a jövőben 18.000 ka*, holdon termel paprikát. A legtöbb paprikatermelő Alsótanyán, Röszkén, Szentmihályteleken van. Alsóváros lakossága közül minden második ember foglalkozik paprikatermeléssel. Érdekes, hogy a Felsővárosról alig négyen jelentkeztek hivatásos paprikatermelőkkent. Az igénybejelentéseket most az elöljáróság nvomozói a helvszinen vizsgálják felül. Külön kivizsgálják,'hogy az 192&-1933. évek kőzött melyik esztendőben és milyen nagyságú földterületen termelt az igénylő paprikát. A helyszíni ellenőrzés óriási munkát ró a nyomozókra és ezt megkönnyítendő, most majd a vizsgálatra nézve külön kiképzésben részesitik őket. Itt emiitjük meg, hogy Kállay Miklós földművelésügyi miniszter megbízásából a paprikaszövetkézet alakuló közgyűlésén, — amelyet Budapesten tartanak meg hétfőn — dr. Pálfy József polgármesterhelyettes elnököl. Kémkedési botrány Berlinben Berlin, március 10. Berlinben letartóztattak 20 embert azzal gyanúsítva őket, hogy Lengyelország számára kémkednek. A kémszervezet főnökét, Sosnovszky Jurek volt lengyel lovassági tisztet elfogták. Hir szerint előkelő politikai és gazdasági körök is benne voltak a kémszervezeihen. Ora, ékszer nniiléns Tóin órásnál, HftICSttf H. T.TlSltVÍSeWH, IPIUldltflSO« ewie«»iiélkülrmie<relsvasar©l!íJitnak ADC iitalvániwal. Naöii óra, ékszertavitómtthelii. Tftrt eran<i, rftl! nCnzbefőltas. Márkás fesiményeh olcsón TÓthnál, Tisza Lajos körút 45. § Boris könyve Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Boris beszegődött hozzánk kézilánynak, de még nem volt könyve Többször eszünkbe jutott: — Igaz a könyv. Azt is ki kellene váltani. Csakhogy .ez a falusi gyermeklány. ki nyáron még libákat őrzött a mezőn, eltévedt volna ebben a rengeteg városban, egy tapodtat se tudott egyedül tenni. Ezért magara kisértem a hivatalba, hol a könyvet adják. Megmosdott, szőke baját koszorúba kötötte, fehérbe öltözködött, mint első áldozásra. Zsebeit almával, szilvával tömte tele a nagy útra. Ünnepélyesen lépegetett az uccán, érezve, hogy ez a nap semmi más napjához nem hasonlít Sötét folyosón haladtunk át, rozoga falépcsőn mentünk lefelé, megálltunk az ajtó előtt. Boris benyitott. Kemény, hivatalos hang kiáltott: — Menjen ki és várjon ott künn. A tány vtsszn tántorgott n születési, községi, erkölcsi bizonyítvánnyal, meg két fényképével, melyet eleve beszereztünk számára. Egy ablakba húzódva, annak rendje és módja szerint várt, hogy az előbb érkezők sorra kerüljenek. Közel másfél órát várakoztunk, mikor ismét áthaladtunk a sötét folyosón, leleté mentünk a rozoga falépcsőn, benyitottunk az ajtón s egy toronyszobaszerü helyiségbe érkeztünk, amilyent Bo-¡s még soha életében nem látott. A lány nem figyelhette meg oly részletesen, mint én, hogy mi minden van Ht, de bizonyára jobban érezte. Egy ur ült az asztalnál, pápaszemes, magas, becsületben megőszült hivatalnok, gyűrűvel vékony ujján, mely szinte elsorvadt az örökös tollforgatástól. Föl se tekintett, mikor beléptünk Irt Asztalán fontos ügyiratok. Oldalt egy gép, 1» meretlen rendeltetésű vas-satu, rejtélyes, rettenetes, akár a középkori kínzószerszámot, melyekkel Valaha az ellenszegülőket faggatták. Boris egyedül erre nézett. Térde kissé rogyadozott, talán imádkozott is, azt az imát, melyre édes szüléje tanította. Mégse térdepelt le. Bámulatos önuralommal összeszedve minden erejét, az asztal felé indult. — Hogy hívják? — kérdezte a kemény, hivatalos hang. A lány felelt, de ezt csak én érthettem meg mert hangja a görcsösen szoruló gégében elcsuklott, mint mikor a vádlott a végtárgyaláson a keresztkérdések súlya alatt ezt dadogja: „Gyilkoltam." — Hangosabban — biztatta az ur. Boris hangosabban mondJa a nevét, mire a hivatalnok rátekintett. — Maga az? — Én — hebegte a kis cseléd, Inkább szája mozgásával, mint hangjával. — Bironyos ez? Ebben a kérdésben kétkedés volt, vallató árnyalat, melytől megfagyott a vér. A leány nem tudott mit válaszolni. Gyürködte markában az okmányokat. De a hivatalnok, ki nem volt rossz ember, csak a tőrvényt képviselte, melynek mindnyájan engedelmeskedni tartozunk, eltekintett a " félelemtől. Csóválta fejét rosszalóan. Másodpercek multak el. — Megvannak az írásai? Minden megvolt. Az ur is látta. De azért csőválta fejét, mintha azt mondaná, hogy „jellemző." — Hány éves? — EzerkíleneszátfHz... — Nem azt kérdeztem. Arra válaszoljon, Hogy hány éves. — Tizenöt. Most a hivatalnok fölállt. Fölállt és balkezében az egyik fényképpel, biztos léptekkel közeledett. Jobb kezével hirtelenül megragadta Boris állát s a leány fejét fölfelé tolva, hosszan szemlélte, szemben, oldalvást, egyik szemével a fényképre, másik szemével az arcra sandítva, hogy a valóságot és annak mását összehasonlítván, megállapíthassa a hasonlóságot. Ha a lány helyébe egy kalandor mllliomosnő akarna betolakodni, szándéka meghiúsulna. Nem olyan könnyen lehet az ember cseléd. Kérdést Intéztünk a jelölthöz, egészséges-e, beszél-e több nyelvet, van-e bélyege. Az nem volt. Ujabb szomorú fejcsóválás. Az ur mind a két kezével kihúzott egy eslkorgó fiókot bélyeget keresett, lassan kiemelte a oselédkönyvet, gyöngybetükkel beírta Boris személyi adatait, aztán az első lapot mázolni kezdte ecsetével, melyet előbb egy enyveslábasba mártott, két helyen is mázolta s az egyikre, miután szabályosan csokorba fogta a zsinegvégét, rányomott egy sokágú rózsaszín paplrrsillagöt, a másikra pedig a fényképet ragasztotta, ö, kl e rövid idő alatt bámulatos rátermettséggel játszotta apszihologtis, antropologus. ftlologus szerepé*, most a könyvkötő munkához Mtott, egy elmés, kemény szerszámmal paskolni kezdte a könyvet, majd a gfphez lénett, mely vasalkatrészelveí vészesen sötétedett előttünk. A gép forgott, zakatolt oly erővel, mely egy ember koponváját is átlyukaszthatta volna, lyukakat vájt a cselédkönyvbe. Sokáig tartott. Boris az alvajáró tétovaságával meredt rám. eznttal először, bátorítást keresve jelenlétemben. Fehér volt, mint a fal. Nem esett semmi baj. I*nen egy udvarba kfildtek, Onnnn ide vissza, később az orvoshoz. Déli egykor jött haza, derűsen és boldogan, de Jelentősen, mint aki a halál torkából menekült. Azt mondta, hogy semmi az egész. — Csak a gép — sóhajtott. Vadonatúj könyvét, melye* tiszta zsebkendőjébe csavart, átnyújtotta nekem a gazdájának, kinek föltétlen jotrom van a megérzéséhez. De mikor el akartam zárni, oly sóvár pillantást vetett utána, hogy inkább visszaadtam. Hadd legyen az övé. Nekem úgyis sok könyvem van. Neki pedig nincs más könyve. Csak ez az egy.