Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-23 / 43. szám

1934 február 23. DC !. M A G 7 A R ORSZÁG rt Hl—«»,!! A Slavísky~ügy vizsgálóbírójának titokzatos meggyilkolása óriási megdöbbenést kelleti Franciaországban A meggyilkolt vizsgálóbíró fia nyilvánosságra viszi az eifüní akták adafail Páris, február 22. Jelentette tegnap a Dél­lna«yarország, hogy Prince, párisi vizsgálóbíró titokzatos gyilkosság áldozata lett. Holttestét a páris—dijoni vasúti sinek között találták meg. A rendőri vizsgálat szerint politikai gyilkos­ságról van szó, amelv szoros összeköttetésben áll a Stavisky-üggyel. A dijoni törvényszéki orvosok, akik Prince holttestét megvizsgálták, megállapították, hogy a vizsgálóbírót előbb megmérgezték és akkor helyezték el a síneken, amikor már öntudatlan volt Százezer frank jutalom (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Pá­risból jelentik: Prince meggyilkolása ügyé­ben a nyomozás még mindig nem jutott előbbre. A kormány százezerfrank jutalmat tű­zött ki annak, aki a gyilkosok nyomára vezet. Doumergue miniszterelnököt a gyilkosság ügye rendkívül nyugtalanítja; attól tart, hogy ha a legrövidebb időn belül a hatóságok nem leplezik le a gyilkosokat, ugy annak belátha­tatlan következményei lehetnek. Éppen ezért a miniszterelnök felhívására a belügyminisz­ter a legszigorúbb el járást rendelte el és kije­lentette: ha a gyilkosságban részes maffiában bármilyen előkelő személyek is érdekelve len­nének, azokkai szemben is a legkíméletleneb­bül és a legerősebben fog a kormány eljárni. Prince fia — beszélni fog Páris, február 22. Raymond Prince, a meggyilkolt Albert Prince törvényszéki taná­csos fia, újságírók előtt nagyfontosságú nyilat­kozatot tett: — A sajtó támogatásához fordulok, — mon­dotta —, hogy az igazságot felderíthessük. Szörnyű felelősség nehezedik ránk, de ha éle­tembe kerül is, beszélni fogok és mindent el­mondok, amiről tudomásom van. Mindenért vállalni fogom a felelősséget. Kétségtelen, hogy politikai bűntettel állunk szemben. Atyámnak a gyilkosságot követő napon kellett volna elő­terjeszteni a Staviskv-ügvre vonatkozó jelen­tést, amelvben számos közéleti egyén neve is szerepelt. Ezeket a neveket majd én magam fo­gom nyilvánossáírra hozni. A Stavisky-ügyről atyám gvakran beszélt és egv napon komor arckifejezéssel igv S70lt: Az figv sokkal komo­lyabb, semmint gondoltam volna és következ­ményeit nem lehet előre látni. MORA FERENC UTOLSO AKTÁJA (A Délmagyarország munkatársától) A Délmaavarország csütörtöki s-á-náhnn megem'ékezett arról, ho<*y a közé-dekelt­ségek felügyelő hatósága. ez a ^énzüffv­minisztérium kebelében működő hivatal, milyen adatokat kért a várostól a Somo­f i-könvvtár és a muzeum működéséről. közérdekrltségek felüffvelő hatóságát az­ért szervezték meg — a hivatalos magya­rázat szerint —, hogv megállapítsa, me­lyik városi, vagy állami üzem fenntartását követeli még n í-ö^ér V-, mehik ü~em mű­ködése lépi tul a megengedhető kerete­ket. A hivatal nagv ambícióval kezdte meg működését, szigorú leveleket i tépett városokhoz és záros határidőn belül fel­kövelelte az összes üzemekre vonatkozó adatokat. A Szegedre küldött leiratban felsorolt üzemek között a — kultúrpalota is szerepelt. Bele kellett tehát írni a v'&­Inszba, hogy a kultúrpalota milyen költ­ségvetéssel, hány alkalmazottal dolgozik, mi a jövedelme, honnan veszi és mire adja ki a pénzt. A választ a szlm e őség állította össze és a »kultúrpalota« című közüzem adatait is a költségvetés ira';aiból böngészte ki. A felügve ő ha'őság ezekkel az adatok­kat azonban nem elégedett meg. Külön leiratot kapott a város a kultur palota ügyében és ha'á"ozott hangú felsző'itást, hogy többek között terjessze fel a Somo­gyi-könyvtár és a muzeum vagyonleltárát is az egyes »vagyontárgyak értékének« fel­tüntetésével. A számvevőség a kívánság nehéz helyzet elé ál'itotta, végül is u<*y oldották meg a kérdést, hogy a leiratot — kiadták jelentéstétel végett a kultúr­palota igazgatóságának. Móra Ferenc ebben az időben már nem járt be a hivatalába, de lakájáról tovább­ra is igazgatta intézetének ügyeit. Hozzá­került ez az akta is, az irodában elkészített jelentés-tervezettel együtt. A jelentés ront­ról-pontra igyekezett választ adni a köz­érdekeltségek felügyelő hatóságának me­leg érdeklődésére. Mórának csak a nevét kellett volna aláírnia. Az akkor már nagybeteg Móra Ferenc azonban — az es::t január 6-án történt — kiegészítette a vál^s - ervezetet. Az elő­adói ív üresen maradt oldalát irta tele. Jellegzetes írása ezeket mondja: »Ami a két intézmény vagyonérté­kének vagyontárqyankénti részlete­zéssel va-ó bejelentését illeti, azt csak általánosságban és felelőssén nélkül tehetem meg. A képtár érté ke például, amelyről létesítése óta pontos leltár van vezetve, ha a be­szerzési árak koronáit átszámítjuk, megállapítható körülbelül 300.000 pengőben, bár az árak a müpiacon állandó ingadozásoknak vannak kité ve. De lehetetlen az értékmegállapi­tás a 47.000 darabból álló bogár-, pil­le-, madár- és növénygyűjteménynél, amelyeknek egyrésze 70—100 éves preparátum s értéket már rég nem jelent, de állami adomány lévén, ki sem selejtezhető• a 15^000 kötetes köynvtárban vannak nagy számmá1 nanyrabecsült ritkaságok, — de o könyvek fele hzlotV:önmjv; s ami a régiségtárt illeti, olt igazán csak a pretium affeclionis a döntő; egy bronz szijjvég. amelyből csak egyet­len példány van Európában, a mu­zeum számára, amely idte, megfizet­hetetlen. dr anyagi értéke, mint ipar­művészeti tárgyé, nem több 10 pengő­nél. Ezek előre bocsájtása után ismét hangoztatva, hogy a becslésnek ér­telmét nem látom s azért felelősségit nem vállalok, a könyvtárt és a mu­zeumot külön-külön 1—1 millió pen­gőre becsülöm. A könyvtárt 1931 óta 1920 pendö adósság terheli különböző német cé­geinél, amelyeket nem bírunk kifi­zetni, mert a P. Központ nemcsak nem engedélyez valutát, hanem elő­terjesztéseinkre nem is válaszol. Szeged, 193Í. jan. 6. Móra Ferenc igazgató.« Ez veit Móra Ferenc múzeumigazgató utolsó aktája, de ez sem jelentette az ügy lezárását, mert miután felküldötték a Móra áltaf kiegészített választ a felügyélő hatóságnak^ attól ujabb megkeresés ér­kezett a városhoz. A hatóság »nyolc na­pon belül« követel választ arra, hogy mire költi a kultúrpalota az ezer pengő állami segélyt, milye» alapon csinált 1920 pen­gő adósságot és azt hogyan kívánja ren dezni. Nagyon valószínűnek látszik, hogy uj tengeri kigyó megszületésének leheti nk tanúi. A képviselőház folytatta a fővárosi javaslat tárgyalását Budapest, február 22. A képviselőház csü­törtök délutáni ülését Almássy László nyi­totta meg. öt óra előtt a fényárban uszó ülés­terem diplomata karzatán megjelent Suvich olasz külügyi államtitkár Colonna herceg olasz követ, Putnoky Móricz, a képviselőház, Rakov­szky Endre a felsőház háznagya, Pékár Gyula, a külügyi bízottság elnöke és az olasz követség több tagja kíséretében. A felsőházi tagok kar­zatán megjelent József főherceg. Almássy elnök Suvich államtitkárhoz fordulva, a következőket mondotta: — A képviselőház üléstermében megjelenő Suvich államtitkár urat mint az olasz nemzeti kiváló reprezentánsát és mint a világszerte is­mert nagv olasz államférfiú, Mussolini minisz­terelnök képviselőjét tisztelettel és őrömmel üdvözlöm a magyar országgyűlés képviselő­házának nevében. A képviselők Suvich nevének említésekor felállottak helyükről és meleg ünneplésben ré­szesítették az olasz államtitkárt. — Kivánom, hogv jól érezne magát orszá­gunkban — folytatta az elnök — és az a jó viszony, amelv fennállott a két orszáp között a történelem során és amely az utóbbi időben megfelelő gondozásban és ápolásban részesült, még jobban megerősödjék, megszilárduljon és mindkét államnak előnyére váljék. Az az ér­tékes támogatás pedig, amelyet Olaszország nekünk nvujt és amely nekünk annyi erkölcci erőt jelent, békésen vivott őnfenntartási har­cunkban, sikerre és teljes eredményre vezes­sen. Az országsvfilés épületének ormán címe­res angyalos zászló leng, jelképéül annak, hogv a nemzetnek nagyrabecsült vendége érke­zett hozzánk. Különös örömömre szolgál, hogy illusztris vendégünket a képviselőház plenáris ülésében az egész magvar nemzet nvilvánossá­gának szine előtt üdvözölhetem. Alkalmat kí­vánok szolgáltatni arra, hogv illusztris vendé-' günk az országgyűlés tagjaival és a magyar közélet kiválóságaival az országgyűlés házá­ban személyesen érintkezhessék, tanácskozá­sunkat megszakítva, az ülést egv órára felfüg­gesztem. Suvich államtitkár, aki a diplomaták kar­zatán állva hallgatta végig a házelnök beszé­dét. karfelemeléssel köszönte meg az üdvözlést, maid a házelnök teájára ment. Szünet után folytatták a fővárosi tőrvényja­vaslat tárgyalását. Elsőnek Büchler Józse' indokolta meg a szociáldemokraták kisebbségi véleményét. Kifogásolta, hogy a javaslat elő­adóiául olyan embert tettek meg, aki azelőtt sohasem foglalkozott — saját bevallása szerint — a főváros ügyeivel. Az ellenőrzést pártja a legmesszebbmenő mértékben helyesli, de ez nem mehet az önkormánvzat rovására. Jánossv Gábor tiltakozott az ellen, hogv városi és falusi képviselőket különböztessenek" meg, majd hangsúlyozta, hogv nincs főváros­ellenes hangulat, sem a kormánvban, sem a pártban, sem a vidéken. A javaslatot elfogadta. Az elnök iavasolta ezután, hogy a Ház a ja­vaslat vitáját pénteken délután 5 órakor foly­tassa. Műller Antal a napirendhez szólva, kifo­gásolta a diploáeiai viszony helyreállítását Szovjetoroszországgal. Simon András rámutatott arra, hogy amig nem volt normális diplomáciai viszony, a fe­lelőtlen izgatásnak sokkal nagvobb lehetősége volt. Az ülés 9 ór* után v^itpI ért. Széchenyi Mozi Budapesttel egyidőben Gustav FröMIch és Anna Bella pompás együttese negis szép az élet Vidám bécsi történet

Next

/
Oldalképek
Tartalom