Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-11 / 33. szám

•9 Î934 február TT. DÉLMAGYARORSZAU Tanítók napfa (A Délmagyarország munkatársától.') A szegedi és a csongrádmegyei tanitóság szombaton tanitó-napot rendezett, amelyet a rókusi állami elemi iskolában tartott pedagógiai szeminárium vozetett be. A megnyitáson megjelent vitéz dr. Shvoy Kálmán altábornagy, vegyes-'ard 'roarancsnok, dr. Pálfij Jó/sef polgármesterhelyettes, a kultuszminisztérium részéről dr. Simon László miniszteri ti'ká~, az öszszes szegedi középiskolák képviselői és mintegy 700 tanitó. Az elnökség indítványára elhatározták, hogy üdvözlő táviratot küld Hómnn Bálint kultuszminiszternek és Pefri Pál kulturállamtitkámak. Kiss Károlv tanVüfnHő mcnvi'ó szavaival nyilt meg a szeminárium, majd Burqhardt Lajos községi iskolai igazgató »Elméleti előadás a fö'd^ajz tani(ásból< cimen tartott értékes előadást. Ezt követ1 e Felbert Vilma dorozsmai tanítónő elő adása a gyakorlati tanitásról, ma;d dr. Mester János »A tanitó tá^ad^mi felrdatat cimen mondta el fejtegetéseit. Délután a vá-o-háza közgvüléd termében folytatódott a pedagógiai szeminárium, itt Schillinner József igazgató, dr. Tungogi Csapó János gimnáziumi igazgató és dr. Firbás Oszkár rerílis'-o'ni igazgató tartott előadást, amelyet több figyelemreméltó hozzá^zó^s követett. Ugyanebben az időben az iparostanonciskola dísztermében az ifjúsági vöröskereszt intézményekről és a cserkészapröd szervezetekről tartót"ak előadást, a belvárosi fiúiskola tornatermében dr. Gesztelyi Nagy László, a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója tartott cl"adást a mezőgazdasági termelésről. Okályi Ferenc, a földmivelési miniszter kiküld "tte a gyümölcsfaápolásról értekezett. Többek hozzászólása után fejeződött be a szeminárium. Este az ipartestület márványtermében jól sikerült műsoros estély, fejelte be a szegedi tanitói na^ot. Két futbairsfa súlyos verekedése a Tisza-kávéházban (A Délmagyarország munkatársától.) Botrányos verekedés játszódott le szombaton délután a Tisza-szálló billiárd-termében. A Szeged FC két játékosa: Somogyi és Back között billiárdozás közben nézeteltérés támadt, amely később véres verekedéssé fajult. Somogyi Kálmánnak „nem ment a játék", emiatt feltűnően idegesen viselkedett. Amikor pedig partnere tréfás megjegyzést tett, súlyos tettlegességre ragadtatta magát. Somogyi magáról megfeledkezve, vad dühvel háromszor egymásután a billiárd-dákóval Backra ütött ugy, hogy a játékos fejét azonnal elöntötte a vér. Somogyit a pincérek akadályozták meg a további durva tettlegességben. Backot játékostársai előbb a szálló közelében levő orvoshoz, majd a közkórházba vitték, ahol bekötözték sérüléseit. MÁRCIUSBÁN NY I L I K BUDAPESTI METEOR CSILLARGYAR METEOR CSILLÁR SA3AT SZEGEDI ÜZLETE A KARÁSZ UCCÁBAN SZENZÁCIÓ LESZ!! VASALÓ, FőZőEDENY ÁRBAN, KIVITELBEN FOGALOM! FLAVIUS JOSEPHUS Irta TONELLI SÁNDOR. A minapában elolvastam Lion Feuchtwanger kétkötetes regényét a zsidó háborúról és utána nyomban a forrásmunkáját is, amelvnek magyar cime szószerint a következő: „Flavius József ókori héber történetirónak, a galileai zsidó hadak főparancsnokának a zsidó háborúról és Jeruzsálemnek Titus Caesar által ostrommal történt bevételéről irt hét könyve." Érdekessége a könyv magyar kiadásának, hogy Istóczy Győző volt a fordítója, a nyolcvanas és kilencvenes évek antiszemita mozgalmainak vezéralakja. A régiek még emlékezhetnek a politikában is nagyon erősen szerepelt nevére. Mikor kiesett a politikából és megcsendesedett, nekiállt és lefordította Flavius Josephus könyvét magyarra. Kissé ódonszerüen bangzó, de nagyon becsületes forditás. A fontosabb helyeket, vagy ahol a szöveg kétféleképen is értelmezhető, nemcsak magyarul közli, hanem adja az eredeti latin szöveget is, hogy az értelemszerű hűséget bárki ellenőrizhesse, — feltéve természetesen, ha tud latinul. Eszem ágában sincs, hogy én ebben a cikkben Flavius Josephust ismertessem. Aki tudni akarja, hogy ki volt, jobban és pontos dátumokkal tarkázva megtalálhatja akármelyik lexikonban. Aki életének a regényét akarja olvasni, az pedig vegye elő Feuchtwanger könyvét, olvasmánynak az könnyebb, mint Josephus Flaviusnak római szokás szerint fejezetekre tagolt krónikája. Érdekesnek ugvan egy cseppet sem érdekesebb, mint maga Flavius Josephus emlékirata, sőt ellenkezőleg, sajnálattal állapítottam meg, hogy Feuchtwanger a regényszövés kedvéért és talán a regény valószerüsége érdekében elmellőzött egy csomó olyan dolgot, amely tizenkilenc évszázad előtt természetesnek tűnhetett fel Flavius Josephus csodákban hivő kortársaínak, de valahogyan nem illeszthető bele a modern ember gondolkodásába. Amit én mondani akarok, csak néhány széljegyzet Flavius Josephus könyvéhez. Mielőtt egy igénytelen meg; Lion Feuchtwanger KÖTÖTT ÉS SZÖ VÖn ÁRUT m é q mindig nagyon o Icsón LÁMPEL ES HEGYINÉL azonban róla beszélnék, eg jegyzést kockáztatok meg könyvének magyar fordítására. Hogy a fordító a római katonai rangjelzéseket századosnak, őrnagynak, ezredesnek, tábornoknak és marsallnak fordítja, hogy utászokról, hidászokról, intendánsokról és menetszázadokról beszél, azt nemcsak megengedhetőnek, hanem helyesnek is tartom, mert a címeknek ez a modernizálása érthetőbbé teszi a fogalmakat. Kissé furcsán hat ellenben a latin neveknek önkényes megcsonkítása: Gessius Flor, Gessius Gall, Claudius Regín, Caereal és Piacid. Az ilyen torzítás nem hangzik jól magyarul. Mi azt szoktuk meg, hogy a latin neveket eredeti formájukban használjuk: Florus, Gallus, Reginus, Caerealis és Piacidus. Ha túlságosan szabadon magyarosítjuk a neveket, akkor a torzításnak nincs határa. Azon a jogon ugyanis, amelyen Tiber Alexandert, Litern tábornokot és Julián Alfot irunk, Titus Liviust és Sallustius Crispust is elkeresztelhetnénk Tit Livnek és Sallust Crispnek. A franciák ilyenformán csinálják, lehet, hogy az ő nyelvük természetének jobban megfelel. Mi csak maradjunk meg a latinos elnevezések mellett. Visszatérve erről a kis nyelvészeti exkurzióról Flavius Josephusra, meg lehet állapítani róla, hogy volt valami félelem és gáncsnélküli lovag. Kissé túlzás volna, ha valaki Ciddel, Tomkréddal vagy Bayarddal akarná összehasonlítani. Mindenesetre sokkal elmésebb férfiú volt azonban ezeknél a marcona és halált megvető harcosoknál, akik alkalmasint nem sokat foglalkoztak a betűvetés mesterségével. Nem a jelleme, hanem fölényes intelligenciája volt a iegfőbb erőssége. A pillanatnyi konjunktúrákat mindig nagyszerűen fel tudta használni. Igv történhetett meg, hogy ő, aki a zsidó forradalom kitörése alkalmával a baloldaliakhoz húzott és a jeruzsálemi mérsékeltekkel szemben a háborút hirdetve, magához ragadta a galileai forradalmi csapatok parancsnokságát, három esztendővel később, Jeruzsálem elfoglalása idején már Titus közvetlen környezetében szerepelt, mint a zsidó háború utolsó fejezetének hivatalos történetíróia. Minthogy a zsidóknak a rómaiak ellen vivott harcáról egyéb írások nem nagyon maradtak ránk, valónak kell elfogadnunk azt, amit Flavius Josephus beszél. A lényegben alkalmasint nem is hamisított és mint kútfő, akiből meg lehet ismerni a római hadviselés módját és eszközeit, igazán elsőrangú. Feltételezhetőleg és igazán emberi okoknál fogva azonban minden valószínűség szerint igyekezett minél kedvezőbb színben feltüntetni jóakaróit. Vespasianust és Titust. Az is valószínű, hogy a modern memoár-irók módjára a saját szerepét se igye-