Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-25 / 45. szám

TQ34 február 25. DÉLMAGYARORSZÁG « „A bizalmi válságot a gazdasági válság váltotta ki Elóadás a világgazdasági problémákról (A DéJmaguarország munkatársától.) Szombaton este a Szegedi Lloyd Társulat meghívására előadást tartott Vass Artúr, az Ofa igazgatója „Világgazdasági problémák" cimmeL A Lloyd terme megtelt érdeklődő közönséggel, akik előtt Adler Rezső elnök üdvözölte az eiőfidót. Vass Artúr értékes előadásában mindenekelőtt azt fejtegette, hogy hiányzik a veeérlő eszmény, a vezérlő elme, az univerzális célkitűzés, amely nélkül a világ csetlik-boUik B válságok útvesztőibe. Vázolta Európa és Amerika helyzetét a háború alatt és után, ismertette a világkrizis megindulásának és folytatásának okait. Kijelentette, hogy a gazdasági válságnak nem a bizaJtmi válság az oka, ellenkezőleg, a bizalmi válságot a gazdasági válság táltotta ki és addig szó sem lehet a bizalom visszatéréséről, amíg a tartós javulás kétségtelen. félreismerhetetlen jelei nem mutatkoznak. A fóbb világgazdasági problémákat négy pontban foglalta összie: valutáris bajok, a nemzetközi és háborús adósságok, a termelés, fogyasztás krízise, végül a munkunélküliség nvotnasztósága. Az előadót a közönség sokáig tppsoita értékes előadásáért. A szegedi kávésok a kávéházak fényűzési jellegének megszüntetését kérik (A Délmagyarország munkatársától.) A pénzügyi hatóságok a vidéki kávéházakat és éttermeket fényűzési jellegüeknek minősítették. Szegeden is számos éttermet, vendéglőt és valamennyi kávéházat fényűzési jellegűnek minősítettek. A fényűzési jelleg súlyos terhet jelentett az érdekeit iparosokra, a fényűzési adót a nehéz viszonyok között nem tudták áthárítani a fogvasztókra. A szegedi étterem és vendéglőtulajdonosok nemrégen akciót indítottak a fényűzési jelleg megszüntetése érdekeben és elérték azt, hogy ma már nincs fényűzési-jellegű étterem, illetve vendéglő Szegeden. Az éttermesek akciójához hasonlóan most a szegedi kávéháztulajdonosok mozdultak meg és a pénzügyigazgatósághoz intézett beadványukban a fénvüzési jelleg megszüntetését kérik. Kérésük támogatására" azt adják elő, hogy a kávéházakat látogató közönség az elszegényedett középosztály tagjai sorából kerül ki. akik éppen azokat az igényűket kénvtelenek leszállítani, ami tnlajdonképnen a kávéházi fogyasztást jelentette. „Ez a közönség — írják beadványukban — ma csak egészen olcsó étel- és italnemüeket fogyaszt, amelyeknek árainál már a filléreket is megérzi és igv a fénvüzési adót reáiuk áthárítani képtelenség. A szegedi kávéházak végeredményben a teliesen egyszerű igények kielégítésére vannak beállítva és az árak a rezsiköltségek magasságának figyelembevételével, aránylagosan nem drágábbak, a többi üzletek árainál. A kávéházak berendezése sem fényűzési jellegű, — s semmilyen körülmrmy nem teszi indokolttá a fényűzési adó további fenntartását." Hivatkoznak a kávéháztulajdonosok arra is, hogy a kávéházak forgalma az utóbbi időben olyan mértékben csökkent — annak ellenére, hógv egy kávéházzal kevesebb van Szegeden, — hogv ma már őrülnek a kávéházasok, ha üzleti rezsiiüket meg tudják keresni. Remélik, hogv a kávéháztulaidonosok által felhozott szompontokat akceptálja a pénzügvi hatóság és megszűnteti a kávéházak fénvüzési jellegét. Modern doészetemet Petőfi Sándor sugárut 36. szám alól március l-'ő* áthelyezem Takaréktár ucca 2. szám alá Készítek mérték után divatlap szerint is legdivatosabb uri és női cipőket Érzékeny lábakra nagy gondot fordítok. Javításokat vállalok. Továbbra is szíves pártfogást kér SZEREDI JÁNOS cipész. UlttöN Tungsram ixsófe: KLEIN és TSM Ma fcó A SZEGEDI INGOVANYOK Irta TONELLJ SÁNDOR Csinos, fiatal hölgy ül az íróasztalomnál. Csikóbőrös bunda van rajta, alatta zöld kosztüm, a kezében blokk és ceruza. Újságírónő Budapestről. Egy idegennyelvü lapnak a munkatársa, azért jött le Szegedre, mert egy német lap számára cikksorozatot készül irni a magyar városokról, közöttük Szegedről is. Azt mondja, hozzám utasították, hogy tőlem kaphatja minden vonatkozásban a legmegbízhatóbb információkat. Nem tudom, mennyiben objektív ez az állítás, vagy mennyiben tekintsem puszta udvariasságnak, amely ismétlődni fog mindazoknál, akiket utánam információszerzésért szintén meglátogat. Egyelőre tehát megfigyelő álláspontra helyezkedem és hallgatom, hogy tisztelt hölgy-irótársam milyen irányban kívánja igénybe venni szegedi helyi ismereteimet. — ... mert a főszerkesztő úrral ugy beszéltük meg, hogy a cikkeimben lehetőlég azokat az érdekességeket domborítom ki, amelyek a külföld előtt ismeretlenek, uiszerüen hatnak és amelyekre mindenkinek fel kell figyelni, — magyarázza a kolléganő. — A tapasztalatunk ugyanis az, hogv a sablonos leírások alig váltanak ki érdeklődést. A fogadalmi templom, a Templom-tér és az egyetemi énűletek nagyon szépek ugyan, de ilyenek a külföldön is vannak és nem elégségesek ahhoz, hogv ide vonzzák az idegeneket. Azért ugy gondoltam, hogv a Szegedről szóló ismertetésben részletesen irok a szegedi ingovánvokról... — Miről, kérem? — A szegedi ingovánvokról, amelyekben annak idején Rózsa Sándor tanyázott. Azután megírom a szegedi várromot, amelyben őrizték Rózsa Sándor bandáját... Arra kérem főtitkár urat, legyen szives útbaigazítani, hol kaphatnék részletes adatokat a szegedi ingovány okról. — ír ja meg a felelősségemre, hogy az ingoványok már nincsenek. Időközben elnyelte őket a szegedi homok. Az ingovánvokról azután több szó nem is esett. Adtam ellenben információkat Szeged város településéről, az árvízről, a rekonstrukcióról. Klebelsberg építkezéseiről,- a fogadalmi templom orgonáiáról, a városházáról, mint a magvar barokk-épitészet egvik legszebb alkotásáról, a kultúrpalotáról. Móra Ferenc ásatásainak eredményéről a nagvszéksósi aranvleletről, a tanyavilágról, a szegedi paprikáról és sok más egvebekről, amikből bőségesen össze lehet állítani egy olyan cikkre való anyagot, ami némi illusztrációkkal tarkítva, a külföldieket is érdekelheti. Azt hiszem, hölgyirótársam megelégedetten távozott, én azonban nem vagyok egészen biztos a dolgomban, hogy meglepctésszerüleg nem fogok-e mégis egy-két hét múlva találkozni a szegedi ingoványokkal valamelyik idegen újság hasábjain. Értek ugyanis már ilyen meglepetések. Ilyen nagyszerű ötletekről nem szívesen szoktak lemondani a magyar idegenforgalom lelkes propagálói. Eszembe jut, hogy öt vagy hat esztendő előtt láttam Budapesten egy magyar filmet, amelynek Ráday Gedeon gróf, a szegedi királyi biztos volt a hőse. A filmet szövegírója Jókai Lélekidomárjából gyúrta át a mozi céljára, de természetesen kötelességének tartotta, hogy aktualitást adjon neki és a jelenbe ültesse át. Rózsa Sándor haramiái az autók és a telefon korszakában. A királyi biztos autón megy a a rablók üldözésére és telefonon utasítja a pesti rendőrséget, hogy emelje ki cinkosaikat valamelyik ferencvárosi apacs-tanyáról. Ha már lud, hát legyen kövér. Miért ne higyja az a jámbor idegen, hogy nálunk még ma is felszedik a vasúti síneket és a közigazgatás haramiákkal cimborál? Ilyesmi szolgálja legjobban az idegenforgalmat. Kétségtelenül azért tartunk fenn drága pénzen filmipari tanácsot és filmcenzurát, hogy az ilyen filmeket megengedje, ellenben betiltson amerikai filmeket azon a címen, hogv kedvezőtlen világításba helyezik a^ amerikai haditengerészet tisztikarát. Ilyesmiről azonban ezúttal ne essék szó. Tisztán Szeged szempont jából nézem a kérdést és keresem, hogv miként lehetne a szegedi boszorkányokat és Rózsa Sándort a múltban elsülyeszteni, a haramiavilág romantikáját és az ingoványokat pedig a szegedi fsmertetésekbő' egvszersmindenkorra kiirtani. Mindenekelőtt azt kell megállapítanom, hogy szegedi ismertetések dolgában ezidőszerint nagyon szegényen állunk. A Reizner—Kulinyiféle ötkötetes monografía forrásmunkának lehet nagyon jó. — olyan jó, hogy még azok a kritikusok, akik történelmi értékét kétségbe szokták vonni, kimutathatólag mindig belőle puskáznak, ha a régi Szegedről akarnak irni valamit, — városismertetésnek azonban túlságosan terjedelmes és nem való annak a kezébe ,aki tömör és összefoglaló módon akarja megismerni a város múltját és jelen állapotát. Megjelenése óta harmincöt esztendő telt el és Figyeljen névret TÓTH Ml i CSdtC „ RBIWIIIII HVbllll ..MVb..UGU...., jEvtixe&eK óla elismerten a legfőbb. Mindenütt Kapöaló. n é léi2 kilói malmi ciomagolAtban, teher szalaggal, piros. zSld nyomással. Flgyelfen v r e í