Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-25 / 45. szám

delmagyakoksza SZEGED, flaerh r*ztA««n: Somogyi ucca Z2..1.em, Telefon: 2M3.^>KladAhlvalal külcíönhtlnyvlAr te Jegyiroda : Aradi ucca s. Telelőn j I3«00, ^ Nyomda : U>w Llptvi ucca 19. Telefon • 13^oO. TAvIrnII levélrlm i P'lmoojrornruOci Srfo^rt Igaz papok szava A bécsi hercegérsek oáaállott a rádió elé s talán azt mondhatnánk: odaállott a szive k m i k r o f o n j a elé is, hogy Ausztria lesújtott népéhez beszéljen, de ugy, hogy szavát meghallják a kerek világon mindenütt, ahol üldözők fegyvert szorítanak kezükben s ahol üldözöttek hiába keresnek maguknak menedéket. A középkorban asylum volt a templom s bár menedéket adna most az elmélyült hit áhitata és alázató ssága. A bécsi hercegérsek emberi szavakat talál a legyőzött politikai ellenfél száméra is s ezeknek az emberi szavaknak — vox humán a, — olyan muzsikájuk van, amelyik a szeretet szimfóniájával vigasztalja és simogatja az élet illúziók roncsaiba kapaszkodó hajótöröttjeit. Újságírók vagyunk, nem történetirók: A világtörténelem eseményeit feljegyezzük, de nem ítélkezünk felettük. Nem állunk sem a győző, sem a legyőzött mellé s ha minden idegszálunk az üldözöttek mellé állásra késztetne is, az objektivitásunk a tények elfogulatlan vizsgálatára kötelez s bizonyítékok nélkül elhárítanánk magunktól a biró szerepét s az igazságtevés kötelességét. Mi nem tudjuk, hogy a bécsi vérontósért kit kell, vagy Int lehet felelőssé tenni, bennünket minden vércsöpp és minden szenvedés meggyötör. Nincs uri vér és nincs proletárvér s egyformán ember a forradalmár és a rendőr. De amig azok, akik a győzőknek adták szimpátiájukat, országhatárokra és nemzeti érdekükre .való tekintettel vörös patkányokként emlékeztek meg a legyőzőitekről s „ki kell füstölni a bécsi városháza patkányfészkét" — jelszóval követelték azoknak vérbefojtását, akik más társadalmi szemlélet, más meggyőződés, más társadalmi érdek, más lelkiség s más lelkiismereti kötelezettség parancsából cselekedtek — jól, vagy rosszul, bűnösen, vagy fanatikusan, ki tudja, ki meri azt eldönteni, — addig Bécs hercegérseke a krisztusi szeretet szavával szól a legyőzöttekhez s szelid szavával tulkiáltja a gyűlölködők és üldözők „feszitsd meg"* ének harsogó uniszónóját. A bécsi munkásság hősiesen állott helyt elveiért, — mondja a bécsi hercegérsek s mi azt gondoljuk, nincs a munkásmozgalomnak olyan fanatikusa, aki szebb nekrológot, meghatóbb és magasztalóbb gyászbeszédet tudna mondani a bécsi forradalom halott munkásainak koporsója felett. A munkás, — ahogy mi ismerjük őket, — nem tart igényt díszsírhelyre, katonazenekaros temetésre s nem ad neki vigasztalást az a gondolat, hogy hatlovas gyászkocsira fogják majd elhelyezni földi tetemét. A munkás nem tarthat másra igényt, mint annak elismerésére, hogy elvégezte kötelességét. Ha ugy hiszi, hogy kötelessége volt fegyverrel védeni a köztársaságot, fanatikus volt. Ha azt hiszi, hogy engedelmeskedni kellett a parancsnak, jó harcos volt. Ha az volt az érzése, hogy egy eszme szolgálatában bukik el, még a martirium szépségét és vigasztalását is megadta neki a halálos golyó. Halottakkal nem vitatkozunk s eem szállunk perbe olyan meggyőződéssel, ami az élettől búcsúzónak adott vigasztalást. Mi most nem teszünk mást, csak letérdelő szavakkal hódolunk Krisztus nagy papja, a Vasárnap, 1934 február 25. Ara 20 fillér X. évfolyam, 45. bécsi hercegérsek előtt, nem azért, mert az elbukott munkásságnak ad elégtételt, nem azért, mert példát ad arra, hogy a legyűrt munkássággal is érző és szenvedő emberekhez méltóan kell beszélni, hanem azért, mert a legyőzött politikai ellenfél számára is a szeretet vigasztalását nyújtja s mert a megbélyegzett, letiport és elfojtott akcióban is meglátja a meggyőződés tisztaságát és heroizmusát. Nem előlegezzük a történelem Ítéletét. Mi most minden politikai elfogultságtól menten s minden pártpolitikai előítélet nélkül keressük azt, ami emberi. Minél nagyobb bűnöseknek tartja őket valaki, annál meginditóbbak a hercegérsek szavai s minél suELOFIZETES: Havonta helyben 3.20 Vidéken M Budapesten 3,«ü, IcUlUfldHn ®.40 r»enqA. ' Egyet nzAm Ara hélkMznap 12. vatár> é» Ünnepnap 20 1111. Hlr«letéiek (elvétele Inrlin «tzerlnf. Meolelenlk hMiO kivételével nanonta reggel Iyosabb felelősséggel terhelik az osztrák munkásságot, annál magasztosabb, annál felemelőbb, annál vigasztalóbb az igazi pap szava, aki őket újra munkára hivja a társadalom felépítéséhez s aki meg tudja látni cselekvésükben a helytállás hősiességét. Miért nem ezeknek a szavaknak engedelmeskedik a gyűlölet borától megrészegedett ember s miért nem nagy papjaira — Innitzer, Serédy, Glattfelder, — hallgat a tömeg, melyet olyan könnyű a „feszitsd meg" szavalókórusában egyesíteni s olyan mérhetetlenül nehéz letérdeltetni a szeretet s a megbocsátás igéi és cselekvése előtt. Riasztó hirek Bécsben Hivatalosan megcáfolták, hogy a Németországba menekült tagosok fegyveres puccsra készülnének osztrák ronamoszBecs, február 24. Szombalon riasztó hirek terjedtek el Ausztriában, amelyek szerint február 28-án, Hahich ultimátumának ieiártával ÍO ezer Németországban élő osztrák rohamosztagos lépi ál a határt és fegyveres puccsal kisérti meg a hatalom megszerzéséi Ausztriában. Elterjedt hirek szerint Bajorországban 40 ezer felfegyverzett osztrák rohamosztagos van. úgyhogy a jdzeít akció után erős tartaiékin>ázióra ls sor kerül. A kormány- és Heimwehrkörökben kijelentik, hogy ezek a hirek teljesen a fantázia szüleményei. Berlin cáfol Berlinből jelentik: Egy amerikai hírszolgálati iroda hirt adott arról, hogy úgynevezett osztrák légiókat a bajor-osztró k határon állig felfegyverkezve összpontosítottak, hogy törjenek be osztrák területre és ott fegyverrel r»ggdják magukhoz a hatalmat Minit a német távirati iroda illetékes helyről értesül, a jelentés elejétől végig puszta kitalálás. Starhemberg nem járt a stencckerzeili kastélyban Brüsszel, február 24. Bizonyos külföldi híresztelésekkel ellentétben a stenockerzelli kastélyban közölték, hogy Starhemberg nem iett látogatási a kastélyban. Suvich tanácskozása Bécsben Dolif ussal Szombaton este visszautazott Rómába — Az olasz külügyi államtitkár budapesti tárgyalásai a francia minisztertanács előtt Doilfuss a megbeszélés után fogadta a bécs Budapest, február 24. Suvich olasz külügyi állaimtitkár a szombat reggeli bécsi gyorssal elutazott Budapesről. Elutazása előtt újságírók euótt ismét kijelentette, hogy Magyarországról a lehető legjobb benyomásokkal távozik. Suvich Bécsben találkozik Doilfuss kancellárral, akivel hosszabb megbeszéléseket folytait Bécsből jelentik: Suvich államtitkár délben megérkezett Bécsbe és a pályaudvarról az olasz követségre hajtatott (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Suvich olasz külügyi államtitkár és Doilfuss kancellár találkozása az olasz követségen történt meg, ahová az olasz követ mindkettőjüket dezsönére hivta meg. Ebéd után Doilfuss és Suvich hosszabb megbeszélést folytatoH, amelyről hivatalos kommünikét nem adtak ki, tekintettel arra, hogy Suvich bécsi látogatása magánjellegű. Az államtitkár délután autón bejárta Bécset és környékét, este visszautazott Rómába. Egy másik bécsi jelentés szerint a vülásreg* geli után Suvich és Doilfuss tanácskozásra vonult vissza. Az olasz államtitkár tájékoztatta az osztrák kancellárt a budapesti megbeszélésekről, másrészt a kancellár ismerette Suvich előtt a multheti bécsi eseményeket francia követet. Párisi jelentéseik szerint Suvich budapesti látogatása a szombat délutáni minisztertanácsot is foglalkoztatta. Barthou külügyminiszt'r expozéjában a legbehatóbban a középeurópa: helyzettel foglalkozott és hangoztatta, hogy Suvich budapesti látogatása milyen erős visszhangot keltett a bel- és külföldi sajtóban. A minisztertanácsról kiadott kommüniké a Suvich-látogatásról !öbb említést nem tesz. Báró Villan!: római követ Budapest, február 24. A Budapesti Közlöny vasárnapi számában a következő két közlemény jelent meg: 1. „A kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére báró Villani Frigyes rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert a kvirináli magyar kir. követség vezetésével, vitamint az Olszországban és Albániában való képviselettel követi minőségben megbizta." 2. „A kormánvjó a külügyminiszter elöterjesztesére Dr. naraas Hárj András rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert a kviri-