Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-24 / 18. szám

DEM AöYAKOKSZAG SZEGED, Sierne«ítö»í«(: Somogyi urrn 22„l.em, Telefon: 2.1-53.'KlodrthIv«tol kölc»önkönyvt6r és Je^lroda : Aradi ne.cn 8. felelőn : 15-06. - Nyom cin r Lliw UnAt vicrn ÍM. Teleton t líw»«. Tenr«« icveirlm l)élmnuy»!<>r«iíia ^eged Szerda, 1934 január 24. Ara 12 fillér X. évfolyam. IS. Az önkormányzati jogért induljon karcba a vidéki polgárság! Azok a tervek, amelyefeel a kormány a magyar főváros törvénylatóságát „be akar­ja szervezni" nemcsak ackat töltik el súlyos aggodalmakkal, akik pozciójukat, befolyá­sukat, vagy személyes urlmukat féltik. Eze­ket az aggodalmakat érter lehet, .de tisztelni nem. Amiről most szó vn, az már a m a ­gyar alkotmány kérése s ez a kérdés minden személyes tekinti fölé nő, mellette minden uralmi törekvésnk el kell törpülnie. Azok az intézkedések, arelyeket a kormány elhatározott s azok a rendszabályok, amelyeket a törvénhozás többsége a pártfegyelem kötelezéível törvénnyé fog emelni, a magyar önkorranyzatok számára megássák a sirt. S ebbe a sirba már tm is élőt fognak beletemetni. A magyar önkormányzat ma már úgyis inkább csak örténelmi e m ­1 é k, inkább csak cimjelleg nélkül, inkább csak ornamen, ami mögött szét­máladt a konstruk<ó. De amig ez a dísz tündökölt, amig ez?.z emlék élt, amig legalább a cim mutatott ő szervezetre, addig mindig meg volt a rem<v s addig mindig meg lehetett az a irekvés, hogy az önkormányzatnak visszaljuk, vagy vissza­harcoljuk régi tartalmát a polgárság önren­delkezési jogának diszeínögött a tényleges s a gyakorolható jognalépülertét felemeljük. Amig meg volt a rom, dig mindig készül­hettünk arra, hogy egyagy restauráció a rombadőlt épületet vissadja régi hivatásá­nak. De most el lehetü készülve, el kell készülnünk arra, hogy z önkormány­zatnak romjait iszétbontják s nem fog kő kövön marni az ezeréves épü­letből. Nekünk ne mondják t, hogy úgysincs önkormányzat, mert miiindig azért harcol­tunk, hogy legyen, ekünk ne mondják azt, hogy az önkormányt úgysem tudja be­tölteni feladatát, mert i mindig olyan ren­delkezésekért küzdöttüi amelyek képessé tették volna az önkormyzatot a rásulyoso­dó feladatok megoldás. Az önkormány­zatban élő polgárságra* lehet bizni a tör­vényhatóság feladatain végzését s ha az önkormányzat mégsem bátlanul végezte el feladatát, akkor a logi kérlelhetetlenségé­vel s a mathematika iztonságával lehet megállapítani azt, hognem a polgár­ságban van a hibhanem a rend­szerben. De ha nem önkormányzat élő anyaga, a polgárság v képtelenné ügyei intézésére, hanem a syezet roppant össze a feladatok súlya alattikor — újra a logi­ka törvénye szerint, -ne a polgársá­got fosszák meg igazgatásának jogá­tól, hanem adjanak nes önigazgatása szá­mára olyan szervetet, amelyik mél­tó lesz az időkhöz, a telességek súlyához és feladatok méreteihe A magyar törvényhsban a tervezett in­tézkedések hire kristésodási folyamatot idézett elő s ez a fol>at máris váratlan eredménnyel végződö\ képviselőháznak mintegy száz t a g j «egalakitotta az a 1 - ; kotmányvédő blkot a magyar ön- j kormányzatok védelm Ez a pártokkal és ' világnézetekkel wétsgatott magyarság 1 olyan példát kapott a törvényhozástól, amit már régen — adnia kellett volna a törvény­hozásnak. Vannak képviselők, akikben meg­mozdul a lelkiismeret s erősebb hullámokat ver, mint amilyen erős a pártfegyelem védő­töltése. A magyar képviselőház ellenzéke zárt sorban vonul fel az önkormányzati jog védelmezésére. S ez. a példa kell, hogy követés­re találjon azokban, akikre ez a véde­lem kiterjed. Ha a törvényhozás a magyar fővárost megfosztja önkormányzatától, akkor következik utána a magyar vidék is. Amikor a meglévő jogból el kell venni, akkor megvan a sorsközösség főváros és vi­dék között. Az önkormányzat védelmét nem engedhetjük át csak a törvényhozás tagjai­nak, az önkormányzat védelmét vállalni és végezni kell az önkor­mányzatban élő polgárságnak is. A szegedi polgárság — azt szeret­nénk hinni, hogy pártkülönbség nélkül, — szinte történelmi feladatot vállalhatna most magára, ha hozzá fogna a vidéki tör­vényhatóságokban élő polgár­ság védelmi harcának megszer­vezéséhez. A szegedi polgárságnak — pártkülönbség nélkül, — meg kellene szer­veznie a védelmi bizottságot, ame­lyik ezt az alkotmányos harcot megszervez­né. A szegedi polgárság képviseletének m a­nifesztumban kellene fordulni az or­szágnak önkormányzatokban élő polgárságá­hoz s kérje meg, hogy mindenütt csat­lakozzanak ehhez a mozgalom­hoz. Közgyűléseken és népgyűléseken, párt­gyűléseken és összejöveteleken emelje fel szavát a vidék polgársága és tiltakozzék az önkormányzati jogát fenyegető tervek beváltása ellen. Szeged ellenzéki polgárságá­nak kell a kezdeménvezés nehéz és fele­ELÖFIZETɧ: Havonta helyben 3.20 Vidéken e» Budapesten 3.6U, kUllfildHn 0.4« penqfl. " Egyes iz6m Ara hítktSz­nap 12. VB»Ar- «« Ünnepnap 20 illl. Hir­detések felvétele tarlia saterlnl. Megje­leni •«• héttő (elvételével nn-ionfn rrnne lős végteljes munkáját magára vállalnia, Sze­ged polgársága adjon először kifejezést a vi­déki polgárság aggodalmának, amit önkor­mányzatának fenyegetett élete kelt benne. Szeged polgársága szóljon az országhoz . s adjon példát mindazoknak, akik nem közöm­bösek és nem gyávák s akiket nem fertőzött még meg annyira a sunyi opportunizmus, hogy nem merjék vállalni a harcot, amikor — a magyar alkotmány épségeért, az önkormányzati rendszerért, a nemzet történelmi jogáért kell küzdenie. Ha rossz a törvény, változtassanak rajta. Ha hibás a rendszer, javítsák meg. Mert a törvény rossz s a rend­szer hibás, — mert ezt mondjuk magunk is. De nem az önkormányzat rend­szere rossz, hanem az, amit a legutolsó „refor m" az önkor­mányzat helyébe tett. Adják vissza a polgárságnak önkormányzati jogát s nyom­ban el fognak tűnni azok a hibák, amelyek nem az autonómia hibái, hanem a törvényé. Ne öljenek, hanem gyógyitsanak. Ne rom­boljanak, hanem épitsenek. Ne ugaroljanak, hanem szántsanak és vessenek. A magyar polgárság nem érdemli meg ön­kormányzati jogát, ha nem fog érte küz­deni. Küzdelem nélkül nem tarthatjuk meg s az önkormányzati jog tradíciójához tartozik már, hogy a hatalommal szemben mindig küzdeni kellett érte. Talán a végzet parancsolja ránk ezt a harcot, mert kezdtük már meg nem becsülni azt, ami harc nélkül is a mienk vo}t. A magyar polgárság most csak azzal tudja megmutatni, hogy meg­illeti őt az önkormányzati önrendelkezési jog, ha küzd értés ha lábhoz tett fegyverrel nem várja be azt, hogy ezeréves alkotmányá­nak egyik legtermékenyebb ágát a szeme lát­tára fürészeljék le. Mozduljon meg a vidék polgár­s á g a és védje meg alkotmányos jogát. S a szegedi polgárság szerezzen annyi súlyt s olyan jelentőséget városának, hogy példa­adóan előljár ebben a küzdelemben! Megalakult az alkotmányvédő blokk és országos mozgalmat hirdet az autonómiák védelmében „4 kormfinv tervezete az egész ország alkotmányos éleiének szem­poni ábftl fenvegelő eshetőséget lementhet" — Nem osztatiák fel a fő­város! tőrvényhatéságot, de korláttan hatáskört kap a főpolgármester (Budapesti tudósítónk tv*efonjelentése.) A politikai közvéleményt nett» érte váratlanul a kormánynak az az elhatározása, hogy megvál­toztatta a fővárosi reformra vonatkozó terveze­tet és eltörölte annak két lényeges pontját, amely a törvényhatóság feloszlatására és kor­mánybiztos kiküldésére vonatkozott. Ennek az elhatározásnak előzménye az a tanácskozás volt, amely hétfőn folyt le Kereszte s-F i ­s c h e r belügyminiszternél gróf Bethlen Ist­ván és K o z m a Jenő részvételével. A Délmagvarorszá" budapesti munkatársá­nak beavatott helyről származó értesülése sze­rint az uj törvénytervezet nem oszlatja fel a főváros közgvülését, de a főváros pénzügyi és gazdasági ügyeinek intézését a kormány a fő­polgármesteren keresztül fogja in­tézni, akinek hatáskörét lényegesen kibővítik. A főpolgármester mellé a harminchármas bi­zottság mintájára tizenegy tagu szakértőkből álló bizottságot állítanak. Kozmáék a megol­dást kielégítőnek találták, ezért nem vesznek részt tovább az alkotmány védő blokk munká­jában. Ellenzéki oldalon rámutatnak arra, hogy bár enyhítés történt a javaslaton — amit az ellenzék egyöntetű ál­lásfoglalása eredményeként könyvelnek el —, a javaslat mégsem kielégítő, ezért a további harc mellett foglaltak állást. Ez az elv jutott kifejezésre az alkolmánwédó

Next

/
Oldalképek
Tartalom