Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

Dtmrs őrsi? n trszst; Kereskedik olcsó hete 'Január elsején lépett éleibe az a mult esz­tendő augusztus havában kihirdetett törvény amely az üzleti hirdetések korlátozásáról és a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi tör­vénv módosításáról intézkedik. A cim tulaj­donképen nem fejezi ki pontosan a törvény tartalmát mert mig egyrészről a kiárusítások es végeladasok engedélyezését megszigorítja, addig mas oldalról a hirdetési lehelőségekei kibövúi és külföldi mintára törvényes szabá­lyozással lehetővé teszi az alkalmi és sze­zonvégi árusításokat A régi állapot mellett az ilyen árusítások té­rén a legnagyobb bizonytalanság uralkodott A kihagási ügyekben Ítélkező hatóságok gya­korlata e tekintetben nem volt egységes és a kereskedő alkalmi árusításainak hirdetésénél sohasem volt biztos, hogy nem teszi-e ki ma­gát feljelentésnek, vagy tisztességtelen ver­seny címén eljárás megindításának. A keres­kedő, aki például azt hirdette, hogy az előre­haladt idény miatt raktárán feleslegessé vált áruit szokatlanul olcsón árusítja, nem lehetett biztos benne, hogy nem fogják-e ezért a hirde­tésért elitélni. Az „olcsóbb, mint bármikor", ..legkedvezőbb vásárlási alkalom", rendes árakkal szemben 25 százalék engedmény" és más hasonló szövegek hirdetése, akár lapok­ban, akár röpcédulákon, megannyi feljelentés­nek és egymásnak ellentmondó kihágási vagy választott bírói döntésnek lehetett az alapja. A most életbelépett törvény ennek a bizony­talanságnak vet véget. Kimondja, hogy évente kétszer, legfeljebb tizenöt napnál nem hosz­szabh időt lehet megállapítani, melynek tar­tama alatt az egyes szakmákhoz tartozó ke­reskedők és iparosok idényét vagy divatját mult ráktáron maradi, kiselejtezett, stb. árui­kat alkalmi (idényvégi, leltári, stb.) kiárusítás hirdetésével árusíthatják. Hogy mikor legyen az idé-nyvégi árusításnak ez a kélt hete, azt kerületére az illetékes keres­kedelmi és iparkamara állapítja meg. A Kamara ennek a leltári árusításnak idejé­ről az illetékes iparhatóságokat előzetesen ér­tesiti. A leltári olcsó árusítást ugy előre, mint annak tartama alatt szabadon lehet hirdetni. Mikor a törvény előkészítő munkálatai foly­•ftik, a kétszeri alkalmi árusitás megengedése önmagától adódott. A kereskedelmi szakmák nagy többségénél kétszer merül fel ilyen sze­zonvégi kiárusítás szükségessége, a téli és nyári szezon vége felé. Nem pontosan a tél és nyár végén, mért akkor már a kereskedő a következő szezon áruínak beszerzésével van elfoglalva, hanem akkor, mikor a folyó sze­zon már végére kezd hajlani. A külföldi gya­korlat, melyet a törvényhozás itt is min'ául vett, általában februárt és augusztust tekinti ilyen szezonárusitási hónapoknak. Most. hogy a kamara először került abba a helyzalibe, hogy a terminus megállapításának ezt a jogát gyakorolja, szintén külföldi tapasz­talatok alapján a sajtó nyilvánossága utján egy további gondolatot ajánlok a szegedi ke­reskedők figyelmébe. Próbálják a szezon-ki­árusítás hetét felhasználni üzleti forgalmuk emelésére. Németországban és Angliában lát­tam, hogy az ilyen szezon-kiárusításokat az egyes szakmák kereskedői kimondott olcsó hetek rendezésére használ'ák fel s minden módon igyekeznek a közönség köz­tudatába belevinni, hogy aki ilyenkor vásárol, a normálisnál olcsóbban fedezheti szükségle­teit. A tapasztalatok, amennyire én tudom, kedvezőek, mert a kereskedő az olcsóbb árak mellett is. a nagyobb forgalomban megtalálja számításait. Ha nem vált volna be az olcsó he­tek intézménye, bizonyára elálltak volna a rendezésétől. Az alapgondolata az ilyen olcsó hetek rendezésének az, hogy az egyes szakmák kereskedői a kari szolidaritás tudatában nem egymás ellen, hanem egymással karöltve hasz­nálják ki olcsó hét formájában a törvény által a kiárusítások terén nekik biztosított jogokat. Minthogy a kamara a január 28-án kezdődő két Ke« tet jelölte ki a télvégi leltári kiáru­sítás idejéül, a kereskedőknek azt Kellene szakmánként el­határozni, hogy ezt az időt ők az általános olcsó árusitás időszakának is tekintik és ezt a vásárló közönség tudomására hozzák. Eset­eg az egyes szakmai csoportok külön megál­lapodnak, hogy a hirdetések szövege ne legyen olyan, hogy az a többi kartársak érzékenysé­get és valóságos, vagy vélt üzleti érdekét -sért­se. Az árak természetesen szabadon állapit­hatók meg és ugy kirakatokban, mint más módon hirdethetők. Az időpont, amelyet a Icamara az egyes szakmák képviselőinek meg­hallgatása mellett kijelöli, alkalmasnak lát­szik, mert beleesik egy elseje, mikor megvan a mód a forgalom tényleges emelésére. Télvéi gi kiárusításnak későbbi időpontra való kitolá­sa véleményem szerint helytelen lett volna, mert márciusban az üzleteidben már a tavaszi árusítási szezon szokott megkezdődni. Az olcsó hét elgondolásom szerint a továb­biakban olyan szokássá fejlődhetik, amely egyaránt szolgálja a kereskedők és a közönség érdekét. Határozni azonban gyorsan kell, ha azt akarjuk, hogy az olcsó hét már az idén is tudja szolgálni az elébe kitűzött célokat. Tonelli Sándor. Újévi üdvözlések a városházán Bárányi iőispán és Somogyi polgármester köszöntése (A Délmagyarorszárj munkatársától.) Újév délelőttjén üdvözölte Szeged város társadalma a betegségéből szerencsésen felépüli Bárányi Tibor főispánt. A hivatalos üdvözlés a város­háza közgyűlési termében folyt le. A hatalmas terem zsúfolásig megtelt az üdvözlő küldött­ségek tagjaival. Impozáns formában nyilatko­zott meg itt az álíalános szeretet, amelyet a város tarsadalma osztály, felekezeti és párt­különbség nélkül érez Bárányi főispán iránt. Népes küldöttséggel jelentek meg a közgyű­lési teremben Körmendy Mátyás országgyűlési képviselő vezetésével a szegedi iparosok. A Ma­gyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének küldött­ségét özv. Aigner Nándorné vezette, a Front­harcos Szövetség küldöttségét dr. Falczione Kálmán, a tanítótestületét pedig Kiss Károly tanfelügyelő. A kormánypárt helyi szervezete nevében dr. Széchényi István mondott üdvözlő beszédet, amelyben többi között ezeket mon­dotta: — Ez az esztendő volt az, amely beláttatta velünk, hogy jobban kell szeretnünk egymást mint gyűlölnünk ellenségeinket, amelyben megteremtettük azt a légkort, amely a nemzet­ben és a nemzet minden egyes tagjában fenn­tartja a hitet és a reménységet és amely lehe­tővé teszi, hogy ez a nemzet ne engedje hitét elveszíteni történelmi elhivatottságában. — Azt akarjuk, méltóságos uram, hogy ne tekintse sablonnak ezt a mi szeretetünket, te­kintse ugy, mint egy szerves tartozékát ennek a városnak. Kérjük, érezze át ennek a szere­tetnek melegségét, amely melegség mellett fel tudja Méltóságod tüzestíeni az idegenből ide­jött szivét, érezze át, hogy mi nemcsak magya­rok, hanem szegediek is vagyunk. Bárányi Tibor főispán válaszában a követke­zőket mondotta: — Kedves Barátom! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meghatottan mondok köszönetet az­ért a szívélyes és meleg üdvözlésért amelyet az uj esztendő küszöbén hozzám eljuttatni méltóztattak. — Az én kedves Barátom arra hivatkozott, hogy nemcsak a sablon vezette ide önöket hanem egész más lelki indokok voltak azok, amelyek az itten való megjelenésre és ennek a kedves ujéví üdvözlésnek a tolmácsolására idevonzottak. Arra is utalt beszédében, hogy a szegedi emberek lelkébe nézzek bele és ne csak bele­nézzek, hanem lássak is ezekbe a lelkekbe. Lássak benne igazg magyar lelkeket, lássak olyan magyar lelket, amelyik alkalmas volt arra, hogy a megújhodásnak a forrása legyen és lássam benne a szegedi lelket, amelyik a magyar nemzeti érdeket a szegedi népen ke­resztül óhajtja és kívánja szolgálni. — Én erre csak annyit felelek, hogy bele­néztem a lelkükbe s ott azt, amit az én igen tisztelt barátom kivánt, megláttam és ez volt az, amey engem egy esztendő leforgása alatt olyan szegedivé tett, hogy nyugodtan merem állitani, miszerint sok olyan szegedi lehet mint én, de azt hiszem, hogy olyan, aki érzés­ben külömb legyen nálam, olyan nincs! — Az ut, amelyet az elmúlt négy hónap alatt megtettem, hosszú és szenvedésekkel leli volt Az orvosaim kiváló képességein kívül a mindenható Isten különös kegyelmenek köszön­hetem, hogy egészségemet es munkaképessé­gemet visszanyertem. Méltóztassanak meggyő­ződve lenni arról, hogy még az operáció nehéz óráiban is a legtöbb gondot az okozta nekem, hogy a törvényhatóságoknak a kormányzása terén nem tudtam kifejteni azt a tevékeny­séget, amelyre kötelezettséget éreztem. Ezután az egységes nemzeti akarat kialaku­lásának szükségességéről beszélt, majd így folytatta: — Ez az egység nim pártérdek, hanem lét­érdeke ennek az országnak, mert ez alapfelté­telét képezi a revíziónak. Mert a reviziót, mi tisztán a saját erőnkből kiküzdeni nem fogjuk tudni. Nekünk szükségünk van a nagyhatalmak hatalmas pártfogására és ezekre a hatalmas pórtfogókra csak akkor számithatunk, ha ők azt látják, hogy ez az ártatlanul sokat szen­vedett magyar nemzet tud a szenvedések tü­zében megtisztulni. A többi küldöttségek vezetői röviden üdvö­zölték a főispánt, aki minden üdvözlésre igen melegen válaszolt. A közgyűlési teremben le­folyt üdvözlések után a főispán a hivatalában fogadta a tűzoltótestület küldöttségét, amely Papp Ferenc főparancsnok vezetésével jelent meg nála és a szegedi katolikus papság kül­döttségeit, amelynek nevében Raskó Sándor főesperes-plébános mondott üdvözlő beszédet. r Délmogyarorsság Q elöfisetöi engedménnyel vásárolgatnak:. Lépjen be takarékossági sxervexetünkbe. Januárban Ici­tiszetjük a második év megtakarított össxegeit„ ö

Next

/
Oldalképek
Tartalom