Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-06 / 4. szám

1934 fanuár 6: «Hiim iiiwi inMimim DPI. MAGYARORSZÁG 5. MIT TUDNAK AZ ANGOLOK RÓLUNK (Londoni levél) London, január. Mostanában gyakran esik szó nálunk arról, hogy a háború utáni években lábrakapott idegtnjárás nagymértékben megváltoztatta a külföldnek rólunk alkotott fogalmát, kezdenek bennünket megismerni, sőt a nyugati államokban határozottan „divatban vagyunk." Miután elsősorban is angol politikusok voltak azok, akik lelkiismeretük szavára hallgatva először kezdték elfogulatlan kritika tárgyává tenni a Trianonban ránkmért igazságtalanságot és igy az angol lapok sokat foglalkoztak ügyünkkel, kíváncsi voltam, hogy az átlagos angol — vagyis a „the average man in ihe street", ahogyan itt mondják — mennyit ud rólunk. Az első áldozatom, amint nevét később megtudtam, Mr. G. A. Allén volt, aki egy nagy liverpooli cég megbízásából dolgozott Londonban és akivel egy penzió közös reggeliző termében naponta egy asztalhoz kerültem. Az első napon, kölcsönös „bemutatkozás" után megkérdezte a nemzetiségemet és igen örült, aminí megtudta, hogy magyar vagyok. A homloka mögött azonban szinte láttam rajzani gondolatait és azt az erőfeszítést, amit kifejtett, hogy mindent összeszedjen, amit rólunk tud. Végre kijelentette, hogy Budapesten még nem járt — amit nagyon sajnál —, de hallásból tudja, hogy Budapest a világ egyik legszebb városa. Tudta továbbá, hogy nagyon vendégszeretők és módfelett büszkék vagyunk, hogy az Ausztriával való kapcsolatunk megszűnt, hogy a tokaji bor egyike a legjobbaknak és vé^ül, hogy nyelvünk az oroszhoz hasonlít. mert ami nálúlc csarisznya. az nálunk cseresnye (ezt elég tisztán mondta). A második angol megbukott. Miss Giblin gépirókisasszonv egészen gyanutlanul érdeklődött nemzetiségem iránt és miután megmondtam, megkérdeztem tőle, hogy igazságosnak tartja-e azt, amit velünk Trianonban teltek. Pár pillanatig zavartan gondolkodott és azután elvörösödött; — igy elpirulni londoni nőt még nem láttam. A fentieken kivül nyolc úgynevezett intelligens angollal kísérleteztem, de igen kevés eredménnyel. Az egyik csak annyit tudóit rólunk, hogy jól futballozunk, a másik, hogy paprikái lermeliink és karácsonykor sok pulykát szállítunk Angliába. Hárman tudták, hogy Oscar Lenes és Fose Bársony honfitársaink; egy hallott Molnár Ferencről, egy pedig azt hitte, hogy — osztrákok vagyunk... És végül a londoni orvosegyetem egyik hallgatója csak annyit tudott rólunk, hogy fővárosunk — Bukarest... Ez utóbbi mentségéül szolgáljon azonban az, hogy Jamaica szigetéről való és csak egy éve van Európában. T. M. Szenzációs! f A 1 $ A H 0 1 A könyvek, játékok, képeslapok, bélyegalbumok .iróasztalkészletek. töltőtollak, modern levélpapírok, amatőr-albumok, jálék-kártyák, bridgetömbök MsgbizM gramofonod nagy választékban (alkalmi vMelek is) Hannlemezuídensáiok His Masters, Columbia, Polydor, Kristály, Ultraphon, Durium lemezeken P 1.95tői. „Csipetke". „Áprilisi vőlegény, „Bál a Savovban", „Oubarry", „SŰI1 galamb". „Pardon tévedtem", „Rákóczy Induló", „Iza néni", .Tessék beszállni", „Tessék kiszállni", „Szlbitl", „Császári udvar", slb sláger felvételei. Angol és német újdonságok Müvészlemez kiárusítás P 1.-től. VárosS Nyomda RT. KÁRÁSZ UCCA 9 A TECHNIKA ES ÉN Irta TONELLI SÁNDOR. Ehez a cikkhez semmi köze az irodalomnak. Ami benne el van mondva, egyszerű rekapitulálása egy magántársaságban lefolyt beszélgetésnek. Arról volt szó, hogy az utolsó félszázad alatt a technika hogyan tört be az éla'ünkbe és hogyan hatalmasodott el fölöttünk. A beszélgetés során megkíséreltem annak összeállítását, hogy mikor és miként taIálkoa'.am először azokkal a technikai találmányokkal, amelyek már mindennaposak az életűnkben. Az első technikai emlékeim a vasúthoz fűződnek. Az édesapám a régi Osztrák-magyar államvasút társaságnak volt a tisztviselője s a mozdony és a vonat nekem olyan természetes adottság volt, amin épen ugy nem kellett csodálkozni, mint a kályhán, a szekéren és a szánkón. Legrégibb gyermekkori emlékeimbe még szerepelnek az oldalajtós személykocsik, amelyeknek nem volt fűtőberendezésük, hanem télen melegített téglát tettek az utasok lába alá. Ezeket a kocsikat akkoriban mustrálták ki és leginkább már csak a mellékvonalakon közlekedjek. Láttam még olyan emeletes személykocsit is, amelynek földszintjén volt az első és második osztály s a harmadik oszlályu utasok a kakasülőre kapaszkodtak föl. A gyermekkorom meg a petróleumlámpa jegyében játszódott le. Nagyon homályosan emlékszem, hogy az édesapam egyszer egészen kis gyerekkoromban felvitt Bécsbe, ahol akkor az Osztrák-magyar államvasút igazgatósága székelt. Neki hivatalos dolga vol! az igazgatóságnál s míg azt elintézte, letett valami ismerős famíliánál, al ikről már nem tudom, hogy kicsodák voltak. Azl tudom, hogy volt a csalijában három vagy négy gyerek, akikkel nagyszerűen játszottam, pedig vajmi keveset értö'.tünk egymás nyelvéből. Ott is aludtam és borzasztóan csudákoztam, mikor felülről meggyújtották a gázlámpát. Az én gyerekeim és á mi gyerekeink mar haladottabb világban születtek bele. A nagyobbik fiam, mikor négy esztendős korában Erdélyben először került petróleumvilágitásos lakásba, otthoni szokás szerint az ajtó mellett kaparászott és megdöbbenéssel állapította meg: — Ezt a lámpát nem lehet lecsavarni. A bécsi emlékeim közé tartozik még a Práter. Ott kaptam öt krajcárért az első léggömböt, amelynek spárgáját rácsavarták a matrózruhám rézgombjára. Természetes, hogy a léggömböt tíz perc múlva szélnek eresztettem. Karpótlásul megmutatták az első komoly, kötött kosaras léggömböt, amelyben belépődíj ellenében fel is lehetett szállni. A második komoly léggömböt kisdiákkoromban Nagykőrösön láttam. Azt is Bécsben eresztették föl s a katonai térképészeti intézetnek egy századosa és főhadnagya üllt benne. A léggömböt a széZ Nyársapátra sodorta és összecsomagolva a nagykőrösi állomásról szállították vissza Bécsbe. Verne után az első repülőgépekről az újságokban olvastam. A mai szisztémájú repülőlőgépek ősével 1905-ben kélt amerikai, Orville és Wilburg Wright végeztek kísérleteket Blériot 1908 juliusában repülte át a csatornát. Ugyanazon év szeptemberében már magam is láttam Blériot gépét Budapesten, igaz, akkor nem valami nagy erővel szerepelt. A következő évben már repülőverseny is volt Budapesten. Az egész közönségnek borzasztóan imponált, hogy egy Ellner nevü osztrák repülő Taube nevü gépével teljes félóráig csinálta a köröket a lóversenytér fölött Az első Zeppelint, azt hiszem, 1916 őszén láttam Szeged fölött. Erre még sokan emlékezhetnek. A nagy ezüst szivar lassan úszott a levegőben; hadianyagot vitt Németországból Konstantinápolyba. A gyerekeink már ebben is haladottabbak nálunk. Egy orvosismerősöm mesél egy kétéves pácienséről, aki ujjával mutat a zümmögve röpködő légyre és örömmel konctaitálja: — Kis repülő... mozog. Az automobil már diákkorom emlékei közé tartozik. A nagykőrösi gimnáziumban rendkívüli tárgyként Szalay tanár ur tanította a franciát. Neki volt érzéke aziránt, hogy a gyerek nem túlságos rokonszenvvel viseltetik az iskolai könyvek olvasmányai iránt és megrendeltette velünk a „Magasim d'Éducation et de Recreation" cimü francia ifiusági folyóiratot. Annak az 1898. esztendei évfolyamában jelent meg egy illusztrált cikk az automobilról, min! a jövő közlekedési eszközéről. Emlékszem, mikor szótár segítségével nehezen elolvastuk, nagy probléma volt a számunkra, hogy miként megy fel az automobil a hegyre, ha nincs, ami húzza. Az első valóságos automobilt 1899-ben láttam. Hogy mikor ültem magam először ló nélküli közlekedési alkalomaíosságon, arr? már nem emékszem. A vetített képekre vonatkozó emlékeim ¿5 nagyon primitív laterna magicával kezdődnek és még az elemi iskola előtti gyerekkoromba JéS jártak akik megvárták a Muskátlikézimunkabolt gyapjufonalakcióját. Igy most 18 fillérért veszik meg ugyanazt a zefir és berliner fonalat, amiért eddig 24 fillért adtak ki. Kárász ucca 3. szám