Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-06 / 4. szám

« DCLIWAGYARORSZAG I93S fanuér 6. nyúlnak vissza. Egyszer Kismaroson a falu kocsmájában mutogatta magát valami vándorló kókler, aki kártyamutatványokkal, élő E

lambok és nyulak elővarázsolásával ejtette mulatba a nyaralókat és a falu sváb őslakosságát. Még tojásrántottá t is habart a kürtő kalapjában. A produkciók után besötétítették a helyiséget és hihetetlenül primitiv módon két táncoló csontváz jelent meg a fehérre meszelt falon. Ettől mi gyerekek, nagyon féltünk. Azután egy alvó ember képében gyönyörködhettünk, aki alvás közben a száját nyitogatta s a szájába beleszaladt egv egér. Ezen a képen nagyon mulattunk. Igazi fimet először 1896-ban látttam az Urániában. A film betét volt Pektár Gyulának Spanyolország cimü darabjában és a sevillai bikaviadalt ábrázolta. Ez a film még nagyon kezdetleges volt, mindhntalan megakadt és a bika megállt a levegőben. Az akkori emberek lelki beállítottságát jellemzi ellenben, hogy a nagynéném véleménye szerint, aki elvitt erre a látványosságra, a kép olyan izgalmas, hogv kétszer nem lehet megnézni. Ma különb filmeket nem nézünk meg kétszer mert unalmasnak 'aléljuk őket. Telefonon először 1900-ban beszéltem. Az eist5 rádiót 1923-ban hallgattam a lipcsei vásáron, ahol a világsajtó képviselőinek mutatta be a berlini „Allradio Gesellschaft" gyártmányait Természetesen fülhallgatós rádió volt és lehetőleg sokat recsegett-ropogott. Mégis mikor a társaság igazgató-főmérnöke rövid előadás keretében elmngvarázía a rádió lényegét és a rádiótechnika akkori állását érékük, hogy valami nagy dolog elindításának vagyunk szem- és fültanúi. Mikor ellenben néhány hónappal később idehaza egy előadásomba én is beleszőttem a rádiót és azt a véleményt mertem megkockáztatni, hogy nem telik bele egy évtized és a rádió közkincse Raktárról szállitom és dijtalanu C Tf IM Sk D I HL V bemutatom a legújabb tipusu | M Pi M fi K SWí I W iH s a tObbl gyártmányú rádiókészülékeket és hangszórókat Telefon 28-69 órás és ékszerész, rádió szaküzlete Kárász ucca 16 Rádióalkatrészek, Izzólámpák, Gramofonok, Lemezek. CSURY FERENC lesz majd minden polgári háztartásnak, a hallgatóim megmosolyogták fantáziámnak ezt a játtékát. Beszédes példája ez a tapasztalat annak az egv vágányra beállított gondolkodásnak, amely hihetetlennek tart mindent ami uj és természetesnek fogadja el a legvalószinütlenebbet is, ha egy-kétszer már a valóságban találkozott vele. Mit mondják el még? A Werndl puskára még emlékszem a gyerekkoromból és homályos emlékeim között szerepel a honvédek buzérvörös nadrágja is. Az első gépfegyver kattogását 1904-bén hallottam a horvát Karsztban, az Ogulin környéki hadgyakorlaton. Az első harminc és felessel a viágháboruban találkoz'am. Ha kényszerítenének, bizonnyal tudnék még más ilven technikai emlékeket összeszedni a saját multamból. Egyelőre ennyi is elég. Az olvasónak ellenben, aki Dante szerin4 már megjárta az élet utjának felét, ajánlok egy kísérletet. Vegven elő egy darab papirost és ceruzát és próbálja meg sorban feljegyezni, hogv ő mikor találkozott a technika egves újdonságaival. Meglepő eredményekre fog íutni. De még meglepőbb lesz az eredmény, ha ebbe a kísérletbe belevon in az övét megelőző generációt is. Akinek van ideje, egész kis tanulmányt is irhnt róla. hofrv miként változott meg az életünk ötven-hatvan esztend* alntt. Esetleg cimet is ajánlok neki: „A koppantótól a rake*trrepülésig." 1934. éve, Szerencsés lesz ez az Ha a hónap elsejére Szántónál ad fel rendelést edényre ahol zománcozott s alumínium főzőedények, háztartási gépek és eszközök, alpacka evőeszközök tfizel őszerek, fürdőszoba cikkek, diszmö és ját*káruk a legnagyobb választékban, a legfőbb minőségben a legolcsóbb áron kaphatók. 417 Széchenyi'tér 1*., városi bérhá«. AZ ÉLET MOZIJA (Két felfogás) Érdekes, hogy Nyilassy Sándor soha nem kapta meg a rerenc József-ösztöndíjat, amelyet szegedi születésű művészifjak támogatására alapított a város. Másfelől olyan ritka és számos elismerésben részesült, mint kevesen mások. Még hozná a pályája kezdetén. Igv kapta meg három évig az Aiidrássy Dénes-féle ösztöndíjai, ami 4200 koronát jelentett egv esztendőben. Állami ösztöndíjban is részesült háromszor, azonfelül utazási ösztöndijat kapott, nem beszélve a festőket érhető legnagvobb megtiszteltetésről, amit sokan az életük alkonyán sem érnek el. Nyilassy több müve már a pályája első periódusában bekerült a Szépművészeti Muzeumba. Volt ennek az örömnek néha kellemetlen oldala is, amit azonban a mai ember sehogy sem tud megérteni. Teszem azt, postán érkeztek meg az ezresek s a pénzes levélhordó aranyban fizette ki azokat — Miért akar kellemetlenkedni? — méltatlankodott Nyilassy. Akit aranyban fizettek kf, annak bosszúságot okoztak vele. Mindenki menekült a világ leggyönyörűbb pénzétől s a pincér boldog volt, ha visszaadásnál odasanzsirozott az aprópénz közé egy sárga csikót. De menekült is nyomban. Aztán hívhatták vissza, csak a biztos távolból integetett — Rögtön jövök. Igyekezett elfoglaltságot szerezni magának, hiszen mások is fizetnek, esetleg ott is el lehe' sütni egy aranyat Hol vannak ma ezek a pénzek! Hány háborús és háború utáni szülött nem is látta soha! A Far eme József-ösztöndiiial oedig az történt, hogy megpályázta már az első alkalommal Zombory Lajos, meg a nálánál néhány évvé! ifjabb, űe már sikereket ért Nvilassy Sándor is. Zomborv protektora a nagvbátvja, Zombory Antal szenátor volt a tanácsban, Nyilassyé szintén a nagybátyja, Rainer József főkapitány. —j Tartózkodni fogok a szavazástól, mondta Rainer. Érdekelve vagyok azáltal, hogy az öcsémről van szó Zomborv süi-üket szivogatva a szivarja végéből, (soha élő ember egész szivart nem látott a szájában, mintha csak a csutakiáról kezdte volna szivni), — különös, hunyorgató nevttésével azt mondta: — Én pedig épen azért szavazok, mert érdekelve vagyok az öcsém révén. Az ösztöndijat Zombory Lajos kapta meg. Nyilassy Sándor már csak azért sem jöhetett szóba, mert közben visszavonta a pályázatát Soha azután nem is refleVált az ösztöndíjra. (Az utolsó tál étel) Harmincöt évi tanári működés után nyugalomba vonult Molnár Sándor, az állami főgimnázium tanára s most már csak a képtaIányok megfejtése érdekli, továbbá az a sok mélyebb rejtveny, ami az unoka lelkéből bunkózík kí. Tessék elhinni, van ezek között sokszor súlyosabb is, mint amik a lapok hasábjain jelennek meg. — Sok emlékem van, derűs Is, bánatos is, meséli, mikor a hosszú pedagógiai multat birizgálgatjuk, — de egy sem maradt meg a lelkemben olyan mélyen, mint az, amit most mondok el. Fiatal, kezdő, tanár voltam Miskolcon, könnyű kiszámítani, hogv mikor. A századfordulón. A mai emberek el se hiszik, milyen gondtalan bőségben éltünk, de teszem azt, jellemezhetem az időket egy aprósággal. Körülbelül általános iskolai szokás volt, hogg a diákot a gyomrával büntették. Ma nem ebédelsz az utolsó tál ételből. Három-néffy tál étele volt a közpolgárnak is, aki pedig túlhajtotta a gasztronomikus gyönyörűségeket s tengeri herkentyűt, mit, kívánt meg, az elment a "tízféléig is. Főleg nagy lakomákon, husieves után. Kifőtt marhahússal, utána jött a töltött káposzta külön karmonádliszeletekkel, aztán a szárnyas, közben a fánk s mikor már elfogyott a lik a nadrágszijjon, sötéfbarna fenségével vonult fel a sült-malac. Nem csoda, hogy magyarokból telt ki Karlsbad közönségének zöme. Az iskolai szokás utolsó tál étele az édességekre célozott, lévén a legtöbb gyerek nyalakodó. Igv történt, hogy az egyik diákom nagyon megbosszantott egyszer. Rendes fiu volt, jó tanuló, ép azért vettem zokon, hogy bele se nézett a leckébe. — Ma délben nem eszel az utolsó tál ételből! — róttam rá a büntetést Erről pedig irást hozol A fiu azt mondja illemtudó hangon, bár valami furcsa árnyalattal. — Köszönöm szépen, tanár ur, de ma egyáltalán nem fogok ebédelni — Aztán miért? — Kérem, én szegény fiu vagyok, senkim, aki gondoskodhatnék rólam s csak ugy tartom fenn magam, hogy napokat eszem családoknál. Hat ilyen helyem van, egy napom —i a mai — üres. Ilyenkor nem eszem semmit. A fejembe szaladt a vér, meséli Molnár Sándor, leszaladtam a katedráról hozzá. — Édes fiam, hozzám jössz ebédre. Nem csak ma, hanem állandóan a héttnek ezen a napján. A gverek megköszönte, el is jött, mivel pedig büntetést szabtam rá, nem volt jogom hozzá, hogy a magam ítéletén váltogassak. Az utolsó tál ételből nem kapott. Mindössze irást nem adtam neki a bünt*,4es kitöltéséről — önmagamnak. Nagyon derék ember lett belőle, ma ügyvéd és ha nagyritkán találkozunk, akkora szeretettel közeledik felém, mintha az apját üdvözölné. — Hanem aíttól kezdve soha nem tiltottam el gyereket az utolsó tál ételtől, annyira a lelkembe vésődött, még pedig feledhetetlenül, ez az eset. Bob. BÚTOR se» TERMELESI ARON szebbnél szebb kivitelben LEGJOBB MINŐSÉGBEN Dió fényezett hálók — 2J0*— P-től Dió fényezett ebédlők — 420'— „ Férfi és kombinált szobák 500'— ,, kaphatók felszerelve, csiszolt tükrökkel és üvegekkel, masszív réz vaicv teknőc disz vasalásokkal Asztalosmesterek Bútorcsarnoka Szeged, D«;9«!ts tér Í1. * Szemdrényi Géza és Társai. * Telefoni 19—82.