Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-21 / 16. szám

nemcsak a kiváló irót de a félegyházi szűcs fiát is a szivébe zárta. Szegeden, 1933. évi méroius hő 5. uapján. A Szegedi Ipartestület évi rendes közgyűlé­sének határozatából I>r. Gyuris István, Könnendy Mátyás, ipartestületi Jegyző. ipartestületi elnök. MÓRA FERENC mélyen megilletődve hallgatta Körmendy Má­tyás beszédét, majd csöndes, el-elcsukló han­gon válaszolt. Elöször engedelmet Vért, hogy a ráruházott elnöki tisztségének Jogán ülve mondhassa el köszönetét. — A szegedi Ipartestület meghatalmazott követeit, akik eljöttek most hozzám — mon­dotta — rendes körülmények körött állva kellene fogadni, de az én körülményeim hóna­pok óta nem rendesek. Amikor az Ipartestület ezt a határozatot hozta, én még épkézláb ember voltam­Móra elhallgatott, szeme könnyel futtott te­le, de vele könnyezett a küldöttségnek minden tagja. _*— Elnöki jogommai élve mondta később könnyes mosollyal —, felteszem a szemüveget is, nem azért hogy jobban lássak, hanem azért, hogy ne essek meg velem a szégyen, hogy ennyi ember előtt sirva fakadok. Ked­ves barátaim, régebben, amikor kérkedő ked­vein is volt még, sokszor eldicsekedtem azzal, hogy az én édesapám utriusque iuris doctor volt iskolázatlan létére is. A szeg'nység dip­lomása volt ugy is, minit szántóvető, ugy is, mint iparos. Én rám, mint iparos hagyott na­gyobb örökséget Rámhagyta, mint a régi királyok szoktak, a jeruzsálemi királyok. Eb­be a királyságba tönkre is kellett mennie, pe­dig 2 segéddel és 2 inassal kezdte annakidején a szücsmesterséget. Igaz, hogy közben három gyermekének is adott diplomát. Az enyémeket már ugy föntről nyújtogatta le, az égből.­— Amikor az én apám a jó Isten foltozó szűcse, hát fölhasználja hivatalát és kijár ne­kem odafönn egyetmást. Ne értsék félre, nin­csen ebben semmi istenkáromlás. Az Isten su­bája, nem olyan, mint a király palástja, amit csak messziről néznek az emberek. Akinek nincs kibe fogódzm, az a jó Isten subájába kapaszkodik meg ós aki fázik, az abban me­legedik. így bizony kilyukad a jő Isten subá­ja, még na színaranyból van is. A tizenegy diploma közül én csak egyet érdemeltem ki, azt, amelyikkel az uiságirók tiszteitek meg, Ezért mesterségem szeretetével, harminc esz­tendős szolgálatommal megszolgáltam. Mert szeretem én is a mesterségemet, mint minden rendes iparosember. A többit nem én szerez­tem. Az egyiket azért kaptam, mert az édes­anyám megtanított magyarul, a másikat azért, mert a Daru-uccában az édesapára ember­ségre tanított meg. Móra Fer*nc ezután ismét az édesapjáról emlókezett, Móra Márton szücsmesterről. aki ott nyugszik a félegvházai temetőben és aki a féle"vháaai szűcsök szolgálómasíerte volt hniláláig. Ezután igy fejezte be: — Most, hogy önök elhozták magas kitün­tetésüket, azt máskép nem fogadhatom el, csak akkor, ha ugy veszik, hogy én örököltem az apám hivaitalát. Rozmaringot és tulipáno­kat hímezek én is. ha nem is olyan szépen, mint ő és ha nem is tűvel, hanem ezzel a TOSSZ irótollal. örököltem epám szodgájó­mesterségét is. Ha valald. ugy én tisztában vagyok vele, hogy az Írásaimban nincsen se magasság, se mélység, csak sziv adia szivnek szívesen. Nincs bennük más, mint apám tiszta telke és anyám tiszta szive. Én sem vagyok más, miiit csak olyan nemzeti stvlcfálómes­ter. Nem is Ígérhetek mást. csak az.. hogy az maradok, aki voltam, a Daru-uccai Móra Már­ton szűcs fia. Minden igaz, becsül Aes iparos­nak kollégája balálomig. Az ipartestületi elöljáróság tagjai lelkes tapssal ünnepelték Mórát. Havi 80 r­fillér é* havi • ~ pengő az előfizetési dlf a DÉLMAGYARORSZAG kölcíönkönyvlérában LŐW IMMÁNUEL 80 ÉVES Képtelenség a finom mívű brilliáns min­den csillogását felsorakoztatva vizsgálni és ugyanígy képtelenség a szegedi rabbinusnak a legfényesebb brilliánst messze felülmúló ra­gyogású munkálkodásáról megközelítő képe­alkotni. Mint prédikátor minden vonatkozásban tel­jesen uj csapáson halad. A beszédeinek tárgya, felépítése, a szereplési alkalmak, az előadási készsége, de mindezek eszköze: másutt alig hallható magyarságú nyelvezete, amely a gon­dolatok tömörségéhez annyira hozzásimul: mind újszerűek és csaknem elérhetetlen tö­kélyüek. A prédikáció vallásos tárgykörének világiakkal való kibővítésében követi a sze­gedi szószéken elődjét boidog emlékezetű édesatyját. Mesterin hirja a magyar nyelvet. Ebben Arany Jánosnak tanítványa, ösmeri a régiek kifejezéseit ép ugy, mint fbogy tanul a nép nyelvéből és az irodalom legújabb művelői­től. Óvatosan kerüli azonban a magyartalan­ságot és a pongyolaságot. Mint minden írását, beszédeit is gondos munka és csiszoltság teszi örökbecsüvé. Lelkipásztori működésének kezdetére esik a szegedi árviz. Mintegy szakasznak munkavezető parancsno­ka előbb résztvesz a védtöltés munkálatainál. A katasztrófa után megmenti a viz alá került zsinagóga szerelvényeit. Az akkori reáliskola igazgatója, Hoffer, a szárazon maradt épületé­nek első emeletén három szobáit bocsát ren­delkezésére. Egyet ebből templomnak rende­zett be. (Ebből a reáliskolából lett később a tábla épülete, mostanság a központi egyetem.) Az árviz elvonulása, a város újjáéledése, a hívek összegyűjtését, a hitközségi élet újjá­szervezését, a felekezeti iskola épitését a tem­plom tatarozását teszik a hitközség akkori igen szűkös anyagi helyzete ellenére a fiatal lelkész főkötelességévé. A régi templom hely­rehozásakor a megváltozott közjogi helyzetet kifejezésre juttatja. A zsinagóga építése ide­jén, 1842-ban készült el, uccára közvetlenül nyíló ajtót csak katolikus templom kaphatott. A kiegyezés után jogrend a« istenházák közöt­ti ezt a megkülönböztetést megszüntette. Ennek a változásnak eredményekep kerültek az árvíz utáni tatarozáskor a régi zsinagóga koronauccaá homlokzatára az odaillő bejára­tok. A zsidók szegedi gyülekezetét egységwiW» te, összetartotta, összeforrasztotta, A népiskola igazgatását nevelői lendülettel félévszázadon át önzetle­nül vállalja. Iskolaorvost, tán először az egész országban, ő alkamaztatott először és végezte­tett vele először e szakmába vágó megfigyelé­seket Szívósságának eredménye a nagy aj iskolaépület, ­amelynek beosztása az ő \erve. Időrendben a legelső szegedi iskola, melynek építésénél ar­ra is figyelemmel voltak, hogy az ablaktól legtávolabb eső ülőhelyről is láthassák az eget. Másik ujitása: a tanulók számának megfelelő az iskolaépületbe beépített egészségügyi be­rendezések. Az iskolaépület elkészültét az árvaház-, majd I az uj templom épitése követi. Elüt a szegcdi zsinagóga minden tekintetben e század elején épült minden más hasonló épülettől. A felszerelés, a berendezés, a festés, a diszités ízléses, hangulatos, művé­szi megoldása tisztán az ő eszméje és tudásá­nak gyümölcse. Lőw munkásságát hirdetik továbbá a hit­község uj székháza és a temetői cinterem. Ezt a régi, magyaros, bár idegenből származó, de találó elnevezést ő teszi Szegeden mindenna­possá, használatossá. Gimnazista volt, mikor egy nyári szünetben kertészinaskodott. A kertészet iránt érzett szeretete és érzéke azóta csak öreg­bedik. Ennek bizonysába a zsinagóga körüli örökzöld park a maga ritkaságaival és a te­mető kertje Mindkettő a maga nemében pá­ratlan az országban és egyedülálló látványos­ságai Szegednek. A sirkert fásításához, az egyes sirok, sircsoportoknak növényekkel való díszítéséhez is van mindig ideje, mintahogy alig állitanak valamire való sirkövet, melynek sírirata nem tőle való és amelyen a kőfaragó munkájának eJrendezése ne az ő művészi Ízlé­sét dicsérné. Emeli is a sirkert egységes hatása a temeíő lenyűgöző harmóniáját. Hogy csak az utolsó alkotásáról essék szó: a dandár­parancsnokság és a hitközség által emelt hősi emlékműről és az ehez tartozó előtér kertésze­tileg tökéletes elrendezéséről. A siriratairól meg csupán annyit: ezek irodalmi méltatás tárgyai. Lelkipásztori működése felöleli ezernyi hí­veinek ezernyi baját, melyekkel a tanácstala­nok minduntalan felkeresik. Egy ily nagy közületnek hivatali pragmatikába nem szorít­ható vezetésén kivül kiterjed a figyelme szülővárosa ügyeire is. A viz után újjáépülő város újszerű kultu­rális feladatok eíe állította sz akkori vezető­séget, mely szives örömest veszi a fiatal, nagy műveltségű rabbinus szolgálatait tanácsait. Az atkkori vár. sd urak viszonozták is a vá­ros ügyei körül teljesített sokoldalú szolgá­latait Nincs nyilvános hazafias ünnepély a háhoru előtti zsinagógában, melven a városi és állami hivatalok legelőkelőbbjei, a lelké­szek meg ne jelennének. Szoros a jóviszony kőzte és a város pébánosai és egyéb feleke­zetű lelkészei között. Kevesen tudták akkori­ban. hogy mikor a szegedi lelkészkedő pap­ság ünnepélyes alkalmakkor rendszerint a legöregebb kartárs vezetése mellett együtte­se reprezentál, ez Lőw rendezése volt: doku­mentálni az Istenfélelem közösségét a tem­plomok különfélesógónek ellenére is! 1896 má­jusának egy szép vasárnapján Dorozsmán történt, hogy mikor formailag az ottani kis fiókhitkőzség tagjainak, de valóban a nagy­templom előtti egész piacteret megtöltő Do­rozsma népének prédikálta a millenium jelen­tőségét, a plébános a beszéd bevezetéeeül és befejezéseul meghúzatta temploma nagyha­^indazon sokoldalúság, irtó sok munka mel­lett még a tudománynak is él. Bibliográfiája eddig 390 számot sorol fel. De ez esetben e nagy szám a munkássága jelen­tőségéről csak vajmi kevés felvilágosítást ad. A sok ezer éves sokágazatu zsidó irodalom­nak ép oly abszolút ismerője, mint amilyen biztos alapozottságu a nyelveszeti készsége, mű­veltsége, tudása, érzéke. Az orientalista nyelvé­szet minden részletében otthonos, elsősorban a héber, aram, szirus, arab nyelvek és ezeu ro­konágazatai között. De ösmeri a vonatkozó né­pek, korok, vidékek történetét, irodalmát, nép­szokásait és mindezeken kivül a szahadtudós egyoldalúságától mentesen kezeli a technológia reáliáit és ötlhon van á természettudományok, különőskép a botanika, zoológia és az ókori or­vostudományok berkeiben. És amint ez a sok­oldalúság személyében összpontosul a tudomá­nyos müveiben e diszciplínákat a legsajátosab­ban tudja e disciplinákat alkalmazni, felhasz­nálni. Tudományos munkálkodása viszi el hírnevét a világ minden tájára. De ő itt maradt szegedi­nek és nagy tudásával, nagy hirével vetekedő nagy szerénységében megelégszik azzal, hogy az Ő hirével öregbedik szülővárosának a hirne­ve. Más elismerésre sosem vágyott. Ezért viseli el töretlenül, mikor a viszonyok változásakor mintegy válaszul az addigi hazafias működésé­re, a vele egyivásuak elismerése helyett a fel­színre dobódott üres hab akarja őt elveszteni. Szerénysége sosem engedi magát ünnepel­tetni. Most, hogy elérte 80. születésnapját, is­mét kikért magának minden ünneplést. Nagy­számú tudós barátai azonban mégis találtak módot arra, hogv tiszteletüket és szeretetüket vele szemben kifejezzék. Egy nagy terjedelmű ünnepi könyvvel lepik meg, amelybe a hazaia­kon kivül a világ minden tájáról küldték a tu­dósok értekezéseiket

Next

/
Oldalképek
Tartalom