Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-31 / 296. szám

6 DECMAG/AROR5ZAG Í933 december 3t. SZŐRMÉK ÚJÉVRE IS ROSMANNÚL a lebélyegzett cédulák aranyat, ezüstöt vagy rezet érnek, aszerint, ahogy a kán elrendeli. Olyan nagy a kán hatalma, hogy még az eperfából is pénzt 'ud csinálni. Ezt az eperfa-államjegyct mindenki fejvesztés terhe alatt tartozik "elfogadni. Mindenki el is fogadja, mert tudja, hogy azt vásárolhat érte, ami neki tetszik. Ha ellenben a kereskedő külföldre megy, ahol a kán papírpénze már nem törvényes valula, a kincstáros a jegyeket beváltja aranyra. A határon csak az viheti ki az aranyat, aki igazolja, hogy törvényes uton jutott hozzá. Merje még valaki ezek után azt mondani, hogy Marco Polo középkori utleirása nem a legtökéletesebb és legmodernebb közgazdasági és pénzügytani szakkönyv egyúttal. Van-e olyan jelensége a mi gazdasági életünknek, amelyet már Kublai kán birodalmában nem ismertek? Különösen elevenek és érdekesek azok a sorok, melyek az eperfa hasznáról szólanak. Még a mai pénzügyminiszterek is tanulhatnának belőlük. A nagy adó már működik mégis szelekíiv RADOT MARKOVICS.il vásárolhat Tiszát Lajos körút 44. sz. MStil üamtfk STAIDND, »IBII, TIT gyártmányok. Díjtalan bemutatás. ^ Előzékeny Kisstolgálás. A MILLIOMODIK UTAS Ingyen hajózott át Amerikába egy szegeai mészárossegéd geket visel szülővárosában s mikor ez Genuá•al harcba keveredik, egy hadigálya parancsnokságát ruházzák rá. A'harc a veleneésekre szerencsétlenül végződik és Marco Polo a Curzola mellott vívott tengeri csatában sokadmagával eyütt fogságba kerül. Genuaú fogsága idején már neves ember, kalandos utazásainak híre bejárta egész Olaszországot, — megkülönböztetett tisztelettel bánnak vele s megengedik, hogy Velencéből elhozassa régi feljegyzéseit és ezek felhasználásával a fogságban tollba mondja az emlékiratait. Maidnem azt mondhatnánk hogy a genuai fogság szerencsés véletlenének köszönhetjük a középkor legérd íkesebb és legizgalmasabb útleírásán s az egész középkori Ázsia megismertetését. Marco Polo ugyanis a Fekete tengeren. Krímen, a mai Oroszországon és Szibérián át jutott el Karakorumba és Kambaluba. a kán szolgálatában bejárta egész Kínát és Hátsó Indiát s hajón Indián, Perzsián és Kisázsián át tért vissza Európába. Hazautazása tülajdonképen hivatalos misszióval volt egybekötve: a kán leánvát kísérte, aki a perzsa trónörököshöz volt feleségül menendő. Lapozgatván Marco Polo könyvét, feltűnnek benne egyes adatok, melyek nekünk egészen természetesek, de bizonyára kissé fantasztikusan hangzottak kartársai előtt. Egyik helyütt például elmondja, hogy Katai országában. — amely elnevezés alatt Kina értendő, — vannak jekde köböl álló hegyek. Ezeket a fekete köveket a kataiak szorgalmasan bánvásszáU és fűtenek vele. A fekete kövek jobban égnek, mint a faszén és nagyobb meleget is árasztanak. Nyilvánvalóan Maico Polo a kőszenet érti a fekete kő aJatt. Egyes tudósok azt állítják ugyan, hogy a rómaiak Britanniában ismerték a kőszenet, kétség-elen Azocban, hogy ismerete a középkor folyamán feledésbe merült. El lehet kepzelni, hogy egy olvan világban, amely a fát ismerte e#ye''m fűtőanyagnak. milyen különösen hangozhatott a meszsziröl jött Morco Polo elbeszélése, hogy Katai országában kővel is fűtenek. De ez még hagyján. Másutt azt is olvassuk útleírásában, hogy olyan kövek is vannak a nagy kán biroda'rnóbán, amelyeket szálakra lehet fejteni a ezekből a szálakból ruhának való szövetet is szőnek. Ennek a ruhának viszont az a különlegessége, hogy a legnagrobb tűzben sem ég el. A tizenharmadik század végén az emberek bizonyára csodálkozva hallgatták az ilyen meséket/ Az azbeszt ismerete csak jóval később, századok multával vált általánossá Európában. De talán még különösebb volt az, amit Mar|eo Polo Velencében, koránr>k legnagyobbnak hitt kereskedő városában Kublai kán birodalmának kereskedelmi forgalmáról beszélt. Azt mondja egy helyölt, hogy azoknak száma, akik kereskedő-karavánokkal jönnek Kunbaluba, nagyobb, mint Európában egész városok lakossága. Mikor egy-egy karaván megérkezik Kambaluba, az árut először* a kán kincstárosának mutatják be s a kincstáros kiválasztja azt, amire az udvarnak van szüksége. A mondja meg. hogy mit szabad kérni a por ékáért. Ezzel az árral azonban minden kereskedő ínegv-tti elégedve, mert viszont annak az árát is, amire nekik van szükségük, a kincstáros nagyon méltányosan és igazságosan állapítja még. Mi ez, ha nem a kötött gazdálkodás és állami intervencionizmus legszebb példája? A rettenetesen nagy kereskedelmi forgalom lebonyolitására azonban a nagy kán birodalmának minden aranya sem elegendő. Pedig van elég belőle. De a kán haltalma nagy, még ezen is tud segíteni. Pénzt csinál az epcrfából. Az utak széle egész Kataiban eperfával van beidtetve. Ezeknek az eperfáknak a háncsát minden esztendőijen a kán emberei összegyűjtik és beszállítják Kambaluba. Kambalubán a háncsot tyéppé gyúrják és a pergamenthez hasonló barna anyagot, valami papirfélét csinálnak belőle. Ezt a barna anyagot négyszögletes darabokra szabdalják s a kincstároj a kán parancsára piros, kék és fekete bélyegzővel jelölik meg 3ke-í. Ettől a pillanattól kezdve (A Délmagyarország munkatársától.) Az amerikai abrösznagyságu lapok mostanában egy szegedi ember fényképét közlik. Szekeres József szeg.di mészárossegéd fényképét közlik, aki ma népszerű emíer Amerikában. Szekeres a szerencséjének köszönheti váratlan népszerűségét. Egy esztendővel ezelőtt még Szegeden próbált elhelyezkedni. Felsővároson, a Bárka-ucca 15. szám alatt lakott, egy szobakonyhás emeleti lakásban. A szerencse azonban nem kedvezett neki és hiába kilincselt nap-nap után a szegedi mészárosoknál, nem tudott álláshoz jutni. A hatósági munkaközvetítőben is sokszor megfordult, ott is jól ismerték és többször munkafelügyelőnek osztották be. Januárban aztán Szekeres József megunta a hiábavaló kilincseléseket és elhatározta, hogy kivitorlázik Amerikába. Clevelandban él egy nagybátyja, annak irt levelet, hogy tegye lehetővé neki az Amerikába való kijutást. Pár bét mnltán megjött a válasz Amerikából, azt irta a nagybácsi, hogv odaát is túlságos rosszak a viszonyok, rengeteg a munkanélküli, nehezen lehet megélni, mindamellett majd küld hajójegyet és afidavitot, amellyel Szekeres, ha sikerül, munkát vállalhat Amerikában. A szegedi hentessegéd a tavasszal családjával együtt Budapestre utazott és ott várta reménykedve a hajójegyet. Októberben végre megérkezett a levél Amerikából, a hajójegygyei együtt. A jegy a november végén Hamburgból induló L'Európa hajóra szólott. Mellékelve volt hozzá az afidavtt és 200 dollár. Ezzel utazott el Szekeres Hamburgba, ahol felszállott az óceánjáréra. A hajójegy számozva volt, de Szekeres József ezzel nem sokat törődött. A családja járt eszében és Szeged, , nosztalgiát érzett hazája iránt. A hajó már a tengeren járt. amikor keresték Szekeres Józsefet; a kapitány hivatta. Elkérték jegyét, majd közölték vele, hogy a „L'Európa Dampfschiffahrts-Gesellschaft GM. B. H." vendége és — ingyen utazhatik ki Amerikába. Vissza is téritették neki a hajójegy árát — 910 pengőt Szekeres csak bámult, azt hitte álmodik: — ön kérem — mondta neki magyarázatul a hajóskapitány — a vállalat egvmilliomodik utasao és a hajóstársaság határozmányába tartozik, hogy a milliomodik utast díjmentesen, vendégként szállitja ki Amerikába... Ettől kezdve Szekeres József nem a harmadik osztályon utazott, hanem az első osztályon fényes appartment nyitottak neki. öt napon át minden jóban része volt, a személyzet szinte tolakodóan figyelmes volt. Le kellett magát fotografáltatnia a kapitánnyal és a hajó vendégkönyvébe beleírta a nevét. A newyorki kikötőben pedig a fotoriporterek serege várta, a ha jóstársaság vezetői virággal és beszéddel köszöntötték. Ezt a jelenetet is megörökítették a newyorki lapok, boldogan mosolyog a képen Mister Szekeres. Azon a napon nem is volt népszerűbb és boldogabb ember egész Newyorkban Szekeres József szegedi hentes és mészárossegédnél. Ingyen hajókázott át Amerikába és 910 pengő je is maradt ... Bárki utána csinálhatja: miiliomodik utasként hajózzon át Amerikába... Bo!dm uiéve csa!( ugy lesz, ha Hócsizma tásait Mi VMZiltfa készítteti, Feketesas ucca 21.