Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

12. DíCMAGVARORSiAG fn-rrrrmfr US. A "DE.EMAGTtJTElO'RSZJÍG előrelőj 25% kedvezménnyel RapnaR /en\eí minden pesil sszinfiiáa'ha. ál asszony. Csontos derekán szakadt ruha, alatta rongyos zsákokhói össreöltött va­lami... Merészen világított elő kék szeme koromtól, piszoktól beszennvesedett arcá­ból, de a merész kék szemek rögtön meg­teltek könnyel, ahogy egvetlen elhullaj­tott szóval egy kis melegséget érzett maga felé áramlani... — Varga Sándornénak hivnak, mond­ta. Néhány hónnpja lakom itt, de na­gyobb nyomorúság, mint az enyém, nin­csen talán a világon. Három gyerekem van, szépek voltak, egvedül dolgoztam ér­tük éjjel-nappal és most... Széttárta el­aszott mellét födő rongyait. — Evek 61a mfir Ing se volt rajiéin, csak zsákok, rongyok... Két Ijedt leányka hallgatja. Az egvik iskolás, mélyen lesüti szemét. A másik 15 éves, viruló szépségű, magasra szökött, fi­nom alakú leány, sápadt és könnyezve, görnyedten gubbaszt egy gyerekágy szé­lén. — Mostam értük és virrasztottam. Ez a lányom a legnagyobb, 14 éves korában meghűlt, csúzos izületi gyulladást kapott, azóta megsántult, fekszik, fekszik... Sze­gény itt nyomorog a gyerek ágyon. Kakas­széken volt, a klinikán volt, most haza­küldték. Huszonnyolc évig éltem a fér­jemmel, de elhagyott. Én neveltem föl a gverekeket. A férjem, aki közben vissza, jött, most 60 éves, munkanélküli és iszik, iszik, mig kóválygó testével szitkok kö­zött rá nem zuhan földön heverő szalma­zsákjára... Az asszony összerándult, arcát bele­fúrta csontos kezébe és megtelt zokogás­sal a szoba... • Már BaUa Józsefnéval beszéltünk. Mintha nem is ennek az énfiletnek o<rv­azon részében járnánk. Villanyszerelő la­kik ebben a szobában négy gyerekével. Takarítva van, rendes bútorok. Jobb na­E okat láthattak. Egy kis iskolás éppen azajótL Vadonatúj ruhában, az iskolában kapta és olyan boldog, hogy folyton simogatta kicsi" anyukáját, aki szép asszonyka és csendes altatódalt dúdolt a csecsemőjé­nek ... Csnk olyan hideg ne volna..<_ — Van ruhám — mon 1! • i "verek —, de né're néni a cipőmet. A kis ártatlannak kint vannak a láb­ujjai. így jött át a feneketlen hósívatagon és igv megy újra iskolába... Az anya borzadva fordítja el fejét... — A munkanélküliség juttatott ide — zokogia... — És a másik kettő is kapott ruhát — mondja —, áldja meg az Úristen, aki adta, de kint van a lábuk a cipőből... — A gyerekek kihányják az ebédet. De most kaptam Szabó tanácsnok urlól lisz­tet, krumplit, külön főzhetek kis levest szegénykéimnek és a baba kapja a fél liter tejet a gondozóból... Szalóki Béla »öreg« pincér. 54 éves, de már kivénült hivatásából. A Kasst és Tiszát szolgálta, most súlyosan beteg fe­leségével és né?v szép gyerekével kijutott a város végére. Kicsi fia ép most szürcsöl jókora tál levest, ugy, ahogy jól nevelt gyerekeket tanítottak. Finom pára száll fel az ételből. A katonasáq konyhájából hozták. Paradicsomi izü és erejű egyes népkonyhák kosztja mellett. — Jó, nagyon jó — mondja a* apa és szomorúan simogatja kisíia barna fejecs­kéjét. ^ ­Éppen tiz lélekző lélek szorong a kis szobában, ahol hegyén-hátán zsúfoltan ál1 két összer-suklott család utolsó megmen tett motyóia... Varjúcsapat károgva vo­nul el a haz felett és a fogatlan, könnyes szemű anya köré, .ú kicsinyét melegíti, halk glóriát fon a beszűrődő déli napsu­gár. özv. Bangó .Tózsefné két szót se sról. már sir... A férje postakocsis volt... meghalt. Szekeres Imréné lakótársa kisfiával éopen egy tányért majszol közösen... Most kaptá a gyereke Banánétól. A ka'o­naság kosztja és boldogság csak egy fa­lat is belőle! — Egven édes anvám — nns-o'ja a gye­rek —, nem esik jól nekem se, ha nem vesz belőle. Nyolc éves fiúcska, de a nyomorúság már felmarta lelkében a sebeket... Szekeres bácsi esténként mesél a kis ár­váknak. — Ha ma'd egyszer gazdag leszek, ma­gamhoz veszem mind a kis Bangókat... A gyerekek pe-i^ hisznek és imádkoz­nak ... — Édes Jézusk*m. engedd, hogy Szeke­res bácsinak sok pénze legyen... és anyukának fája, mrr< ftízunk..« • Csak kicsi miniatűrök ezek egy végnél­küli éjszakából, amelybe nem csenget be a karácsony csengetyűje s amelynek gyá­szos fátylát fellebbenteni lelkiismeretünk és újságírói kötelességünk volt. • Most pedi". ho<rv a kép teljes legyen, esetleg teendők táruljanak M. beszélje­nek a klin'ka.és a kő"Mz. Dr. Kmmár Géza, * gyermekklinika igazgatója a kft vetkezőkben nyilatkozott: — Rcnrreteq gyerekei hoznak be, rosz­szul táplált éhező kicsinyeket, akiket fel­táplálunk, meggyógyítunk. De egy-két hét multán hozzák vissza őket — recidivá­val... — A legnagyobb elismeréssel kell nyi­latkoznom a Stefánia-szövetségről, amely tejakciójával megkönnyitette dolgunkat A csecsemőknek és kicsinyeknek 3 éves kő­ris adunk tejet. Az elemiben folytatódik e tejosztás. Legújabban tuberkulózisra vizsgáljuk az iskolában a gyermekeket és elsősorban a gyanúsaknak Írjuk ki a tej­adagot. Persze sok éhező, szoqénv «verek kimarad, mert annyi tej nem áll ren­delkezésünkre, amennyi kell. Az ovodák­ban és napközi otthonokban is van tej­osztás. Ezekben az akciókban emberbaráti szívvel és agilitással vezet Szanyi István fővegyész. — Ki gondoskodik a napközi otthonok­ból kikerült, de még nem iskolaköteles gyerekek tejellátásáról? — Bizony ez nagy probléma — felelte Kramár. De probléma a gyermekek szem­pontjából az egész néokonyhai A szárazbabnak, káposztának minimál's tápértéke van, majdnem semmi. Legna­gyobb készséggel állnánk a hatóság ren­delkezésére annak megállapítására, hoay miképen lehetne a gyerekeknek olcsón külön főzni. Hangsúlyozom azonban, leg­főbb eledel a tej. Száz akció is kevés, annvira fontos egészen tizenegy éves korig. A gyermekkórház vezető orvosa, dr. Törők Gábor ezeket mondta: — Az anyák tele vannak panasszal. Hogy ezek a panaszok mennyibe jogosak, nem tndiuk, nem ismer ifik n né^konvhai kosztot. Tény, hogy a népkonyhából táp­lálkozó családok gyermekeinek (Tapota rossz. Valamit se«it, hogy a Stefánia-szö­vetség három éven aluli gyermekeknek ad tejet s hogy a tejakcióval kapcsola­tosan nagyobb gyermekek is jutnak tej­hez. Legalább azt kellene megtenni hogy minden konyhában főzzenek kizárólag gyermekeknek. Az ilyen konyhák beren­deré é c 5 A -sé^Tl megad uk a tanácso­kat. Azt hiszem ez a reform minimális anyagi áldozattal m ;valósilható. * Csak egy félórára menjen ki a havas uccára, vagy üljön le fűtetlen kislakásba bárki és saiát tagjainak fájdalmát fog­'ja érezni, hogy miiyen mély értelmük van a szociális követelménveknek és az olyan emberbaráti mozgalmaknak, mint amilyen a faosztás, az ebéd- és a te'akció. Akinek szivében él a könyörületesség, annak szebben szólnak a karácsonyi ha­rangok... Lengyel Vilma. Mos,«, olcsó az a cipő, amil Makón a Belvárosi Cipőüzlet árusít. Villany Csillár Rádió Gramofon Deutschnál, Kárász u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom